microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


keresés:
search
Császárok Klubja (2002)
The Emperor's Club
Császárok Klubja
rendezte:
Michael Hoffman

írta:
Ethan Canin

írta:
Neil Tolkin

. . . . . . . . . . 7.58
(a cspv olvasók szavazata)  itt szavazz !

. . . . . . . . . . 5.5
(a cspv szerk-ek szavazata)

hossza: 109 perc
nemzetiség:  amerikai
műfaj:  dráma
eredeti nyelv: angol
formátum: feliratos
korhatár 14+
c tr tr


információ:

vissza a rövid leíráshoz

bővebb info
William Hundert (Kevin Kline), a St. Benedict középiskola igazgatóhelyettese ókori görög és római történelmet tanít, s ez számára többet jelent a múltról szóló anyag átadásánál. Az a fajta szenvedélyes tanár, aki meg is éli a maga tantárgyát, és komolyan hiszi, hogy szerepe nem merül ki a tanításban, hanem az is feladata, hogy diákjai jellemét formálja és arra ösztönözze õket, hogy helyesen éljenek.
1972 õszén azonban Hundert tradíciókba zárkózott világát mindenestõl felforgatja egy új diák, Sedgewick Bell (Emile Hirsch), a nyugat-virginiai szenátor fia. Nyíltan tagadja a kollégium elavult szabályait, megkérdõjelezi Hundert tekintélyét, és kihívó magatartásával, magabiztosságával és karizmatikus személyiségével rögtön hatása alá vonja társait. Korábban senki sem merészelt volna meztelenül együtt fürdõzni a tóban a közeli lányiskola tanulóival, de arra sem vetemedett még senki, hogy Hundert nagyra becsült antik császárait a hét törpéhez vagy a Beatleshez hasonlítsa.
A tanár találkozik a fiú erõs akaratú, elfoglalt apjával, és ettõl kezdve szilárdan hiszi, hogy problémás diákjában és benne van valami közös, ezért lehetetlen, hogy lemondjon róla. Elhatározza, hogy utat tör a fiú felé, fegyverszünetet ajánl neki, s ezzel eleinte alaposan össze is zavarja. Ahogy a fiú viselkedése megváltozik, úgy kezdi Hundert is módosítani saját szabályait, hogy elnyerje a bizalmát. Egyik kompromisszum követi a másikat, és korábbi nemes törekvése, hogy formálja tanulói jellemét, nemsokára sajátján is érezteti hatását. Végül pedig olyan döntésre kényszerül, mely meghatározza Sedgewick és mások egész jövõjét, és amely az elkövetkezõ 25 évben végigkíséri az életét...

