információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Egy legenda felújítása
Adam Sandler, a "Happy Gilmore" és A vizesnyolcas címû sportvígjátékok után most újból a futballpályára lép a Csontdaráló kedvéért, amelynek eredetije, Robert Aldrich 1974-es Hajrá, Fegyencváros!-a (The Longest Yard) a sztár egyik legkedvesebb filmje. Sandler Paul Crewe hátvédet játssza, azt a szerepet, amely a korábbi változatban Burt Reynoldsé volt.
Jack Giarraputo producer azt mondja, a film készítõi az "õsfilm" iránti kellõ tisztelettel kezdtek neki a projektnek. "Felhívtuk Burt Reynoldsot, hogy adja áldását a produkcióra - emlékszik. - Aztán kiderült, hogy Burtöt ennél sokkal jobban érdekli a tervünk."
"Azt mondtam nekik, hogy fiúk, ha ti a Holdra készültök, én is rajta akarok lenni a hajón" - meséli Reynolds. Az 1974-ben készült film sztárja most Nate Scarborough, az edzõ szerepét alakítja: "Nagyon megtisztelõ, hogy egy film, amit harminc évvel ezelõtt csináltunk, máig benne van a köztudatban. Úgy látszik, most volt itt az ideje, hogy újra nekifogjunk, és elmondhatom, hogy minden, amit a nézõk szerethettek az elsõben, még jobb lesz ebben a mostani változatban."
"Még az apámmal láttam az eredeti filmet, és ma már én meg a korombeli srácok vagyunk az apák, akik a fiainkat moziba visszük - mondja Giarraputo. - Szóval meg kellett ragadni a lehetõséget, hogy ezeket a nagyszerû figurákat megmutassuk az újabb generációnak."
Peter Segal így beszél a klasszikus újraalkotásáról: "Ez olyan, mintha találnál egy pajtában egy legendás ’66-os Corvette-t - magyarázza a rendezõ. - Nagyon óvatosan kell felújítanod: nem nyúlsz a kasznihoz, de kicseréled a kerekeket, helyrehozod a belsõt, aztán mész vele egy kört."
Giarraputo szerint a régi film azért tudta máig megõrizni a népszerûségét, mert a börtön lakói emlékezetes karakterek voltak. A film készítõi ezt szem elõtt tartva fordultak tanácsért és inspirációért volt profi játékosokhoz, birkózókhoz és egyéb nehézfiúkhoz. "Az eredetiben a kedvenc figurám az óriás volt, akit Dick Kiel alakított - meséli Giarraputo. - Belõle és más figurákból merítettünk inspirációt a másféle, de hasonlóan emlékezetes karakterek létrehozásához."
Az óriás figurája a mostani filmben Dalip Singh, a 180 kg-os indiai birkózó személyében ölt testet. "Az ügynöke elküldött egy kazettát - mondja Giarraputo. - Azt gondoltuk, elég jó, de csak akkor jöttünk rá igazán, hogy mennyire, amikor egy normális méretû ember került mellé, és láttuk, hogy Dalip mintha két méterrel magasabb lenne, mint a másik fickó. Reggelire megevett huszonnégy tojást és négy csirkét. Gigantikus ember."
Düblõr a kispadon
Négy ember a futballcsapat motorja. Paul Crewe, a hátvéd (Adam Sandler), Caretaker (Chris Rock), a jobbszélsõ, Nate Scarborough, az edzõ (Burt Reynolds), valamint Megget, akit az elsõfilmes rapsztár, Nelly játszik.
A védõk kapitányát, Paul Crewe-t létszámcsökkentés miatt teszik ki a Ligából, majd egy õrült autós ámokfutás miatt a börtönbe teszik be.
Crewe-t a börtönlakók utálják a leépítési botrányban tanúsított viselkedése miatt. Õ pedig csak minél elõbb le akarja tölteni az idejét, nem akar érintkezni senkivel, aztán ki innen. Az igazgató azonban hamar keresztülhúzza tervét.
"Amikor Crewe bevonul a börtönbe, a focira egyáltalán nem akar gondolni- mondja Peter Segal. - Keserûséggel tekint múltjának erre a szakaszára. Így, amikor az igazgató csapatot toboroz, õt egyáltalán nem érdekli az egész. De aztán meggondolja magát, hiszen így végre valami értelmes és fontos dolog történhet lakótársaival, a félresikerültek és bûnözõk bandájával."
