Argo

Az Argo bevezető jelenetei egész egyszerűen elkápráztatják a hazai mozinézőt. Évszázados álmunkat teljesíti be a film, azt, hogy amikor egy magyar filmet meglátunk a vásznon, ne essen ki a szájából a kapanyél, ne süssön le róla ezerrel, hogy "magyar". Az Argo legelején látunk egy hatalmas díszletet (olyat, mint amilyeneket a Hallmark-os filmekben látni), és látjuk, hogy egy ember ott ücsörög nagyon piciben. "Na, - mondja magában a néző- ketyeg az óra, még három másodperc, és jön egy vágás, jön egy közeli kép erről az emberkéről, és ismét csalódottan szembesülünk a ténnyel, hogy ez "csak egy magyar film". Biztosak vagyunk benne, hogy a közeli képtől kezdve vége lesz a varázsnak, és onnantól kezdve az agyunkba rágják, hogy "mit vársz a magyar filmesektől, magyar technikával, magyar forintért?". És ekkor jött a döbbenet: a közeli kép is folytatta az addigi mozivarázst, a magyar néző pulzusa pedig okkal szökött magasra, és ekkor még nem mondtunk el mindent.

bevezetés

A következő percekben római-kori harcokat látunk, és fizikai öröm, hogy mennyire tökéletes minőségben jelenik meg ez a vásznon. A Gladiátort sokkal jobban imádjuk, mintsem hogy bármelyik filmet csak úgy ok nélkül hozzáhasonlítanánk, mégis azt kell mondanunk, ez a kis csata pontosan olyan volt, mint amit a Gladiátorban láttunk. Elképesztő. Rögtön ezután egy igazi Bad Boys 1-es kezdést élvezhetünk végig, mind képben, mind zenében, amikor a kamera a víz felszínéhez közel suhan - a Duna felett, a Parlament felé. Helló, ez Magyarország! Itt az ilyen minőség valahogy nem szokott összejönni...

Ott volt legutóbb a Magyar Vándor, amelynek színvonala a gyengébb tévéműsorok (pl Szeszélyes évszakok) szintjén regnált, a Hídemberben a komputer-generált képek olyanok voltak, mintha valaki otthon ütötte volna össze őket, az Apám Beájulna című (khm, khm ..) filmet olyan remek cinematográfus fényképezte, mint Ragályi Elemér (ASC, HSC), s mégis milyen szörnyű volt a minősége. Félreértés ne essék azonban, a filmektől nem csupán a pompás látványt várjuk, hanem az ugyanennyire pompás tartalmat is, és mellesleg nemcsak a nagy, vagy a drága filmek indulnak ebben a versenyben, hiszen a Bódy Gábor- , illetve a rendszerváltoztatás utáni magyar filmek közül a legszebb és a legjobb film mindenképp a Simon Mágus. Ezzel csak azt akarjuk mondani, hogy a látvány még semmi, olyat egy közepes reklámfilm is tud, a filmet bevezető jelenetek látvány-minősége pedig leginkább azért érdekes, mert ez rögtön elárulja a produkció minőségét, ami az Argo esetében csúcs.

látvány, és?

A film elején keletkezett ultra-kellemes benyomásainkkal a zsebünkben viszonylag vidáman vágtunk neki a továbbiaknak. Csupán azért nem önfeledten, mert a film tartalmáról eddig még lövésünk sincs, nem tudhatjuk, milyen jellegű élmény küszöbén állunk. Ráadásul érezni, tudni lehetett, hogy az Argo elvileg A Ravasz, Az Agy és .. magyar verziója "akar lenni", vagy legalább is van valami ekörül, és lévén, hogy Guy Ritchie eme filmje maga is koppintás, sőt, üres utánérzés, minden okunk meg volt, hogy emiatt aggódjunk. Az első nagy jelenet azonban rendesen helyre tett mindent. Megtudtuk, hogy ezúttal az akciókkal, lövöldözésekkel nincs semmi gond, profin vannak kivitelezve, de ami ennél is sokkal fontosabb, a történet, a karakterek, és a dialógusok fogják vinni a prímet. Értsd, hogy nem egy buta, hanem egy határozottan okos akciófilmre ültünk be, helyesebben akció-vígjátékra, amely műfaj (lásd Bad Boys 1) a műfajok királyának tekinthető.

magyar gengszterek

A film az egyik legnagyobb magyar kihívást vállalta fel, a magyar gengszterek ábrázolását, amely fába a rendszerváltoztatás óta valahogy minden második (lázadóbb természetű, közönségbarát) filmes legalább egyszer belevágta fejszéjét. Az Argo igazi csúcsteljesítménye éppen ebben mutatkozik meg a legpregnánsabban. Árpa Attilának sikerült eltalálnia azt a szöget, amiből a gengsztereket, kemény csávókat a legjobban lehet ábrázolni, és ez a lúzerség. A film ettől olyan nagyon vicces, a lúzer gengszterektől, akik közben iszonyatosan kemények akarnak lenni. Nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy az Argo elbűvölő gengszterei, Kovács Lajossal, Scherer Péterrel az élen (hogy a Tyson nevű karaktert alakító Kiss Józsefet ne is említsük), olyan szofisztikált vígjátéki magasságokba röpítenek minket, mint amilyet talán csak a Hivatali Patkányokban (Office Space) láttunk. Ott, amikor pénzt akarnak mosni a főszereplők, lexikonból kell kinézniük, hogy hogy kell azt csinálni, és amikor szuper-titokban akarják tartani a "balhét", a szomszéd fickó a végén átdörömböl, hogy ígéri, ő is hallgat majd, mint a sír. Az Argo ide vonatkozó jelenete például az, amikor a római-kori írást akarják elolvasni - latin szótár segítségével. Egy szó, mint száz, a filmnek nemcsak a cselekményéről, de a humoráról is határozottan jó véleményünk lehet, ahhoz, hogy ilyen jót lássunk, eddig leginkább az HBO-t kellett néznünk.

