információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Dave (Barry Watson), Adam (Michael Rosenbaum) és Doofer (Harland Williams) számára csupán egyetlen út maradt, hogy újra a fiúk közé tartozhassanak: ha egy idõre lányokká vedlenek át. BÕVÉR SZÁLLÓ hõsei hímsoviniszta aranyifjak, akiket - miután belekeverednek egy lopási ügybe - kihajítanak a fiúkollégiumból, és akik számára ezek után egyetlen remény marad a túlélésre: a Delta Omicron Gamma lányközösség kollégiuma. Egy cseppnyi smink, egy harisnya és némi "tartalom", s a kollégium hölgylakói máris új társakat üdvözölhetnek Daisy, Adina és Roberta - vagyis a jól álcázott triumvirátus - személyében.
A terv be is válik, ám Dave-ben olthatatlan szenvedély gyúl Leah (Melissa Sagemiller), a közösség vezetõje iránt. A fiúk szembesülni kénytelenek a másik fél életével, amikor visszahull fejükre minden bûnük, melyet elmúlt kapcsolataik során elkövettek. Dave pedig válaszút elé kerül: hogyan tartsa meg "Daisy" legjobb barátnõjét úgy, hogy mindeközben férfiúi énje is beteljesülést nyerjen.
A produkcióról
"A nemi identitáscserén alapuló vígjátéknak számos fajtája van - állítja Larry Brezner, a film producere. - Amikor elolvastam a forgatókönyvet, mindjárt éreztem, hogy az Õrült nõk ketrece és az Aranyoskám legjobb hagyományait ötvözi, s úgy gondoltam, hogy az alaphelyzet - három hímsovén fiú kalandjai egy lánykollégiumban - rengeteg lehetõséget hordoz magában."
Wally Wolodarsky rendezõ más irányból közelít: "Mókás ötletnek tûnt ráadni a tûsarkút egy friss színészgeneráció néhány tagjára, s megfigyelni, hogyan boldogulnak benne."
A BÕVÉR SZÁLLÓ forgatókönyvét Joe Jarvis és Greg Coolidge, az Oklahomai Egyetem volt diákjai írták, akik személyes tapasztalataikat is beleépítették a történetbe. Bár maguk nem tartoztak szorosan semelyik közösséghez, barátaiknak köszönhetõen kivehették részüket a tagsággal járó minden jótéteménybõl. "Nem kellett gyûlésekre járnunk, és kimaradtunk a szívatásokból is, de ott lehettünk az összes bulin, ismertünk minden pletykát, és átláttuk a viszonyokat. - meséli Coolidge. - Végül magunk is elégedetten nyugtáztuk, hogy egy érdekes sztorit hoztunk össze."
Walter Hamada producer szerint azonban mindez nem jelenti azt, hogy a film csupán egy adott rétegnek kínál szórakozást. "Engem a szereplõk személyiségbeli változása fogott meg a forgatókönyvben, s ez ösztökélt a mozi elkészítésére. A fickóknak kétségtelenül van mit tanulniuk, s mindezt sikerült úgy bemutatnunk, hogy elkerültük a prédikációkat, az erkölcsi leckéket. Ahogy a fiúk szembesülnek a nõi élet gyakorlatával... nos, erre mindenki könnyen ráhangolódhat. Ez nem csupán a tinik vagy a fõiskolások, de majd minden korosztály számára humoros."
"Ez a komédia tüzetesen szemügyre veszi a társadalmi sztereotípiákat - állítja Melissa Sagemiller, aki Leah-t, a D.O.G. diákközösség vezetõjét alakítja. - És nem csupán a jól ismert tévhiteket. Az általam játszott karakter számos elõítélettel bír a férfiakkal szemben, már-már dühödten viszonyul hozzájuk."
A Brezner - Hamada producerpáros a televíziós munkái révén ismert Wally Wolodarskyt kérte fel a film megrendezésére. Az utóbbi idõben A Simpson-család címû sorozat forgatókönyvírójaként dolgozó Wolodarski egyik elsõ önálló munkája a Hideg, mint a vér címû fekete komédia, melynek szerzõje és rendezõje is õ volt. Wolodarksyt a szakma energikus személyiségként ismeri, akinek a komikum iránti érzékenysége mellett további elõnye, hogy szereti szabadjára engedni színészeit.
"Tízéves korom óta egyetlen álmom, hogy filmeket készíthessek - meséli a rendezõ. - Woody Allen volt egyik elsõ példaképem. Azért is lettem író, mert õ is innen váltott át a rendezésbe. Még klarinétozni is tanultam. Az egész folyamat hihetetlenül izgalmasnak ígérkezett számomra. - folytatja. - Elsõ játékfilmem egy kis, független mozi volt, amelyet feleannyi idõ alatt kellett leforgatnom, mint a BÕVÉR SZÁLLÓ-t. Egy nagy stúdió számára dolgozni gyökeresen más. Sokan jelezték, hogy nyomasztó élményben lesz részem, de nagyszerûen éreztem magam, talán a legjobban pályám során."
