az Andy Vajna projekt / kultforr.2011

::::: PART 1: ez itt a reform helye

Filmreform: előzmények, csapó -1

Ami a kormány kultúrába történő beavatkozásait illeti, tény, hogy gyakran durva hangnemben fejezzük ki magunkat - de a tét nem kicsi, a tendenciák pedig kristályosak, s így a helyzet pont olyan, mintha egy orvosnak ordítoznánk műtét közben, hogy ne kövessen el műhibát. Orvosnak- orvosként. "Ne vágd le a karját, wazze!" Igen, a kultúrához a kultúremberek picit jobban értenek, mint a politikusok - és ebben nincs semmi degradáló.

Nos, ami a kormány új filmes "reformját" illeti, először is itt van még mindig az előző reformkísérlet sötétlő árnyéka. Miről volt szó egy körrel ezelőtt? Egy központi filmirodát akartak létrehozni, amit simán lehetett akár úgy is interpretálni, mintha a francia modellt akarnák követni. Nagy laza nyílt állami intézmény, amely érzékenyen és sokrétűen támogatja a magyar film összes dimenzióját. Fiatal filmesek forgatókönyveikkel a hónuk alatt sétálnak be, s filmtekercsekkel sétálnak ki, a büfében mindenki vidáman sörözik, málnázik, külön folyosón intézik a városban a forgatási engedélyeket, külön folyosón foglalkoznak a filmek PR költéseivel, és van egy folyosó a szakszervezetnek is.

Persze ugyanezt a nagy filmhivatalt lehet(ett) úgy is látni, mint hol a "pénzekről" politikusok, pártközeli "funkcionáriusok" hoznak döntéseket. Lehetett úgy is látni, hogy egy nagy átláthatatlan hivatal, amely elidegeníti a filmeseket. Lehetett úgy is látni, hogy az élet és halál felett diszponáló hivatal, ahol vagy zöld utat kap egy egy projekt, vagy megy a kukába - apelláta nincs, hiszen támogatást csakis innen lehet kapni.

Tovább árnyalta a képet, hogy e központosított filmhivatal által kiváltott ellenállás közepette a filmszakma pénzcsapjait egyszer csak elzárták. Közben a Hídember giga költségvetéssel forgott, sőt, Káel Csaba (OV barátja, és személyi videósa, a Happy End ügynökség kreatív vezetője - egy amúgy tehetséges fiatalember, csak persze az "amúgy" ilyenkor nem számít) a második legnagyobb költségvetéssel forgathatott filmet. Az egész filmes szakma ezt úgy kellett, hogy nézze, hogy az ő pénzeik meg sem érkeztek. Nos, ez adott erőt a Madzag csoportnak, hogy remek, fiatalos lendülettel a rendszerváltás utáni egyetlen röplapozást megvalósítsák az Uránia moziban (utólag is RESPECT érte Pálfiéknak). Jancsó Miklósék (Grunwalsky Ferenccel) megszervezték a filmes szakmai ellenállást, a kitűzőjükön egy angyal volt látható. Kifejezetten jól sikerült logó volt, mert maga az ügy is pregnáns volt.

Orbánék csináltak Hídembert (vitathatatlanul politikai film volt, Eperjessel, a miniszterelnök barátjával a főszerepben), de csináltak Honfoglalást is, amikor pedig Depardieu-ék itt forgattak valami történelmi lövöldözős filmet, Orbán külön adott nekik valamekkora összeget. Mindezt csak azért említjük, mert az új, 2011-es reformok a koprodukciókon alapulnak.

a reform: Get Shorty - get Andrew G. Vajna

Orbánék politizálásában az a legjellemzőbb és a legdurvább, hogy az emberektől valójában el vannak szigetelve. Propagandájukban persze azt mutatják, hogy ők farkasokkal táncolókként együtt mozognak, együtt gondolkoznak "a néppel" (mindenki így csinál, ez a modern hatalomgyakorlás alapja), ezért különösen ordító a kontraszt, valahányszor kiderül, hogy "a nép" egyáltalán nem érzi úgy, hogy a kormány együtt gondolkodik, vagy akárcsak együtt érez vele. Orbánéknak az erre vonatkozó stratégiájuk igaziból egy rendfenntartó stratégia, olyasmi, amit az USA folytat a megszállt (felszabadított?) területeken.
Kiemelnek valakit a helyiek közül, valakit, aki tekintély, és azt mondják, mostantól te vagy a helytartó, szabad kezet kapsz a területeden, valósítsd meg az álmaidat. Ami Andrew G. Vajnát illeti, vitathatatlan, hogy nevéhez kötődik a magyar sikerfilm egyik ága, ami a Miniszter Félreléppel kezdődött (?). Vajnához köthető az Intercom, a 20th Century Fox magyarországi forgalmazója, a Hollywood-i sikerfilmek fő és legrégibb forgalmazója a UIP DunaFilm mellett, de úgy, hogy sokáig az Intercom hozta be a legtöbb filmet, többet, mint a többi forgalmazó együtt.

