GluGlu Fesztivál

Laki party-szervezői munkássága gyakorlatias és utópisztikus elemeket kever, illetve hol racionális, hol pedig szürreális hullámokon megy keresztül. Nem is csoda, hiszen Laki maximum 50%-ban üzletember, hacsak az egész valahogyan nem több, mint 100%, lévén, hogy legalább ugyanennyire művész is. Művész, mert vannak álmai, amikre mások vevők, és ügyes producer is, mert ezeket az álmait eléggé profin meg is szokta valósítani. Az egyik legnagyobb gyereke, a Cinetrip annak idején kertmozis partykkal indult, aztán Rudas fürdős, vizes rendezvényekké avanzsált, és számos mutációja között nekünk személy szerint a Szigeten már 2-3 éve rendszeresen felépített szalma-komplexum - Cinetrip a legeslegnagyobb kedvencünk.

A Rudas-fürdős standard Cinetrip-ekről történet-hegyeket lehetne írni, hogy hányszor tartották meg az utolsó búcsú-trippet, hányszor nézett ki úgy, hogy nem lesz tovább finanszírozható, hogy anyagilag befuccsol, meg minden. Mégis, újra és újra, rokonszenves befektetők segítségével, melyek némelyike civilben törzs Cinetrippelő, a show folytatódott. Egyszóval Laki számára álmai, szellemi termékei hullámhegyekkel és völgyekkel tarkított anyagi sikere nem újdonság.

A GluGlu fesztivál egy új leszármazottja a Cinetrip családnak. Koncepciója az, hogy 2 napos party-rendezvény, sztárvendégekkel, egy hatalmas vizes komplexumban, belépődíj gyanánt kicsivel több zséért, mint amennyiért 2 napot ezen a vizes helyen el lehet költeni belépőjegyre. A mogyoródi Aquaréna egy napi belépőjegye 4200 ft, a GluGlu belépőjegy elővételben pedig 12 000 ft két napra, azaz napi 6000 ft.

Azt, hogy egy rendezvény a gyakorlatban hogy sül el, nagyon nehéz előrelátni, még a legsikeresebb vállalkozások is indulhatnak cudarul, lásd a Las Vegas-i Pink Flamingo hotelt, Bugsy Siegel álmát, amely a megnyitón csúfosan megbukott, Siegel-t meg is gyilkolták érte (amint ez a remek filmből, Bugsy címmel, kiderül), azóta azonban csak úgy ontja magából a pénzt. Azt a tényt még nem is említettük, hogy Bugsy Siegel valójában nemcsak egy hotel-kaszinót álmodott meg, hanem magát a Las Vegas-i Hotel Casino-t.

Véleményünk szerint a GluGlu koncepció-korában életképes, vidám gyereknek indult, simán el lehetett képzelni, hogy minden abszolút szupi módon sül majd el. A nagy napon ezzel szemben meglehetősen gyászos módon alakult minden. Nyitáskor, kora délután még csak elszórt emberpéldányok lézengtek a komplexum területén. Kicsivel később, a kezdeti tűző napsütés átment erősen felhős égboltú, hűvös és szeles mikroklímába. A három színpad közül ekkor kettő már elviekben működött, közönség azonban egy szál se. A jelek szerint kevesen vehettek elővételben jegyet, hiszen nehéz azt elképzelni, hogy valakinek belépője van a 2 napos paradicsomba, és közben meg a városban porosodik. Ekkor úgy tippeltünk, hogy majd este 8 körül érkeznek komolyabb tömegek, és 10 körül fog tetőzni a party.

A végeredmény az lett, hogy egyszerűen megdöbbentően kevesen jöttek ki emberek, és így, amit ezt az Index.hu remek kis cikkéből is megtudhatjuk, Lakiék új vállalkozása igencsak komoly veszteséget produkált.

Vajon mi lehetett a baj, hol csúszhatott el a dolog? Láttunk már néhány kiemelkedő partyt, illetve rendezvényt, köztük a Sziget indulását, illetve az azt megelőző fantasztikus Nap-Nap fesztivált, melyet Kelényi Krisztián Tódor és Kistamás László találtak fel. Anélkül, hogy szakértőnek tartanánk magunkat, érdekes lehet a kérdés, hogy vajon a GluGlu egy bénán induló jó dolog, vagy egy, mondjuk így: túlságosan utópisztikus vállalkozás?

Szerintünk, így utólag persze könnyű okoskodni, de a koncepció is eleve magában rejt ravasz kis csapdákat. Először is maga az árukapcsolás is kicsit hibás. Akik party-ra járnak, egyáltalán nem biztos, hogy napközben jól éreznék magukat egy ilyen olasz licenc alapján tavaly óta nálunk is létező aquaparkban. Még ha jól is érezné magát valaki egy ilyen aquaparkban, korántsem biztos, hogy ezért 4200 forintot áldozna. Ekkor azonban máris bukik az árukapcsolás, mert az, amit pluszba kapunk a party mellé, ilyenformán nem képvisel értéket.

