Videók

A Romeo Must Die című friss film original soundtrackje, amely film március 26.-án volt premieres az USA-ban. A Halálos fegyver 4. félelmetes kínai fiatalemberét (Jet Li) láthatjuk (majd) benne viszont, akivel Mel Gibson-nak és Danny Glover-nek úgy meggyűlt a baja. Őszintén szólva határozottan vártuk már, mikor látjuk újra, nem hittük, hogy ilyen kellemes lesz a találkozás. Ez a találkozás az MTV képernyőjén jött létre, egyszercsak ott volt egy jó zene, (a Try Again), és egy számunkra új, bombázó énekesnő, Aaliyah, amint a szezon legjobb csípőnadrágjában bombázta a közönséget, és itt jött be Jet Li, rögtön a klip elején. Jelentőségteljesen lép be a tükrökkel és tükröződésekkel teli térbe, (Aaliyah terébe), fejét George Clooney-san előredönti, majd amikor megpillantja Aaliyah-t, egy hirtelen karatemozdulattal reagálja le, ránk pedig az ideglelést hozza. Aaliyah nem ijed meg, ő otthon van, csak elkezd táncolni és énekelni.

A szám arról szól, hogy "ha nem jön össze elsőre, kapd össze magad, és próbáld újra" ( if at first you don't succeed) , mármint, ha Aaliyah nem jön össze az illető srácnak, jelen esetben Jet Li-nek. Egyszerű, de jó szöveg, egyszerű és jó zene, és ilyen a klip is. Aaliyah a saját kis terében, apró szigeteken lépked, táncol, ugrál, mozog, és az őt körülvevő, nem teljesen valódi embereket bármikor lekaratézi. Nagyon jól néz ki, hogy fekete fényes naci van rajta, és hogy a talaj is fekete, és fényes, a talajt borító vizet szinte alig lehet észrevenni, de nagyon belejátszik az atmoszférába. Jet Li ebbe a világba érkezik meg, nyilván kintről.

Aztán, egyszercsak összetalálkoznak, egy sikátor-szerű helyet jelképező díszletben, Jet Li odalent van, Aaliyah fentről nézi, és olyat látunk, amilyet még soha, Jet Li mosolyog, szinte kezdünk neki megbocsátani a Halálos Fegyver 4-ért. Egy mozdulattal felugrik, sőt inkább felszalad a falon Aaliyah szintjére. (Tehát megvolt az első randi). És itt jön a poén, Jet Li dühös, talán, mert nem jött neki minden össze az első alkalomra. Dühösen vagdalózik a levegőben. Nagyon jól van összevágva, mert Aaliyah arca, ahogy a tükörlapok el-elfordulnak, összemosódik a Jet Li-jével, mintha az zavarná a srácot, hogy Aaliyah önmaga világában tükröződik, vagyis, hogy nem tud hozzáférni. És aztán eljön a második képletes randi, Jet Li és Aaliyah sétálnak, illetve Jet Li sétáltatja Aaliyaht, a falon. Ez nemcsak nagyon jól néz ki, de közben nagyon hatásos is. Ott van ez a harcigép, az erős és gyors férfi, és vidáman sétáltatja a lányt (a falon), miközben belül folyamatosan frusztrálódik, hogy nem jön neki össze mégsem, mert lehet, hogy ez a lány végtelenül tükröződik. A klip további erőssége a koreográfia, ami elsőrangú, látszik, hogy direkt Aaliyah-ra írták, (a nyúlánk alkatára), meg persze a számra, kicsit West Side Story-s elemeket is belekeverve, persze szigorúan csak adaptációként. A film végén (mert tényleg olyan, mint egy film), Jet Li egy hatalmasat ugrik és rúg a levegőbe, a háttérben robbanás.