Andrew G. Vajna legjelentősebb alkotása természetesen a Szabadság, Szerelem - amit sokan azért utálnak, mert ... valahogy "baloldalon" nem kapott jó kritikákat. A Szabadság, Szerelem egy nagyszerű kompozíció: értsd már a produkció szintjén. Amíg a fejlődő országokban úgy hiszik a népek, hogy a filmeket a főszereplők készítik, a fejlettebb országokban már tudják, hogy nem is, hanem a rendezők. Kevesen látják ugyanakkor, hogy a filmeket gyakran producerek építik. Mindegy, erről sokat lehetne írni, a lényeg az, hogy a produkció dizájnja mindent eldönt, kit kér fel először, hogyan, stb. A film alapanyaga, sok esetben a forgatókönyv, sőt, a legtöbb esetben egy sztori vagy egy ötlet. Nos, ezek a tipikus produceri filmek, ahol a producer hozza be a filmhez az alapanyagokat: a forgatókönyvírókat, nemcsak a rendezőt és a színészeket, de a forgatókönyvírókat is. Ilyenkor a produkció hamarabb létezik, mint maga a forgatókönyv.

A Szabadság, Szerelem egy nagyon jó kompozíció, Eszterhas + Bereményi. Magyarország nemcsak belülről, de kívülről is nézve - nemcsak kívülről, de belülről is. Tökéletes. A rendezőválasztás pedig azt mutatta, Vajna egy médiumot keres, aki megvalósítja, amit látni szeretne. Nagyon jó produkció, a film is egész jól sikerült, de a legszebb az egész történetben az, hogy Vajna úgy bukkant a sztorira, hogy (a cége) producelt egy dokumentumfilmet, a Szabadság Vihara (Freedom's Fury) címmel. Tehát nem mint mega-producer, aki díjat ír ki a legjobb sztorira, hanem mint egy 56-os dokumentumfilmet producelő, amerikai magyar producer.

a reformok és deformok

Az, hogy Orbánék Vajnának egy óriási mozgásteret adtak, egyáltalán nem lenne rossz dolog, ha ezt nem az egész szakma rovására tették volna ismét, ha ez nem egy központosítás lenne - ismét. Mert abban a percben, ahogy a magyar filmgyártást egy darab producernek rendelték alá, olyan durva folyamatok indulnak be, amelyek még Vajna és stábja legőszintébb jó szándéka mellett is destruktív kimenetelű lehet csak.

A kultúra egy élő szervezet, annál pedig, amit ma a kultúrával művelnek, még egy faültetés is nagyobb gondot igényel. A magyar film a szocializmus, az Aczél korszak óta egy bizonyos pályán halad. Reformra szorul - de nem napalmra.

A kialakult tradíció az, hogy nálunk ahelyett, hogy filmekre, forgatókönyvekre adnának pénzt (sőt, nem is kész forgatókönyvekre, hanem forgatókönyv előhívásra), nálunk tradicionálisan rendezők kapnak pénzt, tulajdonképpen arcra, névre - hogy megcsinálhassák aktuális filmjeiket. Kvázi: "the message is the filmrendező". Láttad az új XY-t? Mennyit kapott rá?

A kuratórium úgy döntött "a pénzekről", hogy amikor például XY filmjéről szavaztak, addig XY kiment cigizni egyet, hogy ne befolyásolja a többieket a 100 milliós nagyságrendű összeg sorsa feletti döntésükben. A rendszer, mint Budapesten a legtöbb ősi rendszer, magán a korrupción alapszik. A magyar, illetve budapesti korrupció (amely megdöntötte a szocializmust, majd utána a rendszerváltást is) különleges jelenség, mert szinte nem is cselekvés, nem is történés, hanem egy állapot. Egy furcsa, elvarázsolt szitu, amiben valahogy semmi sincs pont a helyén, és ezért semmi sem úgy működik, ahogy kellene, és persze senki sem tehet semmit. Ez a fura állapot olyan kiváló elméket is megérintett, mint Gothár Péter, akinek Magyar Szépség c. filmje (az Amerikai Szépség 1:1 koppintása) nemcsak a kuratóriumon csúszott át simán, de még a filmszemlén is megkapta az első díjat. Mindegy, rég volt - mégis durva (Gothár Pétert ettől függetlenül bőven van miért tisztelni). A legutóbbi időkből pedig az a jellemző filmgyártási "minta", hogy a filmek visszatérítendő támogatásait (esetenként 10-20 milliókat) rendszeresen elfelejtették visszaadni, sőt, visszakérni is.

Nos, adott egy durva helyzet, amit úgy lehetne jellemezni, hogy az egykori "rendszerváltás" (állítólag létező, létezett) napsugarai bizonyos szférákba, bizonyos zugokba nem hatoltak be, és ott még mindig a szocializmus trutyija az uralkodó közeg. Nem az emberek hibásak, hanem a közeg - és másod fokon az emberek, amiért nem írnak és nem beszélnek erről.

Ide csap be most az Orbán mennykű, a mintavillám - sokak nézetével egybehangzóan, miszerint ezt az egész kócerájt fel kell robbantani, úgy, ahogy van. Budapest egy bűnös város, az egész értelmiség, a művésztársadalom váljon nyugodtan sóbálvánnyá, amiért ebben a korrupt rendszerben részt vett.

Könnyedén kiszámítható, hogy mi lesz e sztori kimenetele, mert ez egy nagyon olcsó forgatókönyv. Vajnáékon túl nagy lesz a nyomás, ráadásul nem gazdasági, hanem politikai, ami Vajna számára ismeretlen dimenzió. Emiatt funkcionális zavarokat fognak produkálni. Ez sajnos, Orbánéknak éppen megfelelő, hiszen ők pont azt akarják, hogy a helytartóik függjenek tőlük, önmagukban nem kell, hogy sikeresek legyenek, mert akkor kormányváltáskor átmennének a másik oldalra, és hagynák elsüllyedni a pártot, amely lehetőséget adott nekik. Világos, hogy Andrew G. Vajna nem fog elsüllyedni kormányváltáskor, de a rossz szájíz, az ugly divorce garantált. Persze lesz 2-3 sikerfilm, amely a népeket majd kielégíti, hogy "lám, ez az új magyar film milyen szuper, lásd, a legutóbbit is mennyien megnéztük!". Lesz Hídember 2, vagy bármi más - de vagy a közönség fogja díjazni a filmeket, vagy Orbánék (és ne feledjük, vannak Kabai Barnáink, van Sas-Köbli-Kaszás triónk, van Herendink, van Tímár Péterünk, akik a kereskedelmi filmverseny színvonalát meghatározzák). Azaz: Vajnáék vagy népies maszlagot, vagy ipari gagyit fognak tudni gyártani - pénzzel és amcsi színészekkel kitömve (megjegyzés: Kanadában csak az minősül állami támogatást érdemlő kanadai filmnek, amiben a főszereplők kanadaiak).

A dolog ott van elszúrva (és nemcsak hozzá nem értésből, de hatalmi arroganciából is), hogy Vajna úgy kap szabad kezet, hogy a teljes magyar film közben kegyetlen megszorításokat szenved el. Úgy kap szabad kezet, hogy a kezébe nem egy valag pénzt nyomnak - hanem egy csontfűrészt. Ez rossz a szakmának, de rossz Vajnának is. Megint: az összes csap elzár, ha kenyeret kérsz, egyél a tenyerünkből. Vajna, akár akarja, akár nem, a hatalom tenyerévé válik, már a nulladik pillanatban. Már akkor, amikor arról tudósított valamelyik lap, hogy azok, akik értelmesebbek, vagy élelmesebbek (?), már adtak is le forgatókönyveket az új filmmikulás irodájába, krampuszai pedig már szorosan olvasgatják is őket. Vajnának minden mozdulata óriási kínokat okoz mad az értelmiség köreiben - és ... ez nem a legjobb hír, ha a filmeket el is akarják adni.

Amint Vajna a hatalom tenyerévé, sőt karjává vált, annak az esélye, hogy jó forgatókönyvek keletkeznek, a nullát egészen szorosan megközelíti. A szakma alkalmazkodóbb szegmense meg fogja várni, hogy valakik kapjanak pénzt valamire, és akkor annak a mintájára fognak filmeket kiötleni. Már most is nyilván mindenkinek a Miniszter Félrelép az egyik viszonyítási alap, no és a krampuszfilmek, a Goda-Divinyi páros filmjei, amelyek jegyezzük meg, a nyugati know-how mellett nem sok mindent mutatnak fel, és valahol Köbli Norberték szintjén mozognak. A God és a Divine? Nem túlzás isteneket csinálni két (amúgy tehetséges, de ez ilyenkor nem számít) lányból? Az egész struktúra teljesen roppanékony.

A legsúlyosabb természetesen az, hogy Vajnáék állami produkciós cége - bár nem kéne, hogy így legyen, de idegen testként hatol be a magyar filmbe. Tőrként - a rendszer ökleként, összhangban a kormányzat kulturális forradalmával. Amit Vajnáéknak tenniük kellene, az egy alternatív (választható) magyar film létrehozása lenne. Feltérképezni a magyar filmgyártási struktúra sajátságait, ezekről tanulmányokat megjelentetni, kvázi átvilágítani a magyar filmet. Elemezni, beszélni róla, publicitást csinálni a magyar filmnek, úgy is, mint témának. Erre esélyük sincs.

Megteremteni bizonyos (infra & )strukturális alapokat, kidolgozni (mondjuk egy év során) egy újfajta, filmfinanszírozási modellt, ami a forgatókönyvekre és a forgatókönyv-előhívásra alapoz, alapul lehetne venni például Kanada filmgyártását, és meghívni más producereket, például András Hámori-t. Kapcsolatokat kiépíteni olyan izgalmas epicentrumokkal, mint Berlin, amely város Bódy Gábor óta Budapest-közeli város, és megteremteni a lehetőségét, hogy a budapestiek, a magyarok a német, s azon belül is a berlini kultúrával jobban megismerkedjenek. Értsd: létre kell hozni a magyar film új, értelmes közönségét, s az itt keletkező friss levegőt ráengedni a "szakma" kreatív szegmensére is. Segíteni kell az új közönségnek, hogy létrejöjjön, inspirálni kell. Amint van új közönség, amint van a közönségnek egy új látásmódja, amely révén egy entitásról, létező publikumról beszélhetünk, és nem egy mediatizált, amerikanizált fogyasztói tömegről, máris létrejön az új magyar film, az eddigi magyar film egyenes folytatásaként. Bármiféle filmes reform csakis akkor működik, ha összehozza a közönséget az alkotó szakmával, ha inspirálja mind a filmkészítést, mind a film befogadás közegét - és nem szovjet stílusú kvótarendszereket vezet be, kitűzött számszaki célokkal, meg ilyenek.

Igen, a régi-, a mostani magyar filmet mindenféle inspiráló oltóanyagokkal motívumokkal kellene beoltani. Katalizálni, serkenteni - előhívni. És nem ledózerolni, hogy tiszta legyen a kép, a szemétdomb közepére pedig beültetni valakit, akinek a nevéhez a siker elegendő mértékben hozzánőtt. Homeopátiára van szükség, és nem amputációkra, meg napalmra. Ilyen ostobaságra csak egy politikus képes, mindenki más tudja, hogy nem lehet magyar filmet csinálni a magyar filmesek nélkül, a magyar filmesek ellenében.

::::: PART 2: Magyar Movie Magic

a Magyar Movie Magic

Az, hogy ma már minden filmes keni-vágja az amcsi szlengeket, final draft-ban gondolkodik és ír, dolgozik, egyáltalán nem jó hír - s ha csak ebben az irányban hat az új szél, akkor az régen rossz. Csak egy példaként, sokkal jobb hír lenne, ha a gimnáziumi tananyagokba bevennék a filmet és a videót, de nem mint film- és videóművészet történelmet, hanem mint aktív workshop-ot,minimum közös film- és videónézéssel, elemzéssel, ennek ma már nincs túl nagy hardware igénye. A 16-18 évesek a legeslegjobb közönség, és közben a jövő közönsége.

Összességében: adott egy közeg, amibe bejuttatják Vajnát és az irodáját. Ha a bejuttatás "tárgyalásos" módon zajlott volna (mint egy kakaókészítésnél, először egy pici tejjel összekeverve), lehetővé téve az új motívum és a régi barátságos keveredését, egymásra való oda-vissza hatását, akkor az egész más lett volna. Így az új motívum és a régi közeg élesen elválik egymástól, s mindkettő óriási károkat fog elszenvedni. Vajnának bizonyítania kell majd, eredményeket felmutatnia, a tradicionális filmes közeg azonban a kormánnyal szembeni összes ellenszenvet bele fogja fókuszálni a lézerbe, amivel Vajnáék Halálcsillagját ostromolják majd.

A végeredmény: kevesebb méregdrága film, amit nem néz meg senki - és több olyan film, amit a mozdítható közönség ugyan megnéz, de ezek mind az amerikanizált kultúra, illetve kultúránk amerikanizáltsága mentén hatnak majd. Értsd: az új Vajna-filmek nem hoznak létre egy új filmkultúrát, csak tovább rombolják, butítják majd a régit, rengeteg S.O.S. Szerelem jellegű filmmel, ami úgy kezdődik: "ez közel volt" :))

Az egész azért jöhetett létre ilyen durván, mert Orbán nyilván nem tudott részletekbe menően szót érteni Vajnával, és tőle leginkább a "rendbetételt" várja el, mint egy katonától, ami a költségek lefaragását jelenti, és ennek dacára több sikeres magyar filmet. Mindezt a nép nevében. Vajna nyilván úgy volt vele, hogy majd ő eldönti, mit csinál, de az, hogy "racionalizálja" (amerikanizálja, megtanítsa késsel, villával enni) a magyar filmet, az éppenséggel belefér neki. Vajna lesz az új Lothar Matheus - akitől az előző Matheus kudarca ellenére most ugyanazt várja majd el az ötlettelen kormányfő.

Orbán nyilván egyre több sikert akar majd kapni, nézőszámokat, nemzeti filmeket, Vajna azonban egyre több pénzt akar majd, és egyre több profán, szekuláris filmet, melyekben több a modern nyugati világ, mint az ősmagyar. Az elvárások és a teljesítmény között az olló egyre csak tágul majd, egy idő után pedig Orbán mást fog számon kérni Vajnától, mint amit Vajna fel akar majd mutatni. A nagy magyar movie magic pedig elmarad.

Mindez szükségszerű. A Vajna-féle movie magic csak akkor működhetne, ha az egész magyar film mehetne úgy tovább, ahogyan eddig - Vajna pedig kapna egy valagnyi plusz pénzt, hogy létrehozzon egy plusz stúdiót. Ehelyett azonban Vajna az államosított filmgyárban a tradicionális filmszakma helyére tör be, a tradicionális, autentikus filmipar átcsatornázott forrásaiból táplálva. Vajna így nem egy BOOST, hanem egy CUT, ami döntő különbség. Az elvárt BOOST egy általa levezényelt brutális, bestiális megszorítással esik egybe, s így Vajna egy idő után elszigetelődik, és ha sikeres filmet akar, jobb, ha majd maga találja ki azokat, amiket vállalkozó Godák megrendeznek majd, Dobó Katákkal a főszerepben. Valójában egy új állami stúdió éra küszöbén állunk, ahol Vajna megkapja az állami stúdiót, a monopol stúdiót. A gond csak az, hogy addig, amíg Vajna nagy celebrációval iderepül, és bejelenti, hogy csinál egy óriási sikerfilmet, Kern Andrással és Dobó Katával, addig erre még van is esélye, 2 évente egyszer. Sorozatban azonban ez nonszensz, hiszen az az egy Vajna-sikerfilm, kétévente egyszer pont azért működik, mert (bár tucatfilm) csak egy darab van belőle az adott naptári évben.

rés a pajzson 1 : a magyar filmcowboys nem menni Amerika

Az egyik Vajnáékat fenyegető veszély, hogy itt vannak a tradicionális magyar filmművészek, és előbb utóbb valaki úgyis csinál egy filmet, amit az emberek szeretni fognak, és tömegesen megnézik. Ez a film (mint független film) szükségszerűen létre fog jönni, éspedig az Orbán-rendszer ellenében, mert ez tényleg olyan, mint egy szocializmus, és arra (erre) a rendszerre a magyar filmeseknek megvannak a formuláik, könnyedén nevetségessé tudják tenni az egész rendszert - és akkor a Vajna stúdió filmjei a következő naptól máris nagyságrendekkel kevésbé lesznek érdekesek, és létrejön az új magyar alternatív film, ami viszi a tetszést, az érdeklődést, a trendet, a divatot, és a külföldi fesztiválokat is - Vajnáéknak pedig marad az állami áruház, és a számok, a tetszetős statisztikák.

