microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


keresés:
search
28 Nappal Később (2002)
28 Days Later
28 Nappal Később
rendezte:
Danny Boyle

írta:
Alex Garland

. . . . . . . . . . 7.15
(a cspv olvasók szavazata)  itt szavazz !

. . . . . . . . . . 5
(a cspv szerk-ek szavazata)

hossza: 113 perc
nemzetiség:  amerikai
műfaj:  sci-fi, horror
eredeti nyelv: angol
formátum: feliratos
korhatár 16+
c tr tr


információ:

vissza a rövid leíráshoz

bővebb info
Jim felébred a kórházban, és senkit nem talál a kórteremben. Üres a folyosó, üres az egész épület. Kisétál: üres és néma az egész város. Elhagyott buszok, elhagyott utcák, elhagyott házak várják. Jim nem ért semmit, magányosan, rémülten bóklászik a kihalt metropoliszban. Végül rátalál egy emberpár: túlélõ, mindentõl rettegõ menekülõk. És nemsokára találkoznak azokkal is, akik elõl menekülni muszáj. Õk is emberek, de egy vírusos ragály áldozatai. Vérük fertõzõ, és a legkisebb seben keresztül is a szervezetbe jut. A fertõzöttek pedig minden gátlásukat elveszítve, csupán erõszakos ösztöneikre hallgatva ölni akarnak. Jim csak 28 napig feküdt a kórházban, de ez elég volt ahhoz, hogy Anglia elnéptelenedjen. Aki nem halt meg, az fertõzött lett, vagy menekülõ. De nincs menekvés. Az elnéptelenedett országban mindenütt újabb meglepetések és csapdák lesnek a kis csapatra, amely elindul a biztonságosnak hitt katonai támaszpont felé...

Egy állatvédõ csoport behatol egy laboratóriumba, ahol emberszabású majmokon folytatnak kísérleteket. Rács mögött láncra vert csimpánzokat találnak, akiket iszonyú, erõszakos jeleneteket bemutató filmek nézésére kényszerítettek. A halálra rémült kutató hiába figyelmezteti õket, hogy az állatok "fertõzöttek", a csoport tagjai szabadon engedik a majmokat, amelyek azonnal rájuk támadnak.
28 nappal késõbb... A biciklis futár Jim (Cillian Murphy) egy kihalt londoni kórház intenzív osztályán tér magához a kómából. Zavarodottságában fel-alá járkál a folyosókon és a különbözõ osztályokon, ahonnan, miután senkit sem talál, az utcára megy, hogy segítséget keressen. Az árnyékok egyre hosszabbra nyúlnak, Jim pedig egy templomba húzódik, ahol hegyekbe hányva hullákat talál. Hirtelen zajt hall, és észreveszi, hogy egy pap is jelen van a templomban, azonban a férfi villámgyors mozgása, vérben úszó szemei és vérfagyasztó sikolyai az utcára kergetik Jimet. Több "fertõzött" is felfigyelt a zajra, Jim pedig a pániktól zavarodottan menekülõre fogja a sötét utcákon, amint egyre növekvõ horda veszi üldözõbe.
Egy összetákolt Molotov-koktél robbanása új "túlélõk", Selina (Naomie Harris) és Mark (Noah Huntley) érkezését jelzi. Hajszál híján, de sikerül Jimet biztonságos helyre vinniük, ahol elmagyarázzák neki a fertõzés folyamatát. Elmondják neki, hogy a vírus vérrel terjed, másodpercek leforgása alatt hatalmába keríti a fertõzöttet, valamint azt, hogy már egész Nagy-Britanniában elterjedt a vírus, arra pedig nincs módjuk, hogy megtudják, a világ többi része is áldozatul esett-e már a fertõzésnek.
Selina és Mark nagy nehezen rááll, hogy segítenek a besokallt Jimnek hazajutnia Deptfordba szüleihez, ám döntésük szörnyû következményekkel jár. Késõbb, amint a város sötét utcáin osonnak át, Selina és Jim villanyfényt pillantanak meg egy toronyházban. Azonnal odasietnek, abban a reményben, hogy túlélõkre lelnek. A furcsa páros, akire rábukkannak, apa és lánya, Frank (Brendan Gleeson) és Hannah (Megan Burns), akiknek vízkészletük vészesen fogy, miközben azt tervezik, hogy megpróbálnak biztonságosabb menedéket találni.
A kis csapat egyelõre a toronyházban marad, ahonnan egy automata által ismételt rádióadást fognak. Manchesterben egy katonákból álló csoport, Henry (Christopher Eccleston) vezetése alatt azt állítja, hogy megtalálta a "választ" a fertõzésre, és arra kérnek minden túlélõt, hogy csatlakozzanak hozzájuk egyik úttorlaszuknál. Nem találván más gyakorlati alternatívát, a csapat északnak indul Frank fekete taxijában, de nem sejtik, hogy a java még hátra van.

