Interjú Árpa Attilával

CSPV: Így egy kicsit furcsa kérdezni a filmről, hogy még nem láttam, így inkább általános kérdéseket fogok feltenni...

Á.A.: Rendben, csak hozok egy cigit....

CSPV: A műfajról kérdeznélek, trash-mese meg suttyó-film, ugye ezeket találtad ki? Miért találtál ki új műfajokat a filmednek?

Á.A.: Azért, mert a valódi műfaj az akció-vígjáték, de az, hogy akció-vígjáték, és magyar film, egy mondatban, arra egyelőre még mindenki úgy asszociál, hogy az biztos gagyi. Sajnos.

CSPV: Miért, mi a példa erre szerinted?

Á.A.: Semmi. Igazából, ha akarunk példákat mondani, akkor a '60-as években a Bujtor-filmeket nevezhetjük talán még akció-vígjátéknak, volt egy Európa Expressz, ami csak akciófilm volt, szóval kifejezetten ez a műfaj nem is nagyon létezik. A másik pedig az, hogy egy akciófilm általában komolyan veszi magát. Az ARGO pedig, tulajdonképpen az egész film egy hatalmas idézőjel, lehet így mondani, és vannak benne olyan jelenetek és pillanatok, amikre azt mondja az ember, ez egyszerűen nem lehet igaz! És ezért illik rá nagyon jól az a megfogalmazás, hogy mese, trash-mese, egyszerűen ez a legjobb meghatározása a filmnek.

CSPV: És miért pont Guy Ritchie-t érzed közel magadhoz, a filmedhez, vagyis pontosabban Guy Ritchie A Ravasz, Az Agy, És a Két Füstölgő Puskacső c. filmjét?

Á.A.: Nem csak őt, én nem nagyon szoktam összehasonlítani, csak azért teszem, mert az újságírók azt kérik, hogy azért, mégis, mondj már valamit róla, és ilyenkor azt szoktam mondani, mint például most is, hogy Tarantino, Kusturica, John Woo, Guy Ritchie. Ezt a négyet összekeverjük, és hozzátesszük azt, hogy Magyarországon vagyunk, ámde ezt egy minőségorientált fiatalember készítette, és így talán el lehet képzelni, milyen is ez a film valójában. De azt is hozzá kell tenni, hogy soha sem hasonlítanám magam ezekhez a mesterekhez, ettől még nagyon messze vagyok...

CSPV: John Woo-tól mit "vettél át", közelebbről? A látványos akciójeleneteket?

Á.A.: John Woo-ban az fogott meg, hogy képes egy akciójelenet alá egy olyan zenét rakni, aminek semmi keresnivalója nincs ott, és ettől lesz más, mint egy B-kategóriás lövöldözős film. Illetve nagyon hatásos képeket tud csinálni, és a filmben is van egy jelenet, ami egyáltalán nem titok, hogy kicsit a Woo Ál/Arc c. filmjéről koppintottam, amikor Nicholas Cage egy hosszú fekete kabátban, ami lobog a szélben, sétál, mindez lassítva, nos, Mucsi Zoltán így érkezik meg a filmben Budapestre.

CSPV: Ez jól hangzik. Tényleg, ki csinálta a filmzenét?

Á.A.: A filmzenét, vagyis az original score-t Nemes Csaba készítette, és szerepelnek benne Bebe, a Black 2 Blackből, Nagy Feró, a Tankcsapda, a Four Fathers, és még a Chili Boyz.

CSPV: Ebbe beleszóltál egyébként? Elmondtad, hogy milyen zenét képzelsz, vagy később is beleszóltál?

Á.A.: Abszolút. Volt egy pár olyan zene, amit szerettem volna, de nem tudtuk megszerezni a jogokat, és volt néhány olyan zene, aminél egy külföldi példát odaraktam, és a zeneszerző erre egyfajta számot csinált. Van is egy jelenet a filmben, amikor Erdélyi Zsolt-Superman például lassítva sétál egy folyósón, és a Manu Chau-tól, a mi a neve, a King of the Mambo c. számra hasonlító zene szól. Az sem titok, hogy ez a zene erről a számról lett lekoppintva. De ami még nagyon fontos tud lenni a zenében, az a Bee Geestől a Night Fever, illetve annak a magyar átdolgozása. És azt is tulajdonképpen kicsit tarantinósan használom, egy olyan jelenetben, ahova igazából nem illik.

CSPV: Úgy látom, elég szabadon mered vállalni, ha valami koppintásnak minősül a filmedben. Ez kicsit újszerű számomra, hogy ezt így bevállalod.

Á.A.: Azért merem felvállalni, hogy koppintok, mert ha, remélem leaglábbis, de eddig ez a tapasztalat, szóval ha valaki beül a filmre, és megnézi, az nem érzi koppintásnak. Nem folyamatosan azt mondja a néző, hogy jéé, ez abból a filmből van, jéé, ezt onnan koppintotta, hanem egy teljesen önálló egységnek látja az ARGO-t, és ezért merem felvállalni, egyfajta kulisszatitokként ezt. Szóval nem az történt, hogy egy-egy jelenetet egy-az-egyben rekonstruáltam, mint mondjuk a Psycho remake-jében, szóval nem ez van...

CSPV: De ez egy kedves gesztus is a nézők felé, nem? Ez a fajta őszinteség közelebb visz hozzájuk, vagy tévedek?

Á.A.: Ha ez így van, akkor ennek örülök, de nem ezért mondom ezeket. Hanem azért, mert felvállalok ilyen dolgokat.

CSPV: Van olyan érzésed, hogy tudod, vagy érzed, hogy milyen filmre ülnek be a nézők, most, 2004-ben, itthon?

Á.A.: Ha ezt tudnám, akkor szerintem már rég Hollywood-i nagy király lennék.

CSPV: De hát, mondjuk, még csak nemrég kezdted a filmezést...

Á.A.: Hülyén hangzana, ha most magamról azt mondanám, hogy szerintem van bennem egy hatodik érzék (már megint egy filmcím), mert akkor egy újságíró, mint te azt veszi szalagcímnek, hogy "hatodik érzékem van". Én azt hiszem, hogy hát én szeretném érezni, és azt szeretem gondolni, hogy érzem, mi az, ami működik a mozikban, és amit a néző is szeretni fog, és ami én is szeretek készíteni. Hogy ez valóban így van-e, ez majd a jövőben kiderül. A következő filmem az teljesen más lesz, az egy romantikus film lesz, egy szerelmes film. Nem hagyományos, de szerelmes film.

CSPV: Ezt azért is találtad ki, mert úgy tudom, hogy nincsenek csajok ebben a filmben? Szerinted fogják élvezni a lánynézők a filmedet?

Á.A.: Nem mindegyik, például azt gondolom, a konzervatív háziasszonyok nem fogják élvezni.

CSPV: Én most a fiatal lányokra gondolok...

Á.A.: A fiatal lányok szerintem azért fogják szeretni, mert nagyon lehet rajta röhögni, a filmen és a poénokon.

CSPV: De nem egy macsó szemléletű film, vagy igen?

Á.A.: De, de ahogy az előbb említettem, az egész egy nagy idézőjel. Ami azt jelenti, hogy ha ebben a filmben egy macsó elővesz egy pisztolyt, akkor ez nem olyan, mint amikor James Bond 30 méter zuhanás után belekapaszkodik egy repülő farkába, szóval nem ilyen jelenetekről van szó, hanem amint a főszereplőnk, Tibi előveszi a stukkert, az már egy poén. Itt tulajdonképpen a macsók vannak többek közt kiparodizálva. Oszter Sándor például tényleg az igazi macsó, ő az alapmacsó. És attól, hogy ő például magát nagyon komolyan veszi a filmben, és a szerepét is természetesen, és belekeveredik ezekbe a helyzetekbe, attól vicces. És most megint csak felvállalom azt, hogy ezt a rendezői instrukciót is koppintottam, mert nem én találtam ki azt, hogy az Oszternek azt kell mondani, hogy "vedd magad nagyon komolyan, mert attól leszel vicces, ne próbálj magadtól vicces lenni." Ezt Tommy Lee Jones-nak mondták a Sötét Zsaruk első részében.

CSPV: Sok filmet nézel ezek szerint. Tényleg így van?

Á.A.: Nagyon nem örül neki a Filmfőiskola, ha ezt olvassa, de vannak ezek a director's commentary- a DVD-ken (ugye, hogy a rendezői megjegyzésekkel együtt lehet nézni a filmet), én ezekből ezerszer többet tanultam, mint bárhol máshol, beleértve a Filmfőiskolát. Egyszerűen azért, mert a rendező elmondja, hogy ezt így képzeltem, így csináltam, ekkor azt mondtam a színésznek, hogy...Vannak benne kimaradt jelenetek, a bakik, és ezekből rengeteget tanultam. És természetesen önmagában egy filmből is rengeteget tanultam, mert nézem, hogy hova teszi a kamerát, mikor vág egy közelibe, én így tanultam meg igazából, plusz a szüleimtől, akik filmesek.

CSPV: Aha. És természetesen adódott számodra a rendezés? Tehát egyből tudtad, hogy mi hogy megy, az első forgatási naptól kezdve? Bele kellett rázódnod?

Á.A.: Nyilván bele kellett rázódnom, de volt például két nagyon kemény próbahét, ahol a színészekkel gyakoroltuk a jeleneteket, ez Magyarországon szokatlan, de Amerikában teljesen bevett szokás, hogy egy tornaterembe, vagy valahova elmennek, és gyakorolnak. Ott lehetőségem volt ráéreznem arra, hogy milyen a színészvezetés, és kivel hogy kell bánni. Ugye, mindenkivel másképp kell bánni ahhoz, hogy ki lehessen hozni belőle azt, amit az ember szeretne, de az első forgatási napon, amikor az első csapót elővettük, hogy ták, "eksön", akkor olyan élvezettel mondtam ki, hogy "tessék", hogy a végén nem is akartam kimondani, hogy "ennyi"!

CSPV: Szóval élvezed ezt a munkát. Csak ezt fogod csinálni mostantól, nem?

Á.A.: Azt, hogy csak ezt, az hazugság lenne, mert meg is kell élni, és mint tudjuk, a filmből nem lehet, de ha rajtam múlna, már csak filmeket készítenék.

CSPV: Szerinted van valami a munkamódszeredben, vagy a szemléletedben, ami az egyedi sajátságokon kívül megkülönböztet téged a Főiskolát végzett fiatal rendezőktől, a főiskolás filmrendező srácok filmjeitől?

Á.A.: Talán...Egyrészt mindigis fekete bárány voltam a főiskolán is. Ugye a Simó-osztályba jártam, nem mint rendező, hanem mint producer, de Török Feri, Pállfy Gyuri, Hajdu Szabi voltak az osztálytársaim. Szerintem egyrészt attól voltam és vagyok fekete bárány, mert abszolút felvállaltan közönségfilmet akarok csinálni, és attól, hogy robbantanak, káromkodnak, üldöznek, lövöldöznek, bunyóznak, attól eleve más vagyok. De a másik az, hogy valamiért azt érzem, hogy, nem tudom, miért van, hogy ők maradandót akarnak alkotni, ami az ő nevükhöz fűződik, és az ő kézjegyük van rajta. Nekem egyrészt nincsen ilyen kényszerem, másrészt pedig az, ami még talán hozzájön, az hogy 6 év kereskedelmi tévézés után végre a filmhez fordulhatok. Viszont kimaradtam 6 éven keresztül olyan társaságokból, akik Felliniről és Godardról beszélgetnek, illetve Eisensteinről és nem tudom kicsodáról, hogy teljesen más szemléletem van szerintem, magára a filmkészítésre. Ugye, én nem végeztem el a Filmfőiskolát, mert volt egy pont, amikor döntenem kellett, hogy RTL, vagy főiskola. Ők ugye ezt elvégezték, és szerintem ez a szemlélet ez más... Én nem tudom elképzelni, hogy bárki, mondjuk a Pálffy Gyuri úgy néz végig egy Ál/Arc c. John Woo-filmet, hogy hova rakta ez a kamerát, és aha, ha lövés van, akkor innen kell venni...

CSPV: Lehet, hogy így nézi meg, csak később a saját filmjében már másképp gondolkodik...

Á.A.: Lehet. De ettől függetlenül én mélyen tisztelem őket, meg is hívtam őket a bemutatóra, és nagyon kíváncsi vagyok a véleményükre.

CSPV: Egyébként hány nézőre számítasz?

Á.A.: Azt, hogy mennyire számítok, azt nem tudom megmondani, én azt tudom megmondani, hogy mennyit szeretnék. A 100 ezer néző lenne a cél, ha annyit elérünk, akkor a film is siker, nekem is van sikerélményem, és nem bukunk rajta nagyon sok pénzt.

CSPV: Saját pénzt is beleraktál?

Á.A.: Természetesen, nem is keveset. Szóval ez a film ez nagyon sok szinten kockázat számomra, de hát jövő héten már minden kiderül.

CSPV: Jó, drukkolunk. Köszi szépen.

Á.A.: Nincs mit.