A film Ethan Canin "The Palace Thief" címû novellája alapján készült. Michael Hoffman rendezõ szerint "a történet egy olyan tanárról szól, aki akaratlanul keveredik bele egy olyan szituációba, mely sokkal tekervényesebb és bonyolultabb, mint amelyre a világról alkotott képe felkészítette."
Jogos a feltételezés, hogy Hoffmant azért vonzotta a téma, mert ösztöndíjasként maga is klasszikus tanulmányokat folytatott az oxfordi egyetemen. Ám õt kezdettõl fogva sokkal inkább a darab szokatlansága ragadta meg, és a lehetõség, hogy olyan filmet készítsen, melyben "megvan a vakmerõség, hogy a mûfajt feje tetejére állítsa. A legtöbb iskolában játszódó filmben a diák és/vagy a tanár megmentik egymást. A Császárok klubja kétségbe vonja ezt a konvenciót, és épp ez az, ami olyan nyugtalanító benne."
"Nem azt kapjuk, amire számítunk - teszi hozzá Marc Abraham producer. - A sztori komoly téma körül bonyolódik: a kulcskérdés az, hogy milyen fontos szerepet játszik a jellem sorsunk alakulásában. Attól merész a film, hogy van bátorsága ítéletet alkotni. Nem fest csinos képet és nem riad vissza attól, hogy kemény és igaz legyen. Manapság elég kockázatos olyan történettel elõállni, melybõl nem kerekedik ki a végén egy takaros, megnyugtató befejezés."
"Elõbb-utóbb mindannyian szembesülünk azzal a kérdéssel, hogy mit jelent az erkölcsös élet. Ez korántsem mindig teljesen egyértelmû - veszi át a szót Hoffman. - A másik szempont, mely miatt vonzó volt számomra a történet, hogy a sikereimet nagyrészt a tanáraimnak köszönhetem, és ezzel a filmmel most kifejezhetem nekik tiszteletemet. A szüleim ugyan nagy súlyt fektettek a jó neveltetésemre, de a tanáraim voltak azok, akik mély hatást gyakoroltak a gondolkodásomra, így végsõ soron az utamba kerülõ lehetõségekre is. Azt hiszem, kevésbé figyeltem arra, hogy az én viselkedésem milyen hatással volt rájuk. Visszatekintve, a tanáraim épp annyira megtettek mindent hogy formáljanak, mint a szüleim."
"Ethan története közös, mély tapasztalatainkhoz nyúl vissza - mondja Abraham. - Olyan témákat jár körül, hogy egyes tanárok milyen eleven szerepet játszanak életünkben; hogy az apák miként befolyásolják fiaikat; hogy megkérdõjelezzük saját fontosságunkat az események menetében, vagy hogy a helyes dolgokra neveljük gyerekeinket, miközben azt látják, hogy mások a rövidebb úton gyorsabb sikereket érnek el. Ez a mû elsõsorban az etikáról szól, a jóhiszemû vagy meggondolatlan választásainkról, melyek késõbb egész életünket átszínezik. Mindenkinek vannak olyan nehéz döntései, melyek más irányba is mehettek volna. Ezek különböztetnek meg és formálnak minket. A választásaink és a tetteink összessége vagyunk."
"Olyan történetet akartam írni, mely alapvetõen a jellemre összpontosít - mondja Ethan Canin, a novella szerzõje. - Sedgewick Bell és Hundert kölcsönösen meghatározzák egymás sorsát."
Neil Tolkin forgatókönyvírót különösen a történet visszatérõ "apák és fiúk" motívuma érdekelte. "Az apák bûne a fiaikra nehezedik - mondja. - Hundert, Bell és Blythe mögött sikeres apák állnak, olyan férfiak, akik mindig az asztalfõn ülnek. Késõbb Bell és Blythe szintén megharcolnak a maguk fiaival."
"Hundert, Sedgewick és Martin Blythe mind arra kényszerültek, hogy megküzdjenek apáik elvárásaival és csekélyke szeretetével - teszi hozzá Andrew Karsch producer. - Ahogy reagálnak, az meghatározza, milyen emberek õk. Mindannyian próbálják az öröklött mintát megtörni a saját vagy pótgyermekükkel, de ez nem mindig lehetséges. Ezért nehéz szülõnek lenni. Legyél jó vagy rossz, a szüleid formáltak olyanná, amilyen vagy."

