információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Jonesy, Henry, Pete és Beaver húsz évvel ezelõtt egy maine-i kisvárosban éltek. Átlagos kissrácok voltak, elválaszthatatlan jó barátok, akik egy napon bátor tettet hajtottak végre: megmentettek egy nagyon furcsa fiút, és ettõl kezdve Duddits is közéjük tartozott. Új társuk révén rejtelmes hatalomra tettek szert, így barátságuk sokkal mélyebb, titokzatosabb szövetséggé alakult. Mára a négy férfi messzire szakadt egymástól, életük és problémáik különbözõek. Az egykori hõsiesség jutalmaként kapott adományok mindnyájuk életében különös súllyal vannak jelen, és inkább terhet jelentenek, mint áldást. Amikor egy baleset során egyikük majdnem életét veszti, nem elõször ismerik fel e különös képesség jelenlétét, mely Duddits személyéhez kötõdik.
Szokásos éves találkozójukra az északi erdõkben, egy vadászházban gyûlnek össze, és remélik, hogy a baráti légkör és a humor feltölti õket a mindennapok gondjai után. Ám ekkor lesújt rájuk a végzet. Elõször egy idegen érkezik, egy eltévedt vadász, aki különös fertõzést hurcol be közéjük. Nyomában jön egy ördögi hóvihar, amelyben valami sokkal baljóslatúbb közeledik - egy halálos idegen erõ, mely a négy barát életére tör... A veszély arra kényszeríti õket, hogy újra egyesítsék elfeledett erõiket és szembeszálljanak egy semmihez sem fogható borzalommal.
A produkcióról
Lawrence Kasdan eddig elsõsorban személyes hangvételû, az emberi drámákat középpontba állító filmjeirõl vált ismertté, de pályája kezdetén több nagyszabású filmben is részt vett forgatókönyvíróként, s azóta sem tett le arról, hogy egyszer maga is látványos akciójelenetekben és speciális effektekben gazdag filmet rendezzen. Olyan történetet keresett azonban, mely nemcsak a hatáselemekre épít, hanem érzelmileg is hiteles és a valóságban gyökerezik. "Filmjeimben mindig arra törekedtem, hogy rátaláljak a leghatásosabb metaforára - mondja Kasdan. - Stephen King egyik legfõbb erõssége pedig éppen az, hogy érdekes, különleges metaforákat talál legmélyebb félelmeink kifejezésére. Az Álomcsapda arról szól, hogyan lehet ellenõrzés alá vonni a káosztól való félelmet, legyen az a világûrben, a kinti sötétségben, vagy a saját testünkben. A történetben itt is megvannak azok a motívumok, melyekkel korábbi filmjeimben foglalkoztam: a szereplõk közti kapcsolatok, a barátságok, a lojalitás és a megváltás. De mint King oly sok írásában, mindezek egy szokatlan, hátborzongató történet keretében mutatkoznak meg. Én pedig pontosan ezt akartam kipróbálni."
Mire Kasdan fülébe jutott King bestsellerének híre, már dolgoztak is egy forgatókönyvön a Castle Rock Entertainmentnél, ahol korábban több King-regény adaptációja is készült, így például a Halálsoron, a Dolores Clairborne vagy A remény rabjai. "Az elmúlt 15 évben a könyveim alapján készült filmek közül ez a legjobban sikerült darab - mondja King. - Az utolsó, a Tortúra nem meglepõ módon szintén a Castle Rock égisze alatt született. Ez az egyetlen cég, ahol sohasem pusztán horror árucikknek tartották a mûveimet, hanem észrevették azt is, hogy a történeteim valójában emberekrõl szólnak, és hogy a szörnyek és a rémület elemei arra szolgálnak az írásaimban, hogy meglássunk azokat a dolgokat, melyek a való élet valós problémáit jelentik."
