keresés



  home   | szocio |  hírek   |  filmekről   |  kult   |  urban/enviro   | 

  fehér
tartalom
Harry Potter s az Azkabani Fogoly
Titkos Ablak
A Szem
Idzavarban
Wilbur ngyilkos Akar Lenni
GluGlu Fesztivl
Datolya
Shrek 2.
Csak n Utn
Leny Gyngy Flbevalval




  2004-06-25

Időzavarban
 Out of Time 2003.

Palmettino - a sánta kutya nyomában

Vannak olyan filmek, melyektől "csak" annyit várunk, hogy 1-2 órán keresztül tartsanak minket viszonylagos izgalomban, hogy keltsék fel az érdeklődésünket egy-két karakter iránt, és vigyék őt vagy őket végig egy pályán, hogy mi örömmel követhessük őket. Vannak olyan filmek, melyektől egy egyszerű, de klasszikus esti krimi-élményt várunk, nos, az Időzavarban éppen ilyen.



Fura módon már Denzel Washington puszta megjelenése is valahogy örömet okoz a film elején. Örömre "csak" annyi okunk van, hogy végre egy történet, ami valahogy összeáll a vásznon, amit anélkül nézhetünk, hogy kliséhegyeket kellene megmásznunk közben. Az Időzavarban egyáltalán nem kezdődik valami fényesen, éppenséggel kicsit erőltetettnek tűnik, amikor Washington és a nő azt adják elő (nekünk, nézőknek), hogy nem is ismerik egymást. Mégis örülünk, mert jó a helyzet, jók a karakterek, kellemes érzés ráhangolódni.

Denzel Washington egy helyi zsarut alakít, aki akár vezetés közben is magához vesz egy üveg sört, aki válófélben van, és közben az életét egy új nővel való kapcsolata tölti ki teljesen. Mindez a párás és forró Floridában. Egy filmnél sokat számít az eleje, és az Időzavarban ilyen tekintetben egészen jó.

A második felvonás az, hogy az említett nőről kiderül, hogy rákos beteg. Ha nem tudnánk, hogy krimi, itt elszomorodnánk, hogy egy ilyen filmre ültünk be. De a történet a maga egyszerű módján tovább bonyolódik, és hipp-hopp ott találjuk magunkat, hogy Denzel Washington a rendőrség széfjéből "kölcsönad" párszázezer dollárt a nőnek. Ha most azt mondjuk, hogy azért, hogy a pénzből Svájcban kikúráltassa magát, nem mondtunk el mindent. Ez a pénzmozgás ugyanis csak a jéghegy csúcsa, és ami miatt okunk van díjazni ez a filmet, az éppen az az út, amely ehhez a pénzmozgáshoz vezet. A rendőr léprecsalása egy nagyon is életszerűen felépített cselekménysorozat.

Más filmeket nézve rosszul vagyunk, ha a főhős esetleg direkt nem akar tudomást venni arról, hogy a szemünk láttára verik át. Itt azonban merőben más a helyzet, a ravaszság kisebb, az életszerűség viszont annál nagyobb. Körülbelül 70%-ig teljesen józan fejjel is meg tudjuk érteni, hogy DW kölcsönadja ezt a pénzt a nőnek, és ez nagyon jó érték.

A továbbiakban aztán elindul egy láncreakció (itt igyekszünk kicsit madárnyelven fogalmazni), és minden omlásnak indul. Itt sem az az érdekes, hogy "omlás van", hanem az, ahogyan ez az omlás gyakorlatilag megvalósul. A létező összes részlet úgy alakul, hogy a néző azt gondolja, hogy amit lát, tulajdonképpen előre látható, kiszámítható módon alakul, közben mégis izgalmas, mert egy fejjel mindenig a néző (és a főszereplő) előtt játnak az események, ami nekünk nézőknek jó, DW-nak azonban annál kevésbé.

A harmadik és egyben főmotívum, ami matt a film jó, nem más, mint Eva Mendes. Nincs mese, ez a (színész)nő egyszerűen gyönyörű, és a film teljes hossza során alaposan elkápráztat minket. Mégis, láttuk már egyéb filmekben, ahol a nulla és a közepes szintek között gyakorolt csak ránk hatást, vajon miért van, hogy most ennyire elsöprő lett a jelenléte? A válasz egyszerű, ezúttal egy kifejezetten érdekes karaktert írtak meg neki, ráadásul nem is akárhogy, hanem jól. Ezen azt értjük, hogy karaktere életszerű, elképzelhető, hogy nincsenek benne ellentmondások, egyszerű klisék, és miközben nézzük, úgy érezzük, hogy egy valódi emberrel ismerkedünk meg. Nos, Mendes karaktere tényleg nagyon jó, ő az ex-feleség, akitől DW már csak technikailag nem vált el. Elsőre azt hihetnénk (és azt is hisszük), hogy már nincs köztük semmi, hogy a kapcsolat, élén Eva Mendes-zel teljesen kihűlt.

