információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Újra itt van õ! Austin Powers (Mike Myers), a világ legtrükkösebb, legfurcsább, és minden kétséget kizáróan legütõdöttebb ügynöke újra bevetésre indul. Mint legtöbb kollégájának általában, neki is meg kell mentenie a világot. Az új akcióban ismét keresztbe tesz neki régi ellensége, Dr. Genya, és vele szövetségben egy veszedelmes õrült, az aranyszerszámos aranyember, aki pusztulásba kergetheti a Földet. Az idõutazással operáló terv egyszerû, és része az is, hogy elrabolják Powers apját, a híres angol mesterkémet (Michael Caine). Austin ellenségei nyomába ered az idõben, és végül 1975-ben üt rajtuk. Útja során újra találkozik egykori szerelmével és szövetségesével, a védangyal-rendõrnõ Foxxy Cleopatrával (Beyoncé Knowles), és együtt vágnak neki, hogy kiszabadítsák az idõsebb Powerst és megakadályozzák az ördögi tervet.
A filmrõl
Az alkotók eredetileg nem terveztek trilógiát az Austin Powers-sztori köré, de az elsõ két rész elsöprõ sikere, a rajongók lelkesedése után mégis megszületett a harmadik epizód. "Teljesen lenyûgözött ez a váratlan népszerûség - mondja a széria kiagyalója, az író, producer, címszereplõ Mike Myers. - A harmadik rész elkészültének legfõbb oka az volt, hogy a hûséges rajongótábor kedvére tegyünk. Visszatekintve írtuk meg a sztorit, tulajdonképpen megmagyarázzuk Austin és Dr. Genya elõtörténetét. Meglepõen könnyen kapcsolódott az elõzõ sztorikhoz."
Myers nem fogott volna bele egy harmadik részbe pusztán egy újabb epizód kedvéért, csak akkor érdekelte a folytatás, ha sikerül eléggé friss ötlettel elõállni. Amikor azonban körvonalazódott a koncepció, õ és Michael McMullers 2001 márciusában nekiálltak a forgatókönyv felvázolásának.
"Az elsõ rész helyes, kedves film volt, a folytatás pedig tömény vígjáték - mondja Gregg Taylor társproducer. - A harmadik részben megpróbáltuk ötvözni a kettõt egy érzelemgazdag vígjátékká."
"Az Austin Powers-világ azért mûködik olyan jól, mert szokatlan - magyarázza Jay Roach rendezõ. - Annyira bizarr, hogy elõször teljesen elképeszti az embereket, Austin alakja pedig nagy hatást gyakorol mindenkire. Arra kértük a közönséget, hogy tételezze fel velünk együtt, hogy Austin mindig is ez a vidám fickó volt, és bármit tesz, mindig sikeresen keveredik ki a zûrös helyzetekbõl, az élmények csak megerõsítik, még a legnagyobb katasztrófák után is. Austin Powers a kémfilmek Tapsi Hapsija."
A szereplõkrõl
Mike Myers - négyes szerepben
"Austin figurája úgy határozható meg, mint aki folyton Dr. Genya sarkában jár - mondja Myers. - Ez nem hangzik túl melodramatikusan, de ebben a filmben olyan emberek történetét játsszuk el, akik az ellenségük iránti érzésekkel határozzák meg magukat. A sztori feltárja az emberek félelmeit és reményeit, vágyait és küzdelmeit, ideáljait és céljait. Nem tanít senkinek semmit, de mivel a komédia az a nyelv, melyet történetesen szeretek, a humort használjuk fel arra, hogy ezeket a gondolatokat közöljük. A harsány vígjáték épp annyira érvényes módon közvetíthet értékes, spirituális mondanivalót, mint bármely más mûvészeti forma."