Kulturálisan is eléggé kontrasztosan elkülönül az aquaparkos közönség és a partyk népe, a délután csúszdázókban például (kevés kivétellel) nem lehetett könnyen felismerni a Cinetrip-rajongó embertípust, réteget. Ugyanígy, a Cinetrip egy kulturális belső kör, egyfajta felső párezer, amely réteghez sokkal jobban illik egy Széchenyi fürdő (hogy ne egyből a Rudast említsük), egy olyan helyszín, ami már régóta ott van, beleágyazódva időbe és kultúrába, és stílusjegyei közt legkevésbé található meg a "műanyag". Az aquaparkokat ehhez képest még csak most kezdik adaptálni a hazai-külföldi befektetők a hazai tömegkultúrába, maga a mogyoródi Aquaréna a sivatag közepén hirtelen felhúzott egyfajta pompát imitáló világával ehhez képest tényleg erős kontrasztot képvisel.

Ettől teljesen függetlenül, de még mindig a helyszínnél maradva, minden negatív tartalom nélkül, eléggé meglepődtünk, amikor kiderült, hogy a szervezők pénzt fizettek ezért a helyszínért. Gondoljunk bele, a GluGlu kapcsán hónapokon keresztül reklámozták az aquaparkot, egyebek közt az MTV-n (Music Television !) is, ez pedig bármelyik induló létesítménynek meg kell, hogy érjen két nap kiesést, és akkor még nem beszéltünk a helyszínre látogató tévécsatornákról, és egyebekről.

Harmadszor, "egy esti party és a hatalmas vízi-csúszdákon való játék napközben" noha hangzásra eléggé paradicsomi, a gyakorlatban mégsem biztos, hogy működik. Tény, hogy ha a Szigeten lenne egy hatalmas vízi csúszda, azt mindenki élvezné, de ebben az esetben a Sziget adna otthont a csúszdáknak, és nem fordítva. Mindezek után talán kicsivel kevésbé lehet meglepő, hogy nem váltottak annyian elővételbe 2 napos jegyet, amint azt a szervezők szerették volna.



Az időjárás szintén jókora demoralizáló hatást fejthetett ki, hiszen a rendezvényt megelőző hetekben, hónapokban kicsit sem volt direkt strandidő, így az ember lánya-fia nyilván sokkal nehezebben hozza meg a 12 ezer forintos döntését. Mégis azt mondanánk, hogy nem az időjárás lehetett a döntő ellenérv a GluGluval szemben, hanem az anyagi és szellemi kiszolgáltatottság. Ha valaki előfizet egy ilyen party-ra, egy sivatag közepén felállított rezervátumban kell eltöltenie az egész napot. Ez adott esetben szellemileg is eléggé megterhelő lehet, mert mi van, ha valakinek nincs kedve csúszdázni vagy napágyon feküdni, amire 15 ezres tömeg esetén aligha lenne esélye? Akkor a egész nap úgy nézhet ki, mint egy buta várakozás az esti partyra. Ugyanez anyagilag még fenyegetőbben hangzik, mert ha egyszer valaki kimegy oda, akkor azokkal az árakkal kell együtt élnie, mint egy külön országban, és ha ezek az árak kicsit is a kizsákmányolás címkéjű polcról válogatnak maguknak tankönyvet, akkor a felhasználó alaposan meg van lőve. A Sziget például már a második évfolyam óta nemcsak fix, de minimalizált árakkal működik.

Mivel a jegyvásárlás szempontjából ez már nem igazán számít, már csak hab a tortán, az árak valóban kicsit felemelkedtek a talajszintről. A legolcsóbb sör, ami 350 ft is már ok a kiszolgáltatottság érzéséhez, mivel ez csak 4 deci sör a műanyag pohárban. Ennél durvább, hogy ha valaki csak egy ásványvizet szeretett volna, gyakorlatilag ugyanennyit kellett fizetnie körönként (320/5 dl), míg egy ugyanekkora Ice tea 450-be került.

Az étkezésről ugyanígy kiderült, hogy a nagy ár/kis teljesítmény-koncepcióra épült. Rántott és töltött tintahalat ugyan lehetett kapni, de a cuisine (konyha) már a hasábburgonyánál megbukott, lévén az csonthideg. Grillezett zöldségek az új étkezési trendnek megfelelően (mely szerint a húsevők is simán ehetnek zöldséget) ugyancsak felbukkantak az étlapon, de árban nem a földön jártak. Amúgy pedig a 2 db, fejenként kb. 30-35 embert befogadni képes strand-étterem nemhogy 15 ezer embert, de ezret is bajosan látott volna el ennivalóval.

Az egész varázsát tovább rontotta, hogy a strandszemélyzet még késő este is úgy sertepertélt fehér köpenyben a partizók közt, mintha körülöttük mi sem történt volna.

A GluGlu-t a jövőben mi inkább valami emberibb környéken, kevesebb (mű és egyéb) csillogással, kevesebb színpaddal (1), 0 db külföldi fellépővel, sok Nagával és Palotaival, nagyon olcsó italokkal, sok friss levegővel, és a "szórakoztató komplexum" fogalom teljes elkerülésével, Las Vegas-i helyett svéd stílusban képzelnénk el. Egy családias, hazai elröppent ízt szívesebben üdvözölnénk benne, mint az adaptált elemeket.

A party előtti GluGLu-fórumos hozzászólások arról győztek meg minket, hogy a GluGlu biztosan létezik, egy valódi találmány, aminek abszolút helye van a nap alatt, csak (tesszük hozzá utólag) nem pontosan ebben, a mostani formájában.