Esküvő Monszun Idején

Aztán eljön végre a nagy nap, és felgördül a függöny. Egy színes és gazdag film tárul elénk, középpontban egy fiatal párral, akik még csak most fognak egymással megismerkedni. Nem hatalmas, de kellőképpen népes család, néhányan (elsősorban a vőlegény vonalán) az USA-ból jöttek haza Indiába, két nappal vagyunk az esküvő előtt, az eljegyzés napján. Látjuk, hogyan dolgozik a vézna indiai esküvőtervező, látjuk, hogyan van kiszolgáltatva a menyasszony még mindig egy nős férfinak, szóval nem túlzás azt mondani, pezseg az élet arrafelé, és mi mindennek pont a közepébe kaptunk meghívást.

A film egyrészről minden elvárásnak megfelel, másrészről azonban nem is kissé Hollywood-i színezetű, így, akik a Hollywood-i filmekkel hadilábon állnak, itt is néhányszor le kell, hogy bukjanak majd a széksorok közé. A film hamar "beáll", hamar sínre kerül, melyen egész a végéig megmarad majd. Hamar kiderül, hogy a jeleneteknek látszólag komoly drámai súlyuk van, de közben könnyűek, mint egy lufi, felületesek, giccsesek, meg minden (ez persze nem von le a film élvezhetőségéből). Kiderül, hogy néha lassú is, de időről időre nagyon profi betétek dobják fel, ilyenkor indiai városképeket láthatunk esővel. Gyönyörű klipek ezek, nagyon profi zenékkel, úgyhogy újult erővel vethetjük magunkat a film folyamának további élvezetébe.

Olyan ez a film, mint valami mediterrán színház. A könnyek nem igazán valódiak, és gyorsan is száradnak, de nem bánjuk, nem igényeljük a wagneri mélységeket. Ott van ez a vézna esküvő-tervező, a film egyik legmegkapóbb eleme. Csúnya és furán beszél. Felmászik egy állványzatra, hogy legyen térerő, olyan, mint egy majom, aztán amikor lejön, elpanaszolja, hogy itt lent sokkal jobb a vétel, ezen akár nevethetnénk is. Miközben ez a film leggyengébb pontja. Percekkel később viszont Alice, a menyasszony házában a szolgálólány poharakat szed össze a kertben egy lépcsőről, és ez a finoman lassított felvétel egyszerűen gyönyörű. Alice és az esküvőtervező rögtön egymásba szeretnek, egyszerű mese, mégis nagyon jól hat. Ne feledjük, akármit is mondunk, turisztikai üzemmódban vagyunk, elsősorban az hat ránk, hogy más vidéken és másfajta népségről készült filmet látunk. Ilyen volt a Brad Pitt-es Himalája-film, a Hét Év Tibetben, na és persze az Isteni Játék, vagy legutóbb A Harcos is. Az ilyesfajta turizmussal nincsen semmi gond, csak nem árt ennek tudatában lenni.

A másik, aminek tudatában lehetünk, az a Punjabi MC Knight Rider-es száma, illetve korábban már a Basement Jaxxs Romeo c. száma nyomán létrejött India-, illetve "Bollywood"- mánia. Példának hozhatnánk a Peugot indiai témájú reklámját is, amikor a srác átszabja autóját "nyugati" stílusúra, és ami egy kifejezetten jól sikerült reklámfilm. Az a lényeg, hogy indiai témájú filmet készíteni ma éppenséggel nagyon-nagyon divatos dolog, és ez a Bollywood-hatás mára már művészettörténeti léptékeket öltött. Persze ez sem vesz le a film értékéből, hanem inkább hozzáad.

De ha már a film értékénél tartunk, legnagyobb értéke kétségtelenül a nézhetőség, a látványosság, az egzotikum laza tálalása, illetve a könnyed egyszerűség. Nem egy szofisztikált művészfilm, de ezt kicsit sem bánjuk. A másik, ami konkrétan értékes benne, az a fantasztikusan jó zene, beleértve a film zeneszerzője, Mychael Danna

által komponált zenéket is, akinek számunkra elsősorban az Eljövendő Szép Napok zenéje "tapad a kezéhez". Egyszerűen vadítóan jó a film zenei anyaga. A film elvileg nyomába sem léphet például a Kelet Az Kelet c. remek filmnek, mert ahhoz képest komolytalan, mégis gyakorlatilag pont ugyanott tároljuk agyunkban a két filmet, pont ugyanazon a szinten, mert élményben ugyanolyan jót nyújt mindkettő. A másik film, amihez elviekben nem érhet fel, a csodás Csavard Be, Mint Beckham, mert (durván fogalmazva) az a film szól is valamiről, mégis, az Esküvő Monszun Idején is lényegében ugyanazt a kellemes élményt adja a nézőinek.

Bollywood támad, de mi nem szomorkodunk, hanem örülünk, mert ilyen filmből kettőt biztos, hogy szívesen megnéznénk minden hónapban, a zenéjét pedig gyakorlatilag azóta is nonstop hallgatjuk. Jó nézni, és jó kijönni utána a moziból, tehát jó film, a nyár egyik legkellemesebb élménye eddig.

PS: pár hónappal később kivettük videón, és megdöbbentően rossz volt .. mint valami barazil szappanopera ..

moziban egész más volt, egy furcsa utazás egy teljesen más világba, a szereplők saját hangjukon beszéltek, és nem szinkronizálva, a kézből fényképezett jelenetek sem voltak zavaróak, hanem életközeliek voltak .. de videón tényleg nagyon béna film .. bár így is emlékezetes .. mert a zenéje isteni .. röviden talán úgy fest, hogy videón nézve amatőr-film, moziban ethno ..