A FORGATÁS

A Danny Boyle rendezésében készül 28 NAPPAL KÉSÕBB A part írója, Alex Garland eredeti forgatókönyvébõl készült, producere pedig Andrew Macdonald. A film fõszereplõi Cillian Murphy (Disco Pigs), Naomie Harris (Fehér fogak), Christopher Eccleston (Más-világ, Sekély sírhant), Megan Burns (Liam) és Brendan Gleeson (Bûncézár, A szörny).
A part elkészítése után Andrew Macdonald és Alex Garland új közös filmen kezdtek gondolkodni. "Alexbõl egyszerûen áramlanak a sztorik, én pedig olyan filmet akartam csinálni, ami legalább annyi energiát sugároz, olyan izgalmat nyújt, mint amilyet az általa írt könyv olvasása közben érez az ember - mondja Macdonald. - Amikor közölte velem, hogy mindig is szeretett volna sci-fit írni, próbáltam rábeszélni, hogy valami olyasvalami legyen, mint H.G. Wells Idõgépe, valami, ami Angliában játszódik."
"Olyan ez, mint egy elferdült háborús film, amelyet a hetvenes évek zombifilmjei és a brit sci-fi irodalom tükrén át látunk. Különösen J.G. Ballard és John Wyndam mûveire gondolok" - mondja Garland.
"Alex egy 50 oldalas forgatókönyvet írt, ami végül is a 28 NAPPAL KÉSÕBB alapja lett - mondja Macdonald. - Az õ forgatókönyveiben azonnal megelevenednek a dolgok, aztán nem gyõzöd kivárni, hogy mi történik a következõ oldalon. Számomra pedig ez a történetmesélés lényege. Alex tudja, mi a dörgés."
Ezek után Macdonald elküldte a leiratot Danny Boyle-nak, aki épp akkor fejezett be két, a BBC számára digitális technikával forgatott filmet, a Strumpet és a Vacuuming Completely Nude in Paradise címûeket. "Az õ vizuális készségére volt szükségünk ahhoz, hogy át tudjuk vinni Alex írását és annak energiáját filmre - mondja Macdonald. - Rendkívül ügyesen dolgozza át úgy a mûvet, hogy a leírt szavak új életre kapnak."
Garlandnak örömére szolgált, hogy újra együtt dolgozhatott A part csapatával. "Danny vicces emberke, és elképesztõen találékony. Megnevettet, de úgy, hogy közben állandóan gondolkodóba ejt. Andrew nem csupán az apró részletek ismerõje, de mindenkinél jobban látja az egész képet is. Amikor beszélgetünk, mind a ketten remek kritikai megjegyzéseket tesznek mind a filmkészítésrõl, mind a film világáról általában. Szerencsém van, hogy már dolgozhattam velük."
Boyle azonnal magáénak érezte a forgatókönyvet, de el akarta kerülni, hogy filmjét csupán egyetlen kategóriába lehessen sorolni. "Szeretem a zombifilmeket, de ezek egy bizonyos korszak termékei, egy olyan társadalomé, amely azon aggódott, milyen szörnyû következményekkel járhatnak a nukleáris fegyverek. Szeretem ezt a mûfajt, de nem vagyok túl nagy rajongója. Azt viszont imádom, hogy Alex milyen csavart vitt a vírus által okozott apokalipszis témájába, ez ugyanis nem klinikai, inkább pszichológiai vírus. Így aztán úgy érzem, tiszteletben tartottuk a mûfajt, de ugyanakkor remélem, azért sikerült valahogy fel is frissítenünk."
"A film premisszája - mondja Macdonald -, hogy tudósok megpróbálnak gyógyszert, egy a depresszió kezelésében alkalmazott Valiumhoz hasonló nyugtatót találni az õrjöngésre. A kutatási program során a csimpánzokat olyan vírussal fertõzik meg, ami a pszichotikus õrjöngést folyamatos állapottá teszi.
