A Tökös, A Török, Az Õr, Meg A Nő

Mindezeknek utána meglehetősen kellemes meglepetés, ahogy a film elkezdődik. A legelső jelenet még tipikusan olyan, amilyen a Ravasz, meg az agy is akart lenni, amolyan "nagy balhé napjainkban", de aztán megindulnak a feliratok, és eltátjuk a szánkat. A szép és jó minőségű feliratok, különösen, ha még valami grafika is tartozik hozzá, mint a James Bond filmek eleje-főcímeinél, feldobják a nézőt, sőt, konkrétan azt az érzetet keltik benne, hogy jó helyre ült be, mert ez itt egy minőségi film.

A történet tényleg olyan, mint a Ravasz, meg az agy, azzal az aprócska különbséggel, hogy tényleg működik, hiteles, kényelmesen élvezhető. A főszereplő, Moltes, akit csak párszor szólítanak "tökösnek" a film elején megöli a Török nevű gengszter fivérét, amivel egy kiadós vérbosszút akasztott le magának. A "Török" karakternév alkalmazása talán a legékesebb bizonyítéka annak, hogy ez a film, illetve a film alkotói nem tekintenek konkrét elődként a Ravaszra és társaira, mint ahogy valószínűleg még 10-15 évig nem hallgat főszereplő "Richard Kimble" névre a Szökevény miatt.

Moltes börtönbe kerül, és az egész történet tulajdonképpen ott indul, hogy 7 évvel később van, és mind Moltes, mind a Török mostanában szabadulnak ki. Szerencsére azonban a film egyáltalán nem az ő kettősükről szól, hanem Moltes és a börtönőr, Reggio közös utazásáról. Az első perctől kezdve világos, hogy itt bizony vígjátékról van szó. hangsúlyozzuk, hogy tiszta vígjáték, és nem "holmi" paródia, leagalább is, itt az első felében nem. Roppant sokat le tudott volna venni ugyanis a film élvezhetőségéből, ha például átment volna James Bond paródiába, vagy valami. Ehelyett az embert az a nem várt érzés tölti el, hogy egy Belmondo akció vígjátékot néz. Kevésbé romantikus, mint egy Belmondo film, de azért nem rossz, humorosnak feltétlenül humoros, és van benne valami bájosan emberi.

Jó benne például, hogy Moltes-t nem misztifikálják az egekig (mint ahogyan a Ravasz-ban tették ezt mindenkivel), kemény fickó, meg minden, de nem sérthetetlen, és még csak nem is badibilder, Belmondora egyébként kicsit maga is hasonlít. Az is jó, hogy a vígjátéki elemek lazán vannak összeválogatva, és a frissesség érzetét keltik, és nagyon kevés klisével lehet találkozni. Jellemző klisé lehetne például, ha a vézna Reggio néha bakot lőne, néha viszont hasznára is lenne a küldetésnek. Itt erről szó sincs, Reggio akármihez nyúl, ott fű nem terem. A néző nem hiszi el, és ennek nevetés formájában ad hangot. Moltes nagyon jól viseli a dolgot, mert nem megy át halálra idegesített profiba, akit már alig bírja ezt a bénázást. Moltes tök emberi, és eléggé rendesen vesz részt mindenben. Az is ellent mond a kliséknek, hogy a filmben szereplő egyetlen nő nem valami szép, sőt, éppenséggel csúnyácska, ugyanakkor roppant mód eredeti, és így még szexi is (szóval minden eleme megvan a filmnek).

A film fényképezése is meglepi az embert, mert határozottan jó minőségű, az egyik operatőr A.F.C, ami Franciaországban ugyanaz, mint az USA-ban az A.S.C. (amerikai operatőrök társasága), vagy nálunk a H.S.C. Szépek a képek, legalább is a film első felében. A szép képeknél is jobban meglepik az embert a drága és látványos akciók. A néző, aki azt hitte, hogy hovatovább egy B-filmre ült be, igencsak meglepődik a pazar speciális-effektusok láttán (ez ugyancsak a film első felére vonatkozik).

Mindenképp kellemes film, de sajnos, a film második felében elkezd hígulni a színvonal. Van egy rész, amikor a feka rendőr, aki kommandós rucijában már a film eleje óta üldözi Moltes-t, hirtelen elkezd úgy viselkedni egy sivatagi úton, mint a Kengyelfutó Gyalog-kakukk, de szó szerint. A fényképezés itt pont olyan, mintha egy Guy Ritchie filmet látnánk, durva és gyors ráközelítések, stroboszkóposan szaggatott mozgások, satöbbi. Nem örülünk neki, és ezt a helyzetet az sem oldja, hogy poénként kiderül, hogy ez nem is egy rendőr, hanem egy hármas iker-csapat, azért tud olyan gyorsan helyet változtatni. Itt sajnos törés csúszott be a filmbe, és nem is ez volt az egyetlen.

A vége felé valahogy elveszíti kezdeti kedvességét, érdekességét, és gyakorlatilag átmegy abba a primitív filmbe, amitől tartottunk, és persze az eddig oly bölcsen távol tartott paródia-elemek is sorra megjelennek. Egyszerűen kifogytak abból, amiből nem kellett volna kifogyniuk, lehet, hogy a pénz, lehet, hogy az ötletek, lehet, hogy a lelkesedés volt ez, mindenesetre a vége visszamenőleg eléggé lelaposította az egész filmet. Pedig az első 30 percben még azt gondoltuk, hogy a Taxi 2 és a Taxi 1 között fog majd teljesíteni. Ebből azonban csak annyi maradt, hogy kellemesen szórakoztunk, jókat nevettünk, de sajnos semmi több, tehát sokkal inkább a Wasabi és a Taxi 2. közé sorolható.