információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Felicity Huffman a szereprõl:
"Nem hittem, hogy sikerülni fog. Egyáltalán nem vagyok jártas a transzszexuálisok világában. Hogyan lesz egy nõbõl férfi, aki nõvé akar válni? Elõbb férfivé kell válni ahhoz, hogy mint férfi rájöjjünk, hogyan törhetne felszínre a bennünk rejlõ nõ?Mindenkinek voltak már Bree-éhez hasonló élményei, mint a hihetetlen önbizalomhiány, a beilleszkedési problémák, mint amikor azt kívánjuk, bárcsak olyannak látnának minket, amilyenek valójában vagyunk, vagy mikor el kell rejtenünk igazi valónkat azok elõl, akiket szeretünk. Bár a nemi rendellenességgel küzdõ személyekre ez fokozottan igaz, általában is jellemzõ az emberi lélekre. A TRANSAMERICA errõl szól, és olyan film, amellyel bárki azonosulni tud, hiszen a benne szereplõ karakterek küzdelme valós és általános. És én épp az ilyen filmeket szeretem."
* * *
Így készült a TRANSAMERICA:
A TRANSAMERICA készítõinek igen határozott elképzelése volt arról, milyen színészt szeretnének Bree szerepére.
“Bree karakterének kiválasztása volt a film legizgalmasabb része." - meséli Duncan. “Sokak szerint férfi színészt kellett volna keresnünk, de azt szerettünk volna a legkevésbé, hogy Bree úgy nézzen ki, mint egy nõi ruhába bújt férfi. Úgy éreztük, nagyon nehéz lenne egy férfit tökéletes transzszexuális nõvé alakítani költséges és ormótlan kellékek és smink nélkül."
Bár Bree karakterét végül nõ formázta meg, Huffman kétségkívül radikális fizikai és lelki változásokon ment át a felkészülés során.
“Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy minden transzszexuális nõ különös kinézetû, olyan, aki valahol a nõiesség és férfiasság határán ragadt. Ez annak köszönhetõ, hogy csak azokról tudunk, akik esetében a különbség látható, akiket felismerünk az utcán. Valójában, minden évben “láthatatlan transzszexuálisok" százai mennek át ezen a változáson, és olvadnak be észrevétlenül a társadalomba." - nyilatkozta Tucker.
Kétség kívül annak a megvalósítására fordított a legtöbb energiát Huffman és a TRANSAMERICA stábja, hogy Bree karaktere pont úgy nézzen ki, úgy menjen, és úgy beszéljen, mint egy transzszexuális nõ, aki éppen a “láthatatlan élet" határán van.
Huffman azzal kezdte, hogy feltette magának a következõ kérdést, “Hogyan áll, ül és gesztikulál egy nõ?"
“Elmentem egy nagyszerû edzõhöz, Danea Doyle-hoz, aki traszszexuális nõket tanít arra, hogyan is viselkedjenek igazi nõ módjára. Mindent újra meg kellet tanulnom. Azt is, hogy hogyan járjak, vagy hogyan tartsam a kezeimet. A férfiak karja sokkal hosszabb, és kezük sokkal nagyobb, mint a nõké. Azért, hogy ezt eltitkoljam, gyakran a könyököm szorosan a testemhez szorítva, kezeimet pedig egymásba kulcsolva álltam. Újra megtanultam állni, járni és gesztikulálni. Érdekes módon, számomra az átalakulás jelentõs része abból állt, hogy megtanuljam hogyan legyek még inkább nõies." - meséli Huffman.
“A hangom elváltoztatásához Andrea Jameshez fordultam, aki transzszexuális nõket tanít nõi hangjuk" kialakítására. A hang a legnehezebb az egészben. Hiába nézel úgy ki, mint Kate Moss, ha úgy hangzol, mint James Earl Jones vagy Tony Curtis a “Van aki forrón szereti" címû filmben. Éppen ezért úgy kellett beszélnem, mint egy férfinek, aki még nem talált rá teljesen nõi hangjára. Érthetõ módon, Andreának még soha nem kellett fordítva tanítania, vagyis, hogy egy nõ úgy beszéljen, mint egy férfi, aki nõnek akar hallatszani. Azt tanácsolta, használjam ezt a hangomat a forgatáson kívül is.
