Az Igazság Órája

Első ránézésre ez egy drogosfilm, azontúl pedig egy dráma. Robert De Niro-nak van egy gyereke, egy fia, aki keményen drogos, elhagyatott épületekben csövezik nulla pénzen, ráadásul gyilkosságokba is belekeveredik, úgyhogy nyomában az egész rendőrség, élükön Robert De Niro-val, aki maga is rendőr. Az tehát helyzet, hogy a srác nagyon-nagyon drogos, nem lövünk le semmiféle poént, ha eláruljuk, a filmben egyetlen olyan beállításban nem szerepel, amikor nincs belőve, végig ugyanaz a ruha van rajta, szóval tényleg egy drámát látunk.

A film azonban mégsem drogosfilm. Ezt a meglepő felfedezést körülbelül háromnegyedóra elteltével teszi a néző, ekkorra ugyanis már pusztán statisztikai alapokon kezd leesni a tantusz. Leesik, hogy nem látjuk, amint a srác droggal lövi magát, és nem látjuk, ahogy mások lövik magukat. Mit jelent ez? Azt, hogy a film nem "alacsonyodik" le a drogos-filmek szintjére, illetve nem vállalja be, amivel ez a műfaj jár, ami egy nagyon gyenge dolog, tekintve, hogy a film fő konfliktusa az, hogy a srác drogos. Ha egy film közömbös a főszereplője életének a háttere iránt, az egy eléggé felületes, és buta dolog, az ilyen fajta filmírás a gyenge tv-sorozatok szintje, és nem a mozikba való. A lényeg és a végeredmény az, hogy a srác végig meg-megjelenik, mint egy kísértet, aki be van lőve, de csak ennyi. Azt, hogy hogyan lövi magát, honnan szerzi a pénzt, honnan szerez kaját, anyagot, hol alszik, kikkel beszél és miről, nem látjuk. Ez egy közhelyszerű karakter, egy "üres drogos" klisé, tényleg, mintha csak egy tévésorozat egyik statisztája lenne.

Ugyancsak a drogos-vonalat gyengíti, hogy a srác több esetben nem úgy viselkedik, mint egy drogos. Például nem fogadja el a pénzt a barátnőjétől, ami egy drogos esetében nonszensz, vagy a díler pénz helyett egy adagot ad neki, és ő hidegen visszautasítja, ami megintcsak meredeken ellenkezik a valósággal. Persze lehet így is filmeket írni, ez olyan, mint amikor az 50-es években a feketéket befestett fehérek játszották, mert valójában senkit sem érdekeltek a feketék.

Úgy tűnik tehát, hogy a film más alapokon nyugszik, mint gondoltuk volna. A másik alap, amire épül, amire támaszkodhat, az a gyilkosság konfliktusa. Eléggé drámai helyzet ugyanis, ha egy apa a saját fia után nyomoz. Amíg a drogos vonalat meglehetősen alacsony szinten tartották, addig a gyilkosságét éppenséggel agyonbonyolították az alkotók. Az van ugyanis, hogy Robert De Niro apját annak idején villamosszékben kivégezték emberölés miatt. Robert De Niro rendőr lett, de most a fiát azzal gyanúsítják, hogy rendőrgyilkos, azaz lehet, hogy genetikailag, kétgenerációnként visszatérő családi mételyről van szó. Ez lenne tehát a film tengelye, a konfliktus, ami körül minden forog? Nem, még mindig negatív.

Az igazi konfliktus, úgy tűnik, az, hogy a fiú folyton vádolja az apját, amiért az 14 évvel ezelőtt elhagyta őt, és az anyját. Robert De Niro üldözi a srácot, na jó, az üldözés túlzás, hiszen a rendőrséggel szemben állva, titokban randizik vele, és hagyja elmenni, amikor a srác el akar menni. Mindenesetre, valahányszor találkoznak, mindig megy a vádaskodás, hogy miért hagytál el minket, meg minden. Félreértés ne essék, ha egy apa elhagyja a családját, az egy borzasztó dolog, nem ennek a súlyát vitatjuk, hanem annak, amit ebben a filmben ennek kapcsán látni. Ha elképzelünk egy kezdő színészekből álló műhelymunkát, valamikor a hetvenes években, körülbelül úgy látjuk őket, ahogy éppen egy olyan jelenetet próbálnak, amiben az apa elhagyta a családot, és a fiú most őt hibáztatja mindenért. Egyszóval eszméletlenül közhelyes "téma ez", kár, hogy ez a film kellős közepe.

A negyedik dolog, amire a film a testsúlyát helyezhette volna, az a Long Beach. Ez az a partszakasz az óceánnál, Manhattan peremén, amely a 70-es években tökre virágzott, az emberek oda jártak strandolni, plusz házak, lakótelepek épültek ott, szóval el lehet képzelni. Ma mindez egy kísértetváros, elhagyatott vidék a film szerint. A film elején direkt ki is írják, hogy mi az a Long Beach, hol van, stb, sőt, archív felvételeket látunk a strandolókról. Sőt, még tovább mennek, és akkori zenéket is beraknak, plusz egy akkori bisztrót is szerepeltetnek, mint visszatérő helyszínt, és még egy motelt is. Egyszóval, Long Beach a film egyik főszereplője, és szerény véleményünk szerint úgy készülhetett a film, hogy erre a helyszínre írtak egy alkalmi forgatókönyvet (olyan is lett). Ez egyszerűen süt az egészből, de még ez a produkció legkisebb hibája.

Az igazi hibája ott van, hogy a történetet nem sikerült rendesen megírniuk. Legyen az akár a közhelyes drogos vonal, vagy az ugyancsak közhelyes krimi-vonal, vagy a néhányszor nevetésre fakasztóan csöpögős apa-fiú drámázás, egy történetet meg kell írni. Ennek a filmnek viszont úgy van vége, hogy több főszereplő sorsáról, a srác barátnőjéről, anyjáról, sőt Robert De Niro barátnőjéről sem tudunk meg semmit.

Ez nagyon nagy hiba, így nem igazán érdemes forgatókönyvet írni. Ugyanakkor kétségtelenül van ebben valami vicces, hiszen De Niro egykor otthagyta a családját, ebből jöttek a drámák, de most végre összejöhetett volna egy nővel (Frances McDormand), és mi még azt sem tudjuk meg, hogy miért nem jött nekik össze, még a "futottak még" kategóriában sem említik. A srác barátnőjéről sem tudunk semmit, csak annyit, hogy lekopott, az utolsó szava pedig az volt, hogy most visszaszokik a drogra, kábé ekkor láttuk utoljára, pedig egy gyilkos üldözte éppen.

Na mindegy, ilyen ez a film, túl sok színt akart a szarka felvinni a vászonra, és az eredmény egy sötét és szürke kép.