A forgatókönyvet a kétszeres Oscar-díjas William Goldman írta a hatszáz oldalas regény alapján, a végsõ forgatási verziót pedig - mint máskor is - Kasdan maga dolgozta ki. Ezután kezdték felkutatni azokat a színészeket, akik nemcsak eljátsszák a figurákat, hanem nagyon meggyõzõen tudják ábrázolni a történet magvát alkotó erõs baráti köteléket, mely fenntartja õket magányosságuk és csalódásaik közepette is. A szereplõválogatás során ismét megmutatkozott Kasdan jó csapatépítõ készsége. "Ez a film tele van remek fiatal színészekkel - mondja. - Szerencsésnek mondhatom magam, hogy pályám során olyan sok nagyszerû színészt állt módomban összehozni a filmjeimben, és ez a mostani egy újabb erõs csapat volt."
A fõszereplõkrõl
Thomas Jane játssza Henryt, aki a film elején ereje végéhez ér. "Mikor a film elején találkozunk vele, pszichésen eléggé kritikus állapotban van - magyarázza Jane. - Henryben vannak telepatikus képességek. Pszichiáterként dolgozik, s ez igen nehéz pálya annak, aki képes olvasni az emberek gondolataiban, mert mindig tudja, hogy mikor hazudnak. Azért különösen nehéz számára ellátni a munkáját, mert olyan kétségbeesetten akar segíteni az embereken, hogy bajba sodorja magát, mikor a szemükbe mondja, amit azok nem akarnak meghallani. Így végül is többet árt nekik, mint használ."
Beaver szerepében Jason Lee tûnik fel. Az általa játszott figura egy ács, akinek õrjítõen homályos látomásai vannak a jövõrõl; érzi, hogy valami rossz fog történni, de nem látja elég tisztán ahhoz, hogy bármit is tehetne ellene. "Larry azon ritka rendezõk közé tartozik, akik bátorítják a színészeiket, hogy maguk építsék fel a szereplõiket - mondja Lee. - Beaver például kedves, jó természetû pasas. Amikor róla gondolkodtam, úgy véltem, hogy az ötvenes évek zenéjét kedveli; akkor érzi jól magát, ha elmegy egy bárba, sört iszik és ilyen zenéket hallgat a rádióból. Nem dohányzik, fogpiszkáló a szájában, és kicsit hasonlít Buddy Hollyra. Mikor ezt elõadtam, Larry azt mondta: »Rendben, csináld!« Most elõször találhattam ki ennyire önállóan egy figurát. Határozottan állíthatom, hogy az egyik legegyedibb karakter, akit eddig játszottam."
Damian Lewis játssza Jonesyt, aki a film elején a szörnyû balesetet elszenvedi, melynek következményeit még õ sem tudja teljesen megérteni. "Jonesy érzékeny, õszinte fickó - mondja Lewis. - Nem igazán komoly, inkább szelíd. A történet szerint elüti egy autó. A film nagy részében egy titkot rejteget, és egyre labilisabá válik. És ha már szóba került a baleset: ez Stephen King elsõ könyve, amelyben megpróbálja feldolgozni azt a trumát, amely autóbalesete nyomán érte."
A figura sajátos vonása a "memóriaraktár", melynek képi megjelenítése komoly fejtörést okozott, de egyben izgalmas kihívást is jelentett az alkotóknak. "Az volt az ötlet, hogy Jonesy minden emléke és élménye úgy legyen elraktározva, mint egy óriási könyvtárban - magyarázza Kasdan. - A polcokon megvan minden, amit valaha tapasztalt. Nem könnyû ezt filmen ábrázolni, de Jon Hutman látványtervezõ remekül oldotta meg a feladatot, amikor azt a spirált kitalálta. Itt zajlik az az üldözéses jelenet, melynek során Jonesy megpróbál elrejteni információkat a gonosz betolakodó elõl, aki betört az elméjébe. Az elme nem az a hely, ahol bárki is szívesen látott vendég és szabadon turkálhat benne."
Timothy Olyphant kapta Pete szerepét, neki az a különleges képesség adatott, hogy bármit meg tud találni. Egyszer megtalált egy elveszett kislányt és ezért hõsként ünnepelték; azóta azonban már csak eltûnt autókulcsok elõkerítéséhez és nõk felszedésekor használja tehetségét. "Pete valaha ûrhajós szeretett volna lenni - mondja Olyphant. - Most egy használtautó-kereskedésben dolgozik, munkál benne az elkeseredettség, és gyakran az italhoz nyúl. Azt hiszem, Pete kedvessége és humora mögött egyfajta szomorúság lapul. Össze van zavarodva, hogy miként is jutott idáig, és miért nem ott van, ahol lennie kéne."