Itt jön be a képbe a hulla-doki (a halottkém), DW barátja, aki elmagyarázza neki, hogy a látszat csal, és hogy Eva Mendes egyáltalán nem utálja, sőt, csak próbaharapásokat végez a férfin, hogy lássa, hogy az tényleg semmit sem érez-e már iránta. Nem akarunk poént lelőni, de ez a hulla-doki nagyon jó fej, a film egyik fő pillére. Először is nagyon rosszul néz ki, állandóan cigizik, a kocsmákban ő a problémás ivó, akit haza kell zavarni, mert nem tudja abbahagyni az ivást, a haja csapzott, kis túlzással szódásüveg szemüveget visel, pocakos, és nagyon-nagyon jó a humora. Ő a mi legjobb barátunk.

De visszatérve Mendes-hez, ez a tönkrement házasság nagyon jó vonal a filmben, hiszen éppen a nő lesz az a talpraesett szexi és kemény nyomozó a gyilkosságiaktól, aki DW-vel együtt a kettős-gyilkosság ügyében nyomoz. Anélkül, hogy poént lőnénk le, minden nyom, minden bizonyíték DW ellen szól, a nyomozás pedig szélsebesen halad előre, Denzel Washingtonnak rohannia kell, hogy ne kapják el, illetve, hogy ne abban (a következő) percben kapják el, amikor még az összes bizonyíték ellene szól, hanem csak egy picivel később. Innen a film címe, hogy "Időzavarban".

Nagyon izgalmas, hogy ezt a hajszát a főhős nyomában nem rossz- vagy jófej rendőr férfiak, hanem elsősorban egy csodás nő végzi, a hős ex-felesége, aki nyomozás közben folyamatosan figyeli, hogy a férfi min megy keresztül. Ez az a vibráció, ami miatt a film meglehetősen izgalmas és kellemes, és nem az, hogy annyira hű-de kitalálhatatlan fordulatok vannak benne. Ez így egy izgalmas szerelmes-film, ami kicsit a Mint a Kámfor-ra (Out of Sight) emlékeztet. A film azonban a Mint A Kámfornál is sokkal jobban emlékeztet minket a Palmetto-ra, amelyben egy lúzer srác (Woody Harrelson) hagyja magát alaposan felültetni egy szexi nő által (Elisabeth Shue). Itt persze a kedves olvasó azt mondhatná, hogy álljon meg a menet, hiszen itt a szexi nő Eva Mendes, és ő nem az, aki felülteti Denzel Washington-t, tehát nem stimmel az analógia, de akkor még nem szóltunk a Palmetto igazán szuper-szexi és hiper-jófej női főszereplőjéről, Gina Gershon-ról, aki Woody Harrelson barátnőjét alakítja.

Az Időzavarban a Palmetto-n kívül még egy régi Kevin Costner-es filmre (Nincs Kiút) emlékeztet minket, amiben Kevin Costner a saját barátnője meggyilkolásának ügyében nyomoz, miközben ő maga a főgyanúsított. A Nincs Kiútban Costner meg kell, hogy kérje a haverját, hogy az lassítsa le a komputert, amely annak a képnek a részleteit dolgozza ki, amin feltehetően a gyilkos látható, Costner pedig tudja, hogy az ő maga.

Az Időzavarban egyszerű film, de tényleg kellemes, mert helyükön vannak benne a részletek, s emiatt a történet sokkal nagyobb erővel vonzza maga után a néző figyelmét, mint várnánk. Vannak olyan filmek, melyek mintha direkt arra szakosodtak volna, hogy elvegyék azoknak a kedvét a moziba járástól akik csak úgy, spontán beültek egy filmre, anélkül, hogy előtte tájékozódtak volna. Az Időzavarban nem ilyen, aki erre jegyet vált, legközelebb egy fokkal több kedve lesz moziba menni, s ez nem kis dolog.

-jepe-
2004-06-25
 




oldal: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11