információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A Mona Lisa mosolyában Julia Roberts oldalán reprezentatív ifjú színészi gárda vonul fel: Kirsten Dunst, Julia Stiles, Maggie Gyllenhaal és Ginnifer Goodwin vonulnak fel ebben a múlt századi történetben, amelyben nõk küzdenek a kor társadalmi elvárásaival, hogy megtalálják a helyüket egy olyan világban, amiben nagyon nehéz nõként érvényesülni.
Katherine Watson (JULIA ROBERTS) 1953 végén Kaliforniából New Englandbe utazik, hogy mûvészettörténetet tanítson a Wellesley College leányiskolában. Abban a hiszemben lát neki a feladatnak, hogy tanítványai, akik az állam legjobb és legtehetségesebb diákjai, élni fognak az elõttük felvillanó lehetõségekkel. Ám hamarosan rá kell jönnie, hogy a tekintélyes intézményben nagyon is konzervatív légkör uralkodik. A lányok stílus- és etikett tanára, Nancy Abbey (MARCIA GAY HARDEN) széles körben osztott nézetei szerint egy fiatal lány számára sokkal értékesebb egy eljegyzési gyûrû, mint tudományos mûveltség.
Amikor Katherine önálló gondolkodásra bátorítja a tanítványait, összeütközésbe kerül a tanári kar és a diákok konzervatívabb tagjaival, akik közül legelszántabb ellenfele egyik saját tanítványa lesz, az arisztokrata származású Betty Warren (KIRSTEN DUNST). Betty nemrég ment férjhez, így amikor Katherine rábeszéli legjobb barátnõjét, Joant (JULIA STILES), hogy ahelyett, hogy elfogadná küszöbön álló eljegyzését, menjen a Yale-re továbbtanulni, a legelszántabb ellenfelévé válik.
Katherine érkezése felbolygatja az iskola és a diákok életét, tanítványainak elõbb-utóbb dönteniük kell, merre akarnak tovább menni. Egy világban, ami megmondja nekik, hogyan éljenek, Katherine arra tanítja õket, hogyan gondolkozzanak. A döntés hatással lesz egész további életükre, és a választás nagyon nehéz. Még Katherine-nek is.
INSPIRÁLÓ GENERÁCIÓ
Az ismert forgatókönyvíró páros, LAWRENCE KONNER és MARK ROSENTHAL (A Nílus gyöngye - Jewel of the Nile, Majmok bolygója - Planet of the Apes), évekkel ezelõtt rábukkant egy cikkre, ami Hillary Clinton a 60-as években a Wellesley College-ban töltött éveirõl szólt. "A 60-as évekre a Wellesley tantervét már modernizálták, és a diákok természetesnek vették, hogy maguk hozzák meg döntéseiket - meséli Rosenthal. - A cikk nyomán az kezdett el érdekelni minket, hogy egy generációval korábban milyen lehetett itt az élet, még mielõtt a feminizmus forradalma ezüsttálcán nyújtotta volna a nõknek az érvényesülés lehetõségét."
Az eggyel korábbi generáció még teljesen más tanterv alapján tanult. "Reggelente francia irodalmat és természettant tanultak, délután pedig azt, hogyan kell teát szervírozni leendõ férjeik fõnökeinek" - magyarázza Konner.
Az írók alapos kutatást végeztek a II. világháború utáni évek nõi oktatása területén, és láthatták, hogy a háborút követõ zûrzavaros idõkben még a haladóbb szellemû oktatási intézményeket is magával sodorta a nemzeten eluralkodó konzervativizmus. Azok a nõk, akik a háború alatt bizonyították rátermettségüket és akár kemény fizikai munkát is végeztek, miközben férjeik, apáik és fiútestvéreik harcoltak, a háború után arra kényszerültek, hogy feladják állásaikat, hazatérjenek és a háztartást vezessék.
