A csütörtök a legjobb bulinap

Kiterjedt party-kutatásunk eredményeképp nyilvánvalóvá vált, hogy a hét legbeindultabb napja bizony nem a péntek, nem a szombat, hanem a csütörtök, és ez a tény a Szigetre is érvényes.

Miután döntenünk kellett a Busta Rhymes és a Buena Vista Social Club között, illetve a Balkan Fanatik és a Kispál és a borz között, már nem volt sok dolgunk, csak berendelni a szokásos sörmennyiséget. (A szabad borozás még mindig nem megoldott a Szigeten, mivel összesen 2 helyen adnak megbízható minõségû borokat, az ember fél, hogy ha elmászkál a Présház és a Hilltop mellõl, hosszú idõre el lehet vágva az alkoholforrástól, úgyhogy inkább a dobi sörök mellett dönt.) A Balkan Fanatik a Dreher Port nevû egészen eredeti homokos-világítótornyos helyszínen adott koncertet, ott, ahol tavaly még csak kb. 4 m2-nyi homokos rész volt, most egy egészen nagy területen mászkálhatunk tengerparti hangulatban. És ez jó. A Balkan Fanatik (mostantól BF) viszont már kevésbé. Ez a zenekar a régi Barbaro (elõtte Gépfolklór) nevû felállásból jött létre újra, a régebben is meglevõ balkáni népzenét (remek jó dobokkal megküldve) most vegyítette a DJ-zenékkel (a Jorgos nevû énekeshez térsult egy DJ is), aminek az elegye pompásan mûködött például a Mix c. film zenéjénél is. Ez a keverék jól jött volna most is, de közbeszólt az új idõk trendje, a "ne csinálj zenét rap nélkül"-szabály, és a népi-trance-be belekúszott a rap, és ettõl kicsit kevésbé lett beindult az egész. Hiába volt nagyon dögös a srác, aki rappelt, azért ez még nem jelentheti azt, hogy egyetlen számot 3-szor (!) lehet eljátszani egy adott koncerten belül, meg amúgy is. Szóval a BF gyengélkedett, és így csalódottan tettük át a székhelyünket a nagyszínpad környékére, a Busta Rhymes-lelõhelyre. Busta Rhymes kb. 30 perc után kezdett el teljesen érdektelenné váni, amikor még mindig csak beszélt, miközben semmilyen zenei hang nem hangzott még fel. Ez nem volt igazi koncert, bár biztos voltak olyanok is, akiknek bejött, de õk biztosan már régóta fekának képzelik magukat. A "nagy" koncert után kezdõdött a szokásos jövés-menés, helyszínek között csetlés-botlás, sötétben való eltévedés, új tervek kovácsolása, és hasonló kifejezetten Sziget-tevékenységek. Miután elõzõ nap már megjártuk a tavaly nagyon jó Zen nevû helyen (a csapolt Ászok szó szerint pocsék-ihatatlan volt, a pincérek pedig brutálisan bunkók, és az is zavaró, ahogyan meg kell várni, míg a "kiszolgálóinknak" visszaad egy, a csak a pénz összegyûjtésére szakosodott beépített ember), most kihagytuk, és kipróbáltuk a szokásos Cinetripet, a Trend Színpadot, ja és közben még megpróbáltunk bejutni a Freestylers-re is, de sikertelenül. A nap végén, vagyis hajnalban még benyomtuk a szokásos Sziget-kajánkat, a csodálatos sajtos-tejfölös tésztát, á-lá Milli-sátor, és a szokásos Pöttyös Túró Rudinkat, aztán a Millitõl kapott strandlabdánknak örülve lassan kiballagtunk a csütörtöki Szigetrõl.