információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A Produkcióról
Jessica Shepard (Ashley Judd), a frissen elõléptetett rendõrfelügyelõ, egy sorozatgyilkos után nyomoz, és döbbenten fedezi fel, hogy az áldozatok mind olyan férfiak, akikkel az utóbbi idõben neki viszonya volt. A nyomozás egyre váratlanabb fordulatokat hoz, és egyre jobban összekuszálódik, ahogy Jessica munkatársa (Andy Garcia) furcsán kezd viselkedni, és a rendõrfõnököt (Samuel L. Jackson) felszólítják, hogy zárja ki Jessica-t a nyomozásból, mivel õ az elsõ számú gyanúsított. Minden nyom hozzá vezet, õrá utal, és Jessica is gyanakodni kezd, hogy talán õ maga a gyilkos, aki után nyomoz.
Az Intertainment, a Paramount Pictures együttmûködésével, a Kopelson Entertainment produkciójában bemutatja Philip Kaufman Függõség címû filmjét, Ashley Judd, Samuel L. Jackson és Andy Garcia fõszereplésével. A filmet rendezte Philip Kaufman, a producerek Arnold Kopelson és Anne Kopelson, valamint Barry Baeres és Linne Radmin. A forgatókönyvet írta Sarah Thorp, az executive producerek Stephen Brown, Robyn Meisinger és Michael Flynn. A további szerepekben David Strathairn, Russell Wong és Mark Pellegrino.
Társ-producerek: Peter Kaufman és Sherryl Clark; operatõr: Peter Deming, A.S.C.; látványtervezõ: Dennis Washington; vágó: Peter Boyle; jelmeztervezõ: Ellen Mirojnick; zeneszerzõ: Mark Isham.
A SZTORIRÓL
A Golden Globe- és Emmy-jelöléseket kiérdemelt Ashley Judd számára egy Jessica-féle erõs nõ figurájának megformálása, aki tele van ambícióval, lendülettel és kitartással, hogy a férfiak világában is sikerrel megállja a helyét, olyan lehetõség volt, amit nem szalaszthatott el. A figura rendkívül érdekes, dinamikus karaktere - Jessica nem csak azt tanulta meg, hogy hogyan boldoguljon a férfiak világában, hanem azt is, hogy egyenrangú legyen a férfiakkal, mind fizikai, mind pszichológiai szempontból - különösen vonzotta a színésznõt a szerephez.
"Azt hiszem, az ötlet fantasztikus, a szöveg érdekes és izgalmas, a sztori abszolút lebilincselõ - mint ahogy maga Jessica is." - mondja Judd lelkendezve az általa megformált figuráról, egy nõrõl, akinek nincsenek sem aggályai, sem lelkiismeret furdalása, ha szabadjára engedi érzékiségét és szexualitását. "Ez határozottan nem a klasszikus "veszélyben lévõ nõ" filmtéma. Rengeteg váratlan fordulat és összekuszálódó szál van benne, nem is említve a nõi fõszereplõ hihetetlenül kidolgozott figuráját, aki kész elfogadni a szexuális kérdésekben oly jellemzõ kettõs mércét, és bátran felveszi a kesztyût, bármelyik férfi is a kihívója. Egész egyszerûen fantasztikus ez a nõ, és én különösen azt szeretem a figurában, hogy a keménysége egy jottányit sem befolyásolja a sebezhetõségét."
Samuel L. Jackson, aki a Jessica számára afféle apa figurát is jelentõ rendõrfõnököt alakítja, szintén a sztori elõre nem látható alakulását szereti a filmben, egyben nagy várakozással és örömmel nézett egy olyan kaliberû rendezõvel való együttmûködés elé, mint amilyen Philip Kaufman.
"Régi csodálója vagyok Phil munkájának, és most, hogy láttam munka közben is, meg tudom érteni, hogy a filmjei miért is olyan kvalitásúak, amilyenek." - állapítja meg az Oscar- és Golden Globe jelöléseket kiérdemelt színész. "Azt hiszem, arról van szó, hogy Phil egy remek sztorit választott, és azt a pszichológiai thriller szintjére emelte, olyan végkifejlettel, amire senki sem számít."
