Drogtanya

Volt már rá példa, hogy a hazai forgalmazás kicsit rájátszott a drog, betépettség és egyéb címszavak kimondatlan hatására, most is hasonló történt, azzal együtt, hogy a szóban forgó film kevés dologról szól, és azok között sem áll a drog előkelő helyen. Három évvel ezelőtt a Betépve c. filmnek (Blow) is kb. ugyanannyi köze volt a drogokhoz, mint most a Wonderlandnek: ott egy drogkereskedő életéről szólt a film, most pedig egy 1981-es brutális 4-es gyilkosság felidézését láthatjuk, amiben igaz, hogy drogdílereket öletett meg egy drogdíler, és az is igaz, hogy a film alatt szinte minden szereplő "üti magát valamivel", de ettől ez még nem lesz "drog-film".

Jó kérdés, hogy akkor meg milyen film lesz helyette. Az, hogy megtörtént eseten alapul a film, jelen esetben csak annyit jelent, hogy a végén kiírják a szereplők utóéletét, nem jelenti viszont azt, hogy a film végeztével úgy érezhetjük, megismertünk adott esetben egy bűntényt, annak több oldalát, előzményeit, szereplőit, illetve a kort és helyzetet, amiben zajlott. Ezeket mind nem kapjuk meg, és ettől hamar megcsap minket az amatőrizmus szele. Mi másnak is nézhetnénk egy olyan filmet, ami nem képes egy sajátos, csak rá jellemző hangulatot teremteni, amiben azt a tényt, hogy a főszereplője egy pornósztár, olyan óvatosan kezelik, hogy az már furcsa, amiben szinte semmi sem történik, kivéve egy horror-jelenetet, amit viszont többször is körbejárunk?

Amatőrizmus és horror: ez marad meg bennünk a Wonderlandről. Kivételesen voltak rossz előérzeteink is róla, amik utólag nem bizonyultak alaptalannak. Kezdődött Val Kilmerrel, a főszereplővel, aki kb. a Heat (1995) óta nem nyújtott értékelhető alakítást. Bár azóta játszott legalább 2 romantikus filmben (az Angyal-ban Elizabeth Shue-val, és Az Első Látásra-ban Mira Sorvino-val), egy sci-fiben (A Vörös Bolygó), főszerepet kapott a megmagyarázhatatlan identitású Dr. Moreau Szigetében, sőt, ő volt a Mindörökké Batman is személyesen, furamód (vagy talán mégse) egy kis költségvetésű, kemény akció-drogfilmben hozta még mostanság a legjobb formáját (The Salton Sea/Igazság Helyett), 2002-ben. Ebben a filmben egy beépített drogos ügynököt játszott, aki a felesége erőszakos halála után önsorsrontó és önpusztító életet él, kemény drogosokkal és elmebeteg dílerekkel körülvéve. A film hajlott egy kissé a művészfilmes megoldások felé, amellett, hogy kifejezetten erőszakos jelenetei voltak (Vincent D'Onofrio egy orr-nélküli pszichopata dílerként hozta rá a frászt mindenkire), ezzel együtt Kilmer a helyén volt a filmben, és jól játszotta a félig-junkie és félig zsaru szerepét. Lehet, hogy emiatt a film miatt kapta a felkérést a Drogtanyában John Holmes szerepére, de bár itt is egy drogost kellett játszania (drogost, pornósztárt és egy senkit egy személyben), ez most egy kicsit sem jött össze neki. Semmiféle lelki folyamat nem tükröződött az arcán, sem a hangja, sem a viselkedése nem adott ki egy személyiség-képet, vagyis vagy túl könnyedén vette ezt a minimál-költségvetésű filmet (mindössze 5 millió dollárból készült), vagy pedig nem is gondolta át (sem ő, sem a rendező), hogy egyáltalán kit kellene megjelenítenie a filmben.

A történet, ami úgy-ahogy bemutatásra kerül a filmben, egy valóságban megtörtént dráma, 4 embert baseball ütőkkel szó szerint agyonvertek 1981 júliusában, Los Angelesben, 1 nő pedig túlélte a támadást, ami egy drogdíler kirablása utáni bosszú volt. Az "ügy" hátterében egy akkoriban híres pornósztár, John Holmes (Val Kilmer) állt, ő volt az, aki ha nem is előre kitervelten, de egyik ostoba lépést a másik után megtéve, és mindenkinek gátlástalanul hazudozva végülis felelős volt a csoport-tragédiáért. Az, hogy pontosan mi történt, természetesen soha sem fog kiderülni (legalábbis számunkra nem), de mivel nem egy dokumentumfilmről van szó, nem is a 100%-os történeti hűség lenne a lényeg. Viszont ha már egy valóságban megtörtént esetnek állít emléket a film, vagyis azt dolgozza fel, akkor nem lenne túl nagy kérés, hogy legalább az alapvető motivációkról és eseményekről tudomást szerezzünk általa. Ehelyett mit kapunk: a véres leszámolást két "főhős" szemszögéből látjuk, Holmes-éból és egy David Lind nevű bandatagéból (Dylan McDermott).

Ez a más filmekben remekül működő több-szemszöges megoldás (legjobb a Go/Nyomás c. filmben volt) itt teljesen üres és semmitmondó, egyszerűen megnézzük így, majd megnézzük úgy is az eseményeket, és a két verzióban az egyik, majd a másik főszereplő a ludas. Ennyi az egész, ehhez bizony nem kell sok fantázia, hogy egy ilyen forgatókönyvet megírjon az ember. Mint ahogy az sem vall nagy tehetségre, ahogyan a filmet megrendezték. Nincs egy valódi főhőse, aki legalább minimál szinten érdekes lehetne számunkra (Holmesnak nagyon nagy férfias méretei vannak, ez a legtöbb információ róla, plusz még megtudjuk, hogy érzelmileg minden nőt kihasznál, és gyaníthatóan nincs minden rendben az agyával sem), nincs egy jól megírt, izgalmas története, ami feszültséggel, és nemcsak agycafatokkal beborított falakkal lenne alátámasztva, szóval nincs semmi, ami rávenne minket, hogy akár végig is nézzük ezt a filmet. Arról nem is beszélve, hogy előre nem várhatóan a legdurvább horrort láthatjuk a filmben, közvetlen közelről végignézhetjük, hogyan verik szét emberek fejét baseballütőkkel. Remek, éppen ezt vártuk ettől a filmtől. A rendező, James Cox egyébként nem tűnik nagy névnek a filmszakmában, eddig 3 filmet készített, olyan címekkel, mint a The Rock Star, vagy az Atomic Tabasco.

Ha már a stábnál tartunk, a színészek sem voltak jó formában: Val Kilmer egyszerűen borzasztó volt, Lisa Kudrow-nak nem állt jól, hogy komoly lelki folyamatokat próbált eljátszani, Kate Bosworth teljesen jelentéktelen karaktert nyújtott, Josh Lucas (Mindenütt Nő) a drogos sztereotípiákból merített Launius szerepére, Janeane Garofalo és Christina Applegate viszont csak egy szempillantás erejéig tűnik fel, úgyhogy a jelenlétük szinte csak cameo-szintű a filmben.

Könnyű dolgunk van a Drogtanyával, ami annyira nem áll össze egy rendes filmmé, és annyira "kéretlenül" horror, hogy nincs senki ezen a bolygón, akinek nyugodt szívvel ajánlhatnánk. Nem kapunk tőle semmit, sőt, a hihetetlenül véres jelenetek még el is vesznek belőlünk. Már ha hagyjuk.