Csokoládé
Chocolat 2000.
Jamie Bell-nek vagy Haley Joel Osment-nek nem kell már izgulnia, hogy mi lesz, ha felnő, talál-e majd magához való csodás színésznőt, mert a Csokoládé kislánya, a 91-es, francia Victoire Thivisol annyira szép és profi, hogy ha a fiúk már most elkezdenek gyúrni rá, az sem korai.
Ami pedig a filmet illeti, leginkább a 87-es Babette Lakomájára emlékeztet. A Babette Lakomája szintén skandináv, Gabriel Axel dán rendező egészen jól sikerült filmje, amelyben egy kisváros életét figyelhettük meg hasonlóan "makettszerű" formában, mint itt. A Babette-ben az történik, hogy egy francia nő, miután jó sok pénzt örököl, elhatározza, hogy végre megmutatja a kisváros lakóinak, hogy hogy megy ez odaát, Párizsban. Egészen komoly lakomát üt össze, a meghívott vendégek egyike pedig folyamatosan anekdotákat mesél, melyek koncentrikusan, egyre inkább egy párizsi étterem-, illetve szakácsnő élmény körül kezdenek csoportosulni. A lakoma végén az illető számára egyértelműen bebizonyosodik, hogy a nő a konyhában csakis ugyanaz a nő lehet. Egy futó pillanatra találkoznak is, ez aranyozza be Babette búcsúestéjét- már ahogyan a kis falu lakói erre az estére gondoltak.
Másnap azonban Babette ugyanúgy lát neki a munkának, mint előtte szokott volt, a többiek csodálkozására pedig, hogy "hogyhogy nem utazik vissza Franciaországba?", azt felelte, "de hát nincs pénzem". Elköltötte ugyanis, az utolsó fillérig a lakomára.
Mindenképp meg kellett emlékeznünk az egykori Babette filmről, hiszen a "Csoki" már első látásra is kísértetiesen hasonlít rá, szóval témába vág.
A Csokoládé szintén egy makettszerű
kisvárosos film Lasse Hallström rendezésében, aki svéd, és 46-ban született, és 77-ben az ABBA c. koncertfilmet rendezte 99-ben pedig az Árvák Hercegét. Itt az van, hogy élnek, élnek a békés, templomlátogató lakosok, mint akik a 3 autó 4 gyerek című program élő megvalósulásai, mígnem egyszer, egy hűvös napon az északi szél két különös vándort sodor arra a kertek alján. Vianne Rocher-t (Juliette Binoche) és a kislányát, Anouk-ot, akit ugye Victoire Thivisol alakít, aki Az Évszázad Gyermekei c. filmben már együtt játszott Binoche-sal. Másodpercek alatt kristálytiszta kép. Ráadásul egészen szépen kivitelezve, jó zenével és nagyon szép képekkel. Ahogy megérkeznek, mindketten piros kapucnis "poncsó"-ban vannak, mint anyja és lánya. Iszonyat jól néznek ki, és mindez a hideg északi széllel együtt teljese lebilincselő élmény.
A film kezdetének idején épen nagyböjt van, és mindenki nagyon büszke rá, hogy nem kajál, és a két idegen, akik a lepusztult pékséget kivették, rossz színben tűnnek fel, pedig egyikük gyerek. Az sem segít sokat a helyzeten, hogy Vianne elárulja, hogy nem is pékség lesz a pékség helyén, hanem csoki bolt.
A film teljesen filozofikusan halad a téma gerince mentén. A helyi főméltóság,
akinek az a nagyapjának a szobra a templomtéren díszeleg, lesz a fő ellenség, illetve az egyik pólus. Vianne és a csoki boltja pedig vele szemközt az ellenkező. Reynaud gróf (e méltóság) simán egy átfogó bojkottal indít, és reméli, hogy mire a húsvét beköszönt, híre, hamva sem lesz a némbereknek, akikhez ráadásul semmiféle férfi nem tartozik, szóval a 4 kerekes kisváros szemében "egy fattyú és az anyja" képét öltik. Nagyon nehéz nekik a beilleszkedés, és az is látszik, hogy van gyakorlatuk benne, igazi vándornépségről van szó. Lenyűgöző látni, ahogyan a koszos kis üzletet kipucolják, és beindítják a csoki boltot. Minden tip-top. Kár, hogy éppen böjt ideje van, de a film nem véletlenül választotta ezt az időszakot, hanem azért, hogy minél jobban kidomborodjon a két oldal összetűzése. Egyébként tényleg valóságos háború kezdődik, és a gróf mellett a fő negatív karakter nem más, mint Carie-Anne Moss, aki a szimmetria kedvéért szintén egy gyermekét magányosan nevelő anyát alakít. Carrie-Anne tökéletes választás volt, Pont olyan, mint Binoche, csak ellenkező előjellel. Mintha ő lenne a fehér királynő.
