A Fekete Tigris Könnyei

A kezdőképek hatásosak, és leginkább egy távol-keleti (például japán) művészfilmre emlékeztetnének minket, ha a nőalak, aki az esőben álldogál, épp nem egy 50-es évekbeli amerikai reklám-háziasszonyra hasonlítana. Pedig így van, az más kérdés, hogy időben tényleg az 50-es évek végén tartunk, de akkor sem így képzelnénk el élből egy thai lányt egy thai filmben. Haladunk előre, és hamar kiderül, hogy egy erős szerelmi történet közepén vagyunk, amiben egy lány és egy fiú épp elkerüli egymást egy megbeszélt randevún, és mindketten azt hiszik, hogy a másik nem ment el a találkára. Máris van miért aggódnunk, de közben nézői figyelmünket újabb furcsaságok kötik le: a fiú egy igazi cowboy (Thaiföldön), aki azután megy el a randevúra, hogy egyedül lelőtt egy egész bandát. A srácot Fekete Tigris-nek hívják, és ő a helyi bűnözőcsapat legügyesebb tagja, a bandavezér jobbkeze. Itt az első negyedórában valóban kapkodhatjuk a fejünket, mert annyi minden téríti el a figyelmünket a cselekmény követésétől. Fekete Tigris egy klasszikus cowboy alakját ölti magára, coltot használ, pörgeti a fegyvert, szóval tényleg a vadnyugat hőskorában vagyunk, pontosabban egy ezt mintázó műteremben. A film jó értelemben gátlástalan, nem jön zavarba például egy olyan jelenetnél, amikor hősünk magányosan nézegeti kedvese képét, hátát egy fának támasztva - bátran betesz háttérnek egy naplementét ábrázoló rikító díszletet, műfüvet, műkígyót, és mi rögtön egy műterem kellős közepén érezhetjük magunkat, mintha mondjuk egy Tarzan-film forgatásába csöppentünk volna, a 30-as években.

Az ilyen effektektől általában nevethetnéke támad az embernek (biztos örülünk, hogy tudjuk, mire utal), de a Fekete Tigris-ben ezek a hősi-érzelmi elemek olyan erősségben jelentkeznek, hogy meg kell adnunk nekik magunkat. Ez egy végletekig felfokozott romantikus film, nemcsak a történet miatt (egy életre szóló szerelemről szól), hanem a tobzódó erős színek hatására is (ilyen rikító rózsaszínt, kéket és más meseszíneket filmvásznon még nem tapasztalhattunk), a hősies férfi-vonal (cowboy a rendőrfőnökkel szemben), a szerelmi háromszög (bandita-rendőrfőnök-lány), vagy a kényszerházasság (lány-rendőrfőnök), két ember sorsszerű egymáshoz való tartozása (bandita-lány), mind olyan motívumok, amelyek külön-külön is kitesznek egy egész estés érzelmes filmet. A történet három időszak eseményeiből áll össze: ott indul, amikor hősnőnk (Rumpoey) és a későbbi Fekete Tigris (civil nevén Seua Dum) 10 éves koruk körül találkoznak, egymásba szeretnek, majd el kell válniuk egymástól. Később 10 múlva találkoznak ismét, megint működésbe lép a szerelmük sorsszerűsége, majd ugrunk egy évet, és ott vagyunk a dolgok végkifejleténél. Ahogy pereg a film, az az érzésünk, mintha túl erős, túl sűrű, vagy egyszerűen túl meseszerű képeket látnánk, amelyek szinte összenyomják azt a finom szerelmi szálat, ami Rumpoey és Seua Dum között van, de ez nem baj, mert cserébe egy olyan egyedi filmstílust kapunk, amin elámul minden érzékünk. Keverednek a filmtörténeti hatások: néha úgy látjuk, mintha Rumpoey egy némafilmes hősnő lenne, néha egy indiai filmben érezzük magunkat, többször egy klasszikus western-ben, egy-két véresebb lövöldözés után egy mai akciófilmben, amúgy pedig alapban egy szerelmi drámában. A színészek rendkívül kifejezően játszanak, persze könnyebbséget jelent, hogy vagy nagyon jó, vagy nagyon rossz karaktereket kell életre hívniuk, de ettől függetlenül jó munkát végeztek, kiemelve a két gyerekszínészt is.

Annyira telített ez a film, hogy az ember egy kis ideig megpróbál távolságtartó lenni vele szemben: idő kell megszokni a vakító színeket, a műtermi hangulatot, a némafilmes mozdulatokat, de a film nem hagyja magát, és a finom történetvezetésével, profi hangulatával több hívet is szerez magának. Arról nem is szólva, hogy az ember ne próbáljon meg gegként nevetni a film vegyes stílusán, ha az utolsó percekben -nem függetlenül az előzményektől- hirtelen zsebkendőket kezd el keresni. A Fekete Tigris amellett, hogy klasszikus filmstílusokat ötvöz magába, mégis nagyon egyedi film - az biztos, hogy még hasonlót sem láttunk eddig. Bátran vállalja az erős szerelmi töltését, a pozitív/negatív figuráit, a mesébe illő sorsszerűségét, és meg is teheti, mert a végeredmény egy minőségi mozidarab. Nem meglepő, hogy a Fekete Tigrist úgy emlegetik, mint a thai filmművészet új korszakának első darabját.

-lido-