A Szem

Szemfényvesztés

A Szem - szemben a Körrel, még csak nem is egy olyan "sztori", ami direkt arra vár, hogy amerikaiak (vagy éppen franciák) feldolgozzák, hiszen az 1994-es Szemfényvesztés (Blink), Madeleine Stowe-val egy ehhez meglehetősen hasonló történetet vitt a vászonra. A Blink nagyon jó film, arról szólt, hogy Madeleine Stowe gyerekkora óta nem lát, és most szaruhártya átültetés révén visszanyeri a látását. Új látását máris azzal ünnepli, hogy egy gyilkosság szemtanújává lép elő, egyetlen probléma, hogy amikor lát valamit, nem lehet biztos benne, hogy az a valami tényleg ott van, mert lehet, hogy csak korábban volt ott, és egy időkésés után jelent csak meg neki, sőt az is lehet, hogy nem is volt ott senki. A film tehát ezen a "spéten" alapul, képzeljétek el, hogy besétál a szobájába a gyilkos, majd távozik, a lány pedig félóra múlva kezd el sikítozni, rendőrt hívni, stb. Nagyon jó film, annyira jó, hogy a napokban még a '92-es Jennifer 8-at is kivettük, és megnéztük, amiben Uma Thurman vak lány, és szintén szemtanú, ez utóbbi ugyancsak szép film volt, köszönhetően a zseniális színészlánynak és Andy Garcianak.

A Szem annyiban a Blink leszármazottja, hogy a főszereplő lány itt is szaruhártya-átültetésen esik át, és gyerekkora óta tartó vaksága ér ezáltal véget. Technikailag itt is az történik, hogy amit a lány lát, az valójában nincs ott, tehát többet lát. Kérdés azonban, hogy ez a látás-többlet honnan jön, és milyen természetű. A film több, mint felében úgy tapasztaljuk, hogy a lány szellemeket lát, pont úgy, mint Haley Joel Osment a Hatodik Érzékben. A lány kifejezetten azokra a halottakra specializálódott, akik még nem haltak meg, de perceken belül meg fognak halni. Így tehát ő egy látnok, hiszen ha valakit meglát, akkor annak komoly hírértéke lesz. Ezt a többletlátást attól a lánytól örökölte, akinek a szaruhártyáját átültették az ő szemébe, úgy látszik, a látnoki képesség nem valami hatodik érzék, hanem hozzá adják a szaruhártyához.

A film nagyon egyszerű, gyakran mosolyogtatóan az, ezzel együtt kellemes nézni, mert szép a lány, és gyönyörűen beszéli a kantoni nyelvet. Vannak a filmben annyira bénán "Hollywood-i" fordulatok, amilyeneket csak régi Jackie Chan-ekben (na, azért nem annyira régiekben), meg televíziós sorozatokban látni, de nem gond, mert nagy bajunk nem történik, legfeljebb ismét mosolygunk egyet. Ezen túl azonban nagyon jó nézni ezt a lányt, ahogy ott jön-megy a vásznon, ettől (is) nagyon jó a film hangulata, de az igazi jó, a legeslegjobb tulajdonsága az a filmnek, hogy pont olyan, mint egy főiskolás vizsgafilm. Ezért olyan kellemes érzés nézni. A főiskolás filmek az összes bénasággal együtt is nagyon jók tudnak lenni, valahogy ez egy egészen más műfaj. Sok film van, például az HBO-n, amik gyakorlatilag nem főiskolás vizsgafilmek, (abszolút nem azok), csak annak hívjuk őket, mert olyanok. Nos, ez a film is ilyen.

Egyébként a főiskolás filmek legnagyobb varázsa talán ez lehet, hogy látszik, hogy mindenféle filmek inspirálták, tehát, hogy alkotóik imádják a filmeket, és maga a film is inspiráló hatást tesz nézőire, tehát a moziból kijövők közt több embernek lesz kedve filmet írni, készíteni, mint a bemenő nézők közt volt.

A Szem egy egyszerű, de kellemes film, néha nagyon szép, máskor meg határozottan egyszerű vizuális világgal, egészen jó zenével, és egy nagyon helyes főszereplő lánnyal, és egy nagyon jó kis atmoszférával. Képzeld azt, hogy a filmet az egyik barátod rendezte, és akkor egyenesen imádni fogod.