Donnie Wahlberget választották ki Duddits kulcsszerepére. Az õt játszó színész elég késõn bukkan fel a filmben, ezért el kell érnie, hogy a közönség rövid idõ után azonosuljon vele, és õszintén aggódjon érte. "Központi szerepet tölt be a történetben - mondja Kasdan -, tehát rövid idõ alatt kell nagy hatást gyakorolnia. Donnie teljesen megfelelt ennek a várakozásnak: betegesen nézett ki, lefogyott és leborotválta a fejét, sõt extrém változásokat értek el a smink révén is."
"Bizonyos értelemben Duddits az ötödik a baráti körben - mondja Wahlberg. - Mikor gyerekkorukban a srácok megmentik, õ jutalmazza meg õket a rendkívüli képességekkel. Ez a képesség köti õket össze, és ez az egész életükön át megosztott szövetség az igazi hatalom, melyet adott nekik. Úgy gondoltam, Duddits figuráját igazából a többi karakter révén lehet megragadni, azzal, hogy mit mondanak róla a többiek."
A filmben fontos szerepet kapott Morgan Freeman is, aki Abraham Curtist játssza. Curtis egy szupertitkos elitalakulat, a Kék Egység parancsnoka, melynek feladata megsemmisíteni minden földönkívüli támadót és féken tartani az általuk terjesztett fertõzést. Curtis a fegyveres erõktõl függetlenül dolgozik, és kicsit már megzökkent huszonöt év után, mióta megszállottan üldözi az idegeneket. "Õ a király, a tekintélyes erõs ember a csapatában - magyarázza Freeman. - Ez az õ saját kis hadserege, és mindent megkap, amire csak szüksége van - pénzt, embert, fegyvereket. Kicsit kiégett, de elkötelezett katona. Megtesz bármit, amit a feladat kíván; mások ezt kegyetlenségnek hívják, de õ a cél iránti elkötelezettségnek tartja."
"Morgan Freeman hosszú ideje egy bálvány számomra - mondja Kasdan. - Egyike azoknak a kivételes, nagy színészeknek, akik szerintem képtelenek rosszul játszani és nincs egyetlen rossz pillanatuk sem. Az õ játékában sosincs olyan pont, melyet elhibázottnak vagy mesterkéltnek lehetne ítélni. Hihetetlen karizmáját pozitív figurák életre keltésére szeretik felhasználni, ebben a filmben azonban a megszokottnál jóval sötétebb karaktert játszik, méghozzá kiválóan. Nagyon szépen oldotta meg a feladatot, és szerintem örült, hogy eltávolodhatott a már megszokott, jóságos szerepeitõl."
Az elõkészületek
"Larry jobban szeret foglalkozni a karakterek kigondolásával, mint a legtöbb író - mondja Jason Lee. - A filmkészítési folyamat egyik fele maga a forgatás, de a másik fele játék és a szereplõk kitalálása, és ezt õ remekül csinálja. Mikor a Dilidokit forgattuk, napokig beszélgettünk róla, és azokból a hosszú beszélgetésekbõl fejlõdtek ki a karakterek. Az a klassz, hogy még egy ilyen, effekteket halmozó akciófilmben is ugyanazt a munkamódszert követi. Minden színésznek kell egy rendezõ. Olyan, mint egy karmester - ha õ elhagyja a színpadot, a zene darabokra esik szét."
"Larry Kasdan nagyszerû humorral és ösztönös képességekkel megáldott mesélõ - mondja Stephen King. - Nem ijed meg attól, hogy sok szereplõt kell mozgatnia a nagy vásznon. Szerintem õt az is vonzotta ehhez a filmhez, hogy a történet a humor és a horror között ingadozik. Larry képes játszani mindkét oldalon."
