információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A polcról a vászonra:
A Megetetett társadalom adaptálása
Amikor 2001-ben megjelent a Megetetett társadalom, nemcsak a bestsellerlistákat hódította meg, hanem az ellenkultúra szimbólumaként az egyetemeken jóformán kötelezõ olvasmány.
“A könyvet többen olvasták, mint legnagyratörõbb, legönteltebb pillanataimban gondoltam volna" - vallja be Schlosser. Az olvasók közül kerültek ki utóbb a film szereplõi.
“Szerintem kihagyhatatlan könyv - mondja Ethan Hawke. - Ahhoz, hogy megértsük, hogy mûködnek ezek a vállalatok, hogy bánnak az ország pénzével, és hogy mindez hogyan hat az életünkre és az egészségünkre és arra, mit eszünk és mit adunk a gyerekeinknek enni - lenyûgözõ. Tán ez úgy hangzik, mintha túl sok minden lenne egyszerre, de a könyv világosan elmagyarázza."
“Szerintem alaposan könyv, amely sok mindent feltár - mondja Patricia Arquette. - Van egy kamaszfiam, úgyhogy volt alkalmam megtapasztalni a gyorsbüfék világát, hogy milyen az, ha csak öt percünk van kapkodva enni valamit."
A kolumbiai születésû Catalina Sandino Moreno elõször a forgatókönyvet olvasta, csak utána a könyvet. “Félelmetes volt olvasni - mondja. - Nem tudtam semmit az amerikai gyorsétterem-iparról, nekem ez nyitotta fel a szemem."
A könyv nagy hatással volt Bobby Cannavale életmódjára már évekkel azelõtt, hogy a filmadaptációról hallott volna. “Rögtön elolvastam a könyvet, mihelyt megjelent, és tényleg megváltoztatta az életemet - magyarázza. - Azóta a közelébe se mentem gyorsétteremnek és a tízéves fiamat is leszoktattam róla. Teljesen kiakadtam attól, hogy kifejezetten gyerekeknek szóló reklámokat csináltak, úgyhogy megszabadultam a tévémtõl is."
“A könyv már önmagában is nagy hatással volt az iparra és erre a nemzedékre - teszi hozzá Wilmer Valderrama. - Képzeljük el, hogy fog hatni, ha megmutatjuk olyan embereknek, akik nemigen olvasnak könyveket, de szívesen mennek moziba?"
A Megetetett társadalomban benne volt a nagy film lehetõsége, de a könyv nem adta meg magát könnyen a vászonnak. Eric Schlosseren és Richard Linklateren múlt, hogy az igaz történetekbõl olyan forgatókönyvet írjanak, amely szórakoztat, miközben megõrzi a forrásanyag gondolatébresztõ témáit is.
A csapat olyan könyvbõl dolgozott, amelyet mind a ketten nagyra tartanak, Sherwood Anderson 1919-es klasszikusa, a Winesburg, Ohio szolgált dobbantóul. Ebben egy novellaciklus meséli el Amerika történetét egy tizenkilencedik század végi kisváros figuráin keresztül. Andersontól ihletve kitalálták Cody városát Colorádóban.
Coloradóban megvoltak azok a politikailag kiélezett helyzetek és megvolt benne az a “amerikai gyorsbüfé feeling, az a plázavilág-egyformaság", amit az írók kerestek - mondja Linklater.
“Colorado érdekes volt - magyarázza a választást. - Egyik nyáron néhány évvel ezelõtt Ericcel ellátogattunk oda. Akkor még javában dolgoztunk a forgatókönyvön. Találkoztam sok farmerrel, meg más figurákkal a könyvbõl, és meghallgattam a történetüket. Körbeautóztunk és elmentünk néhány húsfeldolgozó üzembe is. Tiszta õrület volt, sok mindenre ráébresztett az út. Segített összpontosítani arra, amirõl a film szól."
Most már megvolt az átlag amerikai város, így Schlosser és Linklater elkezdhették kidolgozni a forgatókönyv alapszerkezetét. Vettek a könyvbõl néhány dokumentumelemet és elkezdtek köréjük valóságot keríteni. Ketten kitaláltak egy gyorsétteremláncot, a Mickey’s-t és egy húsfeldolgozó üzemet - az UMP-t - melynek Cody-ban van a központja.
“Olyan embereket szerettünk volna bemutatni, akik a gyorséttermi ételek termelésének különbözõ aspektusait képviselték Codyban: azokat a srácokat, akik a gyorsbüfékben dolgoznak, meg azokat, akik a húsfeldolgozó üzemekben és az állattenyésztõkkel melóznak - ami huszonöt-harminc évvel ezelõtt tényleg meghatározó lett volna ebben a városkában, de manapság gyorsan eltûnik az alrészlegekben - mondja Schlosser. - Aztán hozzáadtunk egy gyorséttermi vezetõt, aki a vállalati aspektus képviseli."
