információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Frankie Dunn (Clint Eastwood) számos nagyszerû bokszbajnokot nevelt ki edzõi pályafutása során. A legfontosabb tudnivaló, amit megtanított nekik, saját életfilozófiájának összefoglalása volt: mindig, mindenképpen védd magad. Miután lányával véglegesen megromlott a kapcsolata, Frankie senkit nem engedett közel magához. Egyetlen barátja Hepaj (Morgan Freeman), az egykori bokszoló, õ tartja rendben Frankie edzõtermét. Csak õ tudja, hogy a férfi goromba külseje olyan embert álcáz, aki az elmúlt 23 évben csaknem mindennap misére járt, hogy feloldozást találjon bûnei alól.
Frankie életében egyszer csak megjelenik Maggie Fitzgerald (Hilary Swank).
Maggie-t nem kényeztette el az élet, de egy dologban jóval szerencsésebb, mint a legtöbb ember a világon: tudja, hogy mit akar, és minden áron el is akarja érni. Ahhoz, amit eddig meg tudott szerezni magának, tehetségével, kitartásával és rendíthetetlen akaraterejével jutott. Maggie azonban leginkább arra vágyik, hogy higgyen benne valaki.
Frankie viszont arra vágyik a legkevésbé, hogy felelõsség szakadjon a nyakába - már a lehetõségtõl is kirázza a hideg. Kíméletlenül közli Maggie-vel az igazságot: túl öreg ahhoz, hogy bajnok lehessen, õ pedig egyébként sem foglalkozik nõi versenyzõkkel. Ám a visszautasítás süket fülekre talál, ha valakinek nincsen más választása. Maggie nem akar vagy nem képes lemondani életcéljáról, ezért naponta eljár Frankie edzõtermébe, és hatalmas elszántsággal gyakorol. Csak Hepajtól kap biztatást. Amikor Frankie látja, hogy Maggie soha nem fogja föladni, morogva ugyan, de elvállalja, hogy profi bokszolót farag belõle.
A közös munka során kiderül, hogy lelkileg közel állnak egymáshoz, mert együtt fel tudják dolgozni a múlt veszteségeit, és valamiképpen az elveszett családot is pótolhatják egymás számára. Azt azonban még nem sejtik, hogy hamarosan olyan küzdelembe csöppennek, amely több szívet és akaratot követel tõlük, mint valaha is gondolni merték volna.
A szereplõk és a történet
A Millió dolláros bébit az Emmy-díjas Paul Haggis dolgozta át forgatókönyvvé F.X. Toole novellaciklusának egyik történetébõl. Toole évekig kötözõember volt - a bokszmeccseken õ látta el a bajnokok friss sebeit, hogy folytatni tudják a küzdelmet. Az így szerzett élményei alapján írt novellák egyedülálló módon kalauzolnak el a ring világába.
- Engem az ragadott meg ebben történetben, hogy nem elsõsorban a bokszról szól - magyarázza választását a film fõszereplõje és rendezõje, az Oscar®-díjas Clint Eastwood. - Sokkal inkább szerelmi történet egy megkeseredett emberrõl, aki elveszti kapcsolatát a lányával, majd pótlányt talál magának a tanítványa személyében.
Eastwood Frankie Dunnt alakítja a filmben. Dunn veterán bokszedzõ és a Los Angeles lepusztult belvárosában található, Le-verem edzõterem tulajdonosa. A Le-verem jelenti Dunn számára az élet értelmét, és a bokszolók felkészítését szinte csak akkor szakítja meg, ha misére megy - így tesz immár 23 éve szinte mindennap. Képtelen megbocsátani magának, hogy elvesztette kapcsolatát lányával, ezért minden héten levelet ír neki - hogy a levél felbontatlanul térjen vissza a következõ héten, "Vissza a feladónak" felirattal.
- Frankie megváltásra vágyik - folytatja Eastwood. - Korosodó ír katolikus, de magából az egyházból már kiábrándult, és képtelen feldolgozni, hogy a lánya elveszett a számára.