Mondanom se kell, hogy hirtelen nem akartam többé megszólalni. Annyira zavart és bizonytalan lettem az új, nõi hangot imitáló férfihangommal, hogy azon kaptam magam, hogy csak bólogatok, rázom a fejem, vagy “na mi a helyzet" módon mosolygok, hogy megszólalni ne kelljen."
Fontos feladat volt Bree karakterének megalkotásában hajának, sminkjének és viseletének megkonstruálása.
Duncan Tucker a következõképpen írja le a folyamatot:
"Azon a véleményen voltam, hogy nagyon aprólékosan megtervezett nõies, kicsit erõs smink lenne a megfelelõ" - nyilatkozta. “A sminkesünk, Lynn Campbell, a Szex és New York egyik sminkese, és Felicity között nagyon szoros munkakapcsolat alakult ki. Úgy sminkelték Felicity arcát, hogy még inkább soványnak és csontosnak hasson. A bõrszínéhez illõ alapozónál egy fokkal halványabb árnyalatút használtak, hogy ezzel is érzékeltessék, Bree még nem teljesen tanulta meg, hogyan is sminkelje magát.
Jason Hayes, aki többek között a Hajlakk címû Broadway musical parókáit is készítette, két emberi hajból készült gyönyörû parókával kápráztatott el bennünket. Végül a parókát kicsit meg kellett ritkítani, hogy még inkább olyannak tûnjön, mint egy hormonterápiára járó középkorú férfi haja.
Megkérdeztem Danny Glicker díszlettervezõ véleményét a csomagküldõ szolgálattól rendelt ruhákról, hiszen úgy képzeltem, hogy Bree túlságosan is félénk ahhoz, hogy üzletben vásároljon ruhát. Felicityvel hamar megegyeztek abban, hogy Bree kedvenc színe a halvány lila,valamint abban is, hogy nyakának elfedése érdekében gyakran visel sálat és hogy elrejtse alakját blézert, hosszú ruhát. Bree minden egyes ruhadarabjának célja az eltakarás."
Huffman megjegyzi, hogy egy “nemet váltó" mûtét elõtt a páciensnek legalább egy éven át nõként kell élnie, ugyanis ekkorra áll majd készen a beavatkozásra. Tehát megkértem mindenkit, képzelje el, hogy egy nap felébred, nõi ruhát ölt, kisminkeli magát, majd magas sarkú cipõbe bújva munkába, vásárolni, vagy bankba indul. El tudjátok képzelni egyáltalán, milyen rémisztõ lenne?
Kezdtem jobban megérteni a nemi rendellenességgel küzdõ emberek hõsies utazását. Ha elég bátrak ahhoz, hogy kiálljanak amellett, amik valójában, akkor a társadalom kiközösíti õket. Ha pedig nem elég bátrak, a többiek teszik ugyanezt. A film forgatásának kezdetén úgy véltem, hogy ezek az emberek érdekesek, de legfeljebb különcök. Most már azt gondolom, hogy õk a világ legbátrabb emberei."
“Felicity mozdulatok egész skáláját, új járást, és hangot fejlesztett ki, ami egy teljesen más személlyé alakította át." - idézi fel a forgatás élményeit Duncan, a producer. “ Sosem felejtem el azt a napot, mikor Phoenixben forgattunk, és Bill Macy lejött két kislányukkal. A fiatalabbik nem ismerte fel édesanyját a kisminkelt, parókába bújt, mély hangú színészben és sírni kezdett, mikor Felicity megpróbálta a karjaiba venni. Sajnáltam Felicityt, mint édesanyát, de abban a pillanatban tudtam, hogy sikeres volt az átváltoztatás."
Huffman állítása szerint az átalakulás olyannyira jól sikerült, hogy Bree karakterének nyomait viselte még akkor is, amikor a “Születtet feleségek" forgatásába kezdtek néhány héttel a TRANSAMERICA befejezése után.