“Remélhetõleg ezekkel a figurákkal sikerült igazi, eleven, lélegzõ embereket teremtenünk" - teszi hozzá.
Schlosser, aki az Atlantic Monthly díjnyertes tudósítójaként dolgozott, örült a lehetõségnek, hogy a Mielõtt lemegy a napért Oscar-díjra jelölt Linklaterrel írhatja a forgatókönyvet - ez számára tempóváltást jelentett ugyanis.
“Hihetetlenül élveztem, hogy Rickkel írhatom a forgatókönyvet, hiszen az elmúlt tíz év oknyomozó riporteri munkája rengeteg adatellenõrzést, lábjegyzetelést és jogi háttérmunkát igényelt - meséli Schlosser. - Nagy gyönyörûséget okozott kitalálni dolgokat. Drámaíróként kezdtem, aztán regényíróként dolgoztam, csak azután lettem újságíró, úgyhogy nagyon jó mulatság volt."
A forgatókönyv végsõ formájának fontos jellegzetessége volt, hogy milyen nyelven íródik. Minthogy a történet egyik szála egy csapat mexikói bevándorlóról szól, akik egy húsfeldolgozó üzemben keresnek munkát, így a filmnek mintegy egyharmada spanyolul van. A spanyolajkú színészek, Bobby Cannavale, Catalina Sandino Moreno, Wilmer Valderrama és Ana Claudia Talancon hosszan dolgoztak Yareli Arizmendi színésznõvel és beszédtanárral, hogy elsajátítsák a mexikói kiejtést.
“Rögtön úgy döntöttünk, hogy az eredeti beszélt nyelven forgatjuk a filmet, és feliratozni fogjuk - magyarázza Jeremy Thomas. Ha olyan filmet készít az ember, amely elvileg naturalista, akkor nagyon zavaró, ha olyanok, akik nyilván nem tudnak angolul, hirtelen spanyol akcentussal angol nyelven szólalnak meg. Tényleg nevetséges lenne. Odalenne a film hitelessége."
Az alkotók abban is egyetértettek, hogy a filmnek nem szabad erõszakkal letuszkolnia valami üzenetet a nézõk torkán. "Az ilyen didaktikus hangnem nem mûködik a narratívában - mondja Linklater. Szerintem az emberi történetek révén lehet eljutni a lényeghez."
“Ezt a filmet nem leckének szánjuk - így Thomas. - Remélem, az emberek jól szórakoznak és élvezik majd a történetet, de leszûrik a moziból azt is, amit a könyv jelentett az olvasók számára, vagyis hogy nem árt tudni, honnan jön a kajánk."
Kiosztani egy nemzetet
Az alkotók díjnyertes színészekbõl állították össze a sokszínû csapatot - nagy öregeket, és olyanokat is, akik újak a moziközönségnek -, többféle korosztályt és etnikumot felvonultatva. Linklater hírneve és Schlosser könyvének sikere eléggé megkönnyítette a castingot.
“Sok színészt lenyûgözött a könyv és nagy kedvük volt Rickkel dolgozni. Örültek a feladatnak - így Jeremy Thomas. - A film szerkezetébõl adódóan volt, aki csak egy hétig forgatott és mégis fontos szerepet játszott. Nem kellett ehhez végigforgatniuk a filmet."
Greg Kinnear elvállalta Don Henderson szerepét, a Mickey’s egyik vezetõét, aki a cég megbízásából jött kinyomozni a tényeket. Ez a figura köti össze a különbözõ szálakat.
“Don korábban az ESPN marketing igazgatója volt, akit átszerzõdtettek a Mickey’s-hez. Az õ marketing csapata áll elõ az új burger ötletével: a “Big One" óriási sikert hoz az étteremláncnak, õ pedig vígan éli világát" - magyarázza Kinnear.
Elküldik Codyba, hogy derítse ki, mitõl szennyezett a Big One, “ott aztán alaposan kiokosítják arról, hogy és honnan kerülnek az asztalra a burgerek - mondja Kinnear. - Amikor rájön, hogy ez a felfedezés ki mindenkire hat ki, akkor kénytelen meghozni néhány fontos erkölcsi döntést a magánéletével és a karrierjével kapcsolatban."
Kinnear nagyra becsüli a filmet, azért ahogy a legkényesebb társadalmi ügyeket. “A Megetetett társadalom (Fast Food Nation) remek cím, de mégsem fedi le teljesen a történet teljes spektrumát. Sok különbözõ témát érint a film: az illegális bevándorlókat, a veszélyes munkakörülményeket, a szennyezett étel kérdéseit, a kóros kövérséget - mondja. - Sok mindenre rámutat, mégsem hiszem, hogy a történetnek egyetlen célja volna. Annál sokkal bonyolultabb, és végsõ soron a nézõre bízza, hogy érezzen vele kapcsolatban.
