Jószomszédi Iszony

DeVito az a színész, aki a maga 152 centiméterével nagyon sok filmet tett emlékezetessé (Ikrek, Szóljatok a Köpcösnek), és az a producer, aki néhányszor már elég jól beleválasztott forgatókönyvekbe, amikből később sikeres, sőt többször kult-filmek lettek. Ilyen volt például a '94-es Reality Bites (Nyakunkon az Élet), vagy a '95-ös Szóljatok a Köpcösnek (Get Shorty), a '97-es Gattaca, vagy a 2000-es Erin Brockovich. De mindezek mellett van egy sötét vonal is DeVito karrierjében, és ez a rendezői működése, ami tényleg katasztrofális eredményekkel szokott zárulni. Nehéz meghatározni ezeknek a filmeknek a közös stílusát, talán az a jelző fedi le őket leginkább, hogy "fárasztó". Viccesek akarnak lenni, de nem azok (Dobjuk Ki Anyut a Vonatból), mondani akarnak valamit a házasságról, családról (Rózsák Háborúja, Mathilda, a Kiskorú Boszorkány), de nem sikerül nekik, túl komor a hangulatuk, és végül nem sül ki semmi filmszerű élmény belőlük.


Éppen ilyen lett a Jószomszédi Iszony is, ami nem véletlenül kapott ilyen erőltetett-humoros címet (az amúgy mindig nagyon eredeti UIP-s magyar fordítóktól), mivel a film maga is éppen ilyen (a duplex egyébként egy kétlakásos házat jelent). A főszerepben Ben Stiller, aki amúgy tényleg elég vicces tud lenni jobb filmekben (Ég Velünk, Keresd a Nőt!), és Drew Barrymore, aki az elmúlt néhány évben rendre közepes filmekben nyújtott közepes teljesítményt (Fiúk Az Életemből, Charlie Angyalai 1-2, A Bambanő). Ők ketten fognak alakítani egy házaspárt, akiknek tönkreteszi az életét egy "vén, gonosz banya". Na, és ezzel ott is vagyunk a film alapvető, legeslegnagyobb hibájánál: a rossz szemléleténél. Megírni egy olyan forgatókönyvet, ami egy idős nénit hárpiának, gonosz perszónának, és fiatalok életét tönkretevő felesleges lénynek ábrázolja, már eleve egy elhibázott lépés, de ezt még filmre is vinni, az már tényleg súlyos hiba. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy az egész egy vígjáték akar lenni, legalábbis felbukkannak erre utaló jelenetek a filmben.

A történet olyan egyszerű, hogy nincs is szükség 25 szóra a felvázolásához, ahogy ezt a profi producerek szokták kérni a forgatókönyvíróktól. Egy fiatal pár beköltözik egy házba, ahol egy néni lakik, akit nem tudnak kitenni onnan. Az öreg hölgy az agyukra megy, kikészíti őket, és kitalálható, kik húzzák a rövidebbet végül. Ezt a fantáziátlan, bugyuta sztorit semmi és senki sem tudja feldobni, főként nem Ben Stiller, ahogy például mesterségesen lélegezteti a rúzsos nénit, Drew Barrymore, ahogy folyamatosan ráncolja a homlokát, vagy Danny DeVito, aki ismét eggyel gazdagította a borzasztó rendezései sorát.

Ebben a műben nem működnek igazi színészi játékok, mivel nincsenek megírva rendes karakterek hozzá, és ezúttal is valami sötét, komor hangulat lengi be az egész filmet, ami DeVito rendezői filmjeinek a sajátja. Hívhatnánk a filmet persze "fekete komédiának" is, de ez sem segítene rajta, tekintve, hogy ez nem fedi le a stílusát és nem mond el róla sokat.

A fentiek fényében talán nem meglepő, hogy egy igazi szenvedés végigülni a filmet, főként, mivel a rossz történetet még gusztustalanságokkal is megtoldják a szereplőink, olyannyira, hogy Ben Stillernek többször is undorító dolgok csapódnak az arcába a film során.

Tökéletesen érthető, hogy ezek után az amerikai közönség nem volt vevő erre az elhibázott DeVito-projektre. A 40 millió dollárból készült mű mindössze 9.6 millió dollárt termelt az USA-ban, és a film vetítésére szolgáló termek száma szinte exponenciálisan csökkent hétről-hétre, vagyis nem túlzás azt mondani, hogy a Duplex megbukott a szülőföldjén.

A Jószomszédi Iszony egy igazán felesleges film, abban az értelemben, hogy nem jó nézni, nem hozott pénzt a producereinek (sőt), nem vet jó fényt a színészeire, sem a rendezőjére. Arról nem is beszélve, hogy az öreg néniket kinyírandó banyáknak állítja be, ami egy nem túl jó kép a legtöbbet mozibajáró tinédzserek számára.