Titkos Ablak

Egy egzaltált és lepattant írót látunk valahol a hegyek közt, egy vidéki kisvárosban, naphosszat csak alszik, teljesen zilált a feje, ki van szakadozva az összes ruhája, teljesen el van hanyagolva. Ez Johnny Depp karaktere a filmben. Az érdekes színész miatt nagynehezen rá is vesszük magunkat, hogy felvegyük a fonalat és ráhangolódjunk a látszólag unalmas történetre. Az író éppen komoly válságban van, nem nagyon akar túljutni egy bizonyos bekezdésen, amelyben említés történik egy bizonyos titkos, kertre néző ablakról. A másik dolog, amiről említést tesznek, az egy elásott hulla a kertben, egy nő hullája. A regény hőse és ő korábban szerelmes voltak egymásba, és furcsa logikával azt is hozzá teszik, hogy a nő most oda került a kertbe, amit jobban szeretett, mint azt a bizonyos férfit, aki most őt ide elásta. Mi akar ez lenni, valami bujtatott "indoklás", hogy kvázi szerelemféltésből ölte meg a férfi, mert féltékeny volt a kertre? Vagy csupán azt akarta kifejezni, hogy a nő önző volt, mert a kertet, azaz saját magát jobban szerette, és ha a bíróság nem is, de mi elvileg meg kellene, hogy értsük azt a férfit? Súlyos gondolatok ezek egy film elején, de lássuk a többit.

A kedves kisvárosi film aztán elkezd feltárulni, bevásárlás a helyi kisközértben, találkozás a helyi jófej lakosokkal, egyszóval felsorolásszerűen ízelítőt kapunk mindabból, ami miatt nagyon jó dolog egy kis vidéki városkába visszahúzódva regényt írni. Mivel egy Stephen King-adaptációról van szó, és így a filmben lévő néhány csavar elvileg fontos információ, a továbbiakban igyekszünk ködösen fogalmazni, nehogy valamelyik poén, illetve csavar megsérüljön a nagy igyekezetben.

A konfliktus úgy bukkan fel, hogy megjelenik egy férfi (John Turturro), aki furán néz ki, és szinte nevetséges (déli) akcentussal beszél. Turturro fura kalapot visel, olyat, mint amilyent a Bunuel-filmekben szoktak viselni a papok, de amilyet a seriffek is nyugodtan viselhetnének, ha nem épp fekete lenne a színe. Ez a furcsa fickó elkezdi durván megvádolni Johnny Depp-et, hogy ellopta egy novelláját, amelyiknek Titkos Ablak a címe. Turturro a tényleg nevetséges akcentusával nyomban világossá teszi, hogy fenyegetésről van szó, hogy nem riad vissza semmiféle erőszaktól, és azt is demonstrálja, hogy mennyire erős.

Ez a félelmetes ember és az író egyébként egy eléggé egyszerű természetű jogi vitát folytat, Depp azt mondja, az ő novellája már évekkel korábban megjelent, mint Turturro-é, és így már az is elég lehet igazának bizonyítására, hogy felhívja az ex-feleségét, sőt, elég, ha átugrik hozzá, és azt mondja, drágám, add már ide azt a régi, pár élve megjelent magazint, amiben a Titkos Ablak megjelent.

A felesége azonban, aki éppen szeretne hivatalosan is elválni Depp karakterétől, mégsem segíthet ilyen egyszerűen. Hiába lakik pár sarokra az írótól, hiába tűnik minden olyan egyszerűnek, ez az egyszerű magazin átadás valahogy nagyon nem akar összejönni. Először például leég a nő háza, és ekkor már az író kiskutyáját is meggyilkolták, szóval tudjuk, kire kell gyanakodnunk.

Egészében véve két dolog történik, egy lassú kisvárosi melodráma, sőt, egyszerűen csak zajlanak a kisvárosi hétköznapok, időnként pedig Turturro révén fenyegető brutalitás jön be a képbe. Ezt a két motívumot váltogatja a film, hellyel-közzel ügyesen. Ez a megoldás "csak" azért nem szimpatikus, mert nem vagyunk hívei annak, hogy egy uncsi filmet erőszakkal dobjanak fel. Nem, mintha a Szív Hídjai uncsi lenne, de fura lenne, ha 5-10 percenként Meryl Streep megölne benne valakit, csak hogy a nézettség, fogyaszthatóság jobb legyen. Ahogyan a Szív Hídjaiból sem adódik, hogy fenyegető, illetve brutális betét-jelenetek tarkítsák, ugyanúgy nagyon jól meglenne a Titkos Ablak is ezek nélkül az inzertek nélkül, a különbség egyedül annyi, hogy amíg például a Szív Hídjainak van egyebe is, amit a tejbe apríthat történet gyanánt, addig a Titkos Ablak semmi hasonlóval nem dicsekedhet, mert olyan üres, mint egy cipős doboz.

Zavaró, ha egy film arról szól, hogy ott ül egy forgatókönyvíró, és próbálja megírni azt, amire mi már jegyet is váltottunk. Persze vannak remek ellenpéldák, de ez a film, sajnos nem az. Itt az író, filmünk forgatókönyvének írója tényleg nem jutott egyről a kettőre, és mindaz, amit látunk, csak egy iparos szaktudásával bedobott "csavar", ami egyszerű, mint egy ujjgyakorlat (a 40-50. percnél bárki magától is kitalálja, ki a gyilkos, ki szórakozik az író ex-feleségével, ki akarja őt egy ásóval fejbe verni, mint valami állatot, és elásni a kertben). Ennek a csavarnak kellene a filmet végül megváltania, de mi nem vagyunk feldobva. Az egész filmben egyetlen vicces dolog van, és ez Turturro, aki nyilvánvalóan a Kismenő című film miatt kapta meg ezt a szerepet, mert ott ő volt az a lakáj, aki észrevétlenül tudott eltűnni, megjelenni, felbukkanni, eltűnni.

A film összességében túlságosan is egyszerű, mi magunk pedig odáig sem jutunk el, hogy megkedveljük Depp karakterét, valójában sehova sem jutunk el, mert ez az egész film sokkal inkább egy újságok hasábjaira kívánkozó mini-történet, egy egyszerű csavarral, mint egy egész estés mozifilm. Aki nem hiszi, járjon utána.