információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
1947-et írunk, és John Forbes Nash Jr. megérkezik a Princeton egyetemre, hogy matemetikát tanuljon. A titokzatos nyugat-virginiai zseninek sem pedigrés iskolai múltja, sem pénze nincs ahhoz, hogy bekerüljön az elit diákok körébe. Ám számára semmit sem jelent a társasági élet - sem az órák látogatása. A különc fiút egyetlen dolog érdekli: egy egészen eredeti ötlet megtalálása.
A matemetika szakon könyörtelen verseny folyik, és sokan szívesen látnák Nash bukását. Mégis épp a rivalizálás adja meg neki a kellõ lökést: egy este a helyi bárban megfigyeli, hogyan versengenek a fiúk egy szõke lányért, és az ötlet, mely oly régóta kísérti, megfogan. Megírja dolgozatát a játékelméletrõl - a versengés matemetikájáról -, mely bátran szembeszegül Adam Smithnek, a modern közgazdaságtan atyjának doktrínáival. 150 év elfogadott gondolatvilága hirtelen idejétmúltnak tûnik, és Nash élete örökre megváltozik.
Megnyer egy rangos ösztöndíjat, és tanári állást kap, de nem elégedett. A tudomány jelentõs szerepet játszott amerikai második világháborús gyõzelmében, és most, a hidegháború csúcsán Nash feladatot akar az új konfliktusban. Vágyai teljesülnek, amikor felbukkan a rejtélyes William Parcher, és szigorúan titkos megbízatást ad neki: ellenséges kódokat kell megfejtenie.
Nash teljes szívvel és aggyal veti magát a munkába. Ám szívére másfelõl is vár feladat. Megismerkedik a gyönyörû és ragyogóan okos Aliciával, aki Nasht egy számára eleddig teljesen ismeretlen fogalommal ismerteti meg: a szerelemmel. Összeházasodnak, de Nash nem avathatja be hitvesét kettõs életébe. Ám ennek a munkának, veszélynek és titkolódzásnak súlyos ára van.
Alicia a nehézségek ellenére is hisz szerelmében, aki végül legyõzi démonait, folytatja munkáját, és 1994-ben Nobel-díjat kap. Addigra játékelmélete a huszadik század egyik legnagyobb hatású ideájává nõtte ki magát.
Az EGY CSODÁLATOS ELME John Forbes Nash Jr. életének eseményein alapul, és részben Sylvia Nasar azonos címû életrajzát követi. Nash egy kis nyugat-virginiai városkában született 1928. június 13-án, és úttörõ munkája a játékelmélet területén az "új matematika" csillagává tette õt. Ám hosszú évekre eltûnt a színrõl, amikor a skizofrénia tönkretette az életét. Ettõl függetlenül játékelmélete az üzleti és gazdasági világ meghatározó eleme lett. 1994-re Nash újból ura lett életének, és aktívan dolgozott tudósként. Ebben az évben kapta meg a közgazdasági Nobel-díjat John C. Harsanyival és Richard Seltennel "a nem kooperatív játékok elmélete terén kifejtett úttörõ egyensúly-analízis kidolgozásáért."
Az EGY CSODÁLATOS ELME útja a filmvászonra úgy kezdõdött, hogy Brian Grazer producer olvasott egy cikket Nashrõl a Vanity Fairben. Lenyûgözte Sylvia Nasar írónõ igaz története a matematikazsenirõl, aki nemzetközi elismerésre tett szert, majd elvesztette azt a skizofrénia miatt. A történetet az a tény tette igazán elképesztõvé, hogy Nash végül úgy felépült, hogy tovább tudott dolgozni, és végül elnyerte a Nobel-díjat. Grazer azonmód megvásárolta az akkor még csak készülõfélben lévõ életrajz megfilmesítési jogait, és felkérte Akiva Goldsmant a forgatókönyv megírására.
"Ez nem Nash életének a valósághoz ragaszkodó leírása" - mondja az író. "Megpróbáltam felhasználni Nash életének szerkezetét - a zsenialitást, a skizofréniát, a Nobel-díjat -, és ezekbõl egy félig fikciós történetet összerakni."
Noha számos rendezõ érdeklõdött a film iránt, Grazer és Ron Howard hamar rájött, hogy teljes összhangban vannak a téma megközelítését illetõen. "Ron minden mûfajban bizonyított már," - mondja Grazer - "és különösen erõsnek mutatkozott a hús-vér figurák megalkotásában, ami ennél a filmnél döntõ fontosságú."
Az EGY CSODÁLATOS ELME egyedülálló színészgárdát vonultat fel. Grazer és Howard még azelõtt adta Nash szerepét Russell Crowe-nak, hogy a színész óriási sikert aratott a Gladiátorral. "Azért szavaztam Crowe-ra, mert annyira erõteljesen kommunikál szavak nélkül" - mondja Grazer. "És John Nash esetében pontosan erre van szükség."
Crowe-nak azonnal megtetszett a forgatókönyv. "Van pár filmes trükk a forgatókönyvbe építve, melyek nagyon különlegesek" - mondja. "Akiva Goldsman elképesztõen okos munkát végzett, amikor meghatározta John Nash történetének kiemelkedõ pontjait, amelyekre izgalmas filmet lehet építeni."
Grazer és Howard 1997-ben producere volt az Három a nagylány címû filmnek, melyben Jennifer Connelly remek alakítást nyújtott. Howard rögtön tudta, hogy Connellyt szeretné ebbe a filmbe is. "Jennifer az elmúlt években nagyon feljött. Rendkívül intelligens, gyönyörû, és sajátos, tiszta méltósága van. Nagyon erõteljes a jelenléte a vásznon" - mondja a rendezõ.
