Apám Beájulna
Igen, abszolút sérelmeztük, hogy nem tartottatok sajtóvetítést a filmből, mert így teljesen olyan 
színezete volt a dolognak, hogy a közönség barátait, kvázi az őrséget megkerülve dobtok piacra egy filmet, úgy, hogyha valaki tájékozódni szeretne, hogy "milyen ez a film", egyedül a reklámokra tudjon hagyatkozni. Hogy az olvasók is világosabban lássák a helyzetet, a normális menet az, hogy egy film megjelenése előtt egy-két héttel a film forgalmazói sajtóvetítést tartanak egy filmről, amelyre meghívják a működő filmes médiumok filmes íróit. Ezen felül a nyomtatott és havi megjelenésű magazinok (és más filmes szakmai körök) kedvéért egy ezt jóval megelőző vetítést is szokás tartani, hogy amikor a film végül megjelenik, elegendő információ legyen róla a piacon. Hiszen, gondoljunk bele, egy-egy újság, de még az internetes lapok is szerkesztőségi átfutási idővel dolgoznak, és ha csütörtökön megjelenik egy film, arról csak a legjobb esetben születhet meg aznapra egy cikk, és akkor nem vettük a napi, heti és havi megjelenésű nyomtatott sajtót, akik ennél jóval rugalmatlanabb helyzetet élveznek. Lényeg, hogy a filmforgalmazás szakmai menete az, hogy a filmes lapokat "beavatják" mielőtt a film megjelenne. Ha ez nem történik meg, az újságokban megjelenő információ nem lesz elégséges, és a film mintegy "fű alatt" kerül piacra, anélkül, hogy a kritikusok "kipróbálhatták" volna.
Mármost, ha a Gyűrűk Uráról lenne szó, vagy a Kontroll-ról, azt mondhatnánk, 
hogy a forgalmazó, illetve a producer "hibázott", mert elmulasztotta megosztani a filmet a szakmai kritikusokkal, és így a természetes reklámozás egyik formájáról is lemaradt. Így azonban, tekintve, hogy az Apám Beájulna egy (szerintünk legalábbis) alacsony minőséget képviselő film, mindjárt érthető, hogy miért nem tartottak belőle sajtóvetítést, azért, hogy senki ne kelthesse rossz hírét.
Leveled második egysége arra tűnik utalni, hogy mi, kritikusok reggelizni járunk a sajtóvetítésekre, szendvicseket kajázunk és üdítőket nyomunk, és igyekeztél úgy forgatni a szavakat, mintha egy elmaradt reggeli büfé lett volna itt a bibi. Nézd, bizonyára furcsának találod, de gyakran előfordul, hogy a filmes írók egy-egy nap 2-3, esetleg sokkal több filmet is megnéznek zsinórba, és a forgalmazók valami miatt azt találták ki, hogy ilyenkor leszerveznek egy büfét az adott moziba. Ez körülbelül annyira természetes, mint amikor Te felmész egy szerkesztőségbe, és megkérdik tőled, hogy mit szeretnél inni, vagy amikor bárkihez kimennek a gázosok, villanyosok, és egyéb iparosok, és ott melóznak egész délelőtt, megkérdik tőlük, hogy kérnek-e egy kávét. Szóval, ha ezen valaki leakad, szerintem jobb is, ha nem rendez büfét, a sajtóvetítés viszont, mindannyian tudjuk, elengedhetetlen, mert így tiszteled meg a szakmát, valamint a közönséget, és így csinálhatsz a legkönnyebben reklámot a filmednek, ha jó a film.
Harmadsorban említed, hogy a kritikusok szerinted nem szeretnek moziba menni, "hús-vér emberek" közé, és úgy próbálod beállítani, mintha ezért nem tetszett volna az elmaradt sajtóvetítés ezek szerint több lapnak sem. A tisztánlátás kedvéért, egy-egy filmkritikus, illetve filmszakmai személy értelemszerűen sokkal több filmet lát alkalmi 
vetítésen, mint rendes moziban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy azért, mert valaki kritikus, nem szeret, vagy nem szokott moziba járni. Mi itt, a Csapnivalónál például, valahányszor egy film bejön nekünk sajtóvetítésen, utána izgatottan számoljuk a napokat a film megjelenéséig, amikor végre megnézhetjük "rendesen" is, esti szórakozásként, barátokkal, barátnőkkel, meg minden. Tudod, azért foglalkozunk filmekkel, mert imádjuk a filmeket, szinte több filmet nézünk, mint amennyi zenét hallgatunk (ami, ha valaki belegondol, nem kis dolog).
A következő közölt gondolatod szó szerint idézzük: "Amúgy tiszta szívből örülök, hogy gyermekkori rossz érzéseiteket, esetleg szexuális zavaraitokat, identitás problémátokat végre ki írhatjátok magatokból". Nyilván arra célzol, hogy a filmedben Kern András karaktere (Thomas) folyamatosan rányomul egy uszkve 15 éves lányra (gyerekre). Ha ezt egy kritikus esetleg zokon veszi, az a célzásod vélt értelmében vagy gyermekkorában élt át hasonlót, vagy felnőttként viselkedik a Thomas karakterhez hasonlóan. Ezek szerint nem a filmmel van baj, hanem a szerinted beteg kritikusokkal, akiket vagy gyermekkorukban zaklattak, vagy ők maguk zaklatnak gyermekeket napjainkban.
Nézd, ha szerinted nem gáz az a jelenet (illetve az egész cselekményvonal), akkor (szerinted) nem az. Viszont szabad országban élünk, és mindenki elmondhatja a véleményét, és szerintünk viszont roppant mód gázos ez a jelenet. 
Hogy miért? Hogy miért gond az, ha egy 50-es férfi tök részegen le akar smárolni egy 15 éves lányt? S tenné mindezt egy kvázi vígjátékon belül? Nem tudom, szerintem vegyük úgy, hogy ez a kérdés máris túl van tárgyalva.
Végül, de nem utolsósorban szeretnélek megkérni, ne használd élőpajzsként a magyar film ügyét, szerény véleményem szerint erre a magyar film Téged nem jogosított fel, beszélj csak a saját filmjeidről, a saját nevedben. Az, hogy én ebben a levélben a kritikusok nevében kérem ki, amit írtál, egyedül azért van, mert azt a levelet Te az összes kritikusnak írtad, és egyébiránt én még így sem nyilatkoztam más filmes szakírók nevében, csupán igyekeztem világossá tenni pár tényszerű dolgot, és visszautasítani pár pitiáner sértést.
Üdvözlettel: Jósvai Péter (jepe)
2004-01-08
