információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Radu, a tanító, tizenöt év óta elõször tér vissza gyerekkorának közösségébe: most, hogy apja meghalt, neki kell megszerveznie a temetését. A lepusztult cigánytábor, amely bádogból és dobozokból épült viskókból áll, ahol nincs víz, se villany, se vécé, egy hatalmas, apokaliptikus szeméttelep szomszédságában fekszik. Az emberek szürke, arctalan lényekként mozognak ebben a világban, és az óriási szeméthegyek között bukdácsolva papírt, fémet és üveget keresnek, hogy eladják a MÉH-nek. E túlvilági helyszín a középkort juttatja eszünkbe. Az isten háta mögötti helyiség lakói maguk közt ironikusan Dallasnak hívják a települést, az amerikai tévésorozatra utalva.
Radu vonakodva tér vissza e szellemvilágba, hogy megtegye fiúi kötelességét, aztán minél elõbb visszatérjen nyugatias életébe, a menyasszonyához, Linához. Érkezése után nem sokkal azonban akaratlanul is egy autólopási ügybe bonyolódik, amelyben egy rendõrt is megölnek. Ennek következtében pénz és igazolvány nélkül marad. Nehéz helyzetében nem fordulhat a rendõrséghez. Újra találkozik régi barátaival és a szeméttelepen élõ többi figurával, akik felelevenítik benne származásának rég elfojtott tényeit. Zárkózottsága és kezdeti ellenérzései múltán fokozatosan visszailleszkedik Dallas mindennapi életébe. Újra találkozik gyerekkori szerelmével, Oanával, és az eltelt idõ és új kapcsolataik dacára a régi érzések mindkettõjükben fellobbannak. Radu a nõ ötéves fiával, Petruval is szoros kapcsolatot alakít ki. Oana, csakúgy, mint a kisfiú, sokat szenved férje, Janku mindennapos erõszakoskodásától.
A két világ és a két nõ között vergõdve Radu végül úgy dönt, hogy itt marad. Eközben a szemétgyûjtõ cigányok és JR, a szemétszállítók vezetõje között parázsló ellentétek is fellángolnak. Dallas lakói nem hajlandóak többé eltûrni, hogy JR kizsákmányolja õket; többé nem hajlandók neki eladni a kiválogatott hasznosítható hulladékot. Radu a közösség rendelkezésére bocsátja lerobbant autóját, hogy azzal szállítsák a hulladékot a városba. Azt is tervbe veszi, hogy iskolát indít a telepen élõ gyerekek számára. Janku egy alkalommal váratlanul érkezik haza, és észreveszi, hogy felesége, Oana, éppen Raduhoz készül. Vádlón fordul a nõ felé, majd amikor Dragomir (Oana apja) és emberei közbelépnek, és elûzik a teleprõl, dühödten gyalázkodni kezd. Radu, aki mindezt végignézte, rájön, hogy mennyire szereti a nõt, és a következõ éjjel szerelmet vall neki. Az érzelmeiben óvatosabb Oana kihívóan viselkedik Raduval, és ráveszi, hogy vesse alá magát egy szenvedélyes hajvágásnak.
Másnap Dragomir és Dollar visszatérnek elsõ sikeres városbeli útjukról. A nagy eseményt és JR-tõl való függetlenségüket az egész falu megünnepli. Ám egy tragikus robbanás, amit egy vegyi anyaggal teli tartály okozott, véget vet az ünneplésnek. Egy kisfiú, Robi, belehal a robbanásban szerzett égési sérüléseibe. Mikor Radu segítségért rohan, a rendõrök letartóztatják. Hamar kiderül, hogy semmi köze Janku ellopott autójához, és Liana közbenjárására el is engedik. Radu hátat fordít a telepnek, de egész úton hazafelé lelkiismeret-furdalás gyötri. Annyira vágyik Oana után, hogy végül visszatér Dallasba. De boldogságuk rövid életû, a tragikus vég feltartóztathatatlanul közeleg. A pár Dragomir házában tölti az éjszakát. Radu ráveszi Oanát, hogy vele éljen, bár a nõ fél feladni eddigi életmódját - az egyetlent, amit ismer. Ahogy indulás elõtt Radu visszamegy apja kunyhójába, JR, Janku és Florian már lesben állnak. Janku felgyújtja Oana házát, és arra kényszeríti a fiukat, Petrut, hogy õ is vele meneküljön. Janku, Oana és Radu között ekkor életre-halálra menõ harc tör ki, amelyben Janku megöli Oanát. Jankut ezután elfogják.
Radu úgy dönt, hogy elmegy. Induláskor megkérdezi Petrut, hogy nem akar-e vele menni, de a fiú ellenáll, így Radu egyedül indul el.