Konner és Rosenthal ellátogatott Wellesley-be, hogy szemügyre vegyék az ország legjelentõsebb és legtekintélyesebb nõi egyetemét. Az intézményben végzett diákok közül többen ismert és elismert szereplõi lettek a politikai életnek, mint pl. Hillary Clinton, Diane Sawyer vagy Madeleine Albright.
A könyvtárban az írók felfedeztek egy fényképet az iskolaújság 1956-os számában, ami világosan tükrözi a kor összes dilemmáját, amivel egy tanulni vágyó nõ szembesülhetett. Egy csinos fiatal nõrõl készült pillanatfelvétel volt, aki az egyik kezében egy serpenyõt, a másikban egy könyvet tart. "Valami ilyesmi volt cikk címe: feleségekbõl lesznek a legjobb tanulók - meséli nevetve Rosenthal. - Micsoda összetett üzenet. Az iskola egyfelõl azzal kérkedett, hogy elvárásai és színvonala vetekszik olyan patinás tanintézményekével, mint a Harvard, ahol csak férfiak tanulnak, miközben azt hangoztatta, hogy a nõ legfõbb célja az életben továbbra is a házasság."
A drámai feszültség, vagyis az ebben a korban a nõkkel szembeni elvárások és a felszín alatt munkáló vágyak közti ellentmondás elég erõs volt ahhoz, hogy beleszeressenek a témába. A Wellesley College ideális környezetnek tûnt, különösen Eisenhower idejében, amikor már küszöbön állt a feminista forradalom. Történetük középpontjába egy fiatal tanárnõt állítottak, aki idealisztikus elképzelésekkel érkezik Wellesley-be a jóval haladóbb szellemû Kaliforniából.
Katherine középosztálybeli, és a UCLA-re járt. "Manapság éppúgy van ez, mint 50 évvel ezelõtt: New England mindig is a régi világot jelképezte, különösen Kaliforniához képest - állítja Konner. - Ezért úgy gondoltuk, hogy legyen Kalifornia Katherine gyerekkorának helyszíne, ahol a társadalmi osztályok kevésbé mereven különülnek el és a szociális érintkezés sokkal lazább."
A cím - Mona Lisa mosolya - abból ered, hogy Katherine mûvészettörténet tanít, és Leonardo mestermûve az egyik leghíresebb és legbonyolultabb alkotások egyike. A film egyik szereplõje felteszi a kérdést Gioconda legendás mosolyáról: "De vajon tényleg boldog?"
"Ez a kérdés a film egyik alaptétele. Arról szól, hogy amit a felszínen látunk, az csak a társadalom által megkövetelt viselkedésmód, és nem egyenlõ azzal, ami valójában végbe megy ezekben a nõkben - magyarázza Rosenthal. - A nõi karakterek mindegyike álarc mögé rejtõzik, és amikor éppen azt hinnénk, hogy kiismertük õket, sikerül meglepetést okozniuk, még Katherine-nek is. Szerintünk a Mona Lisa a kor nõjének tökéletes megtestesítõje. Az emberek tisztában vannak vele, hogy nagyon értékes, de könnyebb birtokolni, mint megérteni. Pontosan ez az, amitõl Katherine próbálja óva inteni tanítványait: ne váljanak csupán egy vagyon mutatós és értékes darabkájává."
LEG-LEG-LEG
Katherine megformálására az alkotók olyan színésznõt kerestek, aki karizmatikus, okos, érzékeny. "Magától értetõdõen korunk legjobb színésznõje, Julia Roberts jutott eszünkbe, akiben együtt van mindaz az intelligencia, fennköltség, és báj, amit a szerep megkövetel" - mondja Konner.
A Robert’s Red Om Films elnöke, DEBORAH SCHINDLER és produkciós partnere, a Revolution Studios-nak dolgozó ELAINE GOLDSMITH-THOMAS rögtön beleszeretett a forgatókönyvbe. "15 éve késztek filmeket Julia Roberts-cel, és azt hittem, már nem tudnak meglepni semmivel, de ez a téma valóban különleges volt - meséli Thomas. - Nagyon érdekel az 50-es évek világa. A történelemben elõször ebben a háborúban ismerték el a nõkrõl, hogy képesek elvégezni a férfiak munkáját. Eldobták a fûzõiket és gyárakat irányítottak. Aztán a háború után vissza kellett venniük a fûzõt és visszaszorultak a háziasszonyszerepbe: kiszolgálták férjeiket és nevelték a gyerekeket. Látszólag minden ment tovább a maga útján, de a felszín alatt már készülõdött az új generáció."