Philip Kaufman arról ismert, hogy bonyolult meseszövésû sztorikat tud a nagyközönség számára is élvezhetõ módon filmre vinni. Kaufman rendezte a Milan Kundera azonos címû, nagysikerû regényébõl készült The Unbearable Lightness of Being (A lét elviselhetetlen könnyûsége) címû filmet, és a regény alapján írt forgatókönyv írójaként Oscar díjra jelölték Legjobb Adaptált Forgatókönyv kategóriában. Kaufman ezúttal a Függõség címû film rendezõjeként kamatoztatja rendezõi képességeit.
"Ezt a filmet a szexualitástól fûtött komplexitás jellemzi, és ez teszi a sztorit különlegesen rejtélyessé." - állapítja meg Kaufman, utalva mind a rendkívül kifinomultan bonyolult meseszövésre, mind a filmben mindvégig kitapintható érzékiségre. "Itt nincsenek sztereotípiák, sem a férfi, sem a nõi figurák tekintetében, nincsenek nyilvánvaló nyomok és nyilvánvaló gyanúsítottak, és sem a nézõ, sem maga a fõszereplõ nem tudja biztosan, ki is a gyilkos, egészen a film utolsó néhány jelenetéig."
Legalább annyira, mint Jessica, a gyilkos személyére vonatkozóan a sötétben tapogatózik Jessica társa, az Andy Garcia által megszemélyesített Mike Delmarco is, aki maga sem mentes a gyanú alól. Garcia, aki a Godfather: Part III (Keresztapa 3.) címû filmben nyújtott alakításával Oscar- és Golden Globe jelölést érdemelt ki, rendkívüli módon örült a lehetõségnek, hogy Kaufmannal dolgozhat, a rendezõ filmjeinek mind a témaválasztás, mind a szereplõk jellemformálása tekintetében különleges és ritkának mondható jellege miatt.
"Amikor az általam alakított figurát bemutatják Jessica-nak, azonnal érezni lehet a kettõjük közötti erõs fizikai kapcsolatot és az egymás iránt érzett kölcsönös megbecsülést." - mondja Garcia. "Az ember azonnal tudja, hogy õk ketten kiállnak egymásért, fedezni fogják egymást. Még amikor a nyomok Jessica irányába kezdenek mutatni, Mike az, akinek sosem inog meg a Jessica ártatlanságába vetett hite. Jessica a társa, és Mike a társa mellett áll."
Kaufman, a rendezõ úgy érzi, hogy a Judd és Garcia közötti, a vásznon is átsütõ vonzalom, a közös hullámhossz, amelyen játszottak, és a tény, ahogy ezt a két színész nyíltan vállalta is, alapvetõ jelentõségû volt. "Tényleg nagyon örültem a két színészben izzó intenzitásnak, amely feszültséget, lojalitást, sõt forró fizikai vonzalmat sugárzott egymás felé, anélkül, hogy egy percre is csorbította volna a gyilkos leleplezését célzó erõfeszítéseik õszinte elszántságát."
Arnold Kopelson, Oscar díjas producer és Anne Kopelson producer mindketten rendkívül boldogok voltak, hogy ilyen kimagasló tehetségû szereplõgárdával dolgozhattak együtt, és úgy érzik, hogy minden egyes szereplõ fantasztikusan mély átérzést vitt az alakításába.
"Anne és én valósággal fel voltunk lelkesülve, hogy ilyen élvonalbeli színészeket tudtunk megnyerni ehhez a filmhez, és mindegyikükkel óriási élmény volt együtt dolgozni." - mondja Arnold Kopelson. "Nemcsak nagy színészek, már a színészi alakítást illeti, hanem rendkívül professzionálisak voltak az egész folyamatot tekintve is."