Richard és Eric olyan mesét szõttek, amely jól megragadja a könyv szellemét, elmondja a gyorsétterem egész szociológiai történetét, igazán érdekes történetbe ágyazva olyan figurákkal, akikben hinni lehet."
Patricia Arquette, aki 2005-ben A médiumban játszott szerepéért Emmy-díjat kapott és már korábban is dolgozott Linklaterrel, a Codyban élõ egyedülálló anya, Cindy szerepét kapta. “Szerintem ez a film el fogja gondolkoztatni az embereket és remélhetõleg nem is hagyja majd õket hidegen" - mondja.
“Nem sok túl sok történet szól az amerikai munkásokról vagy az amerikai életformáról - teszi hozzá. - Ezután a film után viszont van min rágódni."
Ashley Johnson, akit leginkább a "Nyakunkon a ház" sorozatból, a Seaver-család legfiatalabb tagjaként ismer az amerikai közönség, Cindy lányát, Ambert játssza. Tipikus kamaszlány, aki a helyi Mickey´s-ben dolgozik, de álmai messze túlmutatnak Cody városának határain.
Johnson nem tagadja, hogy mielõtt elolvasta a könyvet, fõleg gyorsbüfékbe járt enni. " A könyv tudatosította bennem, hogy mi folyik ott valójában - mondja. - Amikor meghallottam, hogy film készül belõle, bármit megtettem volna, hogy benne lehessek, annyira fontosnak érzem a mondanivalóját."
Ambert fellelkesíti nagybátyja, aki figyelmezteti, hogy “forradalmat a fiataloknak kell csinálni". Pete bácsit Richard Linklater régi barátja és munkatársa, Ethan Hawke játssza, aki szerint “a rendezõ már évek óta álmodozik errõl a filmrõl."
Ami Pete szerepét illeti, mondja Hawke, “Ricknek az az elmélete, hogy valahányszor új perspektíva jelenik meg, vagy új szemszögbõl nézzük a dolgokat, kell egy szereplõ, aki elõidézi ezt a váltást. Pete bácsi ilyen figura - a szélvihar, amely végigsöpör a városon és Amber életén, és megmutatja neki, hogy máshogyan is lehet élni."
Catalina Sandino Moreno, Ana Claudia Talancon és Wilmer Valderrama játszák a három mexikóit, akik egy embercsempész segítségével átjutnak a határon és végül munkát is találnak a UMP húsfeldolgozó üzemében, Codyban.
Morenónak, akit Oscar-díjra jelöltek a Maria Full of Grace-ben ("Mária, malaszttal teljes") nyújtott alakításáért, nagyon tetszett a könyv, ezért vállalta el a félénk bevándorló, Sylvia szerepét. “Lenyûgözött az adaptáció. Három fontos történetet emeltek ki a könyvbõl, az eredmény fantasztikus lett" - mondja.
Sylvia szenvedélyes húgát játssza Ana Claudia Talancón, aki Mexikóban nagy sztár, de az amerikai közönség számára még viszonylag ismeretlen. Talancón nagy kedvvel formálta meg a temperamentumost lányt, aki felkavarja a kedélyeket a UMP-nél.
“Coco nem rossz lány, de nem is jó kislány, egyszerûen hataloméhes és szeret irányítani - mondja Talancon az általa játszott figuráról. - Sikeres akar lenni az életben, sokra akarja vinni Amerikában, meg akar ismerkedni új emberekkel. Szeretem, hogy ilyen vállalkozó kedvû és hogy nem fél. Nagyon élveztem, hogy õt alakíthattam."
A színésznõ annak is örült, hogy a mozinézõk szemét felnyitja egy olyan témában, amelyrõl esetleg nem tudtak. “Több millió ember teszi kockára az egészségét nap mint nap, csak mert nem tudja, honnan jön az étel, amit megeszik - mondja. - Nekem fontos ez a téma. Beszélni kell róla, hogy az emberek elgondolkozzanak rajta."
Wilmer Valderrama, aki a Fox sorozatában a “That 70’s Show" (“A hetvenes évek showja") után lett sztár, Raul szerepében csatlakozott a csapathoz, Sylvia barátja, aki Slyviát és Cocót elkiséri Colorádóba. Fõleg komikus színészként ismerik, úgyhogy elõbb meg kellett gyõznie a film alkotóit, hogy ezzel a szereppel is megbirkózik.
“A forgatókönyv remekül van megírva és ráadásul az egyik kedvenc rendezõm a társszerzõje - mondja. - Leültünk Richard Linklaterrel, Ann Carlival és a szereposztókkal. Sok kérdésük volt: Hogy tudok-e mexikói kiejtéssel beszélni? Hogy tudok-e igazi mexikóinak kinézni? Hogy tényleg meg tudom-e csinálni hitelesen? