információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Üvöltõ szirénával, villogó fénnyel mentõautók száguldoznak a New York-i éjszakában, a bennük ülõ ápolók az utcákon szemtõl szembe találkoznak a halállal. Súlyos sérülteket, haldoklókat szállítanak, és a fekete humor, a fanyar látásmód tartja bennük a lelket, hogy tovább végezzék munkájukat a mindennapivá vált szürrealitásban. A kilencvenes évek elején New York még elõtte volt annak a nagy újjászületésnek, ami az utóbbi években ment végbe a városban.
A brutalitással teli nagyvárosi éjszakában dolgozik Frank Pierce mentõápoló (Nicolas Cage), aki fokozatosan felõrlõdik, miközben hol életeket ment meg, hol emberek halnak meg a kezei között. A film ötvenhat órán keresztül, két nap és három éjjel követi Frank életét, amíg a mentõápoló az idegösszeomlás küszöbére kerül. Joe Connelly: “Mielõtt elsõ regényemet megírtam, tíz évig dolgoztam mentõsként New Yorkban. Ez a legnagyszerûbb munka a világon, de egyben a legborzalmasabb is. Megmenteni egy emberi életet: ehhez nem hasonlítható semmi. Ugyanakkor egész életén át elkíséri az embert a tragédiák emléke, amelyeknek tanúja volt és maga elõtt látja a haldoklók arckifejezését. Eljutottam egy olyan pontra, hogy ki kellett beszélnem magamból, amit átéltem."
Martin Scorsese: “Rendkívüli, amit a mentõsök csinálnak, õk az utca orvosai, azokkal az emberekkel is törõdnek, akikkel más senki. A kórház csak háttér, az igazi történet kint az utcán játszódik, no és Frank fejében: az az út a fontos, amit bejár. Az érdekelt ebben a filmben, hogyan lehet viszonyulni a halálhoz, ha nap mint nap találkozunk vele. És a kegyelem érdekelt még, amit végül Frank is megkap, miután megjárta a poklot."
"time is not money"