A DALLAS PASHAMENDE bemutatása, rendezõi vallomás
A DALLAS PASHAMENDE modern eposz, amely fõként egy roma cigányok által lakott, hatalmas szemétdombon játszódik. Az itt élõ emberekre a szemétben megbúvó mérgek, gyúlékony és robbanóanyagok, törött üvegek és rozsdás szögek formájában leselkedik a végzet. Világuk a szemét, az elõítéletek, a tudatlanság és a szegénység alvilága; a sokféle elesett ember soknyelvû Babilonja. Ám az itt élõk - bár a halál és kétségbeesés peremén egyensúlyoznak - mégsem veszítik el reményüket és méltóságukat. A történet egy fiatal cigány tanítóról szól, aki visszatér gyerekkorának nyomasztó emlékû helyszínére, hogy megbékéljen sivár gyerekkorával, népével, önazonosságával - nem kevés belsõ konfliktus árán.
A FILM EGYÚTTAL átfogó képet is ad a környezetrõl. A történetben, realisztikus hangvétele ellenére, sok abszurd és tragikomikus részlet és epizód bukkan fel, amelyek kiegyensúlyozottá teszik a film hangvételét. Mivel Kelet-Európában nõttem fel, itteni tapasztalataim és a cigány szerzõvel, Csemer Gézával való együttmûködésem alapján ez a film a felfedezések, az emberség és a túlélés meséje lehet.
A "DALLAS" egy szemétdombra épült település, amelyet lakói neveztek el így az 1980-as évek amerikai tévésorozata alapján, amely még ma is élénken él a köztudatban, a megfagyott idõ foglyaként, az itt élõkhöz hasonlóan. A szemétdomb a globalizáció és a fogyasztás utolsó láncszemét reprezentálja. A dallasiak számára a létfenntartás egyetlen lehetõsége az, hogy naponta kiválogassák a mérgezõ és veszélyes hulladékból azokat a dolgokat, amelyek újrahasznosíthatóságuk révén kereskedelmi értékkel bírnak - vagyis megvan bennük a lehetõség, hogy egy fogyasztói termékben új életet nyerjenek.
MIÉRT KELL ILYEN FILMET KÉSZÍTENI, mint a DALLAS PASHAMENDE, amely egy tragikus kelet-európai élethelyzettel foglalkozik? Miért kell a civilizációs szemétben válogató kelet-európai cigányokról filmet csinálni? A köztünk lévõ hihetetlen életszínvonalbeli különbség ellenére ugyanabban a világban élünk, bár a fogyasztói lánc ellentétes végein. A "másokkal" való kapcsolatunkból sokat tanulhatunk önmagunkról - és nem utolsósorban az emberi szellem egyetemességérõl.
MINT ROMÁNIÁBAN SZÜLETETT, erdélyi származású ember, aki fiatalon emigrált Ausztriába, én is sokszor találkoztam elõítélettel és kiközösítéssel. Tudom, milyen "másnak" lenni - vagy legalábbis ezt gondolom. Mikor tíz évvel ezelõtt elõször láttam a Dallasnak nevezett hatalmas szemétdombot, megtapasztaltam a másságtól és az ismeretlentõl való félelmet is. Sok évig nem hagyott nyugodni ez az élmény, és arra késztetett, hogy alkotó módon dolgozzam fel ezt a nagyon is emberi védekezõ- és válaszmechanizmust. Csak a forgatókönyv társszerzõjével, a cigány származású Csemer Gézával való barátságom és többéves együttmûködésem során kezdtem megérteni ezt a világot, amely inkább az övé, mint az enyém, ám bizonyos fokig mindannyiunké.
EGYÜTT LÁTTUNK NEKI, hogy egy lebilincselõ filmet készítsünk, amely a nagyközönség számára is bemutatja Dallas nyomorúságát, a mindenhol egyforma emberi lelket. Arra törekedtünk, hogy a szereplõk a lehetõ leghitelesebbek, legvalóságosabbak legyenek. A "Dallas" egy cigányember, Radu történetét meséli el, akinek tinédzser korában megadatott az a ritka esély, hogy anyjával a jobb életet nyújtó nagyvárosba költözzön. 15 év múlva, mikor apja halála okán visszatér ide, Radu már kész fiatal angoltanár, aki beilleszkedett a városi környezetbe, és menyasszonyával együtt maga is vásárlóvá, autótulajdonos fogyasztóvá vált. Radu visszatérése elfojtott gyermekkori emlékei helyszínére nekünk, nézõknek is sok felfedeznivalót tartogat. Átéljük a körülmények és a faragatlan dallasi emberek miatt fetörõ ellenérzését, majd bensõ konfliktusában is osztozunk, hogy itt maradjon-e segíteni, vagy menjen, és mentse a saját bõrét.
AZ ELBESZÉLÉS - egy összetett, szinte a végletekig sûrített írás - mellékszereplõinek történetei örömben, iróniában, kétségbeesésben, humorban, és olykor jó szerencsében bõvelkednek. Ahogy a film halad, a viszonyok hálója egyre feszesebbé válik, míg végül senki sem tud megmozdulni anélkül, hogy a másikat ez ne érintené. Ahogy egy pillangó szárnycsapása mennydörgést és zivatart hozhat létre, ebben a filmben is az apró világi eseményeknek messzemenõ visszahatásai keletkeznek.
"time is not money"
