információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Melinda és Melinda... és Woody
Új filmjében Woody Allen ismét az általa kedvelt problémákat boncolgatja: személyes küzdelmét az erkölccsel, a származással, a nemiséggel, a féltékenységgel és a szerelemmel. A Melinda és Melinda alapkérdését már az elsõ jelenetben megismerhetjük, ahol négy mûvelt New York-i vacsorázik egy esõs éjszakán, és a beszélgetés közben elhangzó egyik anekdota heves vitát robbant ki az író, Max (Larry Pine) és Sy (Wallace Shawn) között az emberi drámák kettõségérõl. Végül is mulatságos jelenet kerekedik ki a vitából, melyben egy rejtélyes, Melinda nevû nõ is említésre kerül.
"Van valami, ami nagyon sokszor eszembe jut a filmjeim kapcsán. Ha egy dolgot meg lehet fogni komikusan és tragikusan is, én általában a komikus utat választom. - mondja Woody Allen. - Bár az is eszembe jut, hogy mindkétféleképpen lehet a dolog érthetõ és szórakoztató."
A Melinda és Melinda finoman kidolgozott történet egy férfirõl és egy nõrõl, akik tipikus mai New York-iak, kicsit mûvészek, alkalmanként neurotikusak, egyre jobban bonyolítják életüket. Talán a legérdekesebb kérdés a filmben, hogy a "Melinda-történet", akár komikus vagy tragikus, valóságos-e.
"Én úgy gondolom, hogy a körülmények minden ‘Melindának’ azonosak - mondja Radha Mitchell, aki a szerepet játssza -, az egyik drámaian látja a körülményeket, a másik reménykedve."
A forgatókönyvrõl
Woody Allen alig egy hónap alatt megírta a forgatókönyvet.
Csak nagyon kevesen olvashatták el az egész sztorit. Miután újraírta, átdolgozta, csak a legmegbízhatóbb munkatársainak mutatta meg, közte a sok éve vele dolgozó casting directornak, Juliet Taylornek, a co-producernek, Helen Robinnak, a díszlettervezõnek, Santo Loquastonak és a producernek, Aronsonnak. Még a legtöbb színész is csak a rá vonatkozó részeket kapta meg, nem a teljes könyvet.
"Nagyon nehéz volt így dolgozni - mondja Chiwetel Ejiofor, aki egy bársonyos hangú zongoristát játszik a filmben -, de nagyon élvezetes. Tökéletesen tudtam a saját szerepemre koncentrálni."
Azok a szerencsés kevesek, akik olvashatták az egész forgatókönyvet, nagyon pozitívan nyilatkoztak róla. "Nagyon brilliáns ötletnek tartottam - emlékszik vissza Aronson az elsõ reakcióira, miután a könyv egy korai verzióját olvasta. - Bizonyos nézõpontból lehet egy történet nagyon mulatságos, egy másik megközelítésben viszont nagyon szomorû. Woody nagyszerûen felismeri az emberek gondolatait és tetteit irányító elveket. Te is, én is látjuk azokat, de nem tudjuk ennyire finoman szétválasztani õket, mint õ. Nagyon jó szeme van, a jelenetekben ez nagyon jól érezhetõ."
"Nagyon tetszik a film szerkezete, a két párhuzamosan futó történet, valahol a komédia és a tragédia határán - mondja Will Ferrell, az egyik olyan színész, aki olvashatta az egész könyvet. - Nagyon fantáziadús és eredeti, de hamisítatlanul Woody Allen."
Woody Allen végig csiszolgatta, szerkesztette, néhol újraírta a forgatókönyvet a forgatás alatt. Megnézte az aznapi anyagot - és ha valami úgy tünt neki, hogy nem fog tökéletesen mûködni, átírta, és újraforgatta azt a részt" - mondja Letty Aronson.
Szereposztás Woody Allen módra
Amikor a forgatókönyv és a költségvetés is elkészült, Juliet Taylor casting director, aki sok filmben dolgozott együtt Woody Allennel, elkezdte összeszedni az ötleteit a színészekkel kapcsolatban, kik volnának a legalkalmasabbak arra, hogy megformálják a szerepeket. Woody Allen végignézte a szóba került színészek eddigi szerepeit, hogy vígjátékban vagy filmdrámában játszottak-e. "Ha egy komikus színész kap egy komoly szerepet, nagyon szép munkát fog végezni - állapítja meg -, míg fordított esetben távolról sem ilyen jó a helyzet."