A történet akcióelemei is csábították Kasdant, mivel ezek révén alkalma nyílt a legkorszerûbb filmkészítési technikával dolgozni. "A legtöbb filmemben az emberek körben ülnek és beszélgetnek - mondja. - Itt viszont autók törnek össze, ûrhajók és szörnyek tûnnek fel. Csodálatos élmény volt új területre lépni és felfedezni, hogyan törik össze egy autó, hogyan kell szimulálni egy gépfegyveres ütközetet, hogyan kell egy idegen testtel megfertõzött állatot ábrázolni. Ugyanakkor azt is megtapasztaltam, milyen kimerítõ munka a vizuális effektek létrehozása. Nagyon idegesítõ tud lenni, hogy csak kis lépésekben lehet haladni: leforgatunk egy jelenetet egy effekthez, melyet azonban majd csak hónapokkal késõbb fognak kidolgozni. A technikai nehézségek mellé társul az is, hogy ki kell találni, hogyan nézzen ki az egész tökéletesen valóságosnak."
Az Álomcsapda több mint négyszáz vizuális effektet számlál, melyeket az utómunkálatok során egy majdnem akkora csapat dolgozott ki, mint maga a filmes stáb. E csapat tagjai a szakma legnevesebb képviselõi közül kerültek ki. A kétszeres Oscar-jelölt Stefen Fangmeier irányította az Industrial Light & Magic munkatársait; Steve Johnson volt a felelõs a szörny figurájának kidolgozásáért; Jacqui Lopez, a vizuális effektek producere felügyelte mindezen folyamatokat.
A földközeli, emberközpontú megközelítés miatt a team szokásos munkastílusán is változtatni kellett. "Azok a rendezõk, akik a science fiction és fantasy filmek forgatásánál hozzászoktak a sok látványelem használatához, hajlanak rá, hogy inkább a vizualitás felõl közelítsék meg a munkát - magyarázza Lopez. - Õk a storyboardot valósítják meg, és szigorúan tartják magukat az elõkészületek során kidolgozott drámai koncepcióhoz. Larry viszont a színészekkel való együttmûködésben szerzett jártasságot, tehát sokkal inkább a történet és a párbeszédek határozzák meg munkáját. Õ úgy vélekedik, a vizuális effekteknek az elõadás természetes kiterjesztésének kell lenniük, és kevésbé ragaszkodik a storyboardhoz. Ez tõlünk rugalmasabb hozzáállást kíván, és az effektek szempontjából nagyobb kihívást jelent, de szerintem a munkafolyamatnak egyáltalán nem válik kárára."
Néhány, a vásznon egyszerûnek tûnõ effekt igencsak feladta a leckét a designerek. Jó példa erre a Vonal, Pete belsõ radarjának fizikai megjelenése, mely az elveszett dolgok felé irányítja. "A Vonal nagyon misztikus elem, amikor tehát megpróbáljuk elképzelni, valami nagyon absztrakt dologra gondolunk, melyet nem feltétlenül könnyû filmen ábrázolni - mondja Stefen Fangmeier. - Egy Apache helikopter élethû megvalósítása például tisztán technikai jellegû feladat, hiszen sok jó fotó áll rendelkezésre hozzá, pontosan lehet tudni, milyennek kell lennie. A Vonalhoz hasonló elvontabb jelenségek esetében azonban valami teljesen eredetit kell alkotni. A sokféle lény mozgásának kitalálása is sok elõkészületet igényelt. Hogyan mozoghat egy ehhez hasonló lény nagyon ösztönös módon? A személyiség jó része a mozgásból jön, abból az egyedi módból, ahogy közelít a többi szereplõhöz, ahogy interakcióba kerül velük."
