Kezdeti lendület

Az elsõ nap az elsõ nap: az ember még százas fokozattal veti bele magát a Szigetbe, idõben ott van a koncertek kezdésekor, virgoncan megy át az egyik helyszínrõl a másikra, és így tovább, aztán egy röpke idõ után minden lenyugszik, és beáll a rendes

De addig is ott van a 3 model-járású szexis lány, a Sugababes, akik legutóbb a Love Actually c. film fõcímdala miatt kerültek reflektorfénybe, mármint ha van ilyen a zenék világában. A 6 órakor kezdõdõ koncertnek jót is tett a korai idõpont, meg nem is, egyrészt nagyon remek hangulata van egy igazi, valódi Nagyszínpados koncertnek az erõs napfényben, úgy, hogy az ember spontán egyesíti a napozást a zene élvezetével, másrészt viszont az õrült nyári meleg mellett kicsit fura lenne nagy tombolásba kezdenie a közönségnek, úgyhogy ezt nem szokta tenni. A lányok egyébként jól néztek ki, és jól mozogtak, de az énekük néhol elcsúszott a hamis zóna felé, másrészt pedig többet ültek, mint jöttek-mentek a színpadon. A végén pedig egyik oldalban sem merült fel a ráadás számok lehetõsége, úgyhogy egy gyors levonulás lett vége a Sugababes jó-közepes koncertjének. Aztán volt még egy Anima-nk, ami már szinte beépült a Sziget arculatába (mint ahogy a Kispál és a borz is), ami ha másért nem is, a remek stílusú és jó hangú énekesnõje miatt érdekes mindig. Az est koncert-õrületét végül a Pet Shop Boys álmos elõadása zárta, ami a hangzása miatt tulajdonképen nem is minõsült igazi koncertnek. Ezután már nem volt mit tenni, bele kellett vetnünk magunkat az éjszakai mûködésbe, ami úgy-ahogy, so-so módon sikerült(a Cinetrip gyengékedik, a tavalyi Pannon Praktikum, idén Globe Party-sátorba viszont idén már nem lehet beférni, és biztonságiak engedik be tízesével azokat az embereket, akik egészen elszántak), de hát ez még csak az elsõ nap, hátra van még 6!