A forgatókönyv írói különösen szeretik a 70-es évek ún. blaxploitation filmjeit, és a mûfaj számos elemét beépítették a film szerkezetébe. "A mûfaj jellegzetessége, hogy az egyik fõszereplõ sokszor valamilyen bosszúhadjáratot folytat - magyarázza Myers. - Akár törvényes úton járó zsaru vagy FBI-ügynök az illetõ, akár a törvényt szabadon értelmezõ figura, ez mindig homályos és meghatározatlan, a lényeg, hogy mindig megpróbálják elkapni a rosszfiút a szomszédban, aki drogot, fegyvereket vagy egyebet árul."
A harmadik epizód egyik nagy dobása, hogy merészen megemeli a téteket, és Mike Myers immár négy különbözõ szerepben tûnik fel egyetlen filmen belül! Az eddig megismert Austin Powers, Dr. Genya és Fat Bastard mellett õ játssza a film új gonoszát, Goldmembert is. Amikor Myers és McCullers a forgatókönyvön gondolkodtak, kezdetben nem voltak biztosak abban, hogy vissza akarják hozni Fat Bastardot is, de amikor elhatározták, hogy a szereplõk Japánba utaznak, már nagyon is sok értelme lett az õ jelenlétének. "Jay odavan Tokióért, mióta eltöltött ott kis idõt pár éve - mondja Myers. - Nagyszerû, színes helyszínnek látszott, és ebben a környezetben jól tudtuk használni Fat Bastard figuráját, méghozzá szumó birkozóként. Remekül illett hozzá. Ki más lenne alkalmasabb erre a sportra? Jó muri eljátszani õt, mert annyira otromba fickó; klassz érzés, hogy az ember szabadon kieresztheti magából ezt a fajta õrült, kamaszos humort."
Az új szereplõ, a holland Johann van der Smut - vagyis Goldmember, ahogy a gonosz körökben ismerik - egy szerencsétlen kohóbalesetben elveszítette nemi szervét. Azóta az arany megszállottja lett, csak ez érdekli, és azt tervezi, hogy letérít pályájáról egy tömör aranyból álló meteort. A probléma csak az, hogy egyenesen a Földnek irányítaná, s az ütközés után szökõár és földrengések pusztítanának nyomában. Austin, Foxxy és Nigel küldetése tehát e galád terv megakadályozása, az emberiség megmentése.
Nigel Powers, a szuperkém - Michael Caine
Szintén új szereplõ Nigel Powers, akit alighanem senki más nem tudna olyan hitelesen eljátszani, mint Sir Michael Caine, a legendás angol színész, akinek 60-as évekbeli, korai munkái között pontosan olyan figurák szerepeltek, mint Harry Palmer, egy sor thriller hõse. Éppen ezek a filmek szolgáltak egyik legfõbb forrásául az eredeti Austin Powers-történetnek. "Michael Caine valahogy mindig is a film része volt - mondja Roach. - Tökéletesen ráillett Austin apjának szerepe. Mikor Mike és õ együtt voltak a színen, olyanok voltak, mint az ikrek, és arra gondoltam, vajon miért nem jutott ez eszünkbe már korábban is?"
Caine azelõtt is szerette a film elsõ két epizódját, hogy felkérték a szerepre. "Nagyon mulatságosnak találtam õket - mondja. - Mike kiválóan adja vissza a 60-as évek atmoszféráját, az öltözködést és a látványvilágot, sikerült megragadnia az esszenciáját, és remek paródiákat alkotott. Mikor elõször láttam meg a kém Austint a szemüvegében, rájöttem, hogy egykori önmagamra emlékeztet. Mondhatom, roppant viccesnek találtam. Még sosem játszottam ilyen féktelen vígjátékban, nagy kihívás volt.
Azt hiszem, Nigel igazi szélhámos, mindekit átver - teszi hozzá. - Mikor annak idején a Harry Palmer-filmeket forgattuk, találkoztam egy csomó igazi kémmel, és õk mindig inkább felületes fickók voltak. Csakúgy, mint Nigel. A szerep megformálásakor a lehetõ legtöbb manírt vettem át Austintól, hiszen a történet szerint Austin épp az apjáról igyekszik példát venni, õt utánozza. Ez nagyon mulatságos. Aztán az is elég egyedülálló élmény volt, hogy egy mûfogsorral kellett a szövegeimet mondani. Mikor Nigel elõször jön ki a sodrából, egyszerûen kiestek a számból. Nem akartam viselni a fogsort a jeleneteken kívül, mert a végén az emberek még azt gondolják, hogy az én fogaim."
