Sporttolvajok

Habár imádjuk a Taxi-t, amit éppen Gérard Pirés rendezett, Besson amerikanizálódása már sokkal kevésbé szimpatikus számunkra, főként ha ez a folyamat olyan végtermékekkel kecsegtet, mint pl. a Yamakasi, a Wasabi, vagy a Sárkány Csókja. Besson (akit eredetileg a Leon, a Profi, a Nikita, és az Ötödik Elem rendezése miatt szerettünk meg) mostanában már nem rendez, csak producel a két világ, az európai és az amerikai filmgyártás határán, mint ahogy Pirés barátja is valami hasonlót hozott most össze a Sporttolvajokkal.

A főszereplő srácot, a tolvajbanda agytrösztjét Stephen Dorff amerikai színész játssza, akit eddig még csak erőszakos filmben láttunk, ami vagy thriller volt (Acélváros, Cecil B. Demented), vagy éppenséggel horror (Penge, Félelem. com), de akárhogyan is, Dorff kezéhez mintha hozzánőtt volna már a fegyver. Ezúttal Slim néven fut, ő a banda feje, ő találja ki és szervezi meg a rablásokat, és mint majd később kiderül, az egész történetet az ő találékonyságán áll vagy bukik. Dorff remek választás erre a szerepre, mert egyrészt jól néz ki (ami azért kell egy vezérhez), másrészt intelligensnek is tűnik, ami szintén szükséges Slim karakteréhez.

A csapat még három tagból áll: két srácból (Otis/Clé Bennett és Frank/Steven McCarthy), illetve egy nagyon jó stílusú lányból (Alex/Karen Cliché), aki a megszólalásig hasonlít Milla Jovovichra (Besson volt szerelmére). A film úgy kezdődik, ahogy mostanában a Taxi-filmek szoktak kezdődni, görkoris fiatalok gyorsulnak le mindenkit az utcán, fürgén haladnak az autók és járókelők között, és olyan észrevétlenül vedlenek át "nem bankrablóvá" az akció után, hogy csak pislogunk rajtuk. Slimék első bevetésével indul a film, és ezzel a pörgős és fiatalos jelenettel máris belövi magát a film műfajilag és hangulatilag, ami ugyanaz lesz végig, az utolsó képkockákig.

Egy akciófilmet látunk tehát, amit laza fiatalok adnak elő, akik úgy gondolják, 5 nap alatt 5 rablás megalapozhatja a jövőjüket, és ezért belevágnak az extrém sportokkal fűszerezett bűnözésbe. Ez még talán működne is, ha nem lennének korrupt zsaruk (az élen a folyamatos negatív hős, Bruce Payne, aki többek közt az 57-ik Utas-ban, vagy a Hegylakó 4-ben játszott főgonoszt), maffia és bérgyilkosok a képben, akiknek mind a kis csapat tudására és/vagy a pénzére fáj a foguk.

Persze nem gondolhatjuk, hogy egy ilyen európai-kanadai koprodukció követendő példának fogja beállítani a fiatalok rablási sorozatát, ezért a történetben lesznek olyan momentumok, amik ugyan elbizonytalanítják a nézőt ezen életmód sikeressége felől, másrészt viszont nem mindig illeszkednek bele a filmbe, vagy az aktuális jelenetbe (az egyik főszereplőnk váratlanul kirepül az ablakon - ezt az akciót például kihagytuk volna az alkotók helyében, annyira fura lett ez a jelenet).

Mindenképp a film javára kell írnunk, hogy a helyenként kiszámítható csavarok ellenére tartja a megfelelő ritmust, nem igen van ideje leülni a cselekménynek, mert egyik akció követi a másikat, és miközben a néző azon töri a fejét, hogy fognak Slimék kilábalni a dupla csapdákból, ők már egy újabb látványos bevetést adnak elő.

Gérard Pirés láthatóan oda van a nagy autós-kaszkadőrös jelenetekért, imádja a görkoris trendi látványosságot, sőt, igazából szerintünk semmit sem szeretne kihagyni a filmjéből, ami "jó lehet még valamire" egy fiataloknak szóló filmnél. Emiatt a kissé erőltetett beindultság miatt persze fontos dolgok maradnak ki a filmből, olyanok, amik miatt például annyira kedveljük a Taxit: ezek az érzelmek, a barátságok, szerelmek finom hálózata, a humoros, vagy kedves kapcsolatok, egyszóval bármi, ami létezővé és átélhetővé teszi a dögös szerkókban előadott rablásokat. Ezek jócskán a háttérbe szorulnak, és így ami marad, az jó esetben az izgalom, néha csupán a látvány, tehát csak félsiker.

A filmben feltűnik a kanadai származású Natasha Henstridge is (A Lény, Mindhalálig, Bérgyilkos a Szomszédom), Karen nyomozónő kicsiny szerepében, illetve a tökéletes Milla Jovovich-klón Karen Cliché játssza a csapat lánytagját, Alexet. A szintén kanadai születésű színésznő most 27 éves, és még eddig nem túl sok filmben tűnt fel, bár szerintünk ez hamar változni fog.

Egy ilyen kacifántos magyar címmel nehéz boldogulnia egy filmnek általában, de a Sporttolvajokat azért nem féltjük, mert így is remekül meg fogja találni magának a közönségét, a könnyed krimik-akciók kedvelőit, a fiatalokat, akik szeretnek deszkásokat látni a mozivásznon is, illetve bárkit, aki csak úgy megnézne egy jó nyári filmet. Nekünk bejött mindenesetre.