microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


keresés:
search
Csontdaráló (2005)
The Longest Yard

. . . . . . . . . . 8.06
(a cspv olvasók szavazata)  itt szavazz !

. . . . . . . . . . 4.25
(a cspv szerk-ek szavazata)

hossza: 106 perc
nemzetiség:  amerikai
műfaj:  dráma, sport, remake
eredeti nyelv: angol
formátum: feliratos
korhatár 16+
c tr tr


információ:

vissza a rövid leíráshoz

bővebb info
Egy legenda felújítása

Adam Sandler, a "Happy Gilmore" és A vizesnyolcas címû sportvígjátékok után most újból a futballpályára lép a Csontdaráló kedvéért, amelynek eredetije, Robert Aldrich 1974-es Hajrá, Fegyencváros!-a (The Longest Yard) a sztár egyik legkedvesebb filmje. Sandler Paul Crewe hátvédet játssza, azt a szerepet, amely a korábbi változatban Burt Reynoldsé volt.
Jack Giarraputo producer azt mondja, a film készítõi az "õsfilm" iránti kellõ tisztelettel kezdtek neki a projektnek. "Felhívtuk Burt Reynoldsot, hogy adja áldását a produkcióra - emlékszik. - Aztán kiderült, hogy Burtöt ennél sokkal jobban érdekli a tervünk."
"Azt mondtam nekik, hogy fiúk, ha ti a Holdra készültök, én is rajta akarok lenni a hajón" - meséli Reynolds. Az 1974-ben készült film sztárja most Nate Scarborough, az edzõ szerepét alakítja: "Nagyon megtisztelõ, hogy egy film, amit harminc évvel ezelõtt csináltunk, máig benne van a köztudatban. Úgy látszik, most volt itt az ideje, hogy újra nekifogjunk, és elmondhatom, hogy minden, amit a nézõk szerethettek az elsõben, még jobb lesz ebben a mostani változatban."
"Még az apámmal láttam az eredeti filmet, és ma már én meg a korombeli srácok vagyunk az apák, akik a fiainkat moziba visszük - mondja Giarraputo. - Szóval meg kellett ragadni a lehetõséget, hogy ezeket a nagyszerû figurákat megmutassuk az újabb generációnak."
Peter Segal így beszél a klasszikus újraalkotásáról: "Ez olyan, mintha találnál egy pajtában egy legendás ’66-os Corvette-t - magyarázza a rendezõ. - Nagyon óvatosan kell felújítanod: nem nyúlsz a kasznihoz, de kicseréled a kerekeket, helyrehozod a belsõt, aztán mész vele egy kört."
Giarraputo szerint a régi film azért tudta máig megõrizni a népszerûségét, mert a börtön lakói emlékezetes karakterek voltak. A film készítõi ezt szem elõtt tartva fordultak tanácsért és inspirációért volt profi játékosokhoz, birkózókhoz és egyéb nehézfiúkhoz. "Az eredetiben a kedvenc figurám az óriás volt, akit Dick Kiel alakított - meséli Giarraputo. - Belõle és más figurákból merítettünk inspirációt a másféle, de hasonlóan emlékezetes karakterek létrehozásához."
Az óriás figurája a mostani filmben Dalip Singh, a 180 kg-os indiai birkózó személyében ölt testet. "Az ügynöke elküldött egy kazettát - mondja Giarraputo. - Azt gondoltuk, elég jó, de csak akkor jöttünk rá igazán, hogy mennyire, amikor egy normális méretû ember került mellé, és láttuk, hogy Dalip mintha két méterrel magasabb lenne, mint a másik fickó. Reggelire megevett huszonnégy tojást és négy csirkét. Gigantikus ember."