Hosszú pályafutása során Frankie számos tehetséges bokszolónak volt az edzõje és a menedzsere. Néhányan közülük be is futottak, de a csúcsra Frankie már nem tartott velük. Mindig azt tanította a bokszolóinak, hogy védjék magukat, de éppen ez a filozófia tartotta vissza Frankie-t attól, hogy õ vigye az elsõ vonalba a bajnokait. Amikor a tanítványai már megtanulták tõle, amit lehetett, olyan menedzserekhez igazoltak át, akiknek az volt az ambíciójuk, hogy a védencük nyerje meg a bajnokságot.
- Az a tény, hogy Frankie nem indította címvédõ meccseken a tanítványait, az évek során jó néhány csalódást okozott neki - magyarázza Eastwood. - Ultrakonzervatív lett, és elvesztette azt a képességét, hogy észrevegye, tanítványainak mikor kell már továbblépniük. Bár még mindig felkészít bokszolókat, mostanra szellemileg visszavonult.
Frankie-nek sokáig sikerült megõriznie érzelmi biztonságát - míg Maggie Fitzgerald meg nem jelent a Le-veremben. Maggie kegyetlen nyomorban nõtt fel, de addig küzdött, míg egyre közelebb sikerült kerülnie álmának megvalósításához, ahhoz, hogy professzionális bokszoló lehessen. Maggie a bokszolásban találta meg élete értelmét és legnagyobb örömét. E nélkül semmi nem lenne, ezért hiába tudja magáról, hogy nem kellõen képzett, és 31 évesen túl öregnek tartják, nem adja fel, amit elhatározott, hiszen ez az egyetlen dolog, aminek örülni tud az életben.
- Miért akar valaki bokszoló lenni? - teszi fel a kérdést a Maggie-t alakító Hilary Swank. - Eleinte nem értettem, mi a jó abban, hogy valaki ringbe száll, hogy üssön meg hogy õt is üssék, de aztán megkaptam a választ, amint gyakorolni kezdtem. Maggie számára a boksz nem csupán a karriert jelenti, önmagáért is szereti a dolgot. Könnyen tudtam azonosulni vele, mert kis koromban mi is lakókocsiban éltünk, és nem vetett fel minket a pénz. Kilenc évesen kezdtem el színészkedni, nagyon megszerettem, és úgy döntöttem, mindig is ezt szeretném csinálni - pont így van Maggie is a boksszal.
- Maggie-nek rettentõen sokat kell küzdenie, mert nincs megfelelõ képzettsége, és a családja semmiben nem támogatja - veszi át a szót Eastwood. - Ezért meglehetõsen cinikus elképzelése van arról, milyen irányt vehet az élete, ha nem sikerül elérnie kitûzött célját.
Maggie Frankie-ben látja azt az embert, aki segíthet neki. - Látta, hogyan csinál bajnokot Frankie a bokszolókból - magyarázza Swank. - Ezért teljesen rászáll, és nem hagyja magát eltántorítani. Tudja, hogy Frankie az õ embere.
Frankie viszont kész katasztrófának tartaná, ha egy fiatal nõt kellene oktatnia, ezért még tárgyalni sem hajlandó a részletekrõl, amikor Maggie elõször áll elõ az ötlettel. - Frankie eleve elõítéletekkel viseltetik a nõi boksz iránt - folytatja Eastwood. - A hagyományok híve, a bokszról úgy gondolkodik, ahogyan régen, az õ fiatal korában volt szokás. Tehát elõbb ezt az elõítéletet kell legyõznie ahhoz, hogy egyáltalán mérlegelni tudja Maggie ajánlatát.
Valójában azonban van egy jóval összetettebb ok is, amiért Frankie ennyire makacsul elzárkózik a megegyezés elõl. - Érzelmileg szeretné megvédeni magát, nem akar semmilyen kapcsolat része lenni, még akkor sem, ha egy apa-lánya jellegû kapcsolatról van szó - magyarázza Eastwood.
Maggie azonban nem nyugszik bele az elutasításba, naponta eljár a Le-verembe, és órákig kegyetlenül gyakorol - miközben dupla mûszakban pincérkedik egy étteremben. Igyekszik minél többet magától megtanulni a bokszról, hogy így gyõzze meg Frankie-t: érdemes vele foglalkoznia. Maggie-t kigúnyolják a férfi bokszolók, egyedül Hepajtól kap bátorítást. Hepaj hasznos ötletekkel látja el a lányt, hogyan tökéletesítheti technikáját, ugyanakkor Frankie-t is igyekszik meggyõzni, változtasson merev álláspontján.
