Lantana - Szövevény

Persze a nyugalom önmagában még nem vinne minket messzire, de ez az ausztrál film többet is tud: jó történettel, szimpatikus szereplőkkel és kellő adag izgalommal lát el minket, és ezt az üdítő minőséget nyújtja egészen az utolsó filmkockákig. Ráadásul a férfi főszereplőt az az Anthony LaPaglia játssza, aki már a Zenebirodalom Visszavág óta a kedvencünk (Joe), és azóta is mindig felderülünk, ha meglátjuk egy filmben. LaPaglia ezúttal egy rendőrnyomozó, Leon, nyugodt családi háttérrel, aki úgy kezdi a filmet, hogy félrelép a táncklubos partnerével. Nem tudjuk, miért teszi, és mint később kiderül, ő maga sem tudja az okát, csak megtörténik, és ettől egy időre más pályára kerül az élete.

Közben megismerjük a többi szereplőt is, akik a film végére valamilyen módon kapcsolatba kerülnek egymással, és hatnak egymás életére. Leon felesége, Sonja egy pszichológusnőhöz jár, Dr. Somershez, aki néhány éve tragikusan elveszítette az egyetlen kislányát, és emiatt a házassága is meggyengült. Leon alkalmi szeretője, Jane egy fiatal házaspár szomszédságában él, akik boldog harmóniában nevelik a gyerekeiket, mindaddig, míg Jane meg nem látja a férfit, ahogy egy női cipőt dob el a bokrok közé…

Szerteágazó történet, mindenfelől egymásba kapcsolódó szálak, amolyan Robert Altman-tipusú körkörös szerkesztés, és az egész felett egy finom, drámai, de mégsem lehangoló hangulat. Leon nyomoz az eltűnt Dr. Somers után, és ezalatt a saját házasságával is dűlőre kell jutnia, mint ahogyan a többi párkapcsolatnak is valamilyen nyugvópontra kell elérnie: tulajdonképpen ezt a folyamatot mutatja be a film, és minket is meglep, hogy ez mennyire érdekes tud lenni.

Nagyon életszagú a történet véletlenszerűsége, és az előre kiszámíthatatlan dolgok láttán bárkinek "déjà vu"-érzése támadhat. A képek teljes nyugalommal peregnek egymás után, mi pedig hol izgulunk, hol drukkolunk (Leon kolléganőjének leginkább, aki nagyon szeretné, ha megszólítaná az az ismeretlen férfi, aki ugyanabba az étterembe jár, mint ő), vagy megpróbáljuk összerakni előre a történet megoldását, de egy biztos: egy percig sem unatkozunk.

A lantana egyébként egy bokorszerű képződmény, egy ágas-bogas bozót, ami a filmben Dr. Somers cipőjét rejti. Persze lehet ez a lantana (alcímben:szövevény) a 4 házaspár között szövődő kapcsolatok megfelelője is, de butaság lenne erőltetni az asszociációkat, úgy jó ez a cím, ahogy van.

Mindezzel együtt a film borzasztóan életszerű, a szónak a jó értelmében, valós dolgokról szól, igazi érzésekről, és mindezt egy nagyon visszafogott formában teszi. Az értelmes forgatókönyv és a jó rendezés mellé még szükségesek a jó színészek is, és itt belőlük sincs hiány. LaPaglia mellett ott van Geoffrey Rush, akit egy sor kosztümös filmből ismerhetünk már (Elizabeth, Szerelmes Shakespeare, Sade Márki Játékai, A Nyomorultak, plusz A Panamai Szabó-ban, rendes ruhában), és itt van Barbara Hershey is (Krisztus Utolsó Megkísértése, Egy Hölgy Arcképe), de rajtuk kívül a többi, általunk nem ismert ausztrál színész is remekül játszott.

Szerény és kedves film a Lantana: nem akar sokat, csupán egy rejtély kapcsán bepillantást engedni néhány házaspár életébe, mégis, amit kapunk tőle, az több ennél: egy jó és emlékezetes film.