Elõ a lányokkal!
A szereposztásnál Larry Brezner és Walter Hamada producerek, valamint Wally Wolodarsky számára elsõdleges volt, hogy olyan színészekkel dolgozzanak, akik remekül kiegészítik egymást. "A fõ kérdés az volt, tudunk-e három olyan srácot találni, akik képesek összecsiszolódni - meséli Brezner. - Végül is ez csapatmunkára alapozott mozi, és a szereposztásnál ezt maximálisan szem elõtt kellett tartanunk."
Nem a jó légkör volt azonban a siker egyetlen kulcsa. Mivel a szereplõk idejük nagy részét nõi ruhákban töltötték, mindez szokatlan terheket rótt rájuk. "Eszünkbe sem jutott egy olyan karakter, mint Jaye Davidson a Síró játékból. -nevet Wolodarsky. - Hiszen a valóságnak azt a mélységét ez a mozi soha nem fogja elérni. Ahhoz, hogy a fiúk jól nézzenek ki, elegendõ volt számunkra, ha a smink rendben van, a parókák és a ruhák szépek - ugyanakkor valahol mégis kilóg a lóláb.
Dave szerepére egy csinos, jóképû srácot kerestünk, de talán ez volt a legkritikusabb pont - folytatja a rendezõ. - Adam/Adina például nincs teljesen tisztában a divattal, ezért nõként nem igazán állja meg a helyét. Doofernek pedig semmi nem sikerül igazán, így egész végig szörnyen néz ki. Õ egyszerûen nem tudja, hogyan legyen nõ."
"Minden egyes fiatal színészt kipróbáltunk Dave szerepére - emlékszik vissza Brezner. - Olyan embert kellett találnunk, aki nõi mivoltában is annyira hihetõen vonzó és kedves, hogy a nõi hõs könnyedén meg tudja kedvelni. Így leltünk rá Barry Watsonra, a Hetedik mennyországból, aki nem csupán egy jóképú srác, de - meg kell, hogy mondjam - lányként is igen vonzó."
"Barryt az is megkülönbözteti a többiektõl, hogy egyfajta kedvességet hoz a szerepbe - teszi hozzá Hamada - A film elején három srácot ismerünk meg, akik igen csúnyán bánnak a lányokkal, és ezért gyûlöljük õket. De Barry egy picit finomítja mindezt. Nem tudod annyira utálni, mert a kedvessége mindig átszûrõdik ezen a maszkon."
"Vannak napok, amikor ott állsz nõi ruhában, a szemöldököd kiszedve, és hirtelen nem is tûnik olyan rossznak, hogy egy pap fia vagy -viccel Watson a Hetedik mennyországban játszott szerepére utalva. - Komolyra fordítva a szót, a Hetedik mennyországhoz képest ez a film felüdülést jelent. Rengeteg szabadságunk volt. Wally lehetõséget adott számunkra, hogy a felvételek során kipróbáljunk olyan dolgokat is, amelyek mindig egy kicsit kilógtak a koncepcióból. Persze nem mindig mûködött az ilyesmi, de ha mégis, akkor egy kis pluszt adott a mozihoz."
A szerepre való felkészülést Watson a szebbik nem részletekbe menõ tanulmányozásával töltötte - egyesek szerint már-már túl alaposan. "Egyszer elmentem egy aerobic órára -meséli. - Már nem is tudom igazán, mit vártam tõle, talán a nõi manírokat akartam ellesni. Nem mintha az ilyesmit épp egy aerobic órán sikerülne megtanulni. Végül az egyetlen dolog, amit sikerült kilesnem, az a kézmozgás volt. Mindannyian gesztikulálunk, de ahogy a nõk teszik, az más. Sokat dolgoztam a nõi gesztusokon, mint a járás vagy egyfajta hanglejtés, ami remekül sült el. Ezek jelentették a legnagyobb kihívást."
Harland Williams játssza Doofert, az örök tunyát, aki életének elmúlt évtizedét inkább a tanórán kívüli extra-kreditek begyûjtésével töltötte, mint a tudás megszerzésével. "A figura már 13 éve végzi az egyetemet, és olyannyira ellustult az agya, hogy már az sem érdekli különösebben, ha nõnek öltözve kell fel-alá flangálnia" - így Brezner.