Bill Corso és sminkes csapata számára az volt a legnagyobb feladat, hogy az emberek és állatok között terjedõ fertõzést megjelenítsék. "Egy földönkívüli eredetû, biológiai fertõzésrõl van szó, amilyet korában még nem láttunk - magyarázza Corso -, tehát olyasvalamivel kellett elõállni, mely látványát tekintve érdekes, és a gyakorlatban is hatásos. Az állatok esetében különösen nehéz feladat volt a fertõzés terjedésének ábrázolása, mert azt kellett kitalálni, hogy amit az embereknél alkalmaztak, hogyan tegyék fel az állatokra úgy, hogy az számukra biztonságos legyen. Valami olyan anyag legyen, ami ehetõ és nem mérgezõ, mert lehet, hogy meg fogják enni. Vajon rajtuk fog maradni egyáltalán, vagy a többi állat leeszi róluk? Ezt a munka azért érdekes, mert ki kell találnunk, hogyan ültessük át az egészet a gyakorlatba úgy, hogy közben praktikus és realisztikus maradjon az egész."
A horrorfilmek legnehezebb jelenetei hagyományosan olyan hátborzongató díszletben játszódnak, mint péládul egy elhagyatott ház, egy sötét alagsor vagy egy éjszakai erdõben parkoló autó. Ebben a filmben a borzalom egészen más helyszínen köszönt be: a nézõk elõször a fürdõszobában látják meg a rémítõ szörnyeket. "A fürdõszoba-jelenet kivitelezése az egyik legizgalmasabb munka, amit eddig csináltam, egyben a legvéresebb és legvisszataszítóbb is - mondja Kasdan. - Bizonyos tekintetben erre vagyok eddig a legbüszkébb, mert olyan sok ember dolgozott azon, hogy változatos és jól kidolgozott legyen a jelenet: a designer, a bábkészítõ, az ILM csapata, a színészek, a díszlettervezõ. Nagyon sok fizikai elem utal ennek az idegen eredetû parazitafertõzésnek a hatásaira. Amikor belépünk a fürdõszobába, olyan, mint egy vágóhíd, teljes a zûrzavar. A látvány súrolja egyszerre izgalmas és felkavaró, és éppen ezt a kombinációt akartam elérni. Az ilyen filmekben a nézõk szörnyû effekteket akarnak látni, de csak egy villanásnyi idõre, és aztán kérdõen egymásra néznek, hogy vajon tényleg látták-e, amit láttak."
A kísérteties, szívdobogtató látvány megkomponálásában kulcsfontosságú szerepet játszott John Seale operatõr, aki elõszeretettel dolgozik egyszerre több kamerával. "Szeretem a jeleneteket kidolgozni úgy, hogy közben két vagy három kamera forog - mondja. - Azt hallottam, hogy sok színész is örül neki, mert ez koncentráltabb játékra ösztönzi õket."
Seale minden egyes filmjére úgy tekint, mintha elsõ munkája lenne. "Larry azt mondta, olyan benyomást akar kelteni, mintha az egészet nem a kamera kedvéért állítottuk volna fel, mintha csak meghívásra érkeztünk volna a helyszínre. Nem mi hoztuk létre, mi csak ott vagyunk, hogy felvegyük, amit látunk. Tetszett az ötlet, most elõször kértek tõlem ilyesmit. Ez a megközelítés teljesen új látványt eredményez, azt az érzést, hogy egyszerûen csak megfigyelõk vagyunk, akik több kamerával és hosszú lencsékkel lekapják mindazt, amit tudnak. Ez a film nem arról szól, hogy minden egyes jelenet szépen meg van komponálva. Sokszor szemcsés a kép, a keretek elmozdulnak, és a kameramozgás sem tökéletes. Ha ezt következetesen végigvisszük, akkor a közönség úgy fogja érezni, mintha maga is a helyszínen járt volna, és saját szemével látta, hogy mi történt."
A forgatás
Az akciók többsége egy dühöngõ hóvihar kellõs közepén játszódik, a maine-i erõk mélyén. Maga a forgatás azonban nem Maine-ben zajlott. Jon Hutman látványtervezõ bejárta az Egyesült Államok és Kanada sok hegyes-erdõs vidékét, ahol garantált a hóesés. Mivel a történet többször olyan képet igényel, amikor csak egyetlen keréknyom vagy lábnyom látszódik a hóban, olyan helyet kellett keresni, ahol a stáb, a kamerák, a világítás és a gépek láthatatlanok maradhatnak. És persze kellett a közelben egy olyan település is, mely ellátja a kétszázötven fõs stábot. A megfelelõ helyszínt végül a kanadai Prince George-ban találták meg, Vancouvertõl mintegy 500 mérföldre északra. A külsõ felvételek Prince George környékén készültek, néhány épület azonban - mint például a kunyhó vagy a fûszerbolt - csak díszlet volt, amiket Vancouverben készültek és darabokban szállították õket a helyszínre. Ám olyan jól sikerültek, hogy még néhány helybeli is csodálkozott, vajon nem voltak-e ott korábban is.