Segal szerint Sandler a legalkalmasabb, hogy Burt Reynolds nyomdokaiba lépjen ebben a szerepben. "Amikor Burt Reynolds ezt a figurát játszotta, egy szexbálvány volt - mondja a rendezõ. - Õ volt a földkerekség legsármosabb férfija és a világ legnagyobb sztárja. Ez persze félelmetes elvárásokat támaszt, de Adamnek sikerült megragadnia a lényeget és a figurát a maga képére formálnia. Ugyanolyan mulatságos, mint mindig, de megmutatja egy kicsit a határozottabb, keményebb oldalát is. Sokan meg fognak lepõdni!"
Caretakernek megvannak a kapcsolatai a kinti világban. "Caretaker az a fickó, aki bedrótozta a börtönt is, szóval akinek ott is van egy hálózata - magyarázza Giarraputo. - Mindent meg tud szerezni, bárkivel össze tud ismertetni. Egy ilyen helyen: a tökéletes barát.
Sandler már a ’Saturday Nights Live’-beli közös munka óta szeretett volna együtt filmezni Rock-kal - folytatja. - Mikor lassan körvonalazódott Caretaker figurája, azt gondolta, hogy erre a szerepre Chris lenne az ideális. Chris abszolút készen és felkészülten érkezett a produkcióba, rengeteg remek ötlettel, szóval nagyszerû vele dolgozni."
"Adam Sandler és én tizennyolc-tizenkilenc éve vagyunk barátok - jegyzi meg Rock. -Amikor a show-t csináltuk, három évig még az irodánk is közös volt. De ez az elsõ alkalom, hogy úgy igazán együtt dolgozunk."
Annak ellenére, hogy õ az egyetlen, aki fizikailag nem nagyon illik a képbe, nem érzi, hogy kimaradt volna valamibõl. "Köszönöm, a fociból nem kérek - mondja Rock. - Romanowski, Bosworth - ezeknek a pasiknak a nyaka vastagabb, mint az én lábam. Nem akarok a helyükben lenni. Nincs rá szükségem, hogy Romanowski fejbe verjen. Dalip a legnagyobb közülük - az én kezem akkorának tûnhet neki, mint a kislányomé énnekem."
Azért a díjnyertes komikus nem tagadja, hogy õ is érezte a versenyszellemet. "Adam Sandler nagyon vicces ebben a filmben - mondja a színész -, úgyhogy nekem is hoznom kell azt a szintet."
Mielõtt a stáb többi tagját összegyûjtötték volna, Giarraputo és Sandler elõször Burt Reynoldsot kérte fel Scarborough edzõ szerepére. Véleményük szerint Reynolds korábbi tapasztalatai felbecsülhetetlen értékû segítséget nyújtottak a filmkészítõknek. "Burt volt a film szíve és lelke - állapítja meg Giarraputo. - Hatalmas elõnyt jelentett, hogy magunk mellett tudhattuk a munka során: megosztotta velünk, hogy hogyan mentek a dolgok az elsõ film forgatásán."
Az 1974-es Hajrá, Fegyencváros! átütõ siker volt. Mit érzett vajon Reynolds, a hetvenes évek egyik legsikeresebb színésze, amikor átadta a szerepét Adam Sandlernek, az utóbbi évtized egyik legsikeresebb színészének?
"Határozottan furcsa érzés volt Adamen látni a ’Crewe’ feliratú mezt - mondja Reynolds. - A forgatás elsõ napján, amikor Chris azt kiáltotta: ‘Crewe!’, én odafordultam, és ezzel tönkretettem a felvételt. De nagyon jó érzés volt tudni, hogy mindezt azért csinálhatjuk, mert az eredetit annyira szerették."
"Burt valamikor a Florida State csapatában játszott, úgyhogy igazi sportember, és ismeri a játékot - mondja Segal. - És õ mindezt hozza magával: egy legendás sportolóba oltott színész, vagy színészbe oltott sportoló. A hideg futkosott a hátamon, amikor láttam a pályán kocogni, hátán a 22-es számmal."
Reynolds sok, a filmben szereplõ hivatásos sportolóra is nagy hatással volt. "Közvetlenül azelõtt, mielõtt a nagy meccset kezdtük felvenni, tartott nekünk egy beszédet - meséli Sapp, a kick-box bajnok. - Azt mondta: ‘Én több mint száz filmet forgattam, és higgyétek el, ezek azok a pillanatok, amelyekre mindig emlékezni fogtok. Bizonyosodjatok meg róla, hogy teljes átéléssel és az egész szívetekbõl játszotok-e, hogy mindent beleadtok-e, mert soha nem lesz még egy ilyen pillanat az életetekben, mint a mai.’ Ez sokat jelentett nekünk."
A slágerlistákat ostromló rapper, Nelly, ebben a filmben debütál színészként. Az Adam Sandlerrel és Chris Rockkal közös munka lehetõsége roppantul izgatta az énekest.