Igen, a magyar film a teher alatt nő a pálma sémáját követve erősödik, fejlődik, lásd azok a magyar operatőrök a világ legjobbjai lettek, akik egy meglehetősen hierarchikus ország, hierarchikus kultúrájában, egy hierarchikus iskolában tanultak, meglehetősen puritán színvonalon. A szellemi ellenállás egyszerűen része a magyar filmnek, szóval borítékolható, hogy hamarosan létrejön a film, a prototípus, ami az egész Vajna-érát borítja, és ami olyan trendi lesz, mint a magyar film a '80-as évek első felében.

rés a pajzson 2: a kísérleti film

A legdurvább természetesen az, hogy az új éra több pénzből, kevesebb, de látványosabb sikert akar felmutatni. Közben pedig senki sem foglalkozik (már 20 éve) a magyar film legmélyebb hagyományával, a kísérleti filmmel. A low-budget és kísérleti filmekkel, amelyek nemcsak az az új magyar film létrejöttét segíthetik elő, de az új magyar film nézőközönségéét is.

Az utóbbi évek nagy urizálásában a HD videó szinte kimaradt a képből, és így a magyar független film, a low-budget- és kísérleti film tulajdonképpen hibernációba került. Márpedig, ha valahol hát Budapesten lehetséges, hogy évi 50 millió forintból, évi 50 olyan film létrejöjjön, amelyek egy vadiúj filmkultúra alapjaiul szolgálnának. 100-200 ezer forintos gyors támogatásokkal, úgy, hogy ha valaki lead egy tervet pénteken, akkor jövő csütörtökön már forgathat is.

Az új low budget experimental film lényege, hogy nem kéthetes forgatások, hanem 1-2 nap, és fizetés nélkül. Ha valaki kísérleti filmet akar, kísérletezzen úgy, hogy nem kap érte az államtól pénzt - csak a filmre. Nem, nem kell megélnie belőle. Ez extra. Az un. "couch-os időszak", amikor Soderbergh a barátainál lakott a díványon. A kreatív művészeknek holtbiztos, hogy megér egy-két napot, délutánt az életükből, hogy megcsináljanak valamit, amiről álmodnak. Az új kísérleti film a magyar film boszorkánykonyhája lehet, igen, pontosan úgy, mint a BBS. BBS meets Youtube. Ma már a kamera és a nyersanyag fillérekbe kerül, a vágáshoz elég szoftvert biztosítani (valami jó konstrukcióban), rengeteg jó "film" jöhetne létre, ebben az elképzelhetetlenül alacsony fekvésű zónában. A 50-100-200 ezer forintos filmek mellett létrejöhet 1-2 esetleg 5 millió forintos film is. Miért is ne? Nem a pénz számít. Különösen akkor nem, ha az alkotók nem kapnak belőle - csak filmjogokat. Így mindenki producerré válik, és teljesen más szemmel tekinti majd a filmgyártást.

rés a pajzson 3: a művészmozik

Már az első éves marketing iskolások is tudják, hogy a piac mennyire fontos, és akkor most gondoljunk be,e hogy az ART mozikat ledózerolják - tollvonásokkal, pénzcsap elzárással. Az ART-mozikat, amelyek túléltek egy rendszerváltást, és 20 olyan évet, amikor a magyar filmkultúra az amerikanizálódás lejtőjén száguldott, plusz, amely magában foglal immár kb. 5 évnyi moziválságot, a mozikultúra, a filmfogyasztási szokások drasztikus átrendeződésével. Mindezt túlélték, de most agyon akarják csapni őket. Az indíték: bosszú. Mindenre lőnek, ami belvárosi, belterjes és balliberális. Nesze, tessék egy kis napalm :)