A forgatásokon általában enyhe, kedvezõ idõjárásért fohászkodnak a filmesek, most azonban más volt a helyzet: a történet szigorú telet követelt meg. A forgatás kezdete elõtt egy héttel azonban az idõjárás aggodalomra adott okot, mert 2002 januárjának elején szokatlanul enyhe idõ fogadta a stábot a helyszínen. De amint elkezdõdött a forgatás, a hó és a hideg is megérkezett Brit Columbiába. Az éjszakai forgatások során mért legalacsonyabb hõmérséklet -37 fok volt. A rövid nappali órák alatt a hideg ellenére mindenkinek nagyon hatékonyan kellett dolgoznia. Késõbb a filmesek Vancouverbe utaztak, ahol mûtermekben építették fel a belsõket. Ezek között szerepelt a kunyhó és a végtelenbe tartó, spirál alakú könyvtárnak elképzelt Emlékek Raktára. Amikor beköszöntött a tavasz, felvették a flashback jeleneteket is, melyek a gyerekkori eseményeket ábrázolták.
Bár Kasdan sok nehézséggel szembesült a forgatás során, a filmkészítés iránti lelkesedése csak tovább nõtt általa. "Húsz éve rendezek filmeket, és egyre jobban vágyom arra, hogy különbözõ dolgokkal ismerkedjem meg - mondja. - Nagyon sokféle filmet szeretek, és szeretném kipróbálni magam azokon a területeken is, amiket még nem ismerek. Az eddig elkészült munkáim zöme a normális világban élõ, mindennapi emberek küzdelmeirõl szólt. Ezzel a történettel viszont azért szerettem annyira foglalkozni, mert rendkívül extrém, túllép a normális világon. Számomra ez a film a lehetõ legnagyobb élvezetet jelentette: ahol szélsõséges helyzetekkel foglalkozhattam, és olyan dolgokat csinálhattam, melyeket eddig soha."
A szereplõk
MORGAN FREEMAN (Curtis ezredes) háromszoros Oscar-jelölt, a legjobb színész kategóriában jelölték A remény rabjai (The Showshank Redemption) és a Miss Daisy sofõrje (Driving Miss Daisy) címû filmekben nyújtott alakításaiért, legjobb mellékszereplõként pedig A hamis riportért (Street Smart). A Miss Daisy sofõrjéért Arany Glóbusz Díjat és a Berlini Filmfesztivál Ezüst Medve Díját is megkapta. Executive producerként is tevékenykedik a Revelation Pictures égisze alatt születõ filmeknél, ilyen volt például a szereplõként is jegyzett Betty nõvér (Nurse Betty) vagy a Meggyanúsítva (Under Suspicion).
További fontos filmjei: A rettegés arénája (The Sum of All Fears), Tiszta ügy (High Crimes), A pók hálójában (Along Came a Spider), Amistad, Vízözön (Hard Rain), A gyûjtõ (Kiss The Girls), Deep Impact, Láncreakció (Chain Reaction), Moll Flanders, Vírus (Outbreak), Hetedik (Seven), Egyedül a ringben (The Power of One), Nincs bocsánat (Unforgiven), Robin Hood: A tolvajok fejedelme (Robin Hood: Prince of Thieves), Hiúságok máglyája (The Bonfire of the Vanities), Az 54-ik hadtest (Glory), Tisztán és józanul (Clean and Sober), Akkor és most (That Was Then, This Is Now), Harry és fia (Harry and Son), Átverés (Eyewitness), Bilincs (Brubaker).