"Itt egy emberszabású majmoktól eredõ vírusról van szó - mondja Boyle. - Ez a vérrel terjedõ vírus elképesztõen fertõzõ. Megdöbbentõ agressziót vált ki a fertõzöttbõl, akibõl gyilkolási ösztön tör elõ már akkor is, ha egy egyszerû hangot kiad valaki magából. A vírusban van egy beépített sorvadás is, ugyanis a fertõzöttek nem képesek táplálni magukat, a gyilkoláson kívül nem értenek semmit, az élet folyamatait sem.
A pszichológiai vírus ötlete teljesen a mai kornak megfelelõnek tûnt - folytatja a rendezõ. - A fizikai fertõzés helyett inkább a társadalmi õrjöngés modern jelenségét boncolgatja. Õrjöngõ emberekkel mindenhol találkozunk, az utakon, a repülõkön, a kórházakban, még a bevásárló központokban is! Ez baromi jó anyag az újságoknak, de van egy igazán meghökkentõ nézõpontja is. Amikor ilyesmikrõl beszélgetünk az idõsebb generációk tagjaival, azt mondják, az õ idejükben ilyen nem létezett. Volt ugyan erõszak meg összetûzés, de a társadalmi õrjöngés nagyon is a modern idõk szimptómája.
Maga a történet egy csoport túlélõrõl szól, akik, miután a vírus kitör a laboratóriumból és átsöpör egész Nagy-Britannián, és valószínûleg az egész világon, megpróbálnak biztonságos helyre menekülni. Az ország nagy részben kiürült, ami nagy mértékben hozzájárult egyfajta apokaliptikus látvány megteremtéséhez. A vírus olyasvalami, ami ellen nem feltétlenül tudunk védekezni. Ezt a bizonyos vírust legalább annyira akartuk rendkívül fertõzõvé, mint kontrollálhatatlanná tenni. Olyasvalamivé, ami ellen nem tudunk védekezni, mert tulajdonképpen bennünk él - a düh. Jelenleg nem létezik pszichológiai vírus, de ki tudja, mit hoz a jövõ. Nemrégiben két német tudós elõállított egy teljesen szintetikus gyermekparalízis vírust, mindössze néhány év alatt, az interneten vásárolt anyagokból. Míg azonban a gyermekparalízis vírusának relatíve egyszerû a genetikai szerkezete, a tudás már megvan egy komplexebb vírus, például a himlõ elkészítéséhez - ettõl kezdve már inkább idõbeli, mint technikai az akadály."
Struktúrájában a film akkor kezdõdik, amikor a vírus már kitombolta magát az országban. Ez az ötlet nagyon tetszett a rendezõnek, Danny Boyle-nak is. "Mivel a történet huszonnyolc nappal késõbb kezdõdik, a közönség visszatekintve kezdi megérteni a történéseket. A fizikai bizonyítékok indítják el a nézõk fantáziáját, ami kitölti a hézagokat, és ráébrednek, milyen szörnyûségeknek kellett megtörténniük, hogy idáig eljussunk. Ez egy csodálatos elmélet, amely milliókat spórolt nekünk, és ez Alex tehetségének köszönhetõ."
A költségek ötven százalékát Andrew Macdonald és Duncan Kenworthy cége, a DNA fedezte, a másik ötven százalékot pedig a Fox Searchlight. Peter Rice, a Fox Searchlight feje 2001 májusában olvasta a forgatókönyvet Cannes-ban, ahonnan azonnal jelezte, hogy be akar szállni a projektbe. "Fantasztikus, hogy a Fox is beszállt, mivel már régóta jó kapcsolatban állunk a céggel, különösen Peter Rice-szal - mondja Boyle. - Peter rendkívül hûséges hozzánk, és szokásához híven sem a castinggal, sem a film tartalmával kapcsolatban nem gyakorolt ránk nyomást, így aztán rendkívül értékesnek bizonyult a kapcsolatunk."