"Amit csinálnak: komikus költészet - mondja a rapper. - Õk egymást táplálják, egymásból táplálkoznak. Elég, ha csak állnak ott és egymásra néznek, már akkor is nevetni kell rajtuk. Õrület."
"Nelly egy leendõ filmcsillag - mondja Jack Giarraputo. - Kétségkívül megvan benne minden, ami egy jó színészi játékhoz kell - a közönség nagyon közel tud majd kerülni az általa játszott figurához. Nagyszerû volt vele dolgozni. A legszimpatikusabb rapper, akit ismerek."
"Anyám erre azt mondaná, hogy én egész életemben színészkedtem - nevet Nelly. - Azt állítja, soha nem tudja, hogy reggel melyik énem ébred fel az ágyamban. De komolyan: ez egy kihívás, hogy otthonosan mozogjak egy másik figura bõrében, hogy egy egész más karaktert kell játszanom egy egészen más szituációban; de hát végül is errõl szól a színészet, nem?"
"Amellett, hogy remek rapper, Nelly igazi sportember is - teszi hozzá Segal -, és mindent elkövetett, hogy elsõ filmbeli szereplését emlékezetessé tegye. Igazán el volt szánva, hogy mindent megcsináljon, amit csak tud. Annyira lelkes volt, hogy sokszor a kispadra kellett ültetnünk a dublõrjét, mert õ maga játszotta végig a jelenetet."
Nicholas Turturro alakítja Brucie-t, a fegyencet, aki nagyon neki van buzdulva, de kevéssé ismeri a futball szabályait. "Hihetetlenül energikus, õrült kis figura - mondja Turturro. - A beszéde durva, de finom és érzékeny lélek."
Rob Schneider most is remek alakítást nyújt, akárcsak A vizesnyolcasban és a Sátánkában.
Durva és erõszakos tánc
Hogy a futball-jelenetek autentikusak legyenek, a film készítõi a Nemzeti Futball Liga egyik volt hátvédjét és egy jól ismert futball-koordinátort hívtak segítségül. Õk oktatták ki a színészeket a sportág legfontosabb tudnivalóiról.
Sport-koordinátorként Mark Ellis volt a felelõse a színészek felkészítésének. Annak a megszervezése is az õ feladata volt, hogy a futball-jeleneteket biztonságos keretek között tudják leforgatni, de a kész anyag mégis valószerûen jelenjen meg a filmvásznon.
"Biztosítanom kellett, hogy a foci autentikus, biztonságos legyen és egyben segítse a történet elmesélését - jegyzi meg. - A játékosok összegyûjtése után az elsõ dolgunk volt, hogy felmértük a képességeiket, megnéztük, kinek mi a gyenge pontja és mi az erõssége. Az, amiben erõsek voltak, a filmnek is elõnyére vált."
A rendezõ megjegyzi, hogy Sandler eleve rendelkezett némi szakértelemmel. "Adam maga is igazi sportember: hátvédként játszott egy csapatban - mondja Segal. - Manapság inkább kosarazik, minden nap ott izzad a pályán. De nem olyan régen hagyta abba a futballt, így hamar formába lehetett hozni."
Segal azt mondja, hogy a dobótehetség csak az egyik ismérve a jó hátvédnek. "Azon is nagyon sok múlik, milyen a kiállása; hogy fesztelenül viselkedik-e, hogy a vonalhoz közeledve van-e benne elég magabiztosság? Hogyan irányít, amikor éppen szervál, vagy amikor a védelmet méricskéli? Adamnek mindez nagyon jól megy, és az edzések során bebizonyosodott, hogy milyen remekül vezeti és irányítja a csapatot."
Hogy önbizalmat csepegtessenek Sandlerbe, Ellis és emberei segítettek neki kifejleszteni azt a hangot, amelyet csak egy igazi Liga-játékos tud kiadni magából összefutás és dulakodás közben, és amikor irányítani próbálja a csapatát a teljes zûr-és hangzavar közepette.
Ellis edzõ el volt ragadtatva attól, hogy a színész mennyire gyakorlott és ügyes játékos. "Van egy jelenet, ahol Adam dobja a labdát. Onnantól, hogy elhajítja, a kamera több mint 41 méteren keresztül követi a labda útját, amely végül egyenesen Michael Irvin kezei között landol - vágás nélkül - mondja Ellis. - Én már tizenhárom éve csinálom ezt, de ilyen lövésem még nem volt."