Düblõr a kispadon

Négy ember a futballcsapat motorja. Paul Crewe, a hátvéd (Adam Sandler), Caretaker (Chris Rock), a jobbszélsõ, Nate Scarborough, az edzõ (Burt Reynolds), valamint Megget, akit az elsõfilmes rapsztár, Nelly játszik.
A védõk kapitányát, Paul Crewe-t létszámcsökkentés miatt teszik ki a Ligából, majd egy õrült autós ámokfutás miatt a börtönbe teszik be.
Crewe-t a börtönlakók utálják a leépítési botrányban tanúsított viselkedése miatt. Õ pedig csak minél elõbb le akarja tölteni az idejét, nem akar érintkezni senkivel, aztán ki innen. Az igazgató azonban hamar keresztülhúzza tervét.
"Amikor Crewe bevonul a börtönbe, a focira egyáltalán nem akar gondolni- mondja Peter Segal. - Keserûséggel tekint múltjának erre a szakaszára. Így, amikor az igazgató csapatot toboroz, õt egyáltalán nem érdekli az egész. De aztán meggondolja magát, hiszen így végre valami értelmes és fontos dolog történhet lakótársaival, a félresikerültek és bûnözõk bandájával."
Segal szerint Sandler a legalkalmasabb, hogy Burt Reynolds nyomdokaiba lépjen ebben a szerepben. "Amikor Burt Reynolds ezt a figurát játszotta, egy szexbálvány volt - mondja a rendezõ. - Õ volt a földkerekség legsármosabb férfija és a világ legnagyobb sztárja. Ez persze félelmetes elvárásokat támaszt, de Adamnek sikerült megragadnia a lényeget és a figurát a maga képére formálnia. Ugyanolyan mulatságos, mint mindig, de megmutatja egy kicsit a határozottabb, keményebb oldalát is. Sokan meg fognak lepõdni!"
Caretakernek megvannak a kapcsolatai a kinti világban. "Caretaker az a fickó, aki bedrótozta a börtönt is, szóval akinek ott is van egy hálózata - magyarázza Giarraputo. - Mindent meg tud szerezni, bárkivel össze tud ismertetni. Egy ilyen helyen: a tökéletes barát.
Sandler már a ’Saturday Nights Live’-beli közös munka óta szeretett volna együtt filmezni Rock-kal - folytatja. - Mikor lassan körvonalazódott Caretaker figurája, azt gondolta, hogy erre a szerepre Chris lenne az ideális. Chris abszolút készen és felkészülten érkezett a produkcióba, rengeteg remek ötlettel, szóval nagyszerû vele dolgozni."
"Adam Sandler és én tizennyolc-tizenkilenc éve vagyunk barátok - jegyzi meg Rock. -Amikor a show-t csináltuk, három évig még az irodánk is közös volt. De ez az elsõ alkalom, hogy úgy igazán együtt dolgozunk."
Annak ellenére, hogy õ az egyetlen, aki fizikailag nem nagyon illik a képbe, nem érzi, hogy kimaradt volna valamibõl. "Köszönöm, a fociból nem kérek - mondja Rock. - Romanowski, Bosworth - ezeknek a pasiknak a nyaka vastagabb, mint az én lábam. Nem akarok a helyükben lenni. Nincs rá szükségem, hogy Romanowski fejbe verjen. Dalip a legnagyobb közülük - az én kezem akkorának tûnhet neki, mint a kislányomé énnekem."
Azért a díjnyertes komikus nem tagadja, hogy õ is érezte a versenyszellemet. "Adam Sandler nagyon vicces ebben a filmben - mondja a színész -, úgyhogy nekem is hoznom kell azt a szintet."
Mielõtt a stáb többi tagját összegyûjtötték volna, Giarraputo és Sandler elõször Burt Reynoldsot kérte fel Scarborough edzõ szerepére. Véleményük szerint Reynolds korábbi tapasztalatai felbecsülhetetlen értékû segítséget nyújtottak a filmkészítõknek. "Burt volt a film szíve és lelke - állapítja meg Giarraputo. - Hatalmas elõnyt jelentett, hogy magunk mellett tudhattuk a munka során: megosztotta velünk, hogy hogyan mentek a dolgok az elsõ film forgatásán."