“Igazi kulturális sokk volt" - meséli Huffman. “A hangom oktávokkal mélyebb volt a TRANSAMERICA befejezése után. El kellett gondolkodnom azon, a nõi vagy a férfi mosdót használjam. Komolyan. Beléptem a nõi mosdóba, majd hirtelen belém nyilallt a gondolat, ‘Vajon be szabad ide jönnöm? Igen! Nem! Ez nem az a mosdó. De igen az, én valóban nõ vagyok!’ Sõt, mi több, minden alkalommal, mikor a Marcia Cross által alakított Bree-t szólították, azt hittem, nekem szólnak. Mikor meghallottam, hogy ‘Kezdhetjük Bree jelenetét’, szinte odarohantam."
“A színésznõk hihetetlen nyomás alatt vannak, hogy mindig gyönyörûek legyenek." - mondja Duncan. “Ugyanakkor nagy szerepeket is el szeretnének játszani. Felicity ebben a filmben nyújtott alakítása sokban emlékeztet Charlize Theronéra a Szörnyetegben, vagy Hilary Swankéra A fiúk nem sírnak címû filmben. Ezek az alakítások mind arra példák, mikor a színésznõk olyan kockázatot vállalnak, ami megéri.
Azt kell mondanom, Duncan egy igen bátor ember. Ha én nem reagálok azonnal, tagadva ezzel a hibát, a producerek neki ugrottak volna, mondván, hogy egy árnyalatnyi különbség miatt nem vehetünk fel mindent újra. Ám Duncan hajthatatlan volt. Õ írta a forgatókönyvet, és egyszerûen imádta Bree karakterét. Ha nem olyannak tûnt fel, mint ahogy õ megálmodta, elõtört belõle az oroszlán. Ekkor újra kellett vennünk a jelenetet. Folyamatosan unszolt. Hihetetlen áldás olyan rendezõvel dolgozni, aki annyira hisz az ember képességeiben, hogy nem nyugszik, míg ki nem hozza belõle a lehetõ legtöbbet. A forgatás elõre haladtával egyre jobban azonosultam az általam alakított karakterrel, így sem a férjem, sem az ügynököm nem ismerte fel a hangom a telefonban. A férjem végül úgy döntött, hogy nem beszélhetek hozzá Bree hangján. Rettentõ furcsa volt."
* * *
"Azért döntöttünk úgy, hogy road movie-t készítünk, hogy ezen két, korántsem átlagos karaktert szembeállíthassuk az átlagos Amerikával és amerikaiakkal. Bree és Toby is új területeket hódítanak meg saját életükben, az elhagyott tájak változása lelkükben végbe menõ változásokat tükrözi. Lehetetlen ilyen forgatókönyvet írni, a karakterekben és helyzetekben rejlõ feszültségek bemutatása nélkül. De Bree és Toby figurája mindvégig élénk és reményteli marad. Lendületes és szórakoztató módon akartam bemutatni a történetüket, vidám kalandokkal és lehetõségekkel."
Amerika vidéki, republikánus államaiban forgatva, a producerek meg voltak gyõzõdve arról, hogy a film témája körüli viták bajba keverhetik õket. Sebastian Duncan ezért megkérte a stábot, ha a helyiek, kérdezik, mirõl is szól a film, mondják azt, hogy egy anya és a fia kalandos utazásáról Észak-Amerikán át.
“Nem kifejezetten hazugság, de nem is a teljes valóság." - emlékszik vissza Duncan. “Mint minden alacsony-költségvetésû film alkotóinak, nekünk is gyakran kellett helyi egyházak vagy közösségi házak vendégszeretetére hagyatkoznunk, akik olcsón biztosítottak szállást és különbözõ felszereléseket a forgatás közelében. "
“Jól jött, hogy Felicity és Kevin is csak a forgatás alatt ismerték meg jobban egymást, ahogy Bree és Toby is." - meséli Tucker. “Körülbelül a forgatás felénél, az egész stáb átköltözött Arizonába, Öröm volt olyan gyönyörû helyeken forgatni, mint a Chino-völgy körüli magasan fekvõ sivatagok, a Gránit-völgybeli Watson Lake, a Prescott környékén elterülõ sziklákkal keretezett gyönyörû farm, vagy a Senator Highway mellett vonuló Koponyák völgyének fehér ormai. Mindenki nagyon jól érezte magát a forgatáson. Itt vettük fel Bree és Toby úgynevezett ‘mézeshetek’ jelenetét. Ez az a jelenet, amikor, útjuk során elõször, valóban elkezdik élvezni egymás társaságát.
