Gladiátor
(Gladiator, 2000.)
A Gladiátor
hatalmas volumenű hősi film, úgyhogy abba a kategóriájába esik a
filmeknek, amelyeket mindenképp moziban kell megnéznünk, nem ér
tartalékolni a későbbi video, illetve DVD-megjelenésekre, különben
nem kapjuk meg a kínált filmélményt.
A
római kori gladiátorokról már elkészült két híres film, 1959-ben
a Ben Hur, a sztár amerikai
rendező, Billy Wilder rendezésében, egy évre rá pedig a Spartacus,
Stanley Kubrick filmje. Ezek olyan sikerfilmek, amelyek a korabeli
viszonyokhoz képest nagyon nagy költségvetésből készültek (15, illetve
12 millió dollár), látványos Technicolor színekben pompáztak, millió
statisztát szerepeltettek, emellett a legnagyobb férfi sztárok küzdöttek
egymással a főszerepekben, izgalmas és emlékezetes filmek ezek.
Kevesen mondhatják el magukról, hogy ők nem látták a Ben Hur-t középiskolás
korukban. A Gladiátor nem akarja lekörözni ezeket a klasszikusokat,
csak egy hasonló kaliberű
alkotást szeretne melléjük helyezni, a 2000-es év termékeként.
A Gladiátort Ridley Scott rendezte,
aki felé a nézők erős bizalma irányul a Szárnyas Fejvadász óta,
és a Thelma és Louise c. filmje is kedvező fogadtatásban részesült.
A film éles képekkel indul, a háborús jelenetek a
Ryan Közlegényben megismert technikával készültek, ami most
is bevált, nagyon erőteljes és hatásos képsorokban láthatjuk a rómaiak
utolsó gyarmatosító háborújának utolsó ütközetét. A hadsereg fővezére
Maximus (Russell
Crowe), aki fedhetetlen jellem és legyőzhetetlen harcos egyben,
helytállásával az egész római sereget maga mögé tudja állítani.
Maximus a győztes háborúk befejezése után nem kíván római előkelővé
válni, csak haza szeretne térni a családjához, Spanyolországba,
de a politika
közbeszól, és így hamar rabszolgaként kezdheti újra az életét. Russell
Crowe egy nagy darab intelligens mackót játszik Maximusként,
hatalmas karokkal, aki kiváló hadvezér, a közelharcban pedig igazi
gyilkológép. Emellett az első percekben megszerzi a nézők bizalmát
(nemcsak a főszerepe miatt), mivel Maximus távolságtartó és mérsékelt
jellem, aki jó munkát végzett, büszke rá, és már térne haza a valódi
életébe. Maximus élvezi a császár, Marcus Aurelius teljes bizalmát,
és éppen ez lesz a baj.
A császár
fia, Commodus (Joaquin Phoenix)
egy 19 éves lobbanékony srác, akiből hiányoznak az uralkodói vonások,
helyette viszont rendelkezik nagyfokú gátlástalansággal, önhittséggel
és hatalomvággyal. Ez a két ellentétes karakter küzd egymással a
film során, Commodust hajtja a féltékenysége
Maximus iránt, Maximust pedig a bosszúvágy Commodus-szal szemben.
Commodus felvirágoztatja Rómában a véres gladiátor-küzdelmeket,
amikben egy ismeretlen harcos emelkedik ki a legjobbak közül, "a
Spanyol", Maximus az, a római nép kedvence.
A Gladiátorban
nagyon erőtlen kis vonalacska a szerelmi szál, Lucilla,
Commodus testvére az egyetlen női szereplő, de ő is inkább politikai
láncszemként jelenik meg a gyönyörű ruháiban, mintsem a két ellenfél
közös szerelmeként. Ettől nem lesz kevésbé izgalmas a film, nézőszemmel
nem lehet előre látni az események alakulását, vagyis több verziót
képzel el a néző, de a film okosabb lesz, mint mi, és ezzel folyamatos
izgalmat biztosít számunkra.
Lenyűgöző
hatásra törekedtek a film alkotói a gladiátor-küzdelmekben is, tényleg
nagyon látványos a Colosseum képe a több ezernyi üvöltő rómaival,
és félelmetesek a közelharcok az arénában, de ami a legjobb ezekben
a halálos verekedésekben, az Maximus hihetetlen taktikai
érzéke, illetve az az újítása, hogy a gladiátorok együtt próbálják
meg kivédeni a támadásokat (borzasztó ellenfelek, tigrisek, stb...)