DV-RE FORGATNI

"A forgatókönyv írásának korai fázisában szó esett arról, hogy digitális videóra filmezünk majd. Úgy gondoltuk, jó döntés lenne DV-re dolgozni, mert ettõl más lenne a film kinézetre és érzésre is. Ez a fajta realisztikus sci-fi érdekes látványt nyújtana, az ilyen technika által nyújtott flexibilitás pedig lehetõvé tenné, hogy felvegyünk grandiózusabb jeleneteket is, mint például ahol utcákat kell teljesen kiüríteni" - mondja Macdonald.
Boyle a Strumpetet és Vacuumingot is DV-re forgatta Anthony Dod Mantle operatõr segítségével, így aztán meg volt az oka arra, hogy ismét ehhez a technikához nyúljon. "Nekem valódi ok kell ahhoz, hogy DV-re forgassak - mondja Boyle. - Ez a formátum pedig megfelelõnek tûnt a poszt-apokaliptikus környezet ábrázolásához. Ez igencsak városi film, a DV-ben pedig megvan a megfelelõ szemcsézettség, ami fantasztikus a »városi« filmekhez. Minden nagyvárosban körülvesznek bennünket az ipari kamerák, felveszik minden egyes mozdulatunkat. Így örökítjük meg életünket manapság.
Azt akartuk, hogy a világ másképp nézzen ki. Nincs többé áram és környezeti szennyezés, visszatér a nyugalom - folytatja Boyle. - A digitális kamerák jobban kezelik a rossz fényviszonyokat, mi pedig úgy akartunk forgatni, mintha mi is túlélõk volnánk."
Andrew Macdonald producer tartja magát álláspontjához, hogy bizonyos körülmények között lehetetlen lett volna a forgatás, ha nem DV-re dolgoznak. "A londoni jelenetek kulcsfontosságúak voltak. A rendõrség és a helyi hatóságok boldogan segítettek nekünk, pont mert hamar lezavartuk a forgatást. Gyakorlatilag percek alatt felkészültünk egy hat kamerával felveendõ jelenetre, a forgalmat pedig egyszerre néhány percnél tovább nem is kellett feltartanunk. Ezt számos központi helyen megismételtük, amire nem lett volna lehetõségünk, ha 35 miliméteres filmre dolgozunk, mivel e technikával jóval hosszabb ideig tart beállítani egy jelenetet."

