Az Ember, aki Nappal Aludt

A film első perceiben nagyon sok kockát vetnek el, nagyon sok olyan dolgot láthatunk, ami a film egészére nézve is kihatással van, illetve ami a film egészének minőségéről árulkodik már most. Cserhalmi György rendőrt alakít, aki amolyan magyar Jean Paul Belmondo-alkat. Iszik, verekszik, belemenős, nem tiszteli a tekintélyt, rondán beszél, és a többi. Egyik este a körúton egy csúnya Mercedes elgázol egy kedves nyugdíjas nénit, sőt, még cserben is hagyja, és elhajt a helyszínről. Cserhalmi karakterének több sem kell, a gaz gázoló nyomába ered. Közben a központtól erősítést kér, de a rendszer ellene dolgozik.

Itt, a filmnek ezen a pontján egy igencsak kellemes előérzet lesz úrrá a nézőn. Innentől jó hosszú ideig abban a hitben ringatózhatunk, hogy egy nagyon vicces filmet nézünk, majdnem mintha egy Mr. Bean-es katasztrófafilm volna. A varázsért Bolyki László a felelős, akit mindenki Zsiráf néven ismer. Bolyki hirtelen olyan színt vitt ebbe a filmbe, amire magunk sem számíthattunk. Mintha Latabár Kálmán elevenedett volna meg a vásznon, raccsolós, flegma, végtelenül humoros alakjával. Mr. Bean-hez csak ezután jutott eszünkbe hasonlítani, az elsőrendű felismerés az, hogy egy roppant tehetséges vígjátéki színészt fedezhetünk fel Bolyki személyében, egy igazán magyar és igazán vicces személyt, akivel évente legalább egy profi vígjátékot szeretnénk megnézni a jövőben. Bolyki egy rendőrt alakít, aki a szó legjobb értelmében kiköpött Latabár Kálmán, ám ezen kívül még minden egyebet is tud, amire például Mr. Bean képes. Laza eleganciával helyre teszi az URH-ba kétségbeesetten üvöltöző Cserhalmit, aki a cserbenhagyásos gázolót üldözi, és akire ez a gazember még rá is lő. Bolyki karaktere nem veszíti el hidegvérét, egyszerűen felszólítja kollégáját, hogy forduljon vissza, hagyja abba az üldözést, és kész. Roppant komikus, a néző igazán élvezi.

Ez volt idáig a "jó hír". A rossz hír pedig az, hogy Cserhalmi karakterét felfüggesztik, mert alkoholt találtak a vérében. A rendőr, miután rálőttek, felborult, és eltörte a lábát, úgyhogy ezután valamilyen megfontolásból az egész filmet így, mankóval fogja végigbalettozni. Cserhalmi a sértett, vesztes rossz zsaru, mankóval. A Die Hard 1-ben merész húzás volt, hogy John McClane, Bruce Willis karaktere az egész filmet mezítláb nyomta végig, de az legalább működött, nem úgy, mint a mankóval való közlekedés Cserhalmi karaktere számára.

További rossz hír, hogy bizonyos jelenetekben Cserhalmi György egészen egyszerűen nem a megfelelő színész (ami mellesleg nem az ő hibája). Amikor kirúgják, és otthon marad a cimborájával, akit Székely B. Miklós alakít, el kellett volna játszania, hogy ő egy sérült kisember, aki egyszerűen nem érti, hogy tehették ez vele. Rossz ötlet volt, nem is működött. Cserhalmi Györgyről bármelyik rendező 100 méteres távolságból megmondja, hogy nem egy kisember-karakter. A kisemberség egyébként természetesen nem egy degradáló jelző, Billy Bob Thornton például (aki egyébként az az ember, aki ott sem volt) tökéletesen eljátszotta volna, és ettől ő még nem kisebb színész. Egyszerűen vannak szerepek, amik illenek valakire, és vannak amik nem, mint ahogy vannak jelenetek, amiket bizonyos színészekre nem lehet ráhúzni, ráerőltetni. Ilyenkor mindig érdemes a színész javára dönteni, tehát a jelenetet igazítani hozzá, és nem őt a jelenethez, mert ha a színész nem érzi karakterének integritását a jeleneten belül, akkor ott valami végleg eltörik. Itt pontosan ez történt.

Ahogy a film kezd kibontakozni, további rossz hírek érkeznek a vászonról. Lassan kiderül számunkra, hogy ez a film egy keserű zsarufilm akar lenni, amelyben egy ember szemben úszik az egész korrupt rendszerrel, akár az élete árán is. Ez bizony egy erős Dögkeselyűs-beütés, de sajnos duplán is rossz értelemben. Egyrészt ma már nem működik ugyanaz a látásmód, ugyanaz a feszültéség, mint pl. a 80-as években. Másrészt a Dögkeselyű egy meglehetősen komoly film volt, ez a film azonban odáig sem jut el, hogy a történetet megfelelően vászonra vigye, és gyakorlatilag csúnyán belefullad önmaga paródiájába.

Cserhalmi karaktere, mint valami büntetésre ítélt Piedone "bunyózza" végig a filmet makóival. Rossz nézni, különösen egy olyan embert, egy olyan színészt, aki nemcsak fiatal korában volt kaszkadőr, de később is szerette maga végezni a kaszkadőrt igénylő jeleneteit. Tényleg rossz nézni. És ha már itt tartunk, a film vége felé az is kiderül, hogy a Bolyki László-féle idióta rendőr sem idióta rendőr akart lenni, hanem csak egy "korrupt zsaru", egy beépített tégla. Hát, így már tényleg egyáltalán nem vicces az egész.

A film egy iskolapéldája a rendezői kudarcnak, Szabó László rendezőnek egyszerűen semmi oka, hogy büszke legyen erre a művére. Napnál világosabban különül el a rendezői szándék, hogy az adott jelentnek hogyan kellett volna kinéznie, hatnia, és az, ahogyan a jelenet végül is kinéz és hat ránk. Egyébként kicsit ellentmondásos módon, emiatt az egész filmet végig lehet nevetni, ami pedig jó. Ez a film sajnos, alaposan kiérdemelte a gagyi jelzőt, mert tényleg végtelenül gyenge, de ennél sokkal nagyobb hibája az, hogy még így is simán lehetett volna jó, ha valaki felfedezte volna, hogy ezt a hipergyenge forgatókönyvet hogyan kell, illetve lehetett volna megrendezni.