A Szent Lőrinc Folyó Lazacai

Az olasz-magyar filmes együttműködésekkel nincs szerencsénk, ezt immár két film alapján állíthatjuk, hiszen a márciusi Egyiptomi Tanács után a Szent Lőrinc Folyó Lazacai-val is komoly bajok vannak, már ha az alapvető nézői igényeket is figyelembe vesszük.

Ott kezdődik, hogy a filmnek nincs egy rendesen megírt forgatókönyve, ami pedig tényleg elengedhetetlen lenne egy film-projekthez. Azt nem neveznénk "rendes" forgatókönyvnek, amiben nem életszerű párbeszédek sorjáznak, ami nem tud négy főszereplőről érthető jellemrajzot formálni, vagy aminél annyira nincs átkötés az egyes jelenetek között, hogy úgy érezzük szinte minden egyes vágásnál, mintha zökkennénk egyet egy köves úton. A történet, amit látunk, maga sem folt nélkül való.

Viola és Matyi barátnők. (Már itt elakadunk, mivel nem értjük, hogy az összes magyar női név birtokában miért kell épp fiúnévvel illetni az egyik főszereplőnőt.) Mindketten kanadai magyarok, akik jobb híján Budapesten akarják megtalálni azt a két "pénzes pasit", akikhez férjhez mehetnének. Erre a tervükre csak később derül fény (ami még nem lenne baj), mert előtte még a nézőknek meg kell ismerkedniük Országh Lili festőművésznő munkásságával. Viola egy kiállításon találkozik Országh Lili képeivel, és annyira megszállottjává válik a festőművésznőnek, hogy később Országh Lili alakja válik a film harmadik női főszereplőjévé. A film leghatásosabbnak szánt és legjobban kidomborított jeleneteiben Viola némán nézi Országh képeit, és közben a saját sorsáról és zsidó identitásáról meditál. Nem tudjuk meg, hogy miről szól ez a megszállottság, úgyhogy csak arra tudunk gondolni, bizonyára az írók, a társíró-rendező (András Ferenc) körében imádta valaki az ismert művésznőt, és ezért vált a film főalakjává.

Emellett egy másik történetszál két olasz középkorú férfit követ, akik Budapesten nyaralnak, a Gellért Szállóban laknak, a Várban sétálnak és a Széchenyiben fürdenek. A sztereotíp olasz turisták a '80-as évek szellemében magyar lányokra vannak beindulva (nem számít az otthoni feleség, barátnő), bár a film szerint itt igazi érzelmekről is lehet szó. Paolo és Filippo tehát felszedi Violát és Matyit, ami már csak azért is jó dobás részükről, mert így már együtt mehetnek "le" Tihanyba, hogy ott a naplementében szerelmi vallomások hangozhassanak el, és fény derüljön a film címének értelmére is. (A Szent Lőrinc folyó lazacairól szóló erőltetett monológ éppen kétszer hangzik el a filmben, hátha előszörre nem vettük eléggé a jelentését.) A történet még felvet egy nagyon szerencsétlen krimi-szálat is, ami annyira erőtlen és gyenge, hogy a végén már csak mosolyogni tudunk rajta.

Mivel a film egyes jelenetei nem állnak össze egy egésszé, és nem lesz belőlük egy valódi film, ezért egy kis idő után már úgy nézzük őket, mint egy Budapestről szóló propagandafilmet, amit furamód két színésznő ad elő. Apropó, színészkedés: talán nem meglepő, de szinte kivétel nélkül mindenki rossz ebben a filmben. A két olasz színész eddigi pályájáról nincsenek információink, róluk nem is nagyon tudunk mást mondani, mint hogy Berlusconi szappanoperáiban szoktak körülbelül ilyen vehemenciával jellemábrázolni. A két magyar színésznő, Gregor Bernadett (Viola) és Ónodi Eszter (Matyi) viszont egyszerűen csalódást okoztak nekünk, bár sejtjük, hogy nem volt rendesen megírva a karakterük, azért mégsem ezt vártuk volna ettől a két tehetséges színésznőtől. Ónodi Esztert eddig minden egyes filmjében szerettük (és csodáltuk), és bár továbbra is az egyik legjobbnak tartjuk a szakmájában, Matyit ő sem bírta élettel és lélekkel megtölteni. Gregor Bernadett pedig felvett egy álmos-meditatív stílust, amiből egy percre sem engedett, és így az ő figurája sem lett értelmezhető-átélhető.

Az egész furcsaságot, amit ez a film művel, szinte csak egyetlen dolog tudja enyhíteni kissé, ez pedig az operatőri munka, ami Pap Ferencnek köszönhetően egészen jó volt. Amúgy pedig egy drámai film helyett azt látjuk, hogy mindenki teszi a dolgát (híres magyar színészek játszanak mellékszerepeket, egy-mondatos jelenéseket), és miközben mindenki igyekszik a legjobbat nyújtani, a dolog az alapoknál csúszik el, úgyhogy szerintünk már a forgatáson is érezhető volt, hogy ebből sajnos nem lesz egy jó film. Mi is sajnáljuk