A SZEREPLÕK KIVÁLASZTÁSA

"Amikor a szereplõválogatásra került sor, azt tartottuk szem elõtt, hogy a fõbb szerepeket ne jól ismert színészek játsszák el. Nem akartuk, hogy a filmet egy sztár vigye, inkább azt akartuk elérni, hogy a gárda egyenértékû színészek közössége legyen" - mondja Boyle.
Boyle Cillian Murphyre osztotta Jim szerepét. Boyle a Disco Pigs címû filmben látta Murphyt, és felfedezett benne egyfajta ártatlanságot, amelyet Jimben is szerettek volna látni. "Karakterének átváltozása egy laza fazonból, aki reggel alig akar kikászálódni az ágyból, nyilvánvalóan köldökzsinórral kötõdik szüleihez, egyszóval egy gyermek, aki férfivá kényszerül érni, a film végére pedig szinten egyenesen állati lesz... nos, szerintem ez Cillianben nagyon megvan" - mondja Boyle.
Amellett, hogy a Boyle, Macdonald és Garland által alkotott kreatív csapattal dolgozhatott, Murphyt maga a projekt is nagyon feldobta. "A forgatókönyv egészen eltér azoktól, amiket eddig olvastam, Jim karaktere pedig roppant árnyalt. Hatalmas utat tesz meg a karakter a kezdeti totális rácsodálkozástól a végén bekövetkezõ iszonyú bosszújáig."
Naomie Harris kapta Selena szerepét. "Ahogy elolvastam a forgatókönyvet, rögtön beleestem. Briliánsnak tartom. Selena önállóságának, függetlenségének köszönhetõen menekül meg a tomboló vírustól. A túlélés érdekében érzelmileg bezárkózik, ezért meglehetõsen nagy kihívást jelentett a bõrébe bújni" - mondja Harris. "Naomie láthatólag fenomenális tehetség, és igen ügyes. Elegáns, ám ugyanakkor igen kemény is, és láthatóan kitûnõen hozza a szerepet" - mondja Boyle.
Amint elolvasta a forgatókönyvet, Boyle egyértelmûen látta, hogy Frank, Megan megözvegyült apjának szerepére Brendan Gleeson lesz az igazi. "Látva a Bûncézárt és a többi filmjét, meg akartam nyerni magunknak ezt a nagydarab, melegszívû, csodálatos embert, ezt az igazi apafigurát. Ahogy Brendan feltûnik a színen, érezhetõen változik a film. Az õ kedvessége, jólelkûsége a vásznon és azon kívül is kézzel fogható. Õ az a típus, akit az ember, ha tehetné, minden filmjében szerepeltetne."
Gleeson számára is rendkívül izgalmas olvasmánynak bizonyult a forgatókönyv, bár elmondása szerint nem igazán az ilyen sztorikat kedveli. "Nem vagyok az a típus, aki szeret a jövõbe vagy a múltba tekinteni. A forgatókönyv vibrálása és az a tény, hogy Danny is érintve volt, nagy húzóerõt jelentett számomra. A szerep valódi melegséget vitt a rémségek közé, egyszerûen imádtam" - mondja Gleeson.
Christopher Eccleston már kétszer dolgozott együtt Boyle-lal, a Sekély sírhantban és nemrégiben a Strumpetben. Ecclestonra Henry West õrnagy szerepét osztották. "A Strumpetben való közös munkánk nagyszerû volt - mondja Boyle. - Chris színészként folyamatos fejlõdést mutat, és úgy láttam, igen dinamikus hatást érhetnénk el, ha elvállalná Henry szerepét. Neki mindig sikerül emberséget vinni karaktereibe, ennek a szerepnek a megformálása pedig rendkívül izgalmasnak bizonyult, különösen amiatt, hogy a tiszt korábban tanár volt. Chrisnek sikerül megértetni velünk az eljátszott karaktert és motívációit." Eccleston szerint a forgatókönyv ijesztõ, letehetetlen olvasmány, amelynek különösen a stílusát kedvelte. "Az fogott meg a hatóság szerepének eljátszásában, hogy a szerep által fel lehetett térképezni azon szürke területeket, ahol a hatóságot megtestesítõkre nagy szükségünk van, és esetenként még emberségesebbek is, mint mi maguk, nem pedig szimpla, parancsolgató erõgépek - mondja Eccleston. - Danny roppant kiegyensúlyozott ember, és olyan átütõ személyes energiával rendelkezik, ami a vásznonról is kisugárzik. Pozitív atmoszférát teremt, amelyben mindenki jól érzi magát, ahogy pedig a kamerákat használja, mozgatja, abban hatalmas lendület van. Jó, hogy ismét vele dolgozhatok."
A tizenöt éves Megan Burns álmában sem gondolta volna, hogy megkaphatja Hannah, Frank csendes, ám magabiztos lányának szerepét. "Megpróbáltam önmagamat adni a meghallgatáson, de nem hittem, hogy én kapom a szerepet, annyira más volt mindenki körülöttem" - mondja Burns. Boyle a Liam címû filmben látta Burnst, amely szerepért a mûvésznõ a múlt évben elnyerte a Legjobb színésznõnek járó kitüntetést a Velencei Filmfesztiválon. A meghallgatáson hamar kiderült, hogy Hannah szerepe is valóban neki való. "Hihetetlenül hiteles volt a személye. Rendkívül egyszerû, csodálatos tulajdonság ez, nagyon nyomulás-mentes. Engem Megan különleges kisugárzása fogott meg igazán" - mondja Boyle.
