Ballistic: Robbanásig Feltöltve

Ha az egyszerűségnek vannak osztályai, fokozatai, akkor ez a film a skála végén, mégpedig a legegyszerűbb végén foglal helyet. Banderas egy őszülő, alkoholista ex-ügynököt alakít, aki persze a mai napig kibír tanult kollégáival. Felmerül egy ügy, amit természetesen csak ő oldhat meg, bár először vonakodik, aztán rááll. Láttunk már ilyen helyzetet, régebben a franciáknál szinte mindig ilyenek voltak a "zsarus filmek", de számtalan remek példát találunk ilyenre az amerikai filmek közt is. Hogy messzire ne menjünk, Bruce Willis általában ilyen karaktert szokott alakítani, melyek közül is talán az egyik legklasszikusabb Az Utolsó Cserkész. Lengyelországban pedig Boguslaw Linda alakított (jó) párszor ilyen szerepet, az egyik filmet a magyar tévék többször is leadták, kemény, de eléggé szép film volt. Mindezzel csak arra akartunk rámutatni, hogy ez a "másnapos, alkesz zsaru menni nyomozni" önmagában még nem volna rossz, bár eléggé közhelyes felállás. Ha ez a film jó lett volna, akkor a közhelyességet mindjárt az elején lekezelték volna, és akkor nem panaszkodnánk arra, hogy "de hiszen ez egy B-film". Pedig bizony az, sajnos. Egy jókora B-film, viszonylag nagy költségvetéssel, és eléggé jó sztárokkal. Nem kell különösebb ész hozzá, hogy megállapítsuk, ennek a filmnek mindene megvolt hozzá, hogy jó film legyen belőle, kivéve a forgatókönyvet. Így viszont a világ legigénytelenebb produkciójának tekinthető. És Banderasnak idén ez már a második ilyen filmje. Pár hete mutatták be nálunk a Femme Fatale-t, amely szintén nagyon kacsintgatott a B-filmek színvonala felé, egyedül az mentette meg, hogy gyorsan átmenekült a művészfilmek sávjába.

A történet egy kerek nulla, annyira gyenge és uncsi, amennyire csak lehetséges. Köszönhető mindez a gyatra alatti színvonalú forgatókönyvnek. A szereplők sorsát gyakorlatilag le sem ejtjük, teljesen közömbösek számunkra, nem jelentenek semmit, de hogyan is jelenthetnének, amikor nem is ismerjük őket. Ebben a filmben egyszerűen nincs mit megismerni rajtuk. Amikor megtudjuk, hogy Banderas 8-10 éve abban a hitben él, hogy a felesége meghalt, és most kiderül, hogy a nő mégis él, majdnem nevetőgörcsöt kapunk, annyira vicces az egész. Hova tűnt a nő? Nem ment messzire, Banderas fő ellenségével házasodott össze. Ott volt egész végig az orra előtt, kész szerencse, hogy a közértben nem futottak össze. Persze lehet, hogy egy másik városba költöztek, de akkor is. Egy ügynök igazán megszámolhatná a hullákat egy robbanás után, és ha hiányzik néhány, akkor akár nyugodtan gyanút is foghat. Dolph Lundgren, vagy Michael Dudikoff biztosan nem lett volna ilyen béna, pedig ők soha nem játszottak még másban, csak B-filmekben.

Lucy Liu nagyon jó (színész) nő, először a remek Jerry Maguire-ben láttuk, rögtön ezután pedig a Visszavágóban. Éppen most van egy hír, miszerint Liu arra panaszkodik, hogy nem nagyon hívják randizni, mert mindenki a kemény nőt látja benne az Ally McBeal tv-sorozatban alakított szerepe miatt. Mi csodálkozunk azon, hogy csodálkozik, hiszen a Visszavágóban is arról volt híres, hogy durván veri a férfiakat. Jackie Chan oldalán is végigharcolt egy filmet, az Új Csapást, most pedig, a Ballistic-ban dettó ugyanezt teszi azzal a különbséggel, hogy itt még szövege sincs nagyon, annak ellenére, hogy ő a második főszereplő.

Liu ebben a filmbeli szerepének ugyancsak nem használ a gyatra forgatókönyv. A történet ugyanis úgy megy, hogy Berlinből elloptak egy titkos-gyilkos fegyvert, valami robot-szerkezetet, vagy mit. És mi, naiv nézők hosszú percekig, negyedórákig azt hisszük, hogy Lucy Liu ez a gép, amit rendesen alátámaszt, hogy nemigen beszél.

Nem vagyunk prűdek, bármikor elismerjük a legszerényebb teljesítményű filmről is, ha van benne valami jó, vagy ha végső fokon kellemes szórakozást nyújt, de ez a film semmi ilyesmit nem produkál.