Lovagregény

Hát itt nem sok jó néz ki nekünk, gondolja a néző, és a poharáért nyúl, meg mindenért, ami elérhető közelségben van, csak feledni tudja, ami most rá vár. A balsejtelem nem kifejezés. Pedig már a trailer is minden idők legborzasztóbb filmjét sejtette velünk. Abban az volt, hogy középkori díszletek, csilláron hintázó emberek, meg lovagi tornát vívó arcok, miközben Robbie Williams énekel, aki úgy van kifestve (emlékeim alapján), mint a Rettenthetetlen Mel Gibson. Az ember ez alapján inkább odaadja a pénzt, csak ne kelljen megnéznie a filmet.

Volt azonban egy aprócska furcsaság, egyfajta játék, ha úgy tetszik, itt a film legelején, ami kizökkentett ebből az elő-élményből. Amikor az emberek skandálták, hogy "we will, we will rock you ..", elsőre nem lehettünk biztosak benne, hogy tényleg ezt teszik. Lehetett volna, hogy csak ütik ezt a ritmust, ami számunkra, 21. századi néző számára már kiegészül ezzel a filmzenével. De ahogy előre haladt ez a furcsa kezdet, kiderült, hogy a fejek konkrétan ezt skandálják, mivel láttuk a szájukat, hogy tényleg ezt mondják. Adalékként ott volt még egy csaj, aki táncolt erre az ütemre, és a mozgása -hogy mást ne mondjunk- legkevésbé sem volt középkori, sőt, pont úgy mozgott, mintha azt az MTV Grind (daráló) c. műsorában látnánk. Mindez itt, ebben az első pár percben lehetett volna még a zagyva igénytelenség jele is, de a következő 30-35 perc során lassacskán leesik a tantusz (van, akinek hamarabb), hogy itt egy rendesen és szívből eklektikus filmet láthatunk. Később például már egy egész báli tánc is ezt a formát követi, és meg sem lepődünk.

Valójában nem igazán tudjuk hasonlítani semmihez, leszámítva a tavalyi Dr. Zsiványokat, amely ugyanezt a receptet követte: "helyezz egy tini-filmet a középkorba". A Dr. Zsiványokat ugyanúgy a cseh mesefilmek helyszínén, a prágai Barrandov Studios területén forgatták, mint most a Lovagregényt. A Dr. Zsiványok esetében a két nemző szülő közül (tini-film és középkor) a középkor lett a domináns, és így az eredmény eléggé lehangoló volt, tisztára, mint egy 70-es évekbeli kalandfilm, csak mai fiatal színészekkel. Szóval nagyon rossz volt. A Lovagregényben azonban másképp alakulnak az arányok, itt a tini-film viszi el a bankot, és nem a középkor. Ennek eredményeként egy nagyon is kellemesen nézhető filmet kapunk, legnagyobb meglepetésünkre.

A történet annyi, hogy főhősünk, William (Heath Ledger) belecsöppen a lovagi torna világába, "be kell ugrania egy mérkőzés erejéig", és utána rájön, hogy ez egy meglehetősen jó pénzkereseti lehetőség. A pénzt, amit társaival ilyen formán kerestek, vidáman elkölthetik, vagy .. , .. vagy esetleg bevásárolhatnak a lovag-boltban, lovat, pajzsot, dárdát, páncélt, mint egy születő kisvállalkozás kellékeit. Szerencsére ez utóbbira szavaznak, így nem hagynak minket történés nélkül. A két barát és fegyvernök szerepében Mark Addy, akit az Alul Semmi "dagi Dave-jeként" ismertünk meg, és Alan Tudyk, aki a 28 Nap-ban nyújtott felejthetetlen alakítást a vörös hajú srác, Garhardt szerepében, aki mindig elsírta magát. Tudyk "Wat", Addy pedig "Roland" fegyvernököt alakítja. Világos, hogy itt egy csapat van kialakulóban, lássuk tehát a további tagokat. Geoffrey Chaucer szerepében Paul Bettany látható, akit elvileg még soha nem láthattunk, mégis nagyon ismerős. Chaucer iszákos, és a szerencsejátékoknak olyan mértében rabja, hogy folyton elveszíti magáról az összes ruháját. Reméljük, ez a költővel tényleg így volt, és a film nem tódít, illetve, álljunk csak meg, inkább azt reméljük, hogy Chaucer nem ilyen volt, mert ebben az esetben jobban jár.