A filmesek Ed Harrisre osztották William Parcher szerepét, aki Nash fõnöke a Nemzetvédelmi Minisztériumnál. Howard úgy érezte, Harrisben megvan az a rejtélyesség, ami a történet szempontjából elengedhetetlen. "Ed Harris kissé csalóka, sosem tudod biztosan, hányadán állsz vele. Nagyon erõteljes színész, aki megállja a helyét Crowe-val szemben."
Ha már errõl van szó: az EGY CSODÁLATOS ELME elsõ forgatási napjának elõestéjén Crowe és Harris az Oscar-gálán vettek részt. Mindketten jelölve voltak a legjobb színész kategóriájában, Crowe a Gladiátorért, Harris a Pollockért. "Valószínûleg nem ez a legjobb módja, hogy belevágjunk egy kapcsolatba" - viccel Crowe, aki végül elnyerte az Oscart. "De Ed abszolút úriember."
Ám a stábból nem csak õk voltak jelen jelöltként a gálán. Az operatõr Roger Deakinst az Ó, testvér, merre visz utadért jelölték, Rita Ryack jelmeztervezõt pedig A Grincsért.
A filmesek a forgatás minden állomását tisztelettel kezelték. Hogy a valósághoz hûek lehessenek és hogy minél hitelesebb legyen a történet fejlõdése, az alkotók úgy döntöttek, hogy idõrendben fogatják le az EGY CSODÁLATOS ELME jeleneteit. Ez nagyon ritka, és óriási luxust jelent a mai filmes világban. Noha a szervezés így rendkívül bonyolulttá vált, óriási segítség volt ez a színészeknek - Crowe állt elõ ezzel az ötlettel. "Ez a film tényleg a színészi játékra épít, és érzelmileg hatalmas kihívást jelent" - mondja Howard. "A három hónapos forgatás alatt felölelünk egy életet. Russell bonyolult és mély utat jár be Nash bõrében, jelenetrõl jelenetre komoly pszichológiai váltásokkal - plusz még több mint 40 évet is öregszik. Ha így dolgozunk, az azért nagyon hatásos, mert a színész érzi a kapcsolatot azzal, amin keresztülmegyünk. Természetesebb a munka ritmusa. Mindegyik színész rendkívül örült ennek."
Ez a módszer Howardnak és az operatõr Roger Deakinsnek is nagy elõny volt. "A film stílusa korszakról korszakra, életszakaszról életszakaszra változik" - magyarázza Howard. "A tónus, a világítás és képkompozíció alakul Nash lelki és érzelmi állapotával együtt."
Mielõtt a forgatás elkezdõdött volna 2001. március 27-én, Howard beiktatott egy kéthetes próbaidõszakot. Az elõkészületi stádiumban pedig meghívták magát John Nasht, hogy tartson nekik elõadást a munkájáról, és hogy tanulmányozzák a matematikus stílusát a táblánál, s némiképp megértsék gondolatait.
Crowe-nak alaposan el kellett mélyülnie John Nash figurájában - nem csupán élete egy szakaszában, hanem egy egész emberöltõt, 47 évet felölelve. "Ez azért volt nehéz, mert noha Nash híres volt matematikus körökben, egyáltalán nem volt közismert figura" - mondja Crowe. "Alig dokumentálták, úgyhogy fiatalkoráról semmilyen felvétel nem állt rendelkezésemre."
Crowe így a közelmúltban készült videófelvételeket nézett meg Nashrõl, elolvasta Sylvia Nasar életrajzát, és tanulmányozta Nash írásait. Ezen felül megpróbált rájönni, hogy mûködik egy matekzseni agya. "Nash agya sokkal inkább olyan, mint amilyennek egy mûvész agyát képzeljük, semmint egy tudós agyát. Ránéz egy sor egyenletre, és egyszerûen tudja a választ."
Az idõbeosztásuk miatt Crowe és Nash nem tudtak a forgatást megelõzõen találkozni, de Nash, aki Princetonban él, ellátogatott a forgatásra annak elsõ szakaszában. "Aznap találkoztam vele, és nagyon értékes dolgokat kaptam tõle már csak abból is, hogy ott álltam elõtte" - idézi fel Crowe.
Mialatt Wynn Thomas látványtervezõ a forgatásra készült, felfedezte, hogy a Princeton Egyetemen nem sok változás történt az elmúlt 50 évben. A filmben szereplõ többi egyetemet azonban különbözõ New York-i iskolák "alakították".
William Parcher titkos központját, mely olyannyira lenyûgözi Nasht, egy stúdióban építették fel, New Jerseyben.
Crowe a 70 éves Nash sminkjében teljesen észrevétlenül sétálhatott Princeton utcáin. Grag Cannom sminkmester, aki A bennfenteshez már maszkírozta korábban Crowe-t, annyira élethû munkát végzett, hogy a Nobel-díj átadásának jeleneténél az egyik jelmezkészítõ azt hitte, hogy Crowe az egyike a teremben lévõ számos nyugdíjas statisztának.
"Az EGY CSODÁLATOS ELME egy nagyon erõteljes drámai területre merészkedik" - mondja Howard. "A zsenialitással, õrülettel, szerelemmel, félelemmel és kreativitással foglalkozik. Nagyon emberi, nagyon átélhetõ módon meséljük el a történetet. Beleadtuk szívünket-lelkünket."
"time is not money"