A “mézeshetek jelenet", valamint a környezõ tájak vezetik fel a film fordulópontját, mikor is Toby felismeri Bree igazi valóját. Sebastian Dungan producer szerint, “Toby és Bree nem is lehetne ennél különbözõbb. Bree visszafogott, inkább a szavak embere, és végtelenül félénk, míg Toby vad, exhibicionista, viszont egyáltalán nem magabiztos szellemi téren. Mindketten magányos farkasok, akiknek fenntartásai vannak a világgal szemben, ami megtépázta, és megbélyegezte õket. Mindketten magukba fordultak és zárkózott személyiségek. A köztük lévõ különbség és azonosság szította feszültség, valamint a történet során meghozott kompromisszumok az utazás mérföldkövei."
Kevin Zegers valósággal harcolt Toby szerepéért
“A fiatal színészek közül mindig nehéz választani." - idézi fel Duncan. “Ha a színész nem elég tapasztalt, és még nem elég képzett, akkor amiatt aggódik az ember, hogy mennyire képes széles skálán játszani, és mennyire nyújt egységes teljesítményt. Ha azonban túlságosan is tapasztalt és kifinomult, akkor pedig azon aggódik, vajon képes-e az igazán nyers alakításra.
“Duncan ragaszkodott ahhoz, hogy korban megfelelõ színészt keressünk, és ne egy 28 éves férfi alakítson egy tinédzserfiút, ahogy az gyakran megesik a TV-sorozatokban. Mikor Eve Battaglia elõször mutatott képeket Kevinrõl, az általános reakció az volt, hogy ‘túl jóképû’. Ám Kevin és ügynökei nagyon ragaszkodtak a szerephez. Zegersnek karriere kezdetén számos sikerben volt része, most azonban elérkezett az idõ, hogy megmutassa, több mint csupán egy helyes kölyök. Készített nekünk egy videofelvételt, melyben a törékeny és nyers alakításával mindannyiunkat lehengerelt. Továbbá, a hibátlan külsõt is sikerült durvává varázsolnia. Egyértelmûvé vált számunkra, hogy mindennél jobban szerette volna ezt a szerepet, az alakítás minõsége is tagadhatatlan volt, s mikor megláttuk, milyen “valódinak" tûnik, egybõl a listánk élére került."
“Kevin videofelvételén nyújtott alakítása rendkívüli volt. Viszont tartottam attól, hogy õ is egy igazi fiatal filmsztár, aki nagyképû, midig késik, mindenki tudomására hozza, hogy milyen nagyszerû alakítást nyújt egy független filmben, és hogy pusztán azzal is szívességet tesz, hogy egyáltalán játszik benne. Ezért nagyon megkönnyebbültem, mikor Kevin megérkezett a próbára, és a gyökeres ellentéte volt fiatal, fennhéjázó színészeknek. Nagyon keményen dolgozik, udvarias, kedves, figyelmes és szereti a csapatmunkát. Valamint, ami ehhez a filmhez különösen elengedhetetlen, nagyon bátor is. Nem riadt vissza a kihívásoktól és az új dolgoktól sem. Hat hetet töltöttünk együtt egy öreg, klíma nélküli lakókocsiban a százfokos arizonai hõségben, és ennek ellenére nagyon jól szórakoztunk." - idézi fel a forgatás élményeit Huffman.
“Kevin Tobyja egy olyan fiú, akit egész életében megtépáztak, elhagytak és kiközösítettek. Õ egy olyan gyerek, aki nem mutatja ki érzelmeit, hanem közönyös marad. Így az ember ellenállhatatlan vágyat érez, hogy felrázza, és megkérdezze “Mi van veled?". Nagyon nagy tehetségre és rengeteg energiára van szükség ahhoz, hogy ilyen korlátok között is ilyen nagyszerû alakítást nyújtson az ember." - meséli Tucker.