Kopelson hozzáteszi, hogy Ashley Judd és Andy Garcia között csodálatos vonzalom, vagy összhang mûködik, amely fantasztikusan érvényesül a vásznon, és ahogy a Judd által alakított figura gyakran juttatja kifejezésre a szexuális kérdésekhez való bátor hozzáállását, és azt, hogy szexualitása legalább annyira felszabadult, mint férfi társaié, úgy a színésznõ is úgy játssza a szerepet, hogy egyetlen pillanatra sem fogja vissza magát.
"Delmarco nagyon védelmezi Jessica-t - talán egy kicsit túlzó módon is - de Jessica rendkívül erõs személyiség, és minden férfival szemben felveszi a kesztyût, és ez alól Delmarco sem kivétel." - mondja Kopelson. "Amikor kettejük akarata összeütközésbe kerül, az nagyon érdekes dinamikát teremt a vásznon. Ashley és Andy egyaránt fantasztikus munkát végeztek. Ami pedig Sam Jackson-t illeti, õ valami hihetetlen méltóságot kölcsönöz minden figurának, akit csak megszemélyesít. Tökéletesen megjeleníti a Jessica életében a hatalmat és tekintélyt jelentõ figurát, és hihetõvé teszi, hogy ez a figura egyben a tanítómester is Jessica számára."
Jessica, aki egy férfiak uralta világban dolgozik, és állandóan érintkezésbe kerül a bûnözõk világával is, megtanulta, hogy mind szellemi, mind fizikai értelemben gyorsan kell reagálnia mindenre. Adott esetben éppen a vérmérséklete az, ami a legtöbbet hozza ki belõle, és ez az a pont, amikor Dr Melvin Frank, a San Francisco-i Rendõrség pszichiátere belép a történetbe. David Strathairn (L. A. Confidential / Szigorúan bizalmas) alakítja a csendes és nyugodt, de állandóan fürkészõ Dr Frank figuráját, akit arra kérnek fel, hogy õ kezelje Jessica-t, aki túlbuzgóságában, úgy tûnik, túlment bizonyos határokon. Dr Frank feladata, hogy Jessica személyiségének, múltjának mélyére ásson, hogy kiderítse, mi is áll viselkedésének hátterében.
"Dr Frank a rendõrök speciális fajtájából való." - magyarázza Strathairn. "Õ tulajdonképpen orvos, akinek az irodája valójában az egyetlen olyan hely, ahol a rendõrtiszt kollégái kiönthetik a szívüket, elmondhatják a problémáikat. Miközben Jessica viselkedésének okait kutatja, Dr Frank észreveszi, hogy a nõ egyre elgyötörtebbnek, egyre megviseltebbnek látszik. Jessica kemény diónak bizonyul, nagyon zárkózott, aki nem egykönnyen ad szabad folyást legbensõbb érzelmeinek, és azt hiszem, hogy ez bizonyos értelemben gyanakvást szül a nézõben, vajon Jessica tudatában van-e, vagy sem, saját egyre rosszabbodó állapotának - nem csupán fizikai, de érzelmi és pszichológiai értelemben egyaránt."
Mivel a gyilkos még mindig szabadlábon van, és továbbra is szedi áldozatait, a nyomozás során felmerülõ kérdésekre végül is csak a bûnügyi laboratórium adhat választ, a labor, amit a Camryn Manheim által alakított fõorvosnõ vezet szakszerûen és hatékonyan. "Lisa, az általam alakított figura, imádja azt, amit csinál, és nagyon komolyan veszi a munkáját." - mondja Manheim. "Ha valami olyan információra akad, ami irányt mutat egy adott eset feltárásában, vagy segíthet egy bûntény megoldásában, akkor képes örömében dalra fakadni, és táncra perdülni, úgy ahogy van, fehér köpenyben, a labor közepén. Úgy tekinti a munkáját, mint egy puzzle kirakását, ahol az apró részletekkel kezdve, elõször egy kicsi, majd egyre nagyobb részét állítja össze a képnek."