"Katherine jó példája ennek a dilemmának - folytatja Thomas. - Számba veszi a lehetõségeit, és felismeri, hogy van választása. Ez a felismerés inspirálja arra, hogy fiatal lányok tanításával foglalkozzon. Hisz abban, hogy ha bárki is meg tudja változtatni a világot, közülük fog kikerülni."
A lehetséges rendezõk listájának élén végig a brit rendezõ, MIKE NEWELL állt, aki az évek során már számtalanszor bizonyította alaposságát és sokoldalúságát a legkülönbözõbb mûfajokban, mint a Fedõneve: Donnie Brasco vagy a Négy esküvõ, egy temetés (Four Weddings and a Funeral). "Mike filmjei friss, szokatlan hangvételük miatt ragadják meg a közönséget. A szereplõk megközelítése érdekes, izgalmas és eredeti - mondja Thomas. - Még a vígjátékaiban sem találunk közhelyes figurákat."
Newellt nagyon felizgatta a történetben az a tény, hogy olyan idõben és helyen játszódik, ahol és amikor a lázadást és az individualitást rossz szemmel nézték. "Ez a történet jó alkalomnak tûnt annak bemutatására, hogy egy nõ mit tehet és mit nem tehet az életével. Ez olyan téma, ami még soha nem került nyilvános megvitatásra, de ha elõkerül, egész biztosan egy szövevényes társadalmi vita kezdetét fogja jelenteni. Nagyon örültem, hogy a film segítségével jelen lehetek a pillanatnál, amikor ez a változás elkezdõdött."
Newell szerint is Roberts volt a tökéletes választás Katherine szerepére, és Roberts gyorsan igent mondott a rendezõ felkérésére, mivel nagy rajongója a munkáinak. "Katherine gondolatai messze megelõzték a korát - mondja Roberts, aki maga is tanár volt, mielõtt színészi pályára lépett. - Egy tanár esetében nincs jobb pedagógiai módszer, mint hogy engedi kibontakozni a diákok személyiségét, ami által felfedezik az önmagukban rejlõ erõt."
"Noha tanítványai eleinte vénlánynak tartják, mivel már elmúlt 30 és még mindig hajadon, Katherine úgy érzi, hogy jól döntött. Ez a lányok némelyikét elrettenti, másokat pedig erõsít - folytatja Roberts. - Épp ez az, ami ennyire lenyûgözõ ebben a korszakban: a feminizmus még nem bontakozott ki, és csak repedések jelzik, hogy egy új korszak hajnalán vagyunk."
Katherine központi figurája körül ifjú színésznõk reprezentatív csapata domborít. "Nagyon ritka, hogy egy filmen belül ennyi jó nõi szerep legyen, különösen fiatal nõi szerep - mondja Newell. - A szerepek mindegyike egy-egy gyöngyszem. Van bennük vígjátéki elem, keménység és elesettség is, ezekbõl az összetevõkbõl bontakozik ki a kor nõjének csodálatos mintája"
Hogy teljesebb képük legyen a korról, Konner és Rosenthal interjút készítettek olyan nõkkel, akik karriert futottak be és olyanokkal is, akik visszaléptek és férjhez mentek. Feltúrták a Wellesley egész archívumát. Az egyik publikációban fiatal lányokat ábrázoló fotókat találtak, amik annyira lenyûgözték õket, hogy a portrékat kitûzték a falra, hogy inspirációt merítsenek belõlük az írás során. "Mindegyik fotóhoz történeteket találtunk ki - meséli Rosenthal. - Így született pl. Betty Warren figurája: az iskolai újság szerkesztõje, aki abbahagyja tanulmányait, hogy férjhez menjen a tökéletes élet fele vezetõ út elsõ lépcsõfokaként."