"Michael Caine az apámra emlékeztet - mondja Myers. - Jó sztorikat mesél, és kicsit pimasz. Imádta feltenni a szemüveget és a mûfogakat, aztán pedig panaszkodni rájuk. Különösen mulatságos volt, amikor csúnya szavakat próbált mondani. Egy beszélgetés során megkérdeztem tõle, hány filmben játszott, mire rávágta, hogy 141-ben. Fejbõl tudta! Arra gondoltam, nekem van nyolc vagy tíz filmem, de még ha hazudnék 25-öt vagy 30-at, akkor is hol lennék én hozzá?"
Foxxy Cleopatra - Beyoncé Knowles
Miközben Austin az apját akarja kimenteni a gonosztevõk fogságából, találkozik korábbi társával, Foxxy Cleopatrával. A szerepre a Destiny’s Child énekesnõjét, Beyoncé Knowles-t választották a filmesek. "Ez a fiatal nõ igazi filmsztár; még senki sem tudja, de hamarosan kiderül - mondja Roach. - Izgalmas dolog olyasvalakivel dolgozni, akirõl tudod, hogy hamarosan fényes karriert fog befutni. Vibráló jelenség a vásznon, olyan, mint Cameron Diaz volt A maszk-ban."
"Legvadabb álmomban sem jött elõ, hogy valaha is egy Austin Powers-filmben fogok játszni - mondja Knowles. - Szerettem az elsõ két részt, és el sem tudtam képzelni, hogy elsõ filmem éppen ezekkel a csodálatos, tehetséges emberekkel fog készülni. Kezdetben sokat idegeskedtem, de a stáb minden tagja azon volt, hogy otthonosan érezzem magam, és most már én is a "család" része lettem."
A meghallgatások és próbafelvételek elõtt Knowles az összes hozzáférhetõ blaxploitation filmet kivette a tékából, és természetesen végignézte az elsõ két Austin Powers-filmet is. Úgy döntött továbbá, hogy nem a külsõ megjelenése, az öltözködése segítségével igyekszik hatni, lemondott a jelmezekrõl, ehelyett inkább a viselkedése révén akarta megmutatni, milyennek látja Foxxy egyéniségét.
Hármas - Fred Savage
A film további fontos szerepét, Hármast Fred Savage, az ismert amerikai televíziós személyiség játssza, akivel Myers néhány éve találkozott elõször a "The Wonder Years" tévésorozatban. "Szerencsére egy nagy mûvigyor pompázott az arcomon az elsõ forgatási napon - mondja Savage. - Így el tudtam rejtõzni mögé, különben menthetetlenül elröhögtem volna magam. A legjobb dolog egy ilyen produkcióban az, hogy az ember megfigyelheti a többiek próbáit, mert izgalmas végignézni õket. Elmeséled a barátaidnak, hogy ilyen filmben fogsz dolgozni, azt képzeled, hogy gondtalan jókedvben és örökös viháncolásban telik majd az idõ, de aztán látod, milyen komoly és koncentrált minden résztvevõ a film egészét, a saját szerepét, de még a legapróbb részleteket illetõen is."
Mr. Roboto - Nobu Matsuhisa
Mr. Roboto új arc az Austin Powers-világban, õ is egyfajta "másodosztályú gonosztevõ" - ahogy a rendezõ jellemezte. "Ambíciózus, csavaros eszû vállalkozó. Nobu Matsuhisa nagyon jól ragadta meg a japán üzletember kvintesszenciáját." A világhírû Matsuhisa nem hivatásos színész, hanem díjnyertes séf, számos ismert étterem tulajdonosa, melyek világszerte az õ nevét viselik.