A The Practice címû népszerû sorozatban nyújtott alakításáért Emmy- és Golden Globe díjjal kitüntetett színésznõ fel volt villanyozva, amikor Kaufman felkérte erre a szerepre. "Kaufman nem olyan figurát akart megformálni, aki pusztán egy orvos, akibõl csak úgy ömlik a szakmai zsargon, ez a doktornõ jópofa, kedves, szarkasztikus, sõt még szerelmes is az egyik nyomozóba."
A forgatókönyvben szereplõ összes érdekes, és jól megírt figurát figyelembe véve, segítve a színészeket abban, hogy magát a színészi alakítást is felülmúlva, élettel töltsék meg a figurák személyiségét, Kaufman, mint rendezõ rendkívül elégedett volt a teljes szereplõgárda által nyújtott alakításokkal.
"Habár rengeteg akciót és rejtélyt szõttünk bele a sztoriba, a film sodró hatását végsõ soron a figurák adják." - mondja Kaufman. "Azt hiszem, ez a fantasztikus szereplõgárda valóban magasabb szintre emelte ezt a lélektani thrillert."
A FORGATÁSRÓL
Mindenképpen el akarván kerülni San Francisco megjelenítésében a sablonos megoldásokat, Kaufman, aki régóta maga is lakója a városnak, hátborzongató hangulatot akart teremteni a sok szépség kellõs közepén. Elképzelése megvalósításához Dennis Washington látványtervezõt hívta segítségül, aki korábban már dolgozott együtt Arnold Kopelson producerrel a The Fugitive (A szökevény), Life as a House (Az élet háza), The Net (A hálózat csapdájában), The General’s Daughter (A tábornok lánya), és a No Way Out (Nincs kiút) címû filmeken.
"Philip mindig olyan világot teremt, ami felcsigázza a nézõ érdeklõdését. Mindegyik filmjére az jellemzõ, hogy kiválaszt egy dolgot, amit aztán addig alakít és fejleszt, míg egyre érdekesebbé válik." - állapítja meg Washington. "Van bizonyos elõélete a ’film noir’ mûfajában, és az ebben a stílusban készült régi filmekre vonatkozó tudását remekül felhasználja, persze korunk ízléséhez igazítva. Philip elképzelését úgy akartam megvalósítani, hogy a ’noir’ szellemét maivá és hihetõvé próbáltam tenni."
Washington számára az jelentette a legnagyobb kihívást, hogy olyan hátteret teremtsen, ami megadja a film alaphangulatát, ugyanakkor még erõteljesebbé teszi a mese váratlan fordulatainak és történéseinek a titokzatosságát. Ennek érdekében olyan helyszíneket keresett San Francisco-ban, amelyek jó keretet nyújtanak a modern nyomozói munkához.
"Ez nem egy stilizált kép. Ennek mindvégig hihetõnek kell lennie. Ezeknek a nyomozóknak a valós világát kellett megtalálnunk, és ebbõl a realitásból kiindulva találni valamit, ami drámai, ugyanakkor logikus."
Ahogy a helyszínek becserkészése haladt a Mission District környékétõl az Öböl felé, nyilvánvalóvá vált, hogy a vízpart az a helyszín, ahol a történet a legjobban érvényesül.
"A víz olyan elemét képezte a látványnak, ami elõször egyikünk fejében sem fordult meg." - mondja Philip Kaufman rendezõ, aki eredetileg a város Mission District negyedében látta a film történéseinek központi helyszínét. "De hát lenn, a móló, mint egy bûntény helyszíne, egészen más érzéseket kavar fel, és sokkal kísértetiesebb és kegyetlenebbül hideg benyomást kelt, mint sok más helyszín San Francisco-ban, amelyeket gyakran látunk filmekben."