Mármost, minden épeszű ember, aki filmkultúrát akar virágoztatni, azon dolgozna, hogy a helyi, autentikus mozik (amik tipikusan nem multiplexek) minél élénkebben vehessenek részt a filmcirkulációban. Az autentikus művészmozik a kultúra csomópontjai. Belőlük nőhet ki, és csakis belőlük bármiféle új filmes hullám. Ha a helyiek, a helyi értelmiség, beleértve a 16-20 éves friss új generációját, ráharapnak valamire, felfedeznek egy ízt, ami bejön nekik, akkor a filmeseknek máris van lehetőségük domborítani - az új rendszer terminológiájával nyilván "termelni" :)

Helyi mozik nélkül azonban sosem lesz helyi filmkultúra - és az Uránia nem minősül helyi mozinak, különösen nem, amikor Orbán a miniszterelnök, lásd legutóbb a Hídember bemutatóját, amikor a népnek úgy vetítették a hithű, párthű ügybuzgó munkatársak a filmet, hogy előtte, mielőtt a film elkezdődött volna, "beatricse" vagy legalább is "nagy Feró" zenét küldtek be a térbe :)) A kormánymozi nem helyi mozi, a kormánymozi nem helyi kultúra, csak annyira az, amennyire a szocializmusban lehetett egy pártmozi: azaz felülről erőltetett agyrém.

A művészmozikat meg kellene becsülni, és fel kellene futtatni. Van egy bajuk, éspedig az, hogy drágák a mozijegyek. Ezen érdemes lenne elgondolkodni odafent, hogy hogy lehetne orvosolni. Olcsóbb mozijegyekre volna szükség, és "cserébe" a művészmozikra rá lehetne bízni egy kultúrmissziót is, éspedig a magyar filmek vetítését - persze nem a Miniszter Félrelép-re gondolunk, hanem a Balázs Béla Stúdió filmjeire, a 70-es, 80-as évek magyar filmjeire. Minden mozi hetente 1 napot igazán szánhatna erre - és persze ők is jól járnának, mert a filmekért nem kérne az állam jogdíjat. A filmkultúra eddigi szövetével harmonizálva, homeopátiás módon lehetne bármiféle vonatkozásban új filmkultúrát megalapozni - és ebben a művészmozik felvirágoztatása elsőrendű feladat. Máskülönben marad a multiplex kultúra, és akkor az amerikai filmekkel kell versenyezniük a magyaroknak, ami ugyanazt a viccet és alacsony színvonalú kultúrát eredményezné, mint a popzene esetében, ahol a zenei csatornák "három külföldi, egy magyar" séma alapján nyomják a zenéket, kvázi a külföldi számokba csomagolva a magyarokat, amik teljesen mesterséges zenék, koppintások gyakorlatilag. A művészmozik megtámadása pontosan annak felel meg, mint amikor valaki saját maga alatt vágja a fát - s ez eléggé komoly árnyékot vet az Andy Vajna projektre.

ez itt a reform helye

Természetesen sor kerülhetett volna egy valódi reformra is. Úgy például, hogy az eddigi rendszerbe új elemeket helyezünk bele. Például a filmeket nem egy személytelen testület, egy kuratórium adna pénzt, hanem minden filmnek lehetne gazdája, aki bevállalja, aki kiáll érte, aki meggyőzi a többieket, és garanciát vállal, hogy a film elkészül és jó lesz.

Lehetne egy ellenőrző testület, amely átvilágíthatná, racionalizálhatná, esetleg megvétózhatna egy-egy terv költségvetését, adott esetben pedig megítélhetne módosítást (plusz pénzt). Lehetne egy másik csoport, akik pedig a forgatókönyveket szintjén lehetnének minőség-ellenőrök, úgy, hogy ha a forgatókönyv nem eléggé explicit, nem eléggé kidolgozott, akkor azt jelezhessék a filmet bevállaló kurátor-producernek, aki pedig eldönti, jogos-e az aggály vagy sem.

Andy Vajnáék pedig kaphatnának keretet 3 nagyobb filmre évente, plusz konzultációs jogot bármely produkcióhoz - amely konzultációk végződhetnek extrém esetben úgy is, hogy a filmet felfüggesztik., E konzultációk során Vajna az állam nevében járna el, pont úgy, mintha saját pénzével kapcsolatban tenné ezt producerként. Így az "állami pénzek" nem lennének többé mindenki / senki pénzei, és nagyon is lehetne őket tulajdonoshoz kötni, amit egy valódi producer (Vajna) meg is személyesítene. Ezer értelmes dolgot lehetne csinálni a rendszerrel, amely eddig szabályozatlanul, illetve szabályozhatatlanul, kizárólag az egyéni érdekeknek megfelelően működött, sem a közpénzek tulajdonosainak, sem a nézőknek az érdekével nem törődve.