A Romeo Must Die 25 millióból készült, és a nyitóhétvégén 18 milliót produkált, és Jet Li mellett a női főszerepet maga Aaliyah Játssza.

lásd a klipet

Másik női videó, ami a nyár jellemző slágereként vonulhat be Sonique "It Feels So Good"-ja. A lány egy étteremben dolgozik, és hullafáradt, vagy legalább is szeretne máshol lenni. Klasszikus szitu, Imani Coppola-nak is volt már ilyen klipje, de azért jól működik, mert amikor kimegy az utcára, és mackófelsőjében szívja a friss levegőt, át lehet érezni. Aztán otthon öltözködik, lemezeket pakolgat fel, majd hirtelen egy party közepén találja magát, hol mint DJ, hol pedig mint énekesnő. Sokkal kevésbé átgondolt klip, mint Aaliyah-é. Nemcsak Imani Coppola korábbi klipjéből vett kölcsön elemeket, a mackófelső direkt Alanis Morissette, és ez csak azért kár, mert ezek a jó elemei ennek a videónak. Van benne egy rész, ahol lelassul a zene, és egy lány a párás mosdóban jégkockát küld végig a mellei között, pikáns, de nincs neki sok értelme. De maga Sonique annyira jó arcú előadó, hogy még ezekkel együtt is emlékezetes a klip.

Nehéz ilyet bevallani, de Britney Spears nem is olyan rossz, sőt, határozottan szórakoztató, és külön jó, ahogy mindig ugyanazzal a tánccsoporttal nyomul. Az Ooops ! I Did it Again egy direkt szórakoztató videó, mindent tud, amire szükség van. Könnyed történet, izgalmas díszletek, sok apró kép, poénok, és a közönség kedvence, amikor Britney hanyatt fekve táncol. A történet a Marson játszódik, a földi irányítók rákérdeznek egy kiküldött asztronautára, hogy mi az ördög történik. Nos ekkor jön a lény, Britney, aki, bocsi, de megint rá fog venni valakit, hogy azt higgye, szerelmes belé, meg, hogy Britney egy földre szállt angyal, de ez nem igaz. Szellemes szitu, kulcsszó a szív. Mégis, egy ilyen látszólag üres számot is meg lehet jól filmesíteni, sőt, zenésíteni is. Kedvencünk, amikor Britney sci-fi bukfenc-pörgéssel ott terem az asztronauta előtt, iskoláslány ruciban, és lekapja a srác szkafanderét. Erre elkezd kidülledni a szeme, illetve az egész feje, mint az Emlékmásban szokta Schwazenegger szeme. A srác aztán előrukkol, hogy hozott valamit, egy gyűrűt, mire Britney azt mondja, azt hittem, hogy ezt végül az öreg néni bedobta az óceánba, meg hogy nem kellett volna lemennie érte. Lényeg, hogy a szám végére már a földi irányító is vidáman rázza a fejét a zenére.

Egész jó klip, már a rövid tartama is izgalmasan hangzik, Britney egy lény, de jól is van fényképezve, nagyon sok, különböző arcát láthatjuk az énekesnőnek, és így lehet eljegyezni a közönséget, hiszen egy-egy embert attól ismerünk jobban, mint a többit, hogy nemcsak egy beállításban láttuk.