Rory Enke, a helyszín kialakításáért felelõs ügyelõ nagyon örült, hogy a San Francisco-i Öbölre esett a választás, mint a film hátteréül szolgáló helyszínre. "Az Öböl San Francisco egyik legnagyobb, kiaknázatlan lehetõségét kínálja, mert lényegében ez a természetes vadonélõ környezet közvetlenül a város mellett van." - mondja Enke, aki az Észak-Kaliforniában játszódó helyszínek ügyelõje volt a Stephen King könyve alapján készült The Green Mile (Halálsoron) címû filmnél, és aki sokat vitorlázott már az Öbölben. "Ahogy folytattuk a kutatást, egész sor kísérteties kis helyet találtunk, amelyek ideális helyszínnek kínálkoztak a filmbéli bûntényekhez."
Az egyik ilyen jelenet a Pacific Bell Park mögött játszódik, ahol a San Francisco Giants baseball csapat pályái is vannak. Ezen a környéken körülbelül egy évvel ezelõtt a valóságban is egy fiatal lány holtestére bukkantak. A filmben, a gyilkossági ügyekben nyomozó Shepard és Delmarco rendõrfelügyelõk éppen egy, a vízparti sziklákon történt gyilkossági esetet próbálnak felderíteni. Ahogy a két nyomozó az áldozat holttestét vizsgálja, a stadionban éppen egy éjszakai mérkõzés folyik, és a 40.000 szurkoló, aki a Giants csapatának minden jó ütését felállva, hangos üdvrivalgással üdvözli, így lesz tudtán kívül a film statisztája.
A Fisherman’s Wharf móló környéke volt a film egy másik fontos jelenetének helyszíne. Itt még egy csapat fókát is felhasználtak a jelenethez; ezek az állatok a valóságban is a 39. móló mögötti dokkokon találtak otthonra az 1989-es földrengés után. Az állatok a National Marine Fisheries (Országos Tengeri Halászati Hatóság) védelme alatt állnak, és ez a hatóság nem ismer filmezést engedélyezõ elõírást, így Willie Brown, San Francisco egykori polgármestere közbenjárására volt szükség, hogy a jelenetet végül leforgathassák. Ami azt illeti, Elke szerint ez volt az elsõ eset, hogy fókákat valaha is filmben szerepeltettek.
Amikor a technikusok megérkeztek, hogy felállítsák a kék hátteret, a fókákkal készülõ felvételhez, a fókák legtöbbje egyébként is azonnal beugrott a vízbe és elúszott.
"Nehéz eset." - mondja Elke. "A helyzet a maga nemében egyedülálló. Lényegében arról van szó, hogy vadon élõ állatokat arra akarunk rávenni, hogy egy helyben maradjanak és ’szerepeljenek’ a kedvünkért, egy tulajdonképpen városi környezetben. Egyik nap az összes fóka teljesen izgalomba jött egy sirály miatt, aminek egy horgász-zsinór tekeredett a lábára. Egy másik alkalommal, éppen lement a nap, és a stáb készen állt a forgatásra, egy óriási termetû fóka elkergette a helyszínrõl az összes többi fókát, majd szembenézett a kamerával és elkezdett ’játszani’, pontosan úgy, mintha tudná, hogy most készül róla a premier plán!"
Mire a fókákat végre ráncba szedték, az egyedi hangulatú utolsó jelenet is összeállt, és a Függõség címû film, amelyhez San Francisco furcsán kísérteties vízparti vidéke nyújt baljós hátteret, egy lépéssel közelebb került a megvalósuláshoz, ahhoz, hogy elmondjon egy gyilkosságról és megváltásról szóló vérfagyasztó történetet, amit a nézõ egyhamar nem fog elfelejteni.
Arnold Kolpelson producer így foglalja össze mindazt, ami a szereplõk és a stáb közös élménye volt a filmmel kapcsolatban. "A Függõség címû film egyike azoknak a Hitchock-féle stílusban készült rejtélyes gyilkossági történeteknek, amelyek teljes meglepetést tartogatnak a nézõ számára, aki a film végéig nem gyõzi találgatni, hogy ki lehet a gyilkos. És egy jó filmnek pont ilyennek kell lennie."
"time is not money"