Az 1974-es Hajrá, Fegyencváros! átütõ siker volt. Mit érzett vajon Reynolds, a hetvenes évek egyik legsikeresebb színésze, amikor átadta a szerepét Adam Sandlernek, az utóbbi évtized egyik legsikeresebb színészének?
"Határozottan furcsa érzés volt Adamen látni a ’Crewe’ feliratú mezt - mondja Reynolds. - A forgatás elsõ napján, amikor Chris azt kiáltotta: ‘Crewe!’, én odafordultam, és ezzel tönkretettem a felvételt. De nagyon jó érzés volt tudni, hogy mindezt azért csinálhatjuk, mert az eredetit annyira szerették."
"Burt valamikor a Florida State csapatában játszott, úgyhogy igazi sportember, és ismeri a játékot - mondja Segal. - És õ mindezt hozza magával: egy legendás sportolóba oltott színész, vagy színészbe oltott sportoló. A hideg futkosott a hátamon, amikor láttam a pályán kocogni, hátán a 22-es számmal."
Reynolds sok, a filmben szereplõ hivatásos sportolóra is nagy hatással volt. "Közvetlenül azelõtt, mielõtt a nagy meccset kezdtük felvenni, tartott nekünk egy beszédet - meséli Sapp, a kick-box bajnok. - Azt mondta: ‘Én több mint száz filmet forgattam, és higgyétek el, ezek azok a pillanatok, amelyekre mindig emlékezni fogtok. Bizonyosodjatok meg róla, hogy teljes átéléssel és az egész szívetekbõl játszotok-e, hogy mindent beleadtok-e, mert soha nem lesz még egy ilyen pillanat az életetekben, mint a mai.’ Ez sokat jelentett nekünk."
A slágerlistákat ostromló rapper, Nelly, ebben a filmben debütál színészként. Az Adam Sandlerrel és Chris Rockkal közös munka lehetõsége roppantul izgatta az énekest.
"Amit csinálnak: komikus költészet - mondja a rapper. - Õk egymást táplálják, egymásból táplálkoznak. Elég, ha csak állnak ott és egymásra néznek, már akkor is nevetni kell rajtuk. Õrület."
"Nelly egy leendõ filmcsillag - mondja Jack Giarraputo. - Kétségkívül megvan benne minden, ami egy jó színészi játékhoz kell - a közönség nagyon közel tud majd kerülni az általa játszott figurához. Nagyszerû volt vele dolgozni. A legszimpatikusabb rapper, akit ismerek."
"Anyám erre azt mondaná, hogy én egész életemben színészkedtem - nevet Nelly. - Azt állítja, soha nem tudja, hogy reggel melyik énem ébred fel az ágyamban. De komolyan: ez egy kihívás, hogy otthonosan mozogjak egy másik figura bõrében, hogy egy egész más karaktert kell játszanom egy egészen más szituációban; de hát végül is errõl szól a színészet, nem?"
"Amellett, hogy remek rapper, Nelly igazi sportember is - teszi hozzá Segal -, és mindent elkövetett, hogy elsõ filmbeli szereplését emlékezetessé tegye. Igazán el volt szánva, hogy mindent megcsináljon, amit csak tud. Annyira lelkes volt, hogy sokszor a kispadra kellett ültetnünk a dublõrjét, mert õ maga játszotta végig a jelenetet."
Nicholas Turturro alakítja Brucie-t, a fegyencet, aki nagyon neki van buzdulva, de kevéssé ismeri a futball szabályait. "Hihetetlenül energikus, õrült kis figura - mondja Turturro. - A beszéde durva, de finom és érzékeny lélek."
Rob Schneider most is remek alakítást nyújt, akárcsak A vizesnyolcasban és a Sátánkában.