“Toby egy púp volt Bree hátán, csupán egy botlás a múltjában." - folytatja. “Azonban õ billenti ki visszafogottságából, és végül õ dönti le azokat a falakat is, amit Bree maga köré emelt, hogy ezzel megóvja magát.
"Minden olyan embernek szól ez a film, aki érezte már magát másnak, vagy magányosnak. Azoknak, aki szerint a felnõtté válás nem is olyan egyszerû. Mindenkinek, aki szeret nevetni, aki kötõdésre vágyik. Minden olyan embernek, akinek õrült családja van. Azoknak, akik szeretnek utazni, és azoknak is, akik szerint, bár tudják, hogy épp annyi fájdalomban lesz részük, mint örömben, úgy lehet csak élni igazán, ha nyitva tartjuk szívünk."
Duncan Tucker a transzszexuális nõkrõl és a TRANSAMERICA címû filmrõl:
"Évekkel ezelõtt megismertem egy nagyon kedves nõt, aki néhány hónapos barátság után elmondta, hogy egy mûtét elõtt álló transzszexuális. Átesett már hajátültetésen, nõiesítõ arcmûtéten, több éven át tartó hormonterápián, szóval mindenen, a végsõ "nemet váltó" mûtétet kivéve. Míg meg nem osztotta velem mindezt, fel se merült bennem, hogy biológiailag nem nõ.
Hihetetlenül nehéz élete lehetett. Barátai és családja is bántotta, és elutasította másságát. Állandó magány, a múltja és a bizonytalan jövõ miatti fájdalom gyötörte. Mégis minden egyes szívszorító történet, amit elmesélt, valószínûtlenül vicces volt. Minden másnál jobban szeretett volna normális életet élni. Megindított kitartása és humora. Azon tûnõdtem, vajon valóra válhat-e az álma.
Ez adta az ötletet a TRANSAMERICA elkészítéséhez. A történet elõrehaladtával egyre több olyan nõvel beszéltem, aki átesett már "nemet váltó" mûtéten, illetve ilyen mûtét elõtt állt. Olykor csillapíthatatlan dühvel találkoztam. Általában azonban hihetetlen kitartással, és gyönyörû lélekkel. Ezen transzszexuális nõk meglepõ többsége külsõre, ahogy az említett ismerõsöm sem, semmiben nem különbözött egy igazi nõtõl.
A TRANSAMERICA forgatása elõtt végzett kutatásaim során számos olyan fiúval is találkoztam, aki hasonló helyzetben volt, mint Toby. Önkéntesnek jelentkezetem egy félévre a New York-i Harvey Milk School iskolában, ahol filmkészítésrõl szóló szemináriumot tartottam nehéz sorsú meleg, leszbikus és transzszexuális fiataloknak. Sokan közülük az iskolából egyenesen a West Side-i mólókra mentek kuncsaft után kutatva. Ezekhez a fiúkhoz hasonlóan, Toby is súlyos önértékelési zavarban szenved. Kemény drogokat használ, és nem tudja, hogyan közeledjen a felnõttekhez nem szexuális módón. Rémisztõ és szívszorító egyben.
Ahogy Dr. Spikowsky is mondja Bree-nek a TRANSAMERICA elején, a nemi rendellenesség megtalálható az Amerikai Pszichiáterek Egyesülete által megjelentett és használt Mentális zavarok diagnosztikai kézikönyvében. Ennek kettõs hatása volt a transzszexualitás legitimizálására, az egyik az orvosi diagnózis létezésének ténye, a másik a transzszexuálisok megbélyegzése, azáltal, hogy mentális betegségként szerepel. Meggyõzõdésem szerint a transzszexualitás inkább biológiai, mint mentális állapot. Nem tudom, hogy genetikai, kromoszomális eredetû, vagy a magzati fejlõdés során fellépõ valamely speciális körülmény eredménye. Abban azonban biztos vagyok, hogy a transzszexualitás NEM mentális rendellenesség. Mindazonáltal az is világos, hogy transzszexuálisként felnõni egy a transzszexualitást kerülõ társadalomban súlyos érzelmi károsodással jár."
"time is not money"