Wolodarsky szerint: "Harland hihetetlennek bizonyult a szerepben: elsõre mindig eljátszotta, amit a forgatókönyvben állt, majd a következõ próbálkozásra egészen mással rukkolt elõ. Ez egyrészrõl felháborító, hiszen rengeteg olyan jelenetünk van, ahol Harland játéka és szövege még csak meg sem közelíti a forgatókönyvet, de egészében nagyszerûen mûködött a dolog."
A társaság nem lenne teljes Adam nélkül. Adam az a fajta srác, aki megkapja bármelyik lányt, akire a fiúk felnéznek, és akinek ezért olyan nehéz elfogadnia, hogy nõimitátorként viselkedjen. "Utálja, hogy borotválnia kell a lábát, idegesíti, hogy a többiek szerint nagy a feneke, egyszerûen gyûlöli az egész helyzetet - mondja a rendezõ. - A nagyvilági Harland és a lányként is sármos Barry mellé Michael Rosenbaum a lehetõ legjobb választás volt."
"A kérdés az volt, hogyan játszanék el egy nõt? - meséli Rosenbaum. - A férfiaknak fogalmuk sincs a nõkrõl, így azt találtam ki, hogy úgy játszom, mint aki teljesen tehetségtelen. Egy srác, aki szexis próbál lenni, de lövése sincs, mit jelent szexisnek lenni. Persze nem volt túl nehéz a feladat, abban az értelemben, hogy tényleg nem voltam valami szexis."
A WB Network "Smalville" címû sorozatában Lex Luthort alakító színész ellenállhatatlannak találta a szerepet: "Amikor elolvastam a forgatókönyvet, nagyon tetszett. Azt nem gondoltam át, hogy három nap alatt elegem lesz az egészbõl. Nõnek lenni ugyanis egyáltalán nem jó móka. Lehúzzák a bõröd a sminkkel, rád pakolják ezeket a nagy cuccokat, és ráadásként itt van a magas sarkú, ami a legrosszabb. Azt hiszem, gyökeresen megváltozott a véleményem a nõkrõl: megtanultam õket tisztelni."
A három színész természetesen egyetért abban, hogy az alkotók elvárásainak megfelelõen a közös munka olajozottan folyt. "Azelõtt egyikünk sem ismerte a másikat, de szinte azonnal összebarátkoztunk - tolmácsolja a közös álláspontot Williams. - Remekül tudunk együtt dolgozni."
A fiúkra rálelve az alkotóknak mindössze annyi feladatuk maradt, hogy megtalálják a kollégium lányszereplõit is. "Leah, a lányok vezetõje két alapvetõ tulajdonsággal kellett, hogy bírjon. - állítja Brezner. - Egyfelõl rendkívül aktív, szenvedélyes vezetõalkat a lányok között, egy vérbeli feminista, aki az egész közösséget mozgásban tartja, és aki elsõre talán nem különösebben szexis, vagy izgalmas. Ugyanakkor olyan lánynak kellett lennie, akibe Dave beleeshet. Szóval olyasvalakire volt szükség, aki képes erre a kis átalakulásra. Melissa Sagemiller képes volt erre."
A színésznõ hagyatkozhatott saját tapasztalataira is a szerepformálás terén - fõként ami az ódivatú feminista eszmék iránti érdeklõdést illeti. "A fõiskolán amolyan hippi-közösségben laktunk - eleveníti fel emlékeit. - Mi voltunk a zûrös lányok - még sört is ihattunk a koleszban, ami példátlan. Komolyan érdeklõdtünk az aktivizmus, a diákjogok és a tüntetések iránt; még Washingtonba is elmentünk demonstrálni. Szóval volt honnan merítenem Leah karakteréhez."
Leah kollégiumi barátnõjét a hasonló szerepekben már jelentõs rutint szerzett Heather Matarazzo alakítja. "Jól emlékszem Heather Matarazzo játékára az Isten hozott a babaházban címû filmbõl - meséli a rendezõ Wolodarsky. - Így amikor valaki õt ajánlotta az egyik lányszerepre, rögtön azt gondoltam, hogy tökéletes lesz."
Az átalakulás
A sminkelés komplikált feladatát az alkotók egy vérbeli veteránra, Tommy Cole-ra bízták, aki korábban a "Bosom Bodies" címû tévésorozaton dolgozott. "A »Bosom Bodies« jóval bizarrabb volt, mint ez a film - emlékszik vissza Cole. - A fõszereplõk, Tom Hanks és Peter Scolari nõi sminkje már elsõ látásra kamu volt, és a humor forrása pont az volt, hogy sehogy sem értetted, miért nem buknak le vele. Ráadásul a smink nagyon gyorsan elkészült: Tom Hankset alig tíz perc alatt festettem ki, mialatt a fodrász felrakta a parókáját. Ebben a filmben háromnegyed órát jelentett csak a smink minden fiúnál, s aztán újabb 45 perc kellett a fodrásznak."