Woody Allennek mindig fontos volt, hogy a színészekkel szeressen együtt dolgozni, most szerencséjére sok kedvence került a szereposztásba.
Melinda szerepére kellett a film készítõinek elsõk közt színészt találni. Ez egy klasszikus Woody Allen-i figura: szexis, gyenge és titokzatos nõ, rendkívül életszerû, jól bizonyítva az író kiváló jellemábrázoló képességét. "Teljesen véletlenül, sokkal jobban tudok nõi karaktereket kidolgozni - vallja be az író-rendezõ -, az évek során szinte minden filmemben a nõi szereplõk sikerültek jobban. Ha férfi szerepet kellett írni, rendszerint magamnak írtam, vagy egy változatomat írtam meg."
A fõszerepre az ausztrál születésû Radha Mitchellt választották, aki edddig olyan filmekben dolgozott, mint A fülke, Colin Farrell-lel, a Pitch Black - 22 évente sötétség, Vin Diesellel, és a "High Art". Mostanában volt látható a Tûzben edzett férfiben Denzel Washington oldalán.
"Õ nagy felfedezés - meséli Woody Allen -, láttam játszani a kicsit szokatlan, fekete-fehér »Four Reasons« címû filmben, amelyet õ írt és rendezett. Radha nagyon érdekes benne, vonzó és csodálatos."
"Nagyon szerencsések vagyunk, hogy elvállalta a szerepet. - teszi hozzá Letty Anderson. - Gyönyörû és nagyszerû színésznõ, tökéletes a szerepre. Nagyon hatásosan tud játszani."
Mitchellt maga Woody Allen hívta fel személyesen telefonon, szerepet ajánlva neki a filmben. "Természetesen nagyon izgatott lettem - emlékszik vissza a színésznõ. - Küldött egy forgatókönyvet, aztán persze igent mondtam.
Woody nagyon érdekesen dolgozik - folytatja -, az õ filmjei egyszerre újszerûek, rugalmasak, szürreálisak és valóságosak. A párbeszédek az õ világa, az ahogy a szereplõk beszélnek, csak az õ filmjeire jellemzõ."
Susan és Hobie szerepére Amanda Peetet és Will Ferrellt kérték fel. Melinda a komikus változatban nagyon esetlenül ismerkedik meg a házaspárral. Ferrell, aki jól ismert "Saturday Night Live"-beli alakításairól, és olyan filmekben játszott, mint az "Oldschool", az Elf - Mi a manó és az Anchorman, meglepõ választás volt a megszállott, kedves színész, Hobie szerepére. "Az én filmjeimet sokkal kifinomultabbnak tartják, mint amelyekben eddig Farrell játszott - mondja Woody Allen -, de nagyszerû munkát végzett."
"Amikor kiválasztottuk Will Ferrellt, addig szinte csak a »Saturday Night Live«-ban szerepelt - meséli Aronson -, de bebizonyította, hogy rendkívül sokoldalú színész, képes arra, hogy ilyen valóságos, árnyalt, romantikus vígjátékban játssza az egyik fõszerepet."
"Az ügynökömtõl tudtam meg a dolgot, majd megkaptam a forgatókönyvet - emlékszik vissza Ferrell -, de elõször föl kellett dolgoznom azt a mondatot, hogy »benne vagy egy Woody Allen-filmben«, amely minden színésznek, nemcsak komikusnak, rendkívüli pillanat az életében."
Ez az árnyaltabb szerep igen jó irányban változtatta meg Ferrell játéktempóját, aki eddig csak elnagyolt vígjátékszerepekben volt látható. "Ez egyértelmûen komikus szerep, de sokkal életszerûbb, mint amelyet valaha játszhattam - magyarázza Ferrell. - Nagyon élveztem, mert nyugodtan rábízhattam magam a párbeszédekre, nem kellettek a röhejes jelmezek, nem volt rajtam az a borzasztó nyomás, hogy viccesnek kell lennem mindenáron - a humor ugyanis ott volt a történetben."
