Észak

Egy kedves dagi srácot látsz, aki mentálisan teljesen le van merülve, pánik-beteg, és olyan fokú a depressziója, hogy fel sem tud kelni a munkahelyén, hogy kiadja a sí-bérletet a gyerekeknek. Kellemes kezdés. Kellemes, mert ez egy jó és barátságos film kezdete lehet. Valaki apátiában leledzik, majd elkezd jobban lenni - ez egyáltalán nem rossz sztori-alap! De felbukkan egy zavaró jelenet is, ami azt sugallja, hogy a filmünk talán kissé felszínes. Jomar (a dagi csávó) kinyitja az ajót, és amikor látja, ki áll a küszöbön, nekiront, és elkezdenek verekedni. Az az érzésed, hogy lemaradtál valamiről. De aztán a látogató (aki közben lekopott) újra visszajön, és elkezdődik egy barátságos üdvözlés, még meg is ölelik egymást. Ezek a jelenetek két fontos benyomást közvetítenek feléd: egyrészt nevetned kell ezeken, másrészt a film nem fog dramatikai mélységekbe alászállni.

Hogy rövidre fogjuk: ezek a benyomások később igaznak bizonyulnak. Egyetlen kérdés marad csupán: hajlandó vagy-e egy ilyen filmet bírni. Ez egy vicces roadmovie. Olyan, mint a Straight Story - szív nélkül. Olyan, mint egy roadmovie, konkrétan út nélkül. Jomar-nak csak jelenetei vannak, egyik a másik után. Egy szemernyit sem változik a film során. Nem mond semmit. Csak iszik. Egyedül az alkoholokra tud gondolni. Nem érintik meg azok, akikkel az útja során találkozik. (Vagy igen, csak nem mutatja))


Találkozik néhány emberrel, fura élményeket szerez, és közben hülyén néz. Ennyi az egész. Nem kérdés, hogy bárkinek nagyon szórakoztató lehet ilyen élményeket szerezni - ezt látod a reklámokban, ivás, cigizés, és teljes beindultság. Az ilyen élmények tutira nagyon viccesek. Sőt, a film megnézése után neked is eszedbe juthatnak hasonlóan vicces sztorik. Ezzel együtt is, a film megnézése közben egy olyan filmet követsz, ami csak filmnek néz ki. Ez pontosan olyan, amilyet a Hollywood-i producerek készítenének, miután megnéztek néhény remek "északi" (skandináv) filmet. Lehet, hogy tetszeni fog neked a film, lehet, hogy nem.