A Red Hot Chili Peppers Californication című száma az azonos című albumról nagyon komoly meglepetést tud okozni. Az eszközök tekintetében minimálban nyomuló zenekar most bekeményített, a lemez címadó számához olyan klipet gyártottak, amire évek múlva is emlékezni fog a szakma, és természetesen nemcsak a ráköltött pénz, vagy a sikeressége miatt, hanem az eddig még nem ízlelt élmény miatt is. Egy címadó számot beklipesíteni egy album menedzselése során a legkomolyabb, és egyben legünnepélyesebb feladat is, hiszen a végén az egész albummal kapcsolatos benyomásunkat meghatározhatja. A Red Hot Chili Peppers megadta a módját. A szám, illetve az album tömören arról szól, hogy Hollywood "kalifornizál" mindent és mindenkit, és hogy ebben a világban élünk, ami nemcsak műanyag, de határozottan antihumánus törvények alapján működik. Nem egy olyan gondolat, amit könnyű lenne megfilmesíteni, hiszen könnyen nevetségesé válhat, kábé úgy, mintha a Mátrixban Neo azt mondaná, hogy kösz, inkább a másik pirulát választanám, mivel mindenki azt nyomja, pont én legyek kivétel? A megoldás, ami mellett a zenekar végül döntött, nem más, mint egy computer-játék. Egy túlélős játék, amiben a zenekar tagjai küzdik, szörfözik magukat végig a pályán. Mindez a létező legkomolyabb technikai színvonalon valósult meg. Egy-egy klip forgatása olyan 3 nap, max négy, az utómunka, (trükkök, vágás, animáció) pedig csak különleges esetekben, például a Garbage Push it c. számának a klipje esetében jelentettek komoly ráfordítást, pénzben és időben. Ehhez képest a Californication utómunkálatai kerek 7 hetet vettek igénybe, 11 (profi) 3d animátor dolgozott heti 7 napot, illetve napi 14 órát, hogy a végtermék, amit látunk, elkészüljön. Ez nem kis dolog, ráadásul ez a végtermék meg is érte a pénzét, mert tényleg nagyon profi lett.

A legtöbb videót 3-szor, 4-szer megnézi az ember, és tudja kívülről, nos, a Californication esetében ez nem működik, annyira gyorsan változik, annyira összetett. Amikor a legelején "betölt" a játék, még azt hinnénk, egyszerű kis imitáció lesz, de aztán nagyon megszaladnak a dolgok. A játékosok bejelentkezése után elindul a kalandozás. Szörfözés, vonat tetején utazás, vízalatti úszás, cápán lovaglás, erdő, bánya, láncfűrészes támadók, rohanás keresztül különböző filmgyári díszleteken, hídon szörfözés, szitakötő hátán repülés, földrengés, meg ilyenek váltakoznak teljes folyamatossággal, nem lehet levenni róluk a szemünket, mert akkor lemaradunk valamiről. Közben folyamatosan látunk mindenféle fontos információkat a képernyőn. Nemcsak az eltöltött időt, vagy a támadó cápák különböző paramétereit, vagy a szívverésed sebességét, vagy azt, hogy hol vagy az erdőben, vagy milyen erejű földrengés-hullám talált meg éppen, vagy hogy kaptál egy bónusz pontot.

Ha egy könyv letehetetlen, az író és a kiadó örül, ha egy videóklip olyan, hogy nem akarsz félrepillantani sem, az művészet. Persze, kérdés, hogy hol van itt a művészet, hiszen eddig csak azt látjuk, hogy profi animációs játékról van szó. Attól művészet, hogy alatta van egy zene, ami pont abból akar valamilyen formában felszabadítani, amit a képek mutatnak. Meg attól is művészet, hogy remek élményt ad, azt látod, hogy a Red Hot-tagok profin lebutított felületű modelljei össze- vissza rohangálnak, és közben tudod, hogy kik ezek az emberek, vagy ha nem tudod, hát érzed. Plusz, ezek a tagokat modellező 3d-s figurák viselkednek is, nem csak úgy vannak. Ezer helyzetbe kerülnek, és a valós Red Hot-tagok fejével gondolkodnak, vezetnek, mennek le szándékosan az autópályáról (és közben bónusz pontokat kapnak), vagy ugranak el leomló házak elől, vagy kimerítve az összes lehetőséget ugranak le a szakadékba. Ahhoz, hogy érezzük a modellekbe zárt igazi embereket, "csak" annyi kellett, hogy felhő-háttér előtt lássuk őket valódiban is, ahogy zenélnek. Ki van ez találva. A végén pedig, amikor a fiúk összetalálkoznak, és kiléphetnek virtuális bezártságukból, nevetnek, és örülnek, teljesen meggyőző, rá is lehet szokni.

-in-