Amanda Peet, akinek pályafutása az elmúlt néhány évben indult el olyan filmekkel, mint a Minden végzet nehéz, az Azonosság, a Bérgyilkos a szomszédom, játssza Hobie feleségét, a túlhajszolt független-film rendezõt, Susant.
"Két dolog jut eszembe a filmmel kapcsolatban - mondja -, az egyik, hogy nagyon meg voltam hatódva már attól is, hogy Woody felkért a szerepre, a másik, hogy odaadnám a jobb kezem, hogy újra dolgozhassam vele."
Peet Woody Allen filmjein nõtt fel. "Manhattanban voltam gyerek, aztán mentem Columbiába, anyám pszichológus - meséli -, szóval Woody Allen az én félistenem."
Jonny Lee Miller és a 2000-ben a legjobb nõi mellékszereplõ Oscar-díjára jelölt Chloë Sevigny játssza Lee és Laurel szerepét, akik a tragikus változat házaspárjaként ismerkednek meg Melindával. "Mindig is nagy tisztelõje voltam Chloënak, és alig vártam, hogy dolgozhassak vele" - mondja Woody Allen a színésznõrõl, aki folytatja hihetetlenül sikeres karrierjét, és jelenleg az egyik legtehetségesebb mûvész a független filmek világában. Utóbbi idõben olyan filmekben játszott, mint A hazugsággyáros, a Parti szörnyek és Lars Von Triers Dogville-je.
Aronson szerint is a connecticuti születésû Sevigny a "tökéletes választás" Laurel szerepére, a Lee Upper East Side-i neveltetésû zongorista feleségének.
"Két elõzõ filmje kapcsán már találkoztam korábban is Woodyval - emlékszik vissza Sevigny -, de most, amikor e produkció miatt elmentem hozzá, lehetett bennem valami »Laurel«-es, mert amikor beléptem, valaki rögtön megjegyezte, hogy teljesen a szerephez vagyok öltözve."
A színésznõ nem igazán lepõdött meg, hogy Woody Allen õt kérte fel a kiegyensúlyozott, gyöngyöket viselõ Laurel szerepére. "Emlékszem rá, hogy hallottam, Woody nagyon szerette A disco végnapjai címû filmet - magyarázza Savigny. - Ebben a filmben láthatott ehhez hasonló lányt játszani. Laurel jó családból származik, és el sem tudja képzelni, hogy bármi elromolhat az életében."
Jonny Lee Miller, aki legközelebb Renny Harlin filmjében, A gyilkos agya címû filmben lesz látható Val Kilmer oldalán, igazi angol színész, így esett rá a választás Laurel sármos, törekvõ mûvész férjének szerepére.
"A Cannes Filmfesztiválon találkoztam Jonnyval, amikor a Trainspotting bemutatója volt. - emlékszik vissza Sevigny. - Sokkal jobb volt így, hogy találkoztunk a forgatás elõtt, mintha az elsõ nap mutattak volna be egymásnak: ez a vadidegen ember a férjed."
Chiwetel Ejiofor játssza Ellis szerepét. "Én is abban a filmben láttam, amelyben mindenki megismerte, a Gyönyörû mocsokságokban - mondja Woody Allen. - Magával ragadó volt."
A londoni születésû Chiwetel Ejiofor, aki játszott az Amistad és az Igazából szerelem címû filmben is, elismerést szerzett Okwe, a nigériai származású doktor szerepével, Oscar-díj jelölést is szerezve vele. "Fantasztikus mûvész" - mondja Aronson.
"Julie Taylor hívott fel - meséli Ejiofor. - Épp Torontóban voltam, onnan repültem át New Yorkba egy napra. Találkoztam Woodyval öt percre, és megkaptam a szerepet.
Ellis nagyon érdekes figura a filmben - folytatja a szerepére térve -, egyaránt udvarol Melindának és Laurelnek."
Wallace Shawn alakítja Syt, a másik résztvevõt a vacsora alatti, komédia kontra tragédia vitában. Shawn jól ismert komikus, aki mostanában az Elvarázsolt kastély címû komédiában volt látható. A mellékszereplõk között található Josh Brolin mint Greg, a fogorvos, akivel Melinda teljesen ismeretlenül randevúzik; Vinessa Shaw mint Stacey, aki átmulat Hobie-val egy õrült éjszakát; Brooke Smith mint Melinda és Laurel fõiskolás barátja, Cassie; Zak Orth az õ férje; és Larry Pine mint Max.