"Azért vettük be Nobut a csapatba, mert õ japán és ha szombat este 8-kor egy Matsuhisa étteremben akartunk enni, melyek mindig tele vannak, akkor mégis kaptunk asztalt - tréfál Myers. - Nem õrültünk meg, itt van a legjobb kaja a világon."
A valóságban persze Matsuhisa ugyanúgy átesett a szokásos meghallgatásokon, mint a többi színész. "Egyszer Mike Myers és Steven Spielberg nálunk vacsoráztak a családjaikkal, és azzal viccelõdtem, hogy miért nem használnak engem a filmjeikben - meséli Matsuhisa. - Aztán megfeledkeztem errõl a kis tréfáról, de néhány hónap múlva megkerestek Mike emberei, és elmentem néhányszor a meghallgatásra. Jól ismerem a nyugatiak karikatúra-szerû elképzeléseit a japán üzletemberrõl, tehát ezt csináltam. Egy kicsit nehéz volt ugyan, de igyekeztem a legjobbat kihozni magamból. Örülök a lehetõségnek, amit Mike felajánlott nekem. Színészként dolgozni nagy kihívás volt számomra. Lehet, hogy a következõ filmben már csak a stáb ételérõl kell gondoskodnom."
Régiek és újak
Az új szereplõk mellett visszatérnek az elõzõ részekbõl megismert arcok is: Verne Troyer (Mini Me), Seth Green (Scott Genya), Robert Wagner (Kettes), Mindy Sterling (Frau Farbissina), akik Dr. Genya kompániáját alkotják, valamint Michael York (Basil Felfedõ), Austin fõnöke szerepében.
Mellettük pedig - meglepetésként - jó néhány híresség is feltûnik, ám jelenésükrõl nem sokat lehet tudni. Hollywoodban persze kevés dolog maradhat titokban, a stáb ezzel együtt mindent megtett azért, hogy a lehetõ legkevesebb részlet szivárogjon ki a sztárok cameo fellépésérõl, hiszen ezek olyan részletek, melyeket a nézõknek meglepetésként kell tapasztalni. A névsor azonban ismert, néhány percig látható a filmben többek között Tom Cruise, Danny DeVito, Quincy Jones, Gwyneth Paltrow, Kevin Spacey, Britney Spears, Steven Spielberg és John Travolta is.
"Mindenki, akit felkértünk, vállalta a szereplést - mondja Myers. - El sem tudtam hinni, hogy mindannyian szeretik a sztorit; ez felfoghatatlan az én kis kanadai agyamnak. Viccelõdtem a barátaimmal, hogy ha filmet készítenek az életemrõl, akkor Tom Cruise fog játszani engem. Nos, Tom határozottan engem fog játszani - árulja el. - Ez volt a kiindulópontja az egész ötletnek, hogy összehozzuk a sok sztárt, akik nagyon kedvesen hajlandóak voltak részt venni a mókában."
A forgatásról
2001. november 26-án kezdték a külsõ felvételeket Los Angelesben és környékén. A belsõ felvételek a Paramount és a Warner mûtermeiben készültek. A kettes stáb öt napig készítette a film nyitójelenetét a utahi Moabban. "A film jelentõs része napi újítások révén készült - mondja Roach. - Tehát rendkívül mozgékony és rugalmas stábra volt szükség, egy csomó kamerára és filmre, hogy mindig készen álljunk a váratlan helyzetekre, akárcsak egy szafarin. Nagy hatással voltak rám Woody Allen filmjei, a "Sleeper" és a Manhattan, melyek hisztérikusak, ugyanakkor remek a stílusuk. Én kameramanként kezdtem, és fontosnak tartom, hogy minden egyes filmnek egyedi látványa legyen, de tudom azt is, hogy a költségvetés mindig döntõ szempont. Idõt kell rá szánni és erõfeszítéseket tenni, hogy teszteljük a színeket és idõnként újratervezzünk egyes díszleteket, ha nem kezdetben nem feleltek meg az elvárásoknak. Ez viszont költséges lehet, és a munkám egy része abból áll, hogy meggyõzzem a stúdiót, a végeredmény megéri a kiadásokat. Ahhoz, hogy vicces stílust hozz létre, olyan emberekkel kell együtt dolgozni, akik magukévá teszik az ötletet, hogy megtalálják a szépséget a túlzásban és az abszurd, össze nem illõ jelenetekben. A mi stábunk ilyen tekintetben teljesen egy hullámhosszon volt velünk."