Durva és erõszakos tánc

Hogy a futball-jelenetek autentikusak legyenek, a film készítõi a Nemzeti Futball Liga egyik volt hátvédjét és egy jól ismert futball-koordinátort hívtak segítségül. Õk oktatták ki a színészeket a sportág legfontosabb tudnivalóiról.
Sport-koordinátorként Mark Ellis volt a felelõse a színészek felkészítésének. Annak a megszervezése is az õ feladata volt, hogy a futball-jeleneteket biztonságos keretek között tudják leforgatni, de a kész anyag mégis valószerûen jelenjen meg a filmvásznon.
"Biztosítanom kellett, hogy a foci autentikus, biztonságos legyen és egyben segítse a történet elmesélését - jegyzi meg. - A játékosok összegyûjtése után az elsõ dolgunk volt, hogy felmértük a képességeiket, megnéztük, kinek mi a gyenge pontja és mi az erõssége. Az, amiben erõsek voltak, a filmnek is elõnyére vált."
A rendezõ megjegyzi, hogy Sandler eleve rendelkezett némi szakértelemmel. "Adam maga is igazi sportember: hátvédként játszott egy csapatban - mondja Segal. - Manapság inkább kosarazik, minden nap ott izzad a pályán. De nem olyan régen hagyta abba a futballt, így hamar formába lehetett hozni."
Segal azt mondja, hogy a dobótehetség csak az egyik ismérve a jó hátvédnek. "Azon is nagyon sok múlik, milyen a kiállása; hogy fesztelenül viselkedik-e, hogy a vonalhoz közeledve van-e benne elég magabiztosság? Hogyan irányít, amikor éppen szervál, vagy amikor a védelmet méricskéli? Adamnek mindez nagyon jól megy, és az edzések során bebizonyosodott, hogy milyen remekül vezeti és irányítja a csapatot."
Hogy önbizalmat csepegtessenek Sandlerbe, Ellis és emberei segítettek neki kifejleszteni azt a hangot, amelyet csak egy igazi Liga-játékos tud kiadni magából összefutás és dulakodás közben, és amikor irányítani próbálja a csapatát a teljes zûr-és hangzavar közepette.
Ellis edzõ el volt ragadtatva attól, hogy a színész mennyire gyakorlott és ügyes játékos. "Van egy jelenet, ahol Adam dobja a labdát. Onnantól, hogy elhajítja, a kamera több mint 41 méteren keresztül követi a labda útját, amely végül egyenesen Michael Irvin kezei között landol - vágás nélkül - mondja Ellis. - Én már tizenhárom éve csinálom ezt, de ilyen lövésem még nem volt."
Ellis a volt válogatott futballistákból, birkózókból, kick-box versenyzõkbõl, színészekbõl és egy zenészbõl álló csapatának két edzõtábort is szervezett: egyet Los Angelesben, egyet pedig Santa Fében, Új-Mexikóban. A táborokban igazi kemény edzõtábori napirend uralkodott. "A legtöbbjük reggelente gyakorolt volna súlyzókkal, de mi visszaküldtük õket egy délutáni edzésre is - meséli Ellis. - Egy edzõtábor mentálisan ugyanolyan fárasztó, mint fizikailag. De minden annak érdekében történt, hogy megismerjék egymást, hogy igazi bajtársiasság, igazi csapatszellem alakulhasson ki közöttük, és hogy megtanulják a játékot."
Bár a játékosok erõs fizikai terhelés alatt voltak, nem felejtkezhettek el arról, hogy mégiscsak filmet forgatnak. A futballmérkõzéseket végül egy koordinált, jól megszervezett, tulajdonképpen színpadi jelenetté kellett alakítani. "Ebbõl a szempontból párhuzamot vonhatunk a futball és a tánckoreográfia között - magyarázza Ellis. - Van huszonkét emberem, akik egy nagyon durva és erõszakos táncban vesznek részt. Jobb, ha tudják, mit csinálnak, különben valaki tényleg komolyan megsérülhet."