Szerepe szerint Burnsnek be kellett feküdni a taxi alá, ahol patkányok rohantak át a testén. "Amikor a patkányos részt olvastam a forgatókönyvben, azt mondtam magamnak: nem, nem fognak az arcomon rohangálni vagy ilyesmi, de a forgatáson kiderült, hogy tévedtem. Nem elég, hogy ott kellett feküdnöm, a patkányokat is az arcomon kellett tartanom, mert folyton elmásztak. Mindeközben Danny azt suttogta: »Ne aggódj, ezek tiszta patkányok. Ma reggel mosdattuk õket!«"
A többi katona szerepére számos fiatal tehetséget szerzõdtettek. Leo Bill játssza Jonest, Ricci Harnett Mitchellt, Stuart McQuarrie Farrellt, Marvin Campbell Mailert, Sanjay Rambaruth Davist, Ray Panthaki Bedfordot, Junior Laniyan Bellt és végül Luke Mably Cliftont. Bár szerepük rövid, Boyle azt akarta, hogy a közönség azonosulni tudjon velük, közösségként lássa õket. "Ez egy roppant izgalmas kis csapat, nagy ígéretet jelentenek a jövõ filmjei számára - lelkesedett Boyle. - Legalább ketten közülük igazi filmcsillagokká válhatnak. Azt viszont nem árulom el, hogy melyik kettõ az!"
Hogy a katonákat alakító színészek, Eccleston is, megfelelõen felkészülhessenek szerepükre, egy hétvégére kiképzõ tárborba küldték õket. "Tudtam, hogy a hadsereg ritmusának, szabályainak tanulmányozása elõnyükre válik, és valóban úgy néztek ki, és úgy viselkedtek, mint az igazi katonák - igazán jól mûködött a dolog" - mondja Boyle. A színészeket az SAS (Brit Különleges Légi Szolgálat) volt katonái oktatták és katonai kiképzésben is részt vettek. "Megtanultuk a fegyverhasználat alapjait, hogy hogyan tehetjük fegyverünket testünk részévé - mondja Eccleston. - Éles lõszerrel lõttünk, kipróbálhattam nem csak a géppisztolyt, de egy gépágyút is, amit - be kell valljam õszintén - igencsak ijesztõnek találtam. Nem állt rendelkezésünkre túl sok idõ, de rengeteget tanultunk arról, hogyan kell katonaként mozogni, és, természetesen, gondolkodni." A kiképzés abban is segített, hogy a színészek csapattá kovácsolódjanak. "Ez a színészeknek egyébként is jól megy. Az a nagyszerû a színészi munkában, hogy megszokja az ember, hogy valahol összejön a többiekkel, és jó kis brigádot alkot, ezért aztán ebbe gyorsan belejöttünk - teszi hozzá Eccleston. - Szerintem a minket oktató katonáknak is jót tett a feladat, mert a színészek általában nyitottak, belemenõsek, és hamar elsajátítanak sok mindent, merthogy ez a dolguk. A srácokat jól válogatták össze, jól kijövünk egymással. Remélhetõleg amit a filmbéli katonák hoznak majd, az egy másfajta emberség, másfajta gondok és személyes problémák lesznek. Rengeteg becsülendõ dolog van az általunk alakított figurákban, remélem, nem csak arctalan hatóságnak fogják látni õket."
A forgatás kezdete elõtti utolsó hétre a próbák maradtak. Boyle ezt az idõt arra használta fel, hogy a londoni taxizásban résztvevõ színészekkel végigmenjen a jeleneteken, és persze az autót is vezessék. Gleeson számára ez volt a film egyik csúcsa. "Ez a legjobb buli. Szuper dolog egy ilyen taxi. Nem nehéz elképzelni, hogy egyesek számára milyen fontos tud lenni egy ilyen autó, ha kábé 30 éven át folyamatosan látnak ilyeneket, pláne, ha még be is szállhatnak."


szereplők:
Cillian Murphy ... Jim
Naomie Harris ... Selena
Megan Burns ... Hannah
Brendan Gleeson ... Frank
Christopher Eccleston ... Henry West polgármester
Alex Palmer ... Aktivista
Bindu De Stoppani ... Aktivista
Jukka Hiltunen ... Aktivista
David Schneider ... Tudós
Toby Sedgwick ... Fertõzött pap
Noah Huntley ... Mark
Christopher Dunne ... Jim apja
Emma Hitching ... Jim anyja
Alexander Delamere ... Mr. Bridges
Kim McGarrity ... Mr. Bridges lánya


fényképezte:
Anthony Dod Mantle

vágó:
Chris Gill

látvány:
Mark Tildesley

jelmez:
Rachael Fleming

zene:
John Murphy

producer:
Greg Caplan

producer:
Simon Fallon

producer:
Robert How

producer:
Andrew Macdonald