Felül Semmi

A Felül Semmi nagyon okosan van kitalálva, a film kezdete igazi lelemény. Az Alul Semmi, plusz a film előre ismert tartalma miatt mindenki arra várna, hogy na, majd jól adódik egy kis anyagi zűr, és már csak azt kell kivárni, hogy valamelyik eszes nőszemély bedobja a meztelen naptár készítésének ötletét. Mindenképp kellemetlen dolog, ha egy film elejét gyakorlatilag át kell ugrani, így összesen triplán is megörültünk, amikor elénk tárult, amit a film alkotói számunkra kieszeltek.

A meglepetés erejével hat ránk, a szinte különálló kisfilm, amit az elején kapunk. Egy idős házaspár férfitagja bőrönddel a kezében távozni készül a hitvesi házból, a feleség rémülten kéri, hogy ne hagyja el. A férfi annyit mond, hogy nagyon nem szeretné elhagyni, reméli, nem kerül rá sor, de be kell vonulnia a kórházba, mert rákos, előrehaladott stádiumban. Amit ebben a külön kis filmben látunk, igazán megható, szép, még akkor is, ha tudjuk, hogy egy olyan hatásvadászat, aminek nagyon nem vagyunk a hívei. A kamera uralja a terepet, nem is csupán a szép képekre, hanem inkább a nagyon jó tempójú beállításokra gondolunk itt. Noha a feladat iskolás, a megoldás mégis mesterire sikerült. Ez a "kisfilm" egyszerűen adja magát, minden porcikája a helyén van, ráadásul igazi filmes élményt ad, mert eléri, hogy más emberek szemével lássuk a világot.

A film tulajdonképpen ezután kezdődik, a két darabnak semmi köze egymáshoz, ám ez a finoman drámai bevezetés erkölcsileg mindenképp felmenti a nőegylet tagjait, úgy, hogy innentől most már bármit elnézünk nekik. Akinek ez így nem volna elég, akiknek az érzelmek szintje nem elég konkrét, azok kedvéért külön "linket" is létrehoznak a rákos férj és a film második egysége között. Ez a kapocs úgy jön létre, hogy a férj egy ízben azt mondja a feleségének, minél idősebb, annál jobban kivirágzik, hiszen az egész élet egy virágzás (tematikusok és matematikusok kedvéért: 1db folyamat), és minél idősebb, annál jobban előrehalad ugyanazon vonal mentén. Ez a romantikus megfogalmazás az öregedéssel kapcsolatban lesz a kapocs, ami immár duplán is feljogosítja a nőegylet tagjait arra, hogy bármit elkövessenek, úgy értjük, bármit.

Ez a bármi, a naptár-fotózás egyébként furamód eléggé visszafogott, nem kell idős nénik meztelen testét néznünk, ráadásul a fotók egészen szépek, tök jól néznek ki. Aki azon töri a fejét, hogy vajon miért tetszenek neki eme idős nénik "meztelen" fotói, ne vádolja magát semmi ferde hajlammal, ezek a fotók szép portrék, 0% szexuális töltéssel, és ez a hatásuk titka. Azaz pont nem azért szépek a fotók, ami miatt "elvileg" beültünk a moziba, mármint a fikció szerint, hogy ugye idős nénik meztelenkedjenek. Pont nem így szépek, de ennek nagyon meg is örülünk. Olyan ez, mint a beleseteknél, ha baleset történik, az ember odanéz, de ha kiderül, hogy "á, semmi", az nem csalódást, hanem megkönnyebbülést fog jelenteni. Egy szó, mint száz, a film kulcs-elemét a rendezés nagyon jó érzékkel kezeli.

Maga a sztori egyébiránt eléggé gyenge, néha határozottan mondvacsinált, és szemben az Alul Semmivel, a film nem is igazán vígjáték. Ennek ellenére valahogy mégis kellemes film, talán mert az angol kisvárosi filmek valahogy mindig ugyanazt a húrt pendítik meg bennünk ...