Futballisták, birkózók, kick-boxerek és színészek

A fegyõröket és az elítélteket megszemélyesítõ szereplõk legnagyobbrészt igazi sportolók és keményfiúk voltak. "A focit nem lehet meghamisítani - mondja a rendezõ. - Ez Amerika nemzeti játéka - mindenki ért hozzá. A találatoknak hitelesnek kell lenniük. Büszke voltam, hogy sikerült elérnünk ezt a hatást, ahogy néztem a játékosaimat és a színészeimet a pályán."
A csapat kulcsfigurája a sztár átadó játékos, Deacon Moss. Az õ szerepére az amerikai futballtörténet egyik legnagyobb csillagát kérték fel: a Dallas Cowboys valamikori átadóját, Michael Irvint.
"Régóta nem volt rajtam mell- és lábszárvédõ - mondja Irvin. - Ahogy fölvettem, rögtön megfordult a fejemben, hogy nem kellene-e újra játszanom - nem tehetek róla. De annyi ütést meg sebet kaptam, annyira kifárasztott ez a forgatás, hogy nem tudom elképzelni, hogy valaha is folytatnám.
Az igazi meccs meg a film között az a különbség, hogy amikor filmet forgatsz, behívhatod a dublõrödet, ha úgy néz ki, hogy az akcióban szétrepedhet a szád - viccel Irvin. - De én imádom a játékot, imádom."
Irvin azt is megjegyzi, hogy volt egy lényeges dolog a forgatásban, ami megvan a futballban is. "Nagyon nagy hatással volt rám az, hogy kezdetben néhány innen-onnan összekerült fickó voltunk, akik nem is ismerik egymást, aztán a végére egy összekovácsolódott, szabályos futballcsapat lettünk. Rengeteg idõt töltöttünk együtt, akárcsak a Ligában, és igazi csapattá váltunk."
Bill Goldberg birkózó világbajnok szintén jó néhány éve nem lépett már a küzdõtérre. Bár hírnevét birkózóként szerezte, Goldberg öt szezont eltöltött a Nemzeti Futball Ligában is. "Jó érzés volt így tíz év után újból magamra ölteni a védõruhát - mondja Goldberg -, de tudtam, hogy másnap nem lesz olyan jó. Amikor felébredtem, úgy éreztem magam, mint akin áthajtott egy kamion."
Mindezek ellenére Goldberg nagyon élvezte, hogy egy olyan figurát alakíthat, aki passzol a személyiségéhez. "Azt tudtam, hogy ha benne leszek a filmben, én szeretnék lenni a pálya legerõszakosabb játékosa, a legdurvább ökölcsapások felelõse - mondja. - Én rámászok minden egyes õrre, aki csak ott van. Mind rajta vannak a halállistámon."
A legerõszakosabb börtönõrt a négyszeres Super Bowl-bajnok, Bill Romanowski játssza. "Nem hamisíthatod meg a focit. Azért mert ez csak film, nem mismásolhatod el, ha meg kell ütnöd valakit" - mondja Romanowski.
Romanowski hozta a formáját, és nagyon tetszettek neki a pályán történõ események. "Csodálatos volt ismét ebbe a ruhába bújni, kijönni, körberepülni a pályát és futballozni - mondja. - Az a legrosszabb, hogy ha abbahagyod a focit, elveszted a közösséget is. Hiányzik a csapat, hiányoznak a fiúk. A forgatás egy kicsit pótolta ezt. Nagyon jól szórakoztam."
Kevin Nash birkózó tûnik fel Engleheart fegyõr szerepében, aki szteroidokhoz nyúl, hogy jobban tudjon teljesíteni a futballpályán. Bár Nash igazán sportos alkat, jó fizikai megjelenésû, de a futballozást tekintve kicsit kiesett a gyakorlatból. "Az iskolában kosárlabdás voltam, és nem fociztam tizedikes korom óta - magyarázza. - Bill Romanowski volt a mentorom az edzéseken. Õ vonszolt keresztül a nehézségeken."
Bob Sapp kick-bokszoló nemzetközi beceneve The Beast (Vadállat). "A Vadállatnak több alakja is van. Jelen esetben például a Vadállat egy kiscica, hiszen Switowski, akit a filmben alakítok, csak egy aranyos, nagy gyerek. De ez nem azt jelenti, hogy ne tudna utálatos lenni, és amikor ilyen, jobb ha nem kerülsz a keze ügyébe, mert a végén úgy fogsz bõgni, mint egy kisgyerek."
Brian Bosworth Garner, Steve Austin volt birkózó Dunham börtönõrt alakítja. Mindketten tudják a módját, hogyan tegyék nyomorúságossá a fegyencek életét. "Ha hõsöket akarsz, ahhoz gazemberek is kellenek -mondja Bosworth. - Igazán gyûlölnöd kell az õröket, ha az elítélteknek drukkolsz. De a börtönõrök szemszögébõl ezek a fiúk mind valami rosszat tettek, a szemükben mind gonosztevõk, különben nem lennének börtönben. Õk nem veszik észre, hogy a fegyencek igyekeznek megjavulni, hogy próbálják a dolgaikat jobban csinálni, és éppen az õrök azok, akik ezen igyekezetükben gátolják õket."