Valami Magyarország

Az Argo a legjobb magyar filmek közt helyezkedik el, a minősége miatt határozottan jó helyen. Elsőre úgy tűnt, van olyan jó, sőt jobb is, mint a Valami Amerika, de azért ez korántsem igaz, sőt, a Valami Amerika pont ott erős, ahol kell, és ahol az Argo gyenge, a tartalom terén. Az Argo ehhez képest persze egy "Valami Magyarország", de csak egy bizonyos réteg számára. Az Argo a Kontrollhoz képest egy határozottan felnőtt, illetve legalább is nagykorú alkotás, humorát, fényképezési stílusát, párbeszédeit tekintve sokkal beindultabb, mint a Kontroll, és a kihívás is jóval nagyobb, amit vállalt, hiszen a Kontroll ehhez képest egy egyhelyszínes, legalább is egy művészi, és lehatárolt miliőben játszódó film. Mégis, a Kontroll egy finom fim, amit az Argo, sajnos nem tud elhomályosítani, sőt, cserébe inkább maga az Argo homályosul el a Kontroll finomsága és komolysága mellett. Az Argo jobb, mint a Koltai Róbert-féle vígjátékok, és az olyan régebbi magyar-film embriókat, az olyan alkalmi elágazásokat, mint a Kalózok, vagy az Európa Expressz is mind jól elfeledtette velünk, melyek a maguk idején friss löketként hatottak ránk.

Szeplők és hibák

Hibái vannak sajnos az Argónak is, például a Tyson nevű karakter kiiktatása nagyon csúnya hiba, minden anyagnak, minden filmnek, minden történetnek megvan a maga akarata, és ez a hiba ez ellen az akarat ellen vétett, ezt árulta el, cserébe a koncepcióért. Tyson elveszítése olyan hiba volt, mint Patsy Kansit vízbefullasztása a Halálos Fegyver 2-ben. További hiba, hogy egy egész cselekményszálról megfeledkeznek a végén (egy hulláról, és annak gengszter családjáról, akik elvileg üldözhetik őket), bár itt tényleg sok közül veszítenek el egyet, és ez amúgy is egy mellék-mellékszál volt, de akkor is hiba. Ennél súlyosabb hibája a filmnek, hogy a végkifejletet nem igazán találták ki, vagy egyszerűen rosszul sikerült kitalálni. A végkifejlet valahogy erőtlenre, lelaposodóra, rossz értelembe vett magyar vígjátékosra sikeredett. Ez feltehetően annak volt köszönhető, hogy a sok karakter szisztematikus görgetése a végére olyanná tette a filmet, mint egy sakktábla. Tony Scott a Tiszta Románc óta ilyenkor szokta bevetni a "mindenki lelő mindenkit" -megoldást. A film végkifejlete akkor is ellaposodó, és ez bizony nem jó, jobb lett volna, ha hagyják, hogy a dolgok a maguk útján menjenek tovább, még akkor is, ha ez más végeredményt eredményez, mint amit a film forgatókönyvének írása elején sejtettek.

Vannak azok a filmek, amik sokáig sejtelmeskednek, és amikor elő kell rukkolniuk, hogy mi is volt az, amit egész idő alatt takargattak, csak valami banalitás jön ki, ilyen az Argo vége, de hálistennek ez nem semlegesíti az eddigieket. Ha a dolog pozitív oldalát vesszük, ez csupán annyit jelent, hogy maga a film sokkal jobb lett, mint amit a forgatókönyv eredetileg predesztinált volna, és ez a végén ütközött ki. Amúgy, hosszabb távra érdemes észben tartani, hogy nem véletlen az amerikai filmekben az a sok villogó mentőautó, meg rendőr, tűzoltó a plédekkel, mert ilyenek kellenek a jó lecsengetéshez, előtte pedig kell egy két emlékezetes dolog a végkifejlethez is.

A film legdurvább hibája éppen a végkifejlethez kapcsolódik, ezt "A Ravasz, Az Agy"-hibaként emlegetjük, hogy tudniillik nemcsak a forgatókönyv, de a rendezés is bevette, hogy ez "A Ravasz, Az Agy" egy jó és követendő film, illetve, hogy az Argo annak egy leágazása. Ez nagy hiba volt, mert ez a film még így is, ezzel együtt is egy milliószor jobb film, mint amilyen Guy Ritchie-é volt. És ha már itt tartunk, említsük meg, hogy Guy Ritchie másik filmjéből, a Blöffből is sajnálatos módon merített ez a film, egyebek közt a Brad Pitt féle "Cigus" karaktert egy az egyben átvette, a híres Trejo nevű színésszel megküldve. Azt gondoljuk, kár, bárcsak ne tette volna.

tanulság

Árpa Attila láthatóan imádja a filmeket, és ezzel együtt a legszebb dolgot csinálta azok közül, amit egy ilyen ember tehet - készített egy olyan filmet, ami olyan jó akar lenni, mint a legjobbak azok közül, amiket ő maga szeret. Megprróbálta, és több tekintetben ez sikerült is neki.

Ezzel együtt, ez egy lelkesedő cikk, hirtelen felindulásból, és igaza van Lidoc kolégánknak, hogy pládul a Valami Amerika sokkal tartalmasabb és jobb film... A legnagyobb tanulság pedig talán az lehet, hogy érdemes mindenkinek – e sorok írójával az élen – újragondolnia, egészen pontosan mit vár a magyar filmektől, szórakoztatóipari teljesítményeket eredeti, külföldi filmek nyomán, vagy...?