Ellis a volt válogatott futballistákból, birkózókból, kick-box versenyzõkbõl, színészekbõl és egy zenészbõl álló csapatának két edzõtábort is szervezett: egyet Los Angelesben, egyet pedig Santa Fében, Új-Mexikóban. A táborokban igazi kemény edzõtábori napirend uralkodott. "A legtöbbjük reggelente gyakorolt volna súlyzókkal, de mi visszaküldtük õket egy délutáni edzésre is - meséli Ellis. - Egy edzõtábor mentálisan ugyanolyan fárasztó, mint fizikailag. De minden annak érdekében történt, hogy megismerjék egymást, hogy igazi bajtársiasság, igazi csapatszellem alakulhasson ki közöttük, és hogy megtanulják a játékot."
Bár a játékosok erõs fizikai terhelés alatt voltak, nem felejtkezhettek el arról, hogy mégiscsak filmet forgatnak. A futballmérkõzéseket végül egy koordinált, jól megszervezett, tulajdonképpen színpadi jelenetté kellett alakítani. "Ebbõl a szempontból párhuzamot vonhatunk a futball és a tánckoreográfia között - magyarázza Ellis. - Van huszonkét emberem, akik egy nagyon durva és erõszakos táncban vesznek részt. Jobb, ha tudják, mit csinálnak, különben valaki tényleg komolyan megsérülhet."
Futballisták, birkózók, kick-boxerek és színészek
A fegyõröket és az elítélteket megszemélyesítõ szereplõk legnagyobbrészt igazi sportolók és keményfiúk voltak. "A focit nem lehet meghamisítani - mondja a rendezõ. - Ez Amerika nemzeti játéka - mindenki ért hozzá. A találatoknak hitelesnek kell lenniük. Büszke voltam, hogy sikerült elérnünk ezt a hatást, ahogy néztem a játékosaimat és a színészeimet a pályán."
A csapat kulcsfigurája a sztár átadó játékos, Deacon Moss. Az õ szerepére az amerikai futballtörténet egyik legnagyobb csillagát kérték fel: a Dallas Cowboys valamikori átadóját, Michael Irvint.
"Régóta nem volt rajtam mell- és lábszárvédõ - mondja Irvin. - Ahogy fölvettem, rögtön megfordult a fejemben, hogy nem kellene-e újra játszanom - nem tehetek róla. De annyi ütést meg sebet kaptam, annyira kifárasztott ez a forgatás, hogy nem tudom elképzelni, hogy valaha is folytatnám.
Az igazi meccs meg a film között az a különbség, hogy amikor filmet forgatsz, behívhatod a dublõrödet, ha úgy néz ki, hogy az akcióban szétrepedhet a szád - viccel Irvin. - De én imádom a játékot, imádom."
Irvin azt is megjegyzi, hogy volt egy lényeges dolog a forgatásban, ami megvan a futballban is. "Nagyon nagy hatással volt rám az, hogy kezdetben néhány innen-onnan összekerült fickó voltunk, akik nem is ismerik egymást, aztán a végére egy összekovácsolódott, szabályos futballcsapat lettünk. Rengeteg idõt töltöttünk együtt, akárcsak a Ligában, és igazi csapattá váltunk."
Bill Goldberg birkózó világbajnok szintén jó néhány éve nem lépett már a küzdõtérre. Bár hírnevét birkózóként szerezte, Goldberg öt szezont eltöltött a Nemzeti Futball Ligában is. "Jó érzés volt így tíz év után újból magamra ölteni a védõruhát - mondja Goldberg -, de tudtam, hogy másnap nem lesz olyan jó. Amikor felébredtem, úgy éreztem magam, mint akin áthajtott egy kamion."
Mindezek ellenére Goldberg nagyon élvezte, hogy egy olyan figurát alakíthat, aki passzol a személyiségéhez. "Azt tudtam, hogy ha benne leszek a filmben, én szeretnék lenni a pálya legerõszakosabb játékosa, a legdurvább ökölcsapások felelõse - mondja. - Én rámászok minden egyes õrre, aki csak ott van. Mind rajta vannak a halállistámon."
A legerõszakosabb börtönõrt a négyszeres Super Bowl-bajnok, Bill Romanowski játssza. "Nem hamisíthatod meg a focit. Azért mert ez csak film, nem mismásolhatod el, ha meg kell ütnöd valakit" - mondja Romanowski.
Romanowski hozta a formáját, és nagyon tetszettek neki a pályán történõ események. "Csodálatos volt ismét ebbe a ruhába bújni, kijönni, körberepülni a pályát és futballozni - mondja. - Az a legrosszabb, hogy ha abbahagyod a focit, elveszted a közösséget is. Hiányzik a csapat, hiányoznak a fiúk. A forgatás egy kicsit pótolta ezt. Nagyon jól szórakoztam."