Betty anyja szintén Wellesley-i diák volt, és nagy befolyása van mind a kollégium, mind lánya életére, aki személyes sértésnek veszi Katherine provokatív életfelfogását. "Kezdetben Betty egy utálatos kis liba, aki mindenkivel leereszkedõen viselkedik. Aztán megismerjük az anyját, aki egy igazán rémes nõszemély, és megértjük, hogy Betty mitõl vált ilyenné. Apránként szakadozik le Betty álarca, és végül maga is teljesen összeomlik - magyarázza Newell.
Kirsten Dunst, aki húszévesen kapta meg Betty szerepét, máris veteránnak számít Hollywoodban, legutóbb a Pókember (Spider-Man) c. sikerfilmben láthattuk. "Betty-hez hasonló szerepem még soha nem volt - vallja be Dunst. - Nagyon vicces volt ilyen utálatos libát játszani. Betty annyira konvencionális és szûklátókörû. Nem kérdõjelez meg semmit, de amint valaki provokálja, kiborul a bili."
Amikor Betty illúziói elszállnak és "tökéletes" házassága csõdöt mond, rideg külseje gyorsan lemálik. "Egész életét az anyja igazgatta, az anyja fiatalabb kiadásává vált - folytatja Dunst. - Hisz abban, hogy ha egyszer férjhez megy, minden tökéletes lesz, csakhogy õ sem szereti a férjét és a férje se õt. Úgy tesz, mintha boldog lenne, kényszeredetten mosolyog, de végül összeomlik. Épp Katherine lesz az, aki bátorítja, hogy önmaga legyen. Ez a film errõl szól: legyünk õszinték önmagunkhoz és vállaljuk a döntéseink következményeit."
Joan, Betty szobatársa másképp reagál a mûvészettörténet tanár provokatív nézeteire, noha õ is ugyanabból a társadalmi osztályból származik, mint Betty. Éppen eljegyzésére készül, de Katherine elszántságából erõt merítve elhatározza, hogy folytatja tanulmányait a Yale jogi karán.
Joan kedvességének és intellektuális különlegességének megjelenítésére JULIA STILES (10 dolog, amit utálok benned - Ten Things I Hate About You) volt a tökéletes jelölt. "Joan tradicionális, jó tanuló, de csak magol - mondja Stiles. - Mint a Wellesley többi diákja, õ is tudja, hogyan kell értelmezni és visszaadni a kapott információt. Aztán betoppan Katherine, és azt mondja neki, hogy saját magáért kell gondolkodnia, és ez nagyon meggyõzõen hat Joanra."
Az alkotók MAGGIE GYLLENHAALt választották ki Giselle szerepére (A titkárnõben láthattuk nemrég), a kifinomult diáklányéra, aki azzal sokkolja társait, hogy fûvel-fával ágyba bújik, habár ebben a korban ez nagyon felháborító volt. Giselle-t nagyon boldoggá teszi a Katherine-nel való találkozás. "Nagyon hiányzik neki, hogy liberális nézeteit és társaitól eltérõ gondolkodásmódját igazolja valaki, és ezt a valakit meg is találja Katherine-ben, aki megérti, és végre nem helyteleníti tetteit" - magyarázza Gyllenhaal.
Gyllenhaal szerint Giselle alapvetõ problémája nem a természete, hanem az ítélet, amit a társai és a társadalom mond fölötte. "Giselle az a fajta, aki mindenkinek az arcába mondja a véleményét, és nem érti, hogy miért csinál mindenki olyan nagy ügyet abból, hogy több férfival is lefekszik. Az õ hitvallása az, hogy enni kell, ha éhesek vagyunk, táncolni, ha táncos kedvünk van, és szeretkezni, ha ahhoz támad kedvünk. Én próbáltam nem ítélkezni fölötte."