- Hepaj az egyetlen, aki észreveszi, hogy érdemes az ifjú hölggyel foglalkozni, és ezen a véleményén még Frankie makacssága sem tud változtatni - folytatja Eastwood.
Hepaj óvatos segítségének és saját kitartásának köszönhetõen Maggie teljesítménye lassan javulni kezd. - Hepaj értékeli, mennyire elszánt és szenvedélyes a lány, és meglátja benne a tehetséget is - magyarázza Swank. - Maggie viszont nem veszi észre, Hepaj mennyit dolgozik azon, hogy õt és Frankie-t egymáshoz közelebb hozza. Ez nagyon ügyes mozzanata a sztorinak: a lány nem is sejti, mi minden folyik a háta mögött annak érdekében, hogy élete nagy célját megvalósíthassa.
Hepaj és Frankie az évek során jól összeszoktak: amolyan civakodó barátság az övék, az egyetlen közeli kapcsolat, amelyet hosszú idõ óta érdemesnek tartottak fenntartani. - Mindkettejüknek jókora adag csalódás jutott ki az életben - világít rá egy fontos momentumra Eastwood. - Hepajnak a világon senkije nincs Frankie-n kívül, és kapcsolatuk a barátok közti lojalitás egyik legszebb példája.
- Olyanok õk, mint egy házaspár - von párhuzamot Freeman, aki maga is régi jó munkakapcsolatban áll Eastwooddal, hiszen a rendezõ Nincs bocsánat (Unforgiven) címû 1992-es westernjének õ volt az egyik fõszereplõje. - Évek óta civakodnak már egymással. Frankie általában ki van akadva mindentõl, és a legtöbb esetben õ maga a saját legnagyobb ellensége, Hepaj mégis elválaszthatatlan jó barátja, mert tudja, mekkora csapás Frankie számára, hogy elhidegült tõle a lánya, és ezen nem tud változtatni. Ez a szakadás örökös fájdalom forrása, és Hepaj az egyetlen, aki képes megérteni.
Hepaj maga is meggyötört lelkû ember. Bokszolói pályafutása derékba tört, amikor megvakult az egyik szemére egy különösen ádáz mérkõzés során. Aznap este Frankie volt Hepaj kötözõembere, és soha nem bocsátja meg magának, hogy a meccs megállítása érdekében nem dobta be a törölközõt, holott nem is lett volna joga hozzá.
- Frankie azóta is önmagát okolja a balesetért - folytatja Eastwood. - Õ volt az, aki formában tartotta aznap este barátját, hogy tovább tudjon küzdeni. Leállíthatta volna a meccset, mert Hepaj csúnyán megsérült, de újra és újra elállította a vérzést, míg barátját a végzetes ütés el nem találta.
Frankie nem képes megérteni, hogy Hepaj, ha tehetné, újra szorítóba állna, mint azon az estén, és ugyanez a szenvedély fûti a lányt is. Ezért továbbra is ellenáll Hepaj ravasz ösztökélésének, és nem hatja meg a lány lankadatlan lelkesedése sem. Ám Maggie 32. születésnapján Frankie valamit felfog abból, mekkora fájdalom és elkeseredettség rejlik a lány kitartása mögött.
- Maggie azt hitte, 32 éves korára már híres bajnok lesz - magyarázza Swank. - És itt áll a születésnapján, nem ért el semmit, még edzõje sincs. Ez nagyon megviseli. Már nem az a bátor lány, aki meg akarja nyerni Frankie jóindulatát.
Ekkor Frankie végre meggondolja magát, és hajlandó elvállalni a lányt, persze azonnal leszögezve, hogy jobb meggyõzõdése ellenére.
Eastwood számára ez a fordulat a történet legfontosabb momentuma, mert megváltoztatja mindhárom szereplõ életét. - Amikor Frankie beleegyezik, hogy teljesíti a lány kérését, a történet innentõl love storyvá alakul. Nem romantikus szerelmi történetté, hanem olyanná, amely az apa és a lánya közötti szeretetrõl szól. Frankie számára Maggie pótolja elvesztett lányát, õ pedig Maggie apapótléka lesz. Ebben a kapcsolatban Frankie végre megtalálja önmagát, és bizonyos értelemben újjászületik.
