cspv logo
cspv szám: 80 / 05 tartalom
keresés

Porcelánbaba Broken Flowers - Hervadó Virágok Bin-Jip - Lopakodó Lelkek Hazárd Megye Lordjai Ünneprontók Ünnepe 40 Éves Szûz A Ház Kulcsai Egy Szoknya, Egy Nadrág Szívem Csücskei

this is
cspv home
régi link, már nem működik

page number: 02 00788
film info
PREVIOUS articleNEXT article
2005-10-07

A Porcelánbaba

The Porcelain Doll 2005.

Letűnt idők, misztikus mesék
Mielőtt beültünk volna a filmre, sokat morfondíroztunk a címén, de csak nem tudtuk mihez kötni. Aztán kiderült, hogy Lázár Ervin novellák alapján készült a forgatókönyv, és ez segített abban, hogy hangulatilag képbe kerüljünk. Ezek után pedig remek 75 percet töltöttünk Lázár Ervin, Gárdos Péter, és a múlt századi tanyavilág társaságában.

Egészen különös hangulata van a filmnek, és ezt már az első percekben érezzük. Alapjáraton ráérős a tempója, sőt, ha úgy adódik, időnként még ezt a ritmust is lelassítja, több helyen videóval felvett anyag keveredik a 35-ös filmre vett képekkel, a szereplők szinte alig szólalnak meg, mégis, az egészből árad az a hangulat, ami egy külvilágtól úgy-ahogy elzárt tanyának, és lakóinak a tiszta és rendezett életéről szól. A film alapjául szolgáló novelláskötetnek Csillagmajor a címe, és a benne levő novellák mind egy helyszínen, egy tanyán játszódnak.



Az első film főszereplője egy helyes vöröshajú parasztfiú, Hötöle (Péntek Bálint), aki a tanyán lakik, és egyik nap kilesi a helyi kúriában szórakozó gazdagokat, ahogy a fiúk magasugrással, és más érdekes sportokkal múlatják az időt. Hötöle teljesen belefeledkezik a látványba, majd éjszaka belopózik a kertbe, és ő is kipróbálja a magasugró korlátot. Péntek Bálint olyan tökéletesen átlényegült a parasztfiúba, olyan kifejezőek voltak a zavart mozdulatai, mintha tényleg mindig falun élt volna, vagy pedig a színészetre született volna. Aztán egyszer katonák érkeznek Hötöle tanyájára, és miután találnak egy vas-súlyt, amit a srác súlylökésre szokott használni, az egyik fiatal tiszt (Bertók Lajos) spontán versenyt indít Hötöle és az ő katonái között, többféle sportágban. Feszültséggel teli jelenetek következnek, mert nem tudjuk, mi lesz ebből (nem olvastuk a novellákat), de valahogy úgy érezzük, nem lesz jó vége annak, ha egy egyszerű parasztfiú minden egyes sportágban legyőzhetetlennek bizonyul, főként fegyveres katonákkal szemben. Megható ez a kisfilm a filmben, aminek a végére már eléggé jól ráhangolódtunk az egész film sajátos hangulatára, felvettük a kimért ritmusát, és bár később még el kell telnie egy kis időnek, mire rájövünk, hogy több kisebb filmet látunk, egy helyszínen játszódva, ugyanazokkal a szereplőkkel, azért ez az első film jól sikerült.

A másodikban egy Csurmándi (Csányi Sándor) nevű idegen érkezik a tanyára, a "központból", ahogy ő mondja, és azt állítja, hogy mostantól minden az ottlakóké. (Ami eddig nem volt az övék?) Ez a Csurmándi azt sugallja, hogy ő képes halott gyerekeket is feltámasztani, és erről a misztikus ígéretről fog szólni a film. Ez a film végig fekete-fehér, és ez a három közül a legrövidebb, de ebben van a legtöbb misztikus hangulat, és ebben tudjuk a legtovább megfigyelni a tanyalakókat, a köztük levő közösség láthatatlan erejét. Azok a hosszú percek, amikben tulajdonképpen nem történik semmi, csak a tanyasiak állnak mozdulatlanul az idegennel szemben, több, mint beszédesek, és nagyon hatásosak. A filmben az egy-két hivatásos színészt leszámítva csakis környékbeliek játszanak, akiket hívhatunk amatőr színészeknek is, de ennek nem lenne sok értelme, tekintve, hogy ők olyan természetesen mozognak a filmvásznon, mintha valóban önmagukat adnák, másrészt pedig nem valószínű, hogy a jövőben a színi pályára landolnának, azzal együtt, hogy ebben a filmben mindenki remekül játszott.

A harmadik film talán a legmegrázóbb: egy idős házaspárt látunk, akiknek a faluját egyik pillanatról a másikra kitelepítik a katonák. Nem tiszta számunkra, mikor játszódik ez, és miért történik a kitelepítés, de talán nem is ez a fontos ebben a filmben. Az idős házaspár, a paraszt bácsi és néni egymás kezét fogva elmenekülnek a falujukból, ahol az egész addigi életüket leélték, kezükben annyi motyót szorongatva, amit még elbírnak. A tanyán bújnak meg, az általunk már jól ismert kis közösségnél, akik gondolkodás nélkül a segítségükre sietnek. (Még az is, aki eleinte tartott a pár befogadásától, az is kiáll mellettük később). Az események itt is drámai fordulatot vesznek, és egyben misztikusat is, ugyanúgy, mint az előző két filmben. Itt keveredik a fekete-fehér és a színes technika, ami a film csúcspontján nagyon kifejezően működik.

Érdekes, hogy amikor vége van a három filmnek, még nem ér véget maga a film. Lázár Ervin novellái után a mai falusi hétköznapokba pillantunk be, kimerevített élőképek segítségével, hogy lássuk, hogyan élnek, és néznek ki a mai tanyán, vagy falun élő emberek. Nagy a kontraszt a régi idők embereivel, bár nem látjuk, de érezzük, hogy már csak töredéke van meg a régi kötődéseknek, a közösségi szolidaritásnak, közös boldogságnak, és egyebeknek. Bár váratlanul ér minket ez az élőkép-sorozat, azért később megértjük, hogy ezzel zárult a film. Az egész film mindössze 75 perces, és bár elég lassú a tempója, sokkal jobban élveztük, mintsem az előre gondoltuk volna. Bár nincsenek kifejlett előítéleteink a magyar művészfilmekkel kapcsolatban, mégis valami miatt jobb lett a film, mint amit előre elképzeltünk. A történetek érdekesek, a bemutatásuk stílusos, és érzelem-telített, a szereplők mind hús-vér karaktereket adnak elő, a felvételi technikák jól kitaláltak (bár a videós részeket nem kedveltük annyira), és összességében szól valamiről a film. Igen, művészfilm, de abból is a kifejező-féle, ami közöl velünk valamit. Ráadásul az is jelent valamit, ha két napon belül kétszer simán, minden erőltetés nélkül meg tudtuk nézni, és mindkétszer élveztük is.

-lido-
2005-10-07
cspv.hu
oldal: 2 3 4 5 6 7 8 9 10