Oscar 2001

73. Academy Awards bõvebben ....

Ismét megtörtént az Oscar-gála, a Los Angeles-i Shrine Auditoriumban gyûltek össze a tavalyi hollywoodi filmek legjobbjai, hogy 23 kategóriában mérkõzzenek meg egymással az Oscar-szobrocskáért.
Az idei mûsor a tiszta piaci profizmus jegyében telt el: egy 600 fõs stáb gondoskodott a gáláról, a díjazottak szigorúan max. 45 másodpercig mondhatták el a köszönõ beszédüket, és az egésznek olyan hangulata volt, mintha csak a nagy filmstúdiók versenyérõl lenne szó, némi sztár-körítéssel. Ezen az Oscaron jóval kevesebb hírességet láthattunk, mint eddig, valószínûleg csak a jelöltek jöttek el, és õk is csupán a terem elsõ három sorát töltötték meg. Ezen kívül még hiányoztak a filmek rövidebb-hosszabb bejátszásai is (csak az öt legjobb film-jelöltbõl játszottak le pár percet), hiányoztak az eddigi Oscar-gálák történeti áttekintései, és mindennel együtt egy sokkal csupaszabb show-mûsort láthattunk idén, mint eddig bármikor.
Minden menetrend szerint mûködött, de hiányzott az egészbõl valami, ami Hollywood csillogó világára emlékeztethetné a nézõket.
Az est házigazdája Steve Martin volt, aki mindent megtett, hogy jó hangulatot csempésszen be a gálába, sokkal jobb humora volt, mint a tavalyi házigazda Billy Crystalnak, de az õ jobbnál jobb beszólásai sem tudták feldobni teljesen a mûsort. A színésznõk szinte kivétel nélkül pánt nélküli nagyestélyikben jelentek meg, a színészek pedig többnyire Armani-öltönyökben és szmokingokban feszítettek, így például Russell Crowe, Samuel L. Jackson és Joachim Phoenix. A legcsinosabb Angelina Jolie volt a fehér nadrágkösztümjében, a legszebb Julia Roberts és Renée Zellwerger, a legeredetibb Juliette Binoche volt, aki egy '20-as évekbeli összeállításban jelent meg, a legkihívóbb színésznõnek pedig Jennifer Lopez bizonyult, aki egy áttetszõ felsõrészû rushakölteményben jelent meg, és így látszottak a mellei.
Az elsõ díjat, a mûvészeti rendezés Oscarját a Tigris és Sárkány c. Taiwan-i film nyerte, amely film ettõl kezdve komoly versengésbe indult a Gladiátorral, "a legtöbb Oscar-nyertes" film képzeletbeli címéért. Russell Crowe meg is jegyezte az elsõ Gladiátor-díjazásnál, hogy "nézd, a végül még mi is nyerünk valamit" (nem szó szerinti fordításban), és csak akkor nyugodott meg végre, amikor az est végén õ is megkapta a legjobb férfi fõszerepnek szóló díjat, és a Gladiátor lett a legjobb film a mezõnyben. Ang Lee és csapata (Tigris és Sárkány) kicsit túl magabiztosan várta a díjesõt a 10 darab Oscar-jelölés után, és az is szokatlan, hogy a kínai nyelvû filmet nemcsak a "legjobb nem angol nyelvû film" kategóriában, hanem a "legjobb film" kategóriában is jelölték. Anélkül, hogy politikai spekulációt sejtenénk az Oscar mögött, megjegyeznénk, hogy idén elõször Kína is közvetítette a gálát, és a filmstúdióknak, a filmeknek, illetve az Oscar-szervezõknek nem mindegy, hogy jövõre hány millióval többen nézhetik a hollywood-i promóciós ünnepséget.
Végül a Gladiátor 5:4-re megverte a Tigris és Sárkányt, Ang Lee nagy csalódottságára. Ridley Scott is csalódott volt, mert bár tarolt a Gladiátor, amelynek rendezõje volt, mégsem õ nyerte a legjobb rendezõi díjat, mivel azt Steven Sodenbergh elhappolta elõle, az Erin Brockovich c. Julia Roberts-film rendezéséért.
Julia Roberts - a hírek szerint - sokat lobbizott már a Golden Globe-díjért is (ami köztudottan az Oscar elõszobája), és az Oscarért is sok fogadásra eljárt, de ettõl függetlenül igazán megérdemelte az Oscart az Erin Brockovichért, amiben egy újfajta szerepkörben (nyomulós, háromgyermekes, okos családanya) mutatkozott. Amikor Julia nevét olvasta fel Kevin Spacey, nem látszott meglepettnek a színésznõ, mindenesetre annyira boldog volt, hogy alig akart lejönni a színpadról. Ez az Oscar róla szólt, a Gladiátorról és Russell Crowe-ról.
Az est leginkább azért tûnt üresnek, mert nagyon kevés sztárt láthattunk a széksorokban. Az érthetõ, hogy a szakításuk után Meg Ryan nem tartott Russell Crowe-val az ünnepségre, de hol volt Mel Gibson, Robert de Niro, Meryl Streep, Tim Robbins, és a többi nagy sztár? Mi azt tippeljük, hogy lehetséges, hogy a májusra tervezett általános hollywood-i színész-sztrájk kavart bele az Oscar-gálába, és így fordulhatott elõ, hogy szigorúan csak a jelöltek jelentek meg az ünnepségen. A "vörös szõnyeg"-nek nevezett bevonulási idõben elég kevés színésszel beszélgettek a riporterek, és szinte egyik színészrõl sem hallhattunk háttér-információkat a mûsor során.
A legjobb betétdalra jelölt Björk-öt megpróbálta a riporter szóra bírni, de aztán nem nagyon sikerült, így megmaradtak abban, hogy csinos az énekesnõ ruhája. Björk egy hattyúnak öltözött a gálára (az egyik barátja tervezte a jelmezét), és nagyon különlegesen nézett ki a ruhájában. A mûsorban elénekelte az "I've Seen It All"-t, a Táncos a Sötétben címû Lars Von Trier-film dalát, és bár nem õ nyert ebben a kategóriában, õ volt az est legjobb elõadója. A gálát egyébként 800 millióan nézték összesen a világon.
Steve Martin megjegyezte, hogy milyen érdekes, míg régen azt mondták be a boríték felnyitása után, hogy "The winner is (az Oscart nyerte)...", addig az elmúlt pár évben már azt mondják, hogy "The Oscar goes to (az Oscart kapja)...", ezzel is jelezve, hogy ez nem egy verseny, itt minden jelölt már eleve nyertesnek tekinthetõ. Ez valószínûleg így van, de a Gladiátor és a Tigris és Sárkány mégiscsak ellenfélként gyûjtötték be sorra a szobraikat. Az viszont egy eléggé jó tendencia, hogy idén már nem az történt, hogy egy "nagy film" vitte el a díjak nagy részét (mint annak idején a Titanic, a Rettenthetetlen, vagy a Szerelmes Shakespeare), hanem megoszlottak a díjak több film között. Idén nem voltak nagy meglepetések, általában bejöttek a találgatások az egyes díjak nyerteseire, talán csak a legjobb rendezõi díjat tippelték volna többen Ridley Scottnak.
Szóval lezajlott az idei Oscar-díjkiosztó ünnepség, nem volt túlságosan ünnepi hangulata, de zökkenõmentesen és kiszámítottan haladt a show, és a végén a nyertesek és a kevésbé nyertesek együtt fogyaszthatták el a gála-vacsit, a kaviárt és langusztát.