Getno

Egy film elkészülte igazi ünnepség tud lenni, ám, időnként valóságos emberi dráma. Azon csak mosolyogni lehet, ahogy Szabó Győző és színésztársai arra panaszkodnak, hogy milyen kemény volt nyáron forgatni a Magyar Vándort, ez majdnem olyan, mintha kis Bush az Airforce 1-t cikizné, hogy rossz a kiszolgálás, és azt várná, hogy mi sajnáljuk. A filmes szakma ugyanakkor mégis kemény tud lenni, erre döbbentünk rá Salamon András filmjének első vetítésekor.

Amikor egy igazán rossz film elkészül, mint például a Magyar Vándor, az ember joggal feltételezheti, hogy a film alkotói pontosan tudták, miben vesznek részt, és hogy noha nekünk nem tetszik, ők pont olyat akartak, mint amilyen a film lett, tehát teljesült, amiért dolgoztak, és már egyedül az csak a kérdés, hogy végül kinek tetszik, és kinek nem. Salamon András filmjével kapcsolatban azonban, úgy tűnik, egészen más a helyzet.

A film egyrészt borzasztóan gyenge. Másrészt egyáltalán nem úgy tűnik, mintha a rendező pont ilyen filmet szeretett volna, szóval kicsit tragikus hangulata van az egésznek, legalábbis innen nézve (bárcsak tévednénk). A film eleve eszméletlenül rondán van fényképezve. Nem elég, hogy videóra készült (bár sok jó film készült már videóra, köztük Soderbergh pár csúcsfilmje is, pl.Traffic, sőt, néhány Jancsó-film is), de a tetejébe mindennek a kamerát pont úgy kezelték, ahogy nem szabad. Hol a teleregények stílusában sikerült rögzíteni a jeleneteket, hol pedig VIVA tévés, RTL Klubos stílusban. Úgy érezzük, a jelenetek a helyszínen, a kamera előtt nem voltak ennyire komolytalanok, és azt is érezzük, hogy a szereplők számára (is) borzasztó csalódás lehet a végterméket látni (bár erről inkább őket kellene megkérdezni).

Az abszolút elbaltázott felvételi stílust láthatóan egy "problémamegoldó" jellegű vágással próbálták helyretenni. Viktor, a takarító személyben Incze Ágnes szerepelt, mint vágó, ő a második ember, akit hibáztathatunk, pedig minden bizonnyal szívvel-lélekkel küzdött a páciensért. A vágási stílus úgy néz ki, mintha végig nem is filmet, hanem csak egy film trailerét néznénk. Zene, zene, zene, plusz jelenetfoszlányok, így halad előre a film. Mintha egy másik bolygón lennénk, vagy legalább is egy másik korban, egy másik kontinensen, annyira megdöbbentő, amit látunk.

Úgy látszik, nagyon is igaz a mondás, hogy van egy kis különbség aközött, hogy valaki horgászik, vagy csak ott áll a parton, kezében egy pecabottal, és bután néz. Úgy látszik, hiába van egy helyszín, hiába vannak jelen szereplők, hiába van még ott egy kamera is, még egyáltalán nem biztos, hogy ebből film is lesz. Innen nézve 100%-ig a kamera a hibás, ám Salamon András eszének is a helyén kellett volna lennie, ráadásul videóról van szó, az ilyen felvételeket körülbelül 40 másodperc alatt ki lehet szúrni, tehát legkevésbé fordulhat csak elő, hogy a felvételek egy teljes hónap során használhatatlanok, és a rendező csak a végén veszi ezt megdöbbenve észre. Nem is említve, hogy Salamon András korábban olyan csúcs operatőrrel is dolgozott, mint amilyen a művészfilm-specialista Nagy András.

Nos, akárhogyan is volt, a végeredmény úgy tűnik, az, hogy használhatatlanok a felvételek, és ezért az egész filmet trailer stílusban vágták össze, amitől a film egy gyenge amatőrfilm minőségét képviseli. Hiába szimpatikusak szereplők, a producerek, a rendező, a vágó, ilyen a végeredmény. Mi, a magunk részéről azt kívánjuk, hogy Salamon András egyszer majd egy jó filmmel kárpótolja magát ezért a nyilvánvaló kudarcért. Ahogy az igazi Las Vegas-i őslakos, Bugsy Siegel mondta, mindenkinek jár az újrakezdés lehetősége egyszer.