A film ötletét Karsch hozta szóba elõször régi barátja, Kevin Kline elõtt, aki a fõszerepet játssza. "A történet lenyûgözõ tanulmány egy emberrõl, aki nem a megfelelõ évszázadban él, és akinek kifinomultsága és érzékenysége annyira hadilábon áll napjaink durva valóságával - mondja Kline. - Az õ világa az idilli környezetben fekvõ iskolából áll, ahol túlteng a tradíció és az akadémikus büszkeség, de mindez már teljesen halott dolog. Hundert élethez való viszonyában és munkája iránti lelkesedésében van valami gyakorlatiatlanság. Minden évben kap 25 új diákot, és úgy érzi, az a feladata, hogy a jellemüket erõsítse. Ez fiatalítja meg õt, és éleszti újra benne a szenvedélyt. Aztán jön ez a fiú, akibe nagyon sokat belead, talán többet is, mint amennyire képes. Azért tesz így, mert látja benne a lehetõségeket, melyek kibontakozását az apjához fûzõdõ nehéz viszonya hiúsít meg, s ez a viszony Hundert számára sem ismeretlen.
Hundertet a jó élet felé vezetõ útján sok kiábrándító tapasztalat éri - folytatja Kline. - Azt hiszem, az õ története egyben figyelmeztetõ is, mert amikor végül fellebben a fátyol idealisztikus látomásáról, meglátja a való élet szörnyûségét - a közönségességet, a tisztességtelenséget, kultúránk csábítását, melyet népszerû személyek vagy gondolatok közvetítenek, és azt a buzgalmat, mellyel vakon követjük õket."
Canin szerint éppen ez a pontos összefoglalás tette tökéletes jelöltté Kline-t a szerepre. "A filmbeli Hundert és Kevin ugyanazokra a dolgokra érzékenyek az életben, és ez a hasonlóság rögtön átjön - magyarázza az író. - Lehetne a filmnek jobb az idõzítése? A politika mindig is kegyetlen szakma volt, és úgy tûnik, csak a kegyetlen politikusok sikeresek. Egy enyhítõ körülmény mégis akad: néhány politikus legalább a köz szolgálatában használja a kegyetlenségét; a gazdasági bûnök elkövetõi ellenben ugyanilyen könyörtelenek, de a köz javával mit sem törõdnek."
"Meg kell nézni az újságok szalagcímeit - mondja Hoffman. - A történet nagyon is aktuális manapság, amikor a vállalatvezetõk botrányainak korát éljük. Mindennek köze van a jellemhez. Láthatjuk, hogy a csalások, kisebb-nagyobb hazugságok, hamisítások miként zajlanak országszerte. Láthatjuk a hatását annak is, ahogy ezek az emberek a cél szolgálatában felhasznált eszközöket próbálják ésszerûvé és elfogadhatóvá tenni.
Amikor Hundert meghozza döntését, azonosulunk vele, megértjük motivációját - folytatja a rendezõ. - Részt veszünk benne, egészen a befejezésig, amikor szembesülnie kell korábbi döntése eredményével, hogy mit jelentett egy másik embernek, és sokkal nagyobb hatása van a saját életére, hogy látja annak a régi döntésnek a súlyát... hogy mit jelentett mindez az idõk folyamán."
"Mindannyian ismerünk egy Sedgewick Bellt, aki bármit megtenne, hogy kikezdje a fennálló rendszert, és a könnyû utat járja, míg az sikeres - mondja Tolkin. - Az a riasztó, bár korántsem meglepõ ebben a történetben, hogy sokszor az ilyen fickók a világban valóban felrúgják a rendszert, magas pozíciókba kerülnek, és adott esetben nagyszerû vezetõk válnak belõlük. Bell végül gyõz, de alig törõdik azzal, hogyan gyõzött és a jövõben hogyan fog gyõzni. Csak a gyõzelem lényeges. Az, hogy jellemének hiányossága milyen káros hatással van a hozzá közel állókra, leginkább a saját fiára, sokkal kevésbé számít, mint a gyõzelem. Ez elég sokatmondó, figyelembe véve, hogy napjainkban mivel néz szembe ez az ország."
"Nagyon fontos ugyanakkor, hogy Sedgewick Bell figurájában meglegyen a vidámság is - magyarázza Hoffman. - Ezzel vonzza magához az embereket. Amikor mûködésbe lép ez az oldala, nemcsak a filmbeli osztálytársait bûvöli el, hanem a közönséget is. Fontos volt, hogy a komoly, drámai részeket humorral, játékossággal és könnyedséggel elegyítsük, hogy Sedgewick sikeresen varázsolhassa el a környezetét."
A fiatal Bellt alakító színész megtalálása nem volt egyszerû feladat. "Amikor a meghallgatásra jöttek a srácok, azt mérlegeltem, hogy a jelöltnek Kevin Kline-nal kell majd szemben állnia - mondja a rendezõ. - Emile Hirsch hozzá képest tapasztalatlannak számít, de intelligenciája és természetes ösztönei erõsek, és tudtuk, hogy nagyon alkalmas a szerepre."
A fiatal színész nem sok közös vonást fedez fel az általa megformált figurával. "Nézzük csak, mindketten emberek vagyunk - viccel Hirsch -; ettõl eltekintve nem hiszem, hogy bármi közöm lenne hozzá. De szerintem bárki tud viszonyulni hozzá annyiban, hogy nem akar veszíteni. Senki sem akar veszíteni. A legtöbb ember így kezeli ezt a dolgot. Õ viszont úgy kezeli, hogy nem tud és nem is fog veszíteni. Számára ez azt jelenti: »Nem akarok veszíteni, tehát tanulni fogok és megteszek bizonyos dolgokat a gyõzelmem érdekében.« Ez már a gyõzelem minden áron esete."
Kevin Kline-t lenyûgözte Hirsch és a többi fiatal színész. "Rendkívül figyelemreméltóak voltak. Hogy csinálták? A kamaszkor az élet legnehezebb szakasza, mert azzal kell megküzdeni, hogy kiformáljuk identitásunkat. Ennek eljátszása segít, hogy gondolataink támadjanak arról, kik vagyunk. Ebbõl kell kiindulni és jobban megértjük magunkat. A bennük levõ önfegyelem rendkívül megragadó volt."
Embeth Davidtz játssza Elizabeth-t, Hundert egyik kollégájának feleségét, aki szintén az irodalom, a történelem és az ókor nagy rajongója. Ez a figura eredetileg nem szerepelt Canin novellájában. "Teljesebb életet akartam Hundertnek - magyarázza a változtatás indokát a forgatókönyvíró. - Az, hogy beleszeret egy férjes asszonyba, érdekesebbé teszi a történetet. Egyéb morális kérdések mellett ezzel a problémával is meg kell küzdenie."