"A sok tehetséges kolléga nélkül az elképzeléseinkbõl nem lett volna semmi - ért egyet Myers. - Igazi úttörõk, újítók és mûvészek, mindig is csodáltam õket azért, ahogyan a legvadabb ötleteinket is valóra váltották. Nagyon hálás vagyok nekik."
Peter Deming operatõr az elsõ filmben már dolgozott az alkotókkal, és amint elolvasta a forgatókönyvet, most is rögtön megtetszett neki a történet. "Peter bármit meg tud csinálni - mondja Jay Roach. - Jó érzéke van a drámai és a komikus abszurditás iránt is, számíthattam tehát arra, hogy ezúttal is jó érzékkel ragadja meg a film koncepcióját, és és úgy világítja be, mintha egy David Lynch vagy egy Phil Kaufman filmmel tenné."
"Tetszett az ötlet, hogy parodizáljuk James Bondot - mondja. - Mindig is szerettem volna James Bond-filmet fényképezni, és arra gondoltam, ezzel olyan közel kerültem a dologhoz, amennyire csak tudok. Jay, Mike és én végignéztük az összes Bond-, Matt Helm- és "In Like Flint"-mozikat, és mindnek volt egyfajta stílusa; ezzel együtt pont a világítást nem akartuk átvenni belõlük, mert ezekben a filmekben erõs fényeket és éles árnyékokat használtak."
Roach a nagy tereket szereti, legyen szó valódi helyszínekrõl, vagy mûtermi díszletekrõl. Mindig elmondja, hogy egy nagy teret lehet úgy fényképezni, hogy kisebbnek tûnjön, de a kicsibõl nem lehet nagyot csinálni. "Fontos volt számomra, hogy széles vászonra kell dolgoznom - mondja Deming. - A különleges szögekkel nem értünk el túl sokat; nem akartuk elterelni a figyelmet a komikus akciókról. De a világítás, a képbeállítás, a széles vásznú formátum és hasonló egyszerû technikák kombinálásavál elértük a Bond-filmek érzetét."
"Dr. Genya számára új támaszpontot kellett kitalálnunk - mondaj Roach. - Voltunk már egy vulkánon és egy Hold-bázison, ezért aztán a látványtervezõnknek valami egészen új dologgal kellett elõrukkolnia. Így került szóba a tengeralattjáró ötlete. Rusty Smith pompás díszletet talált ki, szép volt és tágas, akár egy tornaterem, egyáltalán nem hasonlított A tengeralattjáró szûk tereihez."
A filmben több mint 300 vizuális effektust használtak. "Nem is tudok olyan jelenetet, melyben ne lenne - mondja Dave Johnson, a vizuális effektusok felelõse. - A legtöbb általunk készített felvételt arra használták, hogy a környezetet alakítsák igényeik szerint, mivel ezek természetes állapotukban nem viccesek. Eltekintve attól, mennyire egyszerû egy felvétel, mi mindig más szemszögbõl néztünk rá, és arra kerestük a választ, hogyan tehetnénk mulatságossá."
Zene és tánc
A filmben nagy szerepet kapnak a táncos jelenetek, ezek kidolgozása Marguerite Derricks koreográfus munkáját dicséri, aki már az elõzõ két részben is közremûködött. "Marguerite felbecsülhetetlen az Austin Powers-filmek számára - mondja Myers. - Imádja a tánc világát, és a lelkesedését minden egyes zenés számba beleviszi."
"Ebben a filmben teljes táncjelenetek vannak, akár egy mini-musical - mondja Derricks. - Számomra most az jelentette a legfõbb feladatot, hogy ne ismételjem önmagam. A nyitó szám a kedvencem, mert igazán kiélhettem magam és büszkélkedhetek a dolgaimmal - a jelenet egyik helyszínrõl a másikra vándorol, és mindegyik teljesen más táncstílust kíván."