Egy működő rendszerbe szabályozásokat bevezetni óriási hatással bírhat - hisze megvan az erő, amit be lehet fognia vitorlába. Ezzel szemben magát a rendszert robbantani, nemcsak barbár, brutális tett, de egyben ostoba is, hiszen megszűnik a rendszer mozgási energiája (ami kulturális kataklizmát idéz elő), s ez olyan, mintha valaki egy olyan autó kormányát tekerné ezerrel, hogy a kanyart sikerüljön bevenni, vele, ami meg sem moccan, mert előző éjjel kilopták a kerekeit. Csak mozgó objektumot érdemes és lehetséges kormányozni.

az Andy Vajna projekt

Mindegy, vissza a rideg valósághoz: a Vajna projekt működésképtelen projekt, mert az előző filmkultúrát felülírva kell neki meghonosítania egy újat, mert ahelyett, hogy új végtagokat növesztene, meglévőket kell amputálnia, és nem utolsó sorban, mert a hatalomharci szekerén ülve arcul csapja az egész helyi filmes szakmát - a korrupcióra hivatkozva, a korrupció ellenes harc jegyében (amivel kapcsolatban már elveszítették a háborút, lásd a BKV egyáltalán nem újult meg, nincs is szó a megújulásáról, pedig 8 évük volt rá, hogy bármit kitaláljanak). A BKV arra volt jó, arra, és pontosan csak arra, hogy a "botrányok" (valójában bűnügyek) mentén belovagoljanak - hogy aztán mindent hagyjanak a régiben, valódi változtatások, valódi reformok nélkül. Lásd a jegyárakat, s az egész tarifarendszert. Ennek analógiájára az új filmes hivatal, az állami stúdió - bár a korrupció kiküszöbölése nevében jött létre egyfajta "safe mode"-ként, valójában semmit sem tesz, sőt, semmit sem tehet annak érdekében, hogy "a magyar film jó film" legyen, köszönhetően annak, hogy nem a régi, meglévő kultúrát oltják be izgalmas serkentő anyagokkal, vagy terelik új mederbe, hanem valójában csak megszorításokat hajtanak végre, kifüstölve a filmművészet, a filmműhely redundanciáját, és a "profi", amerikanizált produkciókra, sőt, koprodukciókra fókuszálva. Sztenderd modernizációs sztori, ami nem hoz semmi újat, csak "racionalizálja", megszorítja a régit - a modern részleget pedig a kemény bizonyítási kényszernek teszi ki, amit egy gyár talán elbír, de a filmművészet tuti nem. Tény, hogy a Vajna projekt a filmiparról szól és nem a filmművészetről, de ez sem növeli a szimpátiát iránta, sem az esélyeit a sikerre.

A Vajna projekt, jó időben, pozitív módon bevezetve, bejuttatva a közegbe, lehetne egyfajta Kazinczy-féle nyelvi reform mintájáéra, filmipari reform. Így azonban, hogy az Orbán rendszer minden fronton (vízió és terv nélküli) előrenyomulásának, előretolt helyőrségek kiépítésére szakosodott római típusú birodalomépítésének részeként lép fel, a know-how lángját elhozó és szétosztó Prométheusz helyett egy sima harckocsizónak felel meg, aki odatolnak, hogy létesítsen lőállást, és várjon a további parancsokig, mert Orbánék valami miatt így kormányoznak - előbb megszerzik a teljes körű hatalmat, aztán bevonulnak, majd elkezdenek gondolkodni, hogy mihez is kezdjenek a hatalommal. Sajnos rossz rendszerben szocializálódtak, az MSZMP túlságosan is beleivódott a zsigereikbe, s így ádáz ellenségként, mint valami apakomplexusos szituban, végül, naná, hogy az MSZMP-re kísértetiesen emlékeztető rendszert fognak létrehozni. Mert a súlyos apakomplexusosok valójába irigyek az apjukra, bár látszólag minden bajuk van vele - valójában csak egy: a helyére akarnak kerülni. Kár, hogy Vajnáék épp e hadművelet részeként kaptak zöld utat, mert így baráti tűzbe fognak kerülni, csak úgy, mint a magyar film is általuk ...