A forgatásról

Az író Ethan Canin számára a forgatás kellemes meglepetésnek bizonyult. "Az írókat általában csekély lelkesedéssel fogadják a forgatásokon - mondja. - Itt nem így történt. A rendezõ, a producerek, a színészek mind segítettek, hogy jól érezzem magam. Jó volt látni, ahogy készül a film; sõt, még egy kicsi szerepet is kaptam benne, bár kiderült, hogy eléggé túljátszottam."
Canin apja stúdiózenész és a Los Angeles-i Opera koncertmestere, ebben a filmben pedig szakértõként mûködött közre a felvételek befejezése után. "Amikor apám és én a filmzene felvételét mentünk nézni, James Newton Howard megkérte apámat, hogy játsszon egy hegedûszólót. Nagyon megindító számomra, hogy apám és én együtt dolgozhattunk a filmen."
A 9 hetes forgatás 2001 áprilisában zajlott New Yorkban és New Jersey-ben. A Mr. Julius Caesar versenyt az elsõ napon vették fel a manhattani St. John the Divine katedrális oldalsó termében, melyet Patrizia Von Brandenstein látványtervezõ alakított át a St. Benedict iskola auditóriumává. Egy csomó görög szoborral díszítették, melyeket New Jersey több kastélyából kértek el.
"New Yorkban jó pár római stílusú építmény van - mondja Von Brandenstein. - Nemcsak ezek az épületek voltak hasonlóak, hanem egy sor belsõ berendezés is. Ez nagyon fontos volt, mert valami olyasmit kerestünk, aminek idõtlen jellege van, hogy olyan érzésünk támadjon, mintha az Egyesült Államok történetének kezdetén járnánk. Elég ránéznünk a környezetre, és tudjuk, hogy ezeknek a fiúknak az apja is idejárt, és azoknak az apja is, és hogy ez a hely egy sajátos nevelési és szellemi folyamatosságot jelent az életükben. A környezetnek Hundertre is utalnia kell. Ez az a hely, ahol az ókori történelem életre kel egy elhivatott tanár révén, egyszerûen azért, mert õ is a hely része."


szereplők:
n Kline ... William Hundert
Emile Hirsch ... Sedgewick Bell
Embeth Davidtz ... Elizabeth
Rob Morrow ... James Ellerby
Edward Herrmann ... Woodbridge Iskolafõnök
Harris Yulin ... Senator Bell
Paul Franklin Dano ... Martin Blythe
Rishi Mehta ... Deepak Mehta
Jesse Eisenberg ... Louis Masoudi
Gabriel Millman ... Robert Brewster
Chris Morales ... Eugene Field
Luca Bigini ... Copeland Gray
Michael Coppola ... Russell Hall
Sean Fredricks ... Mr. Harris
Katherine O'Sullivan ... Nõvér


fényképezte:
Lajos Koltai

vágó:
Harvey Rosenstock

látvány:
Patrizia von Brandenstein

jelmez:
Cynthia Flynt

zene:
James Newton Howard

producer:
Marc Abraham

producer:
Sean Bailey

producer:
Lisa Bruce

producer:
Andrew S. Karsch

producer:
Cooper Layne