Ez az új módszer beválik, és Maximus ezzel még nagyobb népszerűséget
szerez magának nemcsak a gladiátorok, hanem a római nép között is.
Russell
Crowe
ismét remekül hozza a szokásos színvonalát, az az érzésünk, hogy
azért nem játszott eddig túl sok filmben, mert nagyon komolyan veszi
a munkát, és nagyon rákészül a szerepeire. Jó választás volt Crowe
Maximus szerepére, mivel egyszerre kemény,
okos, sebezhető, és kiemelkedő személyiség a szerepében, és Crowe
mindezeket már megjelenésével is tudja érzékeltetni. Azt nyilatkozta,
hogy örült neki, hogy Ridley Scott-tal forgathatott, és külön
élvezte, hogy olyan karaktert játszhatott, aki nagy utat
tesz meg külsőleg-belsőleg a film során. Joaquin Phoenix (a tehetséges,
és fiatalon meghalt River
Phoenix öccse) sem okozott csalódást alakításával, sőt, pompásan
tudott egy nagyon összetett Commodust alakítani, aki azon túl, hogy
gonosz, még elkényeztetett, nyávogós fiatal is, akinek néha meginog
az önbecsülése, és valakinek nagyon akar bizonyítani. Hihetetlenek
Phoenix világosszínű szemei, csupán a pillantásával (és a fejtartásával)
is tudna ölni, ez az érzés keríti hatalmába a nézőt úgy a huszadik
perc után. Lucillát Connie Nielsen
dán színésznő játssza, akit legutóbb Az
Ördög Ügyvédje c. filmben láthattunk, a gonosz vörös csábító
szerepében. Connie káprázatos ruhákban mászkál (Janty Yates jelmeztervezőnek
köszönhetően), és mindent megtesz, amit a szerepe megkíván, de annál
egy fokkal sem nyújt többet.
A Gladiátor
hasonlóan
nagy költségvetésből készült, mint emlékezetes filmelődjei, ez a
produkció kereken 103 millió dollárba került hivatalosan, viszont
a bemutatója óta vezeti az amerikai box office toplistát, úgyhogy
várható, hogy hasonló arányban fog extra-profitot hozni a stúdióknak,
mint a Ben Hur esetében történt, ami 15 milliós beruházásból 70
millió dollár bevételt hozott. A nézők többségében felmerül a kérdés
a monumentális jelenetek alatt, vajon tényleg ennyi statisztát lehet
mozgósítani egy filmhez, mint ahány rajongó rómait látunk a Colosseumban?
Nos, nem feltétlenül, mivel esetünkben például 2000 élő statisztára
jutott 33 000 komputerrel rajzolt statiszta a tömegjelenetekben.
Igazi statisztákat filmeztek le John Nelson digitális trükkmester
irányításával, majd kétdimenziós kartonból kivágott alakokat csináltak
belőlük, amiket a nézőtérre ültettek az igazi nézők közé, és később
számítógéppel sokszorosították
őket, úgyhogy hihetetlen tomboló tömeget varázsoltak elő így a colosseumi
jelentekhez.
A
filmet angliai, marokkói és máltai
helyszíneken forgatták. Máltán építették fel Róma korhű mását, ez
a rekonstrukció 19 hetes munkát igényelt, viszont megérte, mert
ennek is köszönhető, hogy bizonyos jelenetekben úgy érezhettük,
mintha ott lettünk volna az igazi
Rómában, és szívesen borozgattunk volna a szenátorokkal az árnyas
lugasokban. A gladiátorok kereskedőjét, Proximo-t Oliver
Reed angol színész játssza, aki eddig több mint 100 filmben
szerepelt, sajnálatos módon ez a film lett az utolsó filmje, mert
a forgatás vége felé elhunyt Máltán. A
Gladiátort szeretni fogják a hazai nézők, tele van izgalommal, harccal,
árulással és bosszúval, és az ilyen összeállításból pedig kellemes
mozi-időtöltés szokott adódni, úgyhogy találkozunk az arénában,
a műsor: Maximus, a top-gladiátor.
-lee-loo-
|