Connie, a középnyugati kislány szerepére, aki ösztöndíjas a Wellesley-n, az alkotók GINNIFER GOODWINt kérték föl. "Csak rá kell nézni - mondja Deborah Schindler producer. - Olyan, mintha most lépett volna elõ az 50-es évekbõl."
Noha sok mindenen keresztülment életében, Connie-nak nincs önbizalma. "Azt gondolja, hogy õ se nem szép, se nem okos, se nem tehetséges, mint a többiek, ezért olyan fontos neki ez a közösség, és ezért hagyja, hogy alkalomadtán megalázzák" - fejti ki a színésznõ.
Katherine segítségével Connie önbizalmat gyûjt, és életében elõször hajlandó belemenni egy kalandba. "A szerelem, mint tényezõ, hirtelen betör az életébe, és ez az új érzés erõt ad neki ahhoz, hogy végre egyszer csak önmagával törõdjön. Õ is nagy változáson megy keresztül."
Nem sokkal azután, hogy Oscar-díjat kapott Ed Harris Pollock c. filmjében játszott szerepéért, Marcia Gay Harden csatlakozott a Mona Lisa mosolya csapatához, hogy megformálja ezt a nagyon konvencionális asszonyt. Nancy Abbey beszéd-, és etikett tanár Wellesley-ben. "Nancy valahogy az anyámra emlékeztet - meséli Harden. - A mamám egy tipikus dallas-i hölgy és olyan normák, értékek és etikett szerint nõtt fel, amiket az 50-es években egy fiatal lánytól követeltek. Nancy nagyon erõsen próbálja képviselni, hogy szerinte milyennek kell lennie egy nõnek, ami egyszerûen imádnivaló. Van valami nemesség és kellem a manírjaiban és nagy kár, hogy viselkedésünknek ez az aspektusa már eltûnt. Van egy fájó pont az életében, amit a kor kényszere erõszakol rá. Szívszaggató, ahogy Nancy inkább úgy dönt, hogy marad és vénlányként éli le az életét, mintsem valami új dologban kezdjen, mert szerinte a társadalom úgy ítéli meg, hogy az õ korában már túl késõ az ilyesmihez."
Harden számára a Mona Lisa mosolya a korszak hû tükre és egyben fõhajtás a Wellesley nõi diákjai elõtt, akik kitörtek és kitaposták az utat a többiek elõtt. Õk voltak az a generáció, amelyik megmutatta magát a világnak, és változtatott a menetén.
A FORGATÁS
A felkészülési folyamat részeként a szereplõk több hetet töltöttek az 50-es évek etikettjének, beszédstílusának és táncainak elsajátításával. LYLY LODGE etikett-szakértõ volt a segítségükre, hogy fél évszázaddal visszamehessenek az idõben.
"Olyan dolgokat kellett tanulnunk, mint hogyan fogunk kezet, hogyan gyújtunk meg egy cigarettát szabályosan, hogyan tesszük keresztbe a lábunkat és hogyan ne, melyik ezüstöt mikor kell használni az asztalnál - mond néhány példát Goodwin. - Szóval csupa olyasmit, amirõl azelõtt halvány fogalmam sem volt."
"Hihetetlen volt - mosolyog Julia Stiles. - A próbák kezdete elõtt azt mondtam anyunak: nem tudom, mit fognak velem kezdeni, én annyira fiús vagyok. De mostanra tudom, hogy kell elegáns fiatal hölgyként helyet foglalnom egy partin."
A táncleckék is nagyon hasznosnak bizonyultak, ráadásul segítettek feloldani néhány gátlást is. "Nagyon izgultam eleinte a Julia Roberts-szel való találkozás miatt - nevet DOMINIC WEST, aki az egyik tanár kollegát játssza. - De miután túl voltunk az elsõ néhány fox-troton, már sokkal könnyebbnek tûnt a dolog."