A börtön és a futballpálya

A film készítõi keresztül-kasul járták az országot, hogy találjanak egy börtönépületet, ami olyan kietlen, lepusztult, lehangoló és izolált, mint a filmben szereplõ fiktív Allenville Szövetségi Büntetõintézet. Perry Andelin Blake látványtervezõ körbeutazta az Egyesült Államokat, Chicagótól Nashville-ig, Hawaiitól Los Angelesig, mire megtalálta a megfelelõ fegyházat: a már használaton kívüli Santa Fé-i Állami Börtönt, amely Old Main néven volt ismert, mielõtt húsz évvel ezelõtt bezárták volna. "Az Old Main kinézetre tökéletesen megfelelt az elképzeléseinknek - mondja Blake. - A régi börtönépület gyönyörû, tágas síkság szélén állt, körülötte sivatag, ameddig a szem ellát."
"Amolyan Isten háta mögötti hely érzését kelti a emberben. Elhiszed, hogy ez a börtönigazgató itt mindennek az ura, mert nincs senki, aki figyelje õt, nincs körülötte senki"- mondja a producer, Jack Giarraputo.
Ezt a hangulatot remekül kifejezte az ötvenes évek modorában épült börtön meglévõ szerkezete, a lapos, alacsonyan fekvõ épületek sorozata. Blake és Segal azonban úgy érezték, hogy Allenville-nek szüksége lenne néhány monumentális és iszonyatos építményre a börtönépület szomszédságában. Blake és tervezõcsapata ezért õrtornyokat húztak fel, egy villamoserõmûvet emeltek gyárkéményekkel, és kialakítottak egy új fõbejáratot a börtönnek, hatalmas ablakokkal. Ezek mögött az ablakok mögött helyezkedik el az igazgató irodája, ahonnan ellenõrizheti a fegyõrök futballedzéseit, és persze ezzel egyidõben szemmel tarthatja a börtönlakók focipályáját is.
Két cella-blokk között emelkedik a Blake építette Rotunda, a nagy, boltíves bejárati rész. A kapuzat erõt és hatalmat sugároz - azt az érzést kelti a börtönlakókban, hogy egy olyan rendszerbe kerültek, ami ellen hiába harcolnak.
Az egy hónapos Új-Mexikó-i forgatás után a stáb Los Angelesbe tette át a székhelyét, hogy ott vegyék fel az õrök és fegyencek közötti végsõ nagy összecsapást. Olyan helyszínt kerestek, ami egy texasi kisvárosi stadionra emlékeztet. Ezt a stadiont végül az ország második legnagyobb városában találták meg. A torrence-i El Camino College patkó alakú, egyik végén nyitott stadionja éppen megfelelt az elvárásoknak, csak egy állványra szerelt pontozótáblával kellet kiegészíteniük a látványt.


szereplők:
Adam Sandler ... Paul Crewe
Chris Rock ... Gondnok
Burt Reynolds ... Nate Scarborough edzõ
Courteney Cox ... Lena
Nelly ... Megget
Michael Irvin ... Deacon Moss
Walter Williamson ... Errol Dandridge
Bill Goldberg ... Battle
Terry Crews ... Sajtburger Eddy
Bob Sapp ... Switowski
Nicholas Turturro ... Brucie
Dalip Singh ... Turley
Lobo Sebastian ... Torres
Joey Diaz ... Big Tony
Steve Reevis ... Babaarcú Bob
David Patrick Kelly ... Unger
Tracy Morgan ... Ms. Tucker
Edward Bunker ... Skitchy Rivers
William Fichtner ... Knauer százados
Bill Romanowski ... Lambert õr
James Cromwell ... Warden Hazen
Cloris Leachman ... Lynette
Allen Covert ... Referee
Rob Schneider ... Punky


fényképezte:
Dean Semler

vágó:
Jeff Gourson

látvány:
Perry Andelin Blake

jelmez:
Ellen Lutter

zene:
Teddy Castellucci

művészeti rendező:
Alan Au

művészeti rendező:
Domenic Silvestri

szereposztó:
Darlene Hansen

szereposztó:
John Papsidera

díszlet:
Gary Fettis

producer:
Jack Giarraputo

producer:
David Gale

producer:
Barry Bernardi

producer:
Van Toffler