A produkció New Yorkban kezdõdik
A Melinda és Melinda terepszemléi 2003 szeptemberében kezdõdtek, és a forgatás hét héten át tartott New Yorkban és környékén. A helyszínek között vannak Woody Allen kedvencei: a SoHo, Greenwich Village, az Upper East Side, a Central Park, a Belmont Racetrack és a Hamptons.
Woody Allen egységes, kreatív csapatot hívott össze a forgatásra, közte néhány régi munkatársát. A díszlettervezõ, Santo Loquasto, aki nemrég fejezte be Woody Allennel a szintén New Yorkban forgatott Csak az a szex címû produkciót, kulcsszerepet játszott a helyszínek kiválasztásánál, melyek tipikus és létezõ New York-i épületek, utcák voltak.
Elsõ alkalommal dolgozott együtt Woody Allennel a magyar származású operatõr, Zsigmond Vilmos, aki mesterien teremtette meg a jelenetek képi világát.
"Nagyon sokan szeretnek Woody Allennel együtt dolgozni. Õ egy európai rendezõ Amerikában - mondja Zsigmond Vilmos, akit Oscarra jelöltek A folyó és A szarvasvadász címû filmjéért, és el is nyerte a díjat a Harmadik típusú találkozásokkal -, olyan stílusa van, amelyet csak európai filmekben láttam.
Külön öröm számomra, hogy Woody Allen gyorsan szeret dolgozni - folytatja Zsigmond Vilmos -, és ez nekem is nagyszerûen megfelel. Nem akarja a stábot kifárasztani."
A jelmeztervezõ, Judy Ruskin Howell szintén elsõ alkalommal dolgozott együtt Woody Allennel.
Alisa Lepselter vágó már dolgozott Woody Allennel régebben is, mint ahogy a co-producer Helen Robin is, aki részt vett a nemrég bemutatott A Jade skorpió átka, Holly Woody történet és a Csak az a szex címû produkciókban is.
Woody Allen és a film többi alkotója hosszasan vitatkoztak arról, hogy milyen mértékben térjen el a komikus és a tragikus változat képi világa. "Woody Allen ellenezte, hogy lényeges képi külónbség legyen a két rész között" - mondja az operatõr.
A díszlettervezõ, Santo Loquasto, aki veteránnak számit a stábban 24, Woody Allennel közös filmjével, mégis néhány különbséget vitt a két történet képeibe. "Ezek nagyon finom dolgok - teszi hozzá Loquasto -, ennyi volt, ami Woody Allent még nem zavarta."
Zsigmond Vilmos csak nagyon finom beállításbeli különbséget alkalmazott a két részben, és ezek is inkább technikai változtatások voltak. "Kisebb kameramozgások voltak a drámai változatban - magyarázza -, alacsonyabban volt a kamera, így laposabb lett a szög is. A megvilágításban is vannak különbségek, itt több az árnyék. A komikus részben a kamera szemmagasságban állt, és többet mozgott. Kicsit szabadabb és könnyedebb lett az egész."
Loquasto meleg õszi színeket alkalmazott a jelenetekben. "Woody Allen minden filmjébõl árad New York szeretete - mondja Loquasto -, ezt sugározza minden."
"Wody Allen nagyon szereti a meleg tónusokat - teszi hozzá Zsigmond Vilmos -, a késõ délután színeit. Én is ilyesmit használok a munkáimban."
Woody Allen filmjeinek zenei világa is igen sajátos. "A Melinda és Melindában a zene az egyik legfontosabb dolog, amely megkülönbözteti a történetek hangulatát - meséli Woody Allen. - A hangsúlyosabb pillanatokban Sztravinszkij, a könnyedebb jelenetekben Duke Ellington szól."
Talán Radha Mitchell foglalja össze a film mondanivalóját a legjobban: "Ez egy igazi Woody Allen-film. Nagyszerû humorérzékkel boncolgatja azt a kérdést, hogy életünk tragédiáit mi okozzuk vagy történnek velünk. Mi döntjük-e el, hogy milyen életet élünk. Ez a film olyan, mint az élet: rövid, aztán vége. Lehet élvezni is és lehet keseregni is rajta."
"time is not money"