Kevin Nash birkózó tûnik fel Engleheart fegyõr szerepében, aki szteroidokhoz nyúl, hogy jobban tudjon teljesíteni a futballpályán. Bár Nash igazán sportos alkat, jó fizikai megjelenésû, de a futballozást tekintve kicsit kiesett a gyakorlatból. "Az iskolában kosárlabdás voltam, és nem fociztam tizedikes korom óta - magyarázza. - Bill Romanowski volt a mentorom az edzéseken. Õ vonszolt keresztül a nehézségeken."
Bob Sapp kick-bokszoló nemzetközi beceneve The Beast (Vadállat). "A Vadállatnak több alakja is van. Jelen esetben például a Vadállat egy kiscica, hiszen Switowski, akit a filmben alakítok, csak egy aranyos, nagy gyerek. De ez nem azt jelenti, hogy ne tudna utálatos lenni, és amikor ilyen, jobb ha nem kerülsz a keze ügyébe, mert a végén úgy fogsz bõgni, mint egy kisgyerek."
Brian Bosworth Garner, Steve Austin volt birkózó Dunham börtönõrt alakítja. Mindketten tudják a módját, hogyan tegyék nyomorúságossá a fegyencek életét. "Ha hõsöket akarsz, ahhoz gazemberek is kellenek -mondja Bosworth. - Igazán gyûlölnöd kell az õröket, ha az elítélteknek drukkolsz. De a börtönõrök szemszögébõl ezek a fiúk mind valami rosszat tettek, a szemükben mind gonosztevõk, különben nem lennének börtönben. Õk nem veszik észre, hogy a fegyencek igyekeznek megjavulni, hogy próbálják a dolgaikat jobban csinálni, és éppen az õrök azok, akik ezen igyekezetükben gátolják õket."
A börtön és a futballpálya
A film készítõi keresztül-kasul járták az országot, hogy találjanak egy börtönépületet, ami olyan kietlen, lepusztult, lehangoló és izolált, mint a filmben szereplõ fiktív Allenville Szövetségi Büntetõintézet. Perry Andelin Blake látványtervezõ körbeutazta az Egyesült Államokat, Chicagótól Nashville-ig, Hawaiitól Los Angelesig, mire megtalálta a megfelelõ fegyházat: a már használaton kívüli Santa Fé-i Állami Börtönt, amely Old Main néven volt ismert, mielõtt húsz évvel ezelõtt bezárták volna. "Az Old Main kinézetre tökéletesen megfelelt az elképzeléseinknek - mondja Blake. - A régi börtönépület gyönyörû, tágas síkság szélén állt, körülötte sivatag, ameddig a szem ellát."
"Amolyan Isten háta mögötti hely érzését kelti a emberben. Elhiszed, hogy ez a börtönigazgató itt mindennek az ura, mert nincs senki, aki figyelje õt, nincs körülötte senki"- mondja a producer, Jack Giarraputo.
Ezt a hangulatot remekül kifejezte az ötvenes évek modorában épült börtön meglévõ szerkezete, a lapos, alacsonyan fekvõ épületek sorozata. Blake és Segal azonban úgy érezték, hogy Allenville-nek szüksége lenne néhány monumentális és iszonyatos építményre a börtönépület szomszédságában. Blake és tervezõcsapata ezért õrtornyokat húztak fel, egy villamoserõmûvet emeltek gyárkéményekkel, és kialakítottak egy új fõbejáratot a börtönnek, hatalmas ablakokkal. Ezek mögött az ablakok mögött helyezkedik el az igazgató irodája, ahonnan ellenõrizheti a fegyõrök futballedzéseit, és persze ezzel egyidõben szemmel tarthatja a börtönlakók focipályáját is.
Két cella-blokk között emelkedik a Blake építette Rotunda, a nagy, boltíves bejárati rész. A kapuzat erõt és hatalmat sugároz - azt az érzést kelti a börtönlakókban, hogy egy olyan rendszerbe kerültek, ami ellen hiába harcolnak.
Az egy hónapos Új-Mexikó-i forgatás után a stáb Los Angelesbe tette át a székhelyét, hogy ott vegyék fel az õrök és fegyencek közötti végsõ nagy összecsapást. Olyan helyszínt kerestek, ami egy texasi kisvárosi stadionra emlékeztet. Ezt a stadiont végül az ország második legnagyobb városában találták meg. A torrence-i El Camino College patkó alakú, egyik végén nyitott stadionja éppen megfelelt az elvárásoknak, csak egy állványra szerelt pontozótáblával kellet kiegészíteniük a látványt.
"time is not money"