- A boksz nagyon fontos szerepet játszik a történetben, de ez a film nem a bokszról szól, hanem az emberi kapcsolatokról - összegzi a lényeget a rendezõ. - És vannak kimondatlan dolgok is: a közönségnek el kell gondolkodnia majd azon, hogyan folytatódhat a történet, miután megjelent a VÉGE felirat.
Kemény felkészülés
Maggie Fitzgerald megformálása különleges fizikai erõnlétet és boksztudást követelt, és Hilary Swanknak csak három hónapja volt arra, hogy felkészüljön a feladatra. - Korábban nem dolgoztam még Hilaryval - mondja Eastwood -, de már többször találkoztam vele, és a mozgásán láttam, hogy nagyszerû atlétikus képességei vannak. A színészi tehetséget illetõen nem voltak kétségeim, de tudtam, a film hitelessége attól függ majd, hogy fizikailag mennyire lesz képes bokszolóvá átlényegülni. Sikerült neki. Elképesztõ munkaerkölcsrõl tett tanúbizonyságot.
A színésznõ három hónapig gyakorolt a legendás Hector Rocával a brooklyni Gleason’s Gymben. Roca a világ egyik legjobb bokszedzõje, olyan világbajnokokat oktatott, mint Ian Barkley, Arturo Gatti, Religio Tuur és Buddy McGirt.
- Soha nem bokszoltam korábban - meséli Swank -, és azt hiszem, nem sokat értettem belõle: ha az ember nem ismer valamit, nem tudja tisztelni, amíg maga is meg nem ismeri. Amikor elõször léptem a ringbe Rocával, egyáltalán nem éreztem, hogy nekem ott lenne a helyem. De õ nagyon türelmes és megértõ volt, és olyan tempót diktált, hogy nem volt idõm gondolkodni azon, mennyire szokatlan a helyzet.
A bokszedzésen kívül Swank naponta több órán át súlyt is emelt, hogy megfelelõ izomtömeget fejlesszen, ahogyan egy élsportolóhoz illik. A kemény felkészülés megérte a belefektetett energiát. - A filmben egyetlen kaszkadõrjelenet sincs - szögezi le büszkén Eastwood. - Hilary mindvégig maga küzdött a szorítóban, és a hatás tényleg lenyûgözõ.
Swank a felkészülés során azt is megtapasztalhatta, milyen a nõi boksz ebben a férfiak dominálta küzdõsportban. A színésznõ profi nõi bokszolókkal gyakorolt, köztük a négyszeres világbajnok Lucia Rijkerrel, aki szerepel is a filmben.
- Belekóstolhattam az életükbe, és elmondhatták nekem, amit tényleg fontosnak tartanak errõl a sportról - meséli Swank. - Nagyon boldogok voltak, hogy ez a film elkészült, azt remélik, ezután az emberek másként ítélik majd meg a nõi bokszolókat, hiszen ugyanolyan keményen dolgoznak, mint a férfi bajnokok. Rá kellett jönnöm, hogy ez gyönyörû sport, és nagyon örülök, hogy ilyen sok nagyszerû embert ismerhettem meg.
A különleges látványvilág
- Azt akartam, hogy a filmnek egy kicsit történelmi látványvilága legyen - mondja Eastwood. - A sztori ugyan a jelenben játszódik, de olyan érzést akartam kelteni a nézõkben, mintha ezek az események akár más korszakban is megtörténhettek volna, mondjuk a 40-es, 50-es, 60-as vagy 70-es években. A cél tehát az volt, hogy a film idõtlen dimenziót kapjon.
A rendezõ régi munkatársára, Tom Stern operatõrre bízta a képek megkomponálását, a látványtervezõ pedig az Oscar®-díjas Henry Bumstead volt, aki olyan munkákkal írta be nevét a filmtörténetbe, mint A nagy balhé (The Sting) és a Ne bántsátok a feketerigót! (To Kill A Mocking Bird).
- Imádok Clinttel dolgozni, szerintem korunk egyik legnagyobb rendezõje - mondja Bumstead. - Idén múltam 89 éves, és ha nem Clint hív, eszem ágában sincs még egy filmes feladatot elvállalni!
"time is not money"