Egyébként lassan megtudjuk azt is, hogy Vianne és lánya honnan jönnek és kicsodák. Egy fehér férfi és egy (bombázó) bennszülött lány találkozásából szerelem lett, majd a kis Vianne. De ez a férfi nem véletlenül került Ausztráliába, hanem úgy, hogy önként és elsőként jelentkezett egy utazással járó kísérletsorozatra, melynek végén felfedezték a kakaó igazi természetét. De a nőben nagy volt a vándorhajlam, és egy idő után lekopott a kislánnyal együtt, aki most ugyanezt teszi a sajátjával. Lényeg, hogy úgy van beállítva, hogy a kakaó (mint a csoki alapanyaga) földjéről származó kakaó-királynővel van dolgunk, aki most meteorként csapódik az egyébként francia kisváros életébe.
A kisváros lakóit az érzékeiknél fogva csábítja el. Megkínálja őket, de úgy, hogy már egyből a (szerinte) kedvencüket adja. Egy elhidegült házaspárt egyetlen csomag csoki összehoz, és ez csak a kezdet, aki megkóstolja Vianne asszonytól kapott kedvencét,
más emberré válik.
A helyi kocsma tulajának felesége is ott köt ki, mert elmenekül, nem tud hova menni. A kezdetben zavart és kleptomániás nő percek alatt kikupálódik, ami persze a grófot arra sarkallja, hogy ő is ugyanezt megtegye a férjjel. A másik alap csoki-csapat tag Armande (Judy Dench), Carrie-Anne Moss anyukája, aki nem láthatja az unokáját. Vianne természetesen megszervezi, hogy az unoka kisfiú és a nagyi rendszeresen találkozhassanak. És ha ez még nem lenne elég a két ellentétes bolygó harcának felvonultatásához, a város szélén vízi vándorok jelennek meg, folyami cigányok, élükön Johnny Depp-pel.
Tulajdonképpen eléggé súlyos dolgokról van szó, mégis megkapóan egyszerű és vidám formában. Amolyan pozitív film, csalódás nélkül. Az pedig, hogy az egész konfliktus, meg harc, meg minden arról szól, hogy egy közösség hogyan viszonyul a csokihoz, egészen figyelemreméltó dolog, színtiszta gyakorlati filozófia. Olyan az egész, mint egy Lafontaine mese, csak nem tücsök és hangya, hanem Binoche és Carrie-Anne. Kellemes, de tényleg, és roppant tanulságos is, mert segít megismerni önmagad, már csak azzal is, hogy a csoki és a böjt közötti szakaszon, vagyis a jobb és a baloldal, a mínusz és a plusz végtelen között elhelyezheted magad, mintha egy tesztet töltöttél volna ki.
Mindenkinek ajánljuk a filmet, ugyanakkor Rocher asszony (Ferrero őse?) termékét illetően testületileg felhívnánk pár tényre a figyelmet.
1. jóformán csak az nem hizlal, amit nem eszel meg...
2. A csoki édesség ..
3. Az édességek (azon belül a cukor) nemcsak a fogakat rontják, hanem az akaraterőt is ..
4. Az igazi probléma természetesen a cukor .. de nincs csoki cukor nélkül ...
5. A cukortól csak még éhesebb és szomjasabb leszel ..
6. A mértéktelenség mindig a legsúlyosabb büntetést vonja maga után természetben ..
7. Lefogyni éhezéssel, koplalással nem lehet, csak rendszeres testmozgással, és ésszerű étrenddel ..
-zé-
| UIP-DUNA FILM |