Csakúgy, mint az általa játszott karakter, Roberts inspiratívan hatott a fiatal színésznõkre, akik most elõször dolgoztak vele. "Soha nem gondoltam volna, hogy valaha Julia Roberts partnere leszek egy filmben - vallja be Gyllenhaal. - Teljesen lenyûgözött, ahogy mozog, ahogy jár, ahogy az emberekkel érintkezik. Õ egy határozott, tiszta, erõs nõ, és ez az alapvetõ oka a népszerûségének.
Roberts kedvessége és odafigyelése alapvetõnek bizonyult Dunst számára, akit szerepe kívülállása egy kicsit a csapattól is elválasztotta. "Néha elõfordul, hogy az ember integrálja az általa játszott figura érzelmeit, ezért néha nagyon szomorú voltam. Mindenki annyira összetartozott, csak én voltam kívülálló. De Julia sokat segített. Ott sétált a díszlet körül még akkor is, ha nem volt jelenete, és néha odajött, hogy csak úgy megöleljen."
A KOR SZELLEME
A 21. században a Wellesley még mindig a nõi oktatás fellegvára, és nagyon barátságosan fogadta a stábot. Az alkotók betekinthettek a kollégium hatalmas archívumába, és engedélyt kaptak a forgatásra a festõi Massachusetts campusban, amit Frederick Law Olmstead tájépítész tervezett, aki a New York-i Central Parkot is jegyzi. "Végigsétál az ember ezen a campuson, ami a tökéletes egyetem megtestesülése" - meséli lelkesen Roberts.
A Betty egyik barátját játszó LAURA ALLEN elsõ kézbõl ismeri a Wellesley tradícióit, mivel nemrég szerezte meg ott a diplomáját, ezért nagy segítségére volt a stábnak. A régi tradíciók közül némelyik még ma is él, ezek egyike a karikázás. "Eredetileg a karikázás gyõztesérõl azt tartották, hogy õ fog elsõként férjhez menni. Ez a 80-as években arra változott, hogy nagy karriert fog befutni. Mára a gyõztes jutalma, hogy elsõként válnak valóra az álmai, akármik is azok" - meséli Allen.
Az egyetem 1953-as arcának újrateremtéséért a látványtervezõ JANE MUSKY felelt. Rengeteg lehetséges helyszínt nézett meg New York körzetében. "Azért imádok kosztümös filmet forgatni New Yorkban, mert számtalanok a lehetõségek. Nem kell olyan radikális döntést hoznunk, hogy felvesszük Wellesley-ben a külsõket, aztán elutazunk mondjuk Bostonba, hogy az összes belsõt és kollégiumi jelenetet ott csináljuk meg.
Számos egyetemen forgatott a stáb, többek közt a Yale és a Columbia is szolgált helyszínül a filmben, valamint a Silliman College, ami ironikus módon a Wellesley régi riválisa, a Harvard egyik épülete. Wellesley városkát a New York-i Tarrytown nevû várossal kellett helyettesíteniük, mert ez még kellõen apró és ódivatú maradt, míg az eredeti már sokat változott.
Nancy otthonát egy viktoriánus házból alakították ki, ami pontosan tükrözte Nancy tökéletességre való törekvését - mindent beborít a dombornyomott bútorszövet. "A forgatókönyvben az áll, hogy Nancy imádja a dombornyomott bútorszövetet és a mintákat, így ez lett szakmai életem egy legnehezebb feladata - meséli nevetve Musky. - Anyagok százait néztem végig heteken át, és próbáltam ennek az egésznek a vizuális jelentését megragadni valahogy."
MICHAEL DENNISON jelmeztervezõ alapos kutatást végzett a korszak viseletében. Amellett, hogy a szereplõknek kb. 350 jelmezt készített el, 7000 statisztát is fel kellett öltöztetnie. "A 40-es és az 50-es évek azért is számít különlegesnek a kosztümös filmek között, mert minden nõnek kötelezõen viselnie kellett a korszakra jellemzõ fûzõt és tartozékait, különben nem néztek volna úgy ki, ahogy kinéztek."
Még a fiatal lányok is hordtak fûzõt vagy derékszorítót, hogy közelítsék az ideálisnak kikiáltott darázsderekat. Dennison elõre figyelmeztette a színészeket: "Gyûlölni fogtok. Kényelmetlenül fogjátok érezni magatokat. De ez a kényelmetlen érzés segíteni fog, a ruhátok mindig emlékeztetni fog arra, hogy kik vagytok és mikor."
A KORSZAK HANGJA
A Mona Lisa mosolya zenéje tematikusan harmonizál a filmmel. Hasonlóan a korai 50-es évekhez, amiben a film játszódik, a zene megmarad a 30-as, 40-es évek népszerû dallamainál, ugyanakkor már érezhetõ a "modern kor" elsõ fuvallata, hiszen ez az a korszak, amiben a rock’n roll hamarosan elsöprõ erõvel jelenik meg a könnyûzenében.
Az alkotók úgy döntöttek, hogy a korszakban rögzített felvételek helyett inkább kortárs elõadókat kérnek fel korabeli dalok átdolgozására, mint pl. Mandy Moore, Celine Dion, Barbra Streisand, Chris Isaak vagy Macy Gray, ami remekül tükrözi a film hangvételét. "Az, hogy kortárs elõadók elõadásában halljuk a dalokat, új életre kelti õket, és sokkal hatásosabbak így, mintha az eredeti felvételeket használtuk volna. Tudom, hogy furán hangzik, de ezek a dalok szerették, hogy új életre kelhettek" - állítja TREVOR HORN, a hangfelvételekért felelõs producer.
SZEREPLÕK
JULIA ROBERTS (Katherine Watson) nevét senkinek nem kell bemutatni. A ragyogó színésznõt legutóbb George Clooney rendezõi debütálásában, az Egy veszélyes elme vallomásai (Confessions of a Dangerous Mind) c. filmben láthattuk. Következõ munkája Patrick Marber "Closer" c. színdarabjának filmes adaptációja lesz Mike Nichols rendezésében.
Nemrégiben Oscar-díjjal és Golden Globe-bal jutalmazták Steven Soderberg Erin Brockovich c. filmjében nyújtott alakítását. A rendezõ következõ, Ocean’s Eleven - Tripla vagy semmi c. filmjében láthattuk olyan neves sztárok oldalán, mint George Clooney, Matt Damon és Brad Pitt, és hamarosan a film folytatása is a mozikban lesz.
Legutóbbi munkái mind nagy kassza- és közönségsikert értek meg: Sztárom a párom (Notting Hill), Oltári nõ (Runaway Bride), A mexikói (The Mexican), Amerika kedvencei (America’s Sweethearts).
Hollywood számos filmsikere kötõdik a nevéhez. Elsõként a Mystic Pizza és az Acélmagnóliák (Steel Magnolias) c. filmekben vonta magára a közönség és a szakma figyelmét, utóbbiért kapta elsõ Oscar-jelölését is. Következõ filmje, a Micsoda nõ (Pretty Woman) világszerte hatalmas siker, így Roberts egy csapásra Hollywood élvonalbeli kedvencei közé került. Emlékezetes alakításokat láthattunk tõle a következõ filmekben: Egyenesen át (Flatliners), Egy ágyban az ellenséggel (Sleeping with the Enemy), A Pelikán ügyirat (The Pelican Brief), Szóbeszéd (Something to Talk About), Michael Collins, A varázsige: I Love You (Everyone Says I Love You), Álljon meg a nászmenet! (My Best Friend’s Wedding), Összeesküvés-elmélet (Conspiracy Theory), Édesek és mostohák (Stepmom).
KIRSTEN DUNST (Betty Warren) nevét legutóbb a Pókember (Spider-Man) c. szuperprodukció kapcsán hallhattuk, hamarosan láthatjuk a folytatásban is, valamint Cameron Crowe "Elizabethtown" c. készülõ filmjében.
Legutóbbi munkái: Pénzeszsák (The Cat’s Meow), "Levity", Hajrá, csajok! (Bring It On), "Virgin Suicides", Õrült és gyönyörû (Crazy/Beautiful).