Kezdésnek rögtön a fölösleges szõrzettõl kellett megszabadulniuk hõseinknek. A gyantázás késõbb az egész forgatás alatt visszatérõ tréfálkozás tárgyává vált. "A rendezõ kifejezett kívánsága volt a szõrtelenítés - meséli Cole, aki a kényes operációt a gyantakezelés egy helyi nagymesterére bízta. - Nem könnyû feladat az erõs szõrzetet eltávolítani a karról, a mellkasról vagy a kéz- és lábujjakról, de elég körültekintõ munkát végeztünk. Lehúztuk a lábukat elöl-hátul, a lábujjaikat, a kezüket, a karjukat, a mellkas egyes részeit és néhol a hátukat is. Az egyetlen, amit kihagytunk, az a bikinivonal, mert semmi kedvem nem volt hallgatni a nyöszörgésüket."
Michael Rosenbaum szerint mindent egybevéve át lehetett vészelni ezeket a kétségtelenül kényes procedúrákat. "Lassan hozzászoktam. A vége felé annyira már nem foglalkoztatott a dolog, kivéve persze a magas sarkút. A magas sarkú cipõtõl ugyanis rendszeresen megfájdult a hátam. Bár nem kedveltem meg a válltömést, meg a kiütéseket, amit a sminktõl kaptam, de kibírtam."
Melinda Eshelman jelmeztervezõ számára komoly kihívást jelentett a fiúk öltöztetése, akik a film mintegy négyötöde alatt nõi ruhát viseltek. Eshelman szerint a színészek testfelépítése nem igazán könnyítette meg a feladatát: "Sokat beszéltünk Wallyval arról, hogyan is nézzen ki a film. Szóba került a »késleltetett valóság« kérdése: elsõ látásra nyilvánvaló legyen-e, hogy ezek férfiak nõi jelmezben, vagy tényleg úgy nézzenek ki, mint a lányok? Aztán úgy döntöttünk, hogy amennyire lehet, realisztikusak maradunk, mégis elrejtünk egy kis mókát a karakterekben, egy kicsit szabadabban játszunk az egésszel."
Miután megtörtént a forgatókönyv jelmezváltások szerinti felszabdalása, a szereplõk karakteréhez illõ ruhák kiválasztása következett: "Fogtunk egy színskálát, és kitaláltuk a figurákat, hogy kik õk, és milyen változásokon mennek keresztül a »nõvé válás« során. Valóságosnak szerettük volna láttatni õket, nehogy a nézõk azt gondolhassák: »Ha nincs pénzük ennivalóra, hogyan engedhetik meg maguknak az Armani kosztümöt?«"
A felkészülés személyre szabottan zajlott. Michael Rosenbaumnak például némi plusz tömésre volt szüksége, hogy nõiessége hátulnézetben is érvényesüljön. A filmben ugyanis Adina termetes hátsója állandó céltáblája a rosszindulatú tréfáknak. "Michaelnek valóban nincs túl nagy feneke, ezért csinálnunk kellett egy speciális tömést, hogy megnagyobbítsuk. Egy picit a csípõjére is adtunk."
Az alsónemûk jelentõs része eredetileg is olyan férfiak részére készült, akik a nõi ruházatot részesítik elõnyben. A férfias "domborulatok" elrejtését egy különleges szuszpenzorral oldották meg, de fontos volt a helyes testtartás is. A jelmeztervezõ bevásárló körútja során a fehérnemûk mellett a cipõk és a mellek kiválasztásakor is nagy körültekintéssel járt el. (A pletyka kedvéért: a színészek melltartómérete 40-42 volt.)
"Kezdetben úgy gondoltam, most már értem, min mennek keresztül a nõk - állítja Watson. - De két hónap elteltével, a borotválás, a gyantázás és egyéb szépészeti mûveletek kínjait kiállva úgy érzem, ha mindezt értünk teszik a nõk, nem érdemeljük meg. Eleinte tiszteltem õket mindazért, amin keresztülmennek, de ma már úgy gondolom, õrültek."
A sminkelés, a frizura és a ruhák elkészítése során tapasztalt gyötrelmek nem csupán a tökéletes látványt segítették elõ, de egyben hasznára is váltak a fiúknak, akik mind közelebb kerülhettek nõi énjükhöz. Tommy Cole szerint a változás túlmutatott a kozmetikai újjászületésen: "A metamorfózis a smink elkészítésével vette kezdetét. Mindannyian önálló személyiséggé alakultak, szinte tapintható volt a fejlõdés."
"time is not money"