"Mielõtt Marguerite-tel dolgoztam, nem igazán láttam be, hogy milyen sokat adhat a történethez a koreográfia - monjda Roach. - Ez egy olyan tánc, melyet nem pusztán azért találtak ki, hogy látványos legyen, hanem hogy megnevettessen. Amikor pedig Mike hozzáteszi a maga excentrikus megnyilvánulásait és személyes kifejezéseit, az olyan, mintha Dick Van Dyke-ot vagy Charlie Chaplint látnánk."
Az évek során Roach arra ösztönözte Myerst, hogy több zenés számot tegyen a filmbe. Mivel Myers tapasztalt görkoris, különösen vonzónak találta az ötletet, hogy legyen egy olyan jelenet, mely egy gör-diszkóban játszódik, bonyolult koris kaszkadõrmutatványokkal tarkítva. Derricks 17 profi görkorist és Myerst helyettesítendõ két kaszkadõrt hozott a forgatásra, igaz, a kaszkadõröknek kevés dolguk akadt, mert Myers maga végezte a mutatványok java részét. Derricks nem tud korcsolyázni, de úgy irányította a korisokat, hogy izgalmas belépõ jelenetet hoztak össze Goldmember számára. "El tudom mondani az elképzeléseimet, a görkorisok pedig életre keltik - mondja. - Trükköket mutattak, ezekbõl válogattam néhányat, õk elõadták Jay-nek és Mike-nak, akik a végsõ döntést hozták. Ez a munka a koreográfia és a kaszkadõrmutatványok ötvözete volt. Mike-nak nem lehetett könnyû dolga, mert elõször Goldmemberként profi görkorist látunk, Austin szerepében viszont kétballábasnak kellett lennie, ami jóval nehezebb, mert azt kell eljátszani, hogy nem tud kontrollálni."
"Eredetileg arra gondoltunk, hogy inkább akciósabb filmet készítünk - mondja Roach -, de az Austin Powers-filmek mindig is a musical felé hajlottak, ezért úgy határoztunk, hogy ebben az irányban megyünk tovább. Mindig mondom, hogy Mike milyen kiváló táncos - tud szteppelni, szvingelni, mindent kipróbál, és ez teljesen más, mint amit a többi komikus színész manapság csinál. Milyen jó lenne megcsinálni az Austin Powers musical változatát a Broadwayn!"
A tánc mellett természetesen a zenének is nagy szerep jut a filmben, és akárcsak az elõzõ részekben, most is John Houlihan zenei rendezõ gondoskodott róla. "A zene mindig utolsóként kerül az elkészült filmbe - mondja. - Ezzel együtt ez az egyik legfontosabb része, hiszen drámaian meg tudja változtatni egy-egy jelenet hangulatát. Azért nagyon jó Mike-kal és Jay-jel együtt dolgozni, mert érdekli õket a zene, és tájékozottak is ezen a téren. Mike maga is kiváló zenész. Az elsõ filmben csak felhasználtunk zenéket, most viszont egy csomó mûvészt is bevontunk a munkába, élükön Beyoncé-val."
Beyoncé Knowles adja elõ a "Hey, Goldmember" címû számot, mely három K.C. and the Sunshine Band dal keveréke egy paródiaszöveggel, melyet Mike Myers és Paul Myers írtak. Õ énekli továbbá a "Work It Out"-ot is, melyet kifejezetten a film számára írt, és amely elsõ szóló dala, és elsõ szólóalbumán is meg fog jelenni.
Mike Myers, Matthew Sweet, Susanna Hoffs, Stuart Johnson és Chris Ward alkotják a Ming Tea csapatot, és adják elõ a "Daddy Wasn’t There" címû számot, melyet Myers és Sweet írt.
Britney Spears is feltûnik a film egyik jelenetében, mikor Austinnal táncolnak a "Boys" címû dalára.
"time is not money"