A negyedik tag Kate, a kovácslány (Laura Fraser). Kate karaktere végképp világossá teszi, hogy egy soha nem létezett, alternatív középkort ábrázol a film, ahol megözvegyült tini-lányok saját kovácsműhelyt futtatnak, és ahol Kate két Nike "pipát" használ saját márkajegyként az újfajta páncélzathoz, amit mellesleg az általa feltalált edzett acélból készít. Kate olcsón, hitelbe, sőt gyakorlatilag ingyen dolgozik a csapatban, egyetlen vágya az, hogy Párizsba eljusson a fiúkkal. Hát nem romantikus? Vicc nélkül, nagyon jó ez a Kate-vonal. Kezdünk rájönni, hogy a film elején az a napjaink koreográfiáját táncoló középkori csaj nem a véletlen műve volt. A filmnek az a titka, hogy nem a középkorban játszódik, hanem egy időutazást ábrázol, amelyben napjaink fiataljai a középkorban éldegélnek. Ugyanakkor, a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy ezt az üdítően eklektikus középkort elsősorban lazasággal, illetve hanyag eleganciával teremtették meg, és nem valami baromi nagy teljesítményű képzelőerővel. Hanyagságra elég, ha azt az egyetlen példát hozzuk szemléltetésképpen, amikor Kate azt mondja, megcsinálom a páncélt, csak vigyetek magatokkal Párizsba. Erre William azt mondja, hogy "nem, semmiképpen sem!". Aztán pár jelenettel később ott vannak mindannyian Párizsban, mi meg két dolgot nem értünk egyszerre. Miért van most ott Kate? És eredetileg miért nem akarta őt magával vinni William? Egyébként mindegy.

A tini-románcnak azonban nemhogy nincs vége, de éppen hogy csak most kezdődik, Jocelyn alakjában. Jocelyn-t Shannyn Sossamon alakítja, akit eddig még nem láthattunk, de ő is veszettül ismerős. Shannyn Sossamon '79-ben született Hawaii-n, "de" már az USA-ban nőtt fel, Nevadában. Eddig 3 darab reklámfilmben szerepelt, de aztán elugrott Gwyneth Paltrow egyik szülinapi partijára, ahol a barátja dídzséskedett, és itt találkozott Brian Helgeland-del, a film rendezőjével, akit korábban a Visszavágó c. filmért kedvelhettünk, mint írót és rendezőt. Shannyn Sossamon-nek tehát ez a legelső filmje, és nagyon jól néz ki Jocelyn-ként. A film legizgisebb részeit képezi, amikor ő és William együtt mászkálnak a katedrálisban. Egyszerűen lenyűgöző. Egy hatalmas, üres katedrális, ülőhelyek, padsorok nélkül, a bombázó csaj pedig arról beszél a lovagjának, hogy mennyire bejönnek neki ezek a színes ablakok. A papok általában rájuk szólnak, hogy beszéljenek halkabban, egyszer még ki is küldik őket. Fiatalok. Ezeknek a katedrális-beszélgetéseknek nemcsak a hangulatuk elképesztő, de van nekik tartalmuk is, ami hasonlóan meggyőző. William ekkor már sorra nyeri a tornákat, és mint minden csávó, ő is azt mondja, hogy Jocelyn-ért nyeri meg őket. Ekkor Jocelyn elmagyarázza, hogy neki jobban tetszene, ha William nem nyerne, hanem veszítene, mert akkor nem olyat tenne, amit magáért is megtenne, hanem olyat, ami a saját érdekeivel ellentétes. Ez mellesleg nem is egy rossz gondolat. Jocelyn egyébként jobbnál jobb ruhakölteményekben jelenik meg, minden jelenet egy külön (ruha-) élmény, a ruhatervező, Caroline Harris igazán kitett magáért.

Mindez azonban semmit sem érne, ha nem lenne ellenség a filmben. Ellenség, meg egy-két dolog, amit hőseinknek le kell győzniük ahhoz, hogy minden jó legyen - ilyen például a szegénység, illetve a szegény származás. Rufus Sewell a Dark City és a Velencei Kurtizán után most megmutatja, hogy tud ő negatív is lenni, sőt, valójában ezek után többé nem igazán tudunk rá úgy gondolni, mint egy lehetséges pozitív hősre.

A film szépen gördül le az általa választott lejtőn, és eléggé normálisan is fejeződik be, így a széksorokat határozottan meglepett és elégedett nézők hagyják el. Azt, hogy ezt a meglepetést valójában mivel érte el a film, az számunkra is rejtély, nehéz lenne megfogni, miben rejlik a hatóereje. Úgy tűnik, olyan, mint egy video-klip, mármint abban az értelemben, hogy mindent elhanyagol, egyedül csak arra törekszik, hogy hasson a közönségre. Ez bejön neki, mégpedig egy eléggé pozitív formában, akár még azt is gondolhatjuk, hogy egy új műfaj indult az útjára, és lehet, hogy a jövőben az egykori cseh mesefilmek remek prágai műtermei más tini-produkciókat is vendégül láthatnak majd.

-zé-