Freeman több tucat televíziós és színpadi szerepet tud a háta mögött. 1993-ban rendezte elsõ filmjét, Bopha címmel, Danny Gloverrel a fõszerepben.
THOMAS JANE (Dr. Henry Devlin) több sikeres filmben vett részt, ezek közül a legfontosabbak: Édes kis semmiség (The Sweetest Thing), Eredendõ bûn (Original Sin), Meggyanúsítva (Under Suspicion), Az õrület határán (The Thin Red Line), "Eden", Begerjedve (The Velocity of Gary), Boogie Nights, "The Last Time I Committed Suicide", Egy nehéz nap (Thursday), Ál/Arc (Face/Off), Háborgó mélység (Deep Blue Sea), Molly - Vár a világ (Molly), Magnolia.
JASON LEE (Beaver) elsõ mozifilmje Kevin Smith Shop show (Mallrats) címû munkája volt, és azóta is dolgozott együtt a rendezõvel a Dogma, a Jay és Néma Bob visszavág (Jay and Silent Bob Strike Back) és a Comic Strip - Képtelen képregény (Chasing Amy) címû filmekben, utóbbiért Independent Spirit Díjat kapott. További filmjei: Totál káosz (Big Trouble), Szívtiprók (Heartbreakers), Vanília égbolt (Vanilla Sky), Majdnem híres (Almost Famous), A közellenség (The Enemy of State), Dilidoki (Mumford), Hûségteszt (Kissing a Fool).
DAMIAN LEWIS (Jonesy) ismert brit színész, eddig fõleg a televíziós produkciókban foglalkoztatták. Egyik legismertebb szerepe a "The Forsyte Saga" tévés adaptációjának egyik fõszerepe volt. Játszott továbbá a "Robinson Crusoe" címû filmben. Most elsõ alkalommal szerepel amerikai játékfilmben.
TIMOTHY OLYPHANT (Pete) filmjei: "Coastlines", "Rock Star", "The Safety of Objects", "Doppelganger", "Head Over Heels", Tolvajtempó (Gone in Sixty Seconds), "Auggie Rose", "The Broken Hearts Club: A Romantic Comedy", "Advice From a Caterpillar", "No Vacancy", Sikoly 2. (Scream 2), Nyomás! (Go), Elvált nõk klubja (The First Wives Club)
DONNIE WAHLBERG (Duddits) korábban a New Kids on the Block nevû popegyüttes tagja volt, majd az írás felé fordult a figyelme. Több tévés produkció mellett játékfilmekben is szerepel. Filmjei: "Triggermen", "Bullfighter", "Diamond Men", Hatodik érzék (The Sixth Sense), "Butter", "Southie", "Body Count", "Black Circle Boys", Önpusztítók (Bullet), Váltságdíj (Ransom).
TOM SIZEMORE (Owen Underhill) elsõ szerepét Oliver Stone Született július 4-én (Born On The Fourth Of July) címû filmjében kapta, késõbb újra együtt dolgoztak a Született gyilkosokban (Natural Born Killers). A bestia (The Relic) címû thrillerben nyújtott alakításáért a legjobb férfiszínésznek járó díjat kapta a Madridi Filmfesztiválon.
További filmjei: Feketelistán (Guilty By Suspicion), Intruderek támadása (Flight of the Intruder), Harley Davidson és a Marlboro Man, Az 57-es utas (Passenger 57), Ahol alvó kutyák hevernek (Where Sleeping Dogs Lie), "Love Is Like That", Légy résen! (Watch It), Lelkük rajta! (Heart and Souls), Tiszta románc (True Romance), Árral szemben (Strinking Distance), Wyatt Earp, Kék ördög (Devil In A Blue Dress), Szemtõl szemben (Heat), A halál napja (Strange Days), Ryan közlegény megmentése (Saving Private Ryan), A közellenség (Enemy of the States), "The Florentine", "The Match", Holtak útja (Bringing Out The Dead), Ilyen a boksz (Play It To The Bone), Vörös bolygó (Red Planet), Pearl Harbor - Égi háború, Másodpercekre a haláltól (Ticker), A sólyom végveszélyben ((Black Hawk Down), Totál káosz (Big Trouble).