Golden Globe-ra jelölték az Interjú a vámpírral (Interview with the Vampire) c. filmért. További filmes munkái: Fruska Gate (Dick), "Drop That Gorgeous", Kisasszonyok (Little Women), Jumanji, Éjanyánk (Mother Night), Amikor a farok csóválja (Wag the Dog), Chipkatonák (Small Soldiers).
Dunst háromévesen került a filmiparba, több mint 100 tévéreklám után debütált a vásznon 1989-ben Woody Allen New York-i történetek (New York Stories) c. filmjében.
JULIA STILES (Joan Brandwyn) legutóbb a Bourne-rejtély (The Bourne Identity) c. filmben láthattuk Matt Damon oldalán, valamint a "The Business of Strangers" c. független filmben, és három Shakespeare-inspirálta produkcióban: "O" (Othello), Hamlet, 10 dolog, amit utálok benned (Ten Things I Hate About You), ez utóbbiért több díjjal is jutalmazták. További filmszerepei: A szívem érted rapes (Save the Last Dance), Ennyi (State and Main), Gonosz (Wicked), Esküdni mernék (A Guy Thing), Az ördög maga (The Devil’s Own), Csillagvirágok (I Love You, I Love You), Nyitott szemmel (Wide Awake).
Stiles filmes munkái mellett tévésorozatokban és színpadon is játszik valamint forgatókönyveket ír.
MAGGIE GYLLENHAAL (Giselle Levy) legutóbbi filmsikerei: A titkárnõ (Secretary), Adaptáció (Adaptation), Fiúk az életembõl (Riding In Cars With Boys), A titkárnõért számos díjra is jelölték.
Elsõ filmes munkáját 1992-ben a Lápvilág (Waterland) c. filmben kapta, ezt követték a Cecil B. Demented, a Fedõneve: Donnie Darko, a "Casa de Los Babys" és az "In God’s Hands" c. filmek.
GINNIFER GOODWIN (Connie Baker) gyerekként kezdte színészi karrierjét, színpadi képzése során a Royal Shakespeare Academy tanfolyamán is részt vett, Bostonban és Londonban szerzett színi diplomát.
Színpadi munkáin kívül az NBC "Ed" c. sorozatában és a "Porn ’n Chicken" c. filmekben láthatta eddig a közönség.
DOMINIC WEST (Bill Dunbar) angliai születésû, legutóbb az Oscar-díjas Chicago c. musicalben játszott.
1992-ben debütált elõször mozifilmben a III. Richard c. drámában, azóta Hollywood számos sikeres filmjében láthattuk: Túlélni Picassót (Surviving Picasso), Szentivánéji álom (A Midsummer Night’s Dream), "Diana and Me", "Rockstar", 28 nap (28 Days).
MARCIA GAY HARDEN (Nancy Abbey) Hollywood eredeti tehetségeinek egyikeként folyamatosan dolgozik színpadon, tévében és filmben egyaránt.
Ed Harris 2001-es Pollock c. filmjében nyújtott alakításáért számos értékes díj mellett az Oscar-díjat is hazavihette. Legutóbbi munkái Clint Eastwood Titokzatos folyó (Mystic River) valamint John Sayles "Casa De Los Babys" c. filmjei voltak.
A Coen-testvérek fedezték föl, rögtön nõi fõszerepet bízva rá a Halál keresztútján (Miller’s Crossing) c. filmjükben, majd szerepet kapott a "Late For Dinner" és a Lestrapált emberek (Used People) c. filmekben
További filmes munkái közül néhány: Ûrcowboyok (Space Cowboys), Ha eljön Joe Black (Meet Joe Black), Flubber - A szórakozott professzor, Gyilkos donor (Desperate Measures), "Gaudi Afternoon", Halálhírre várva (Safe Passage), Bizsergés (Crush), "The Spitfire Grill", Elvált nõk klubja (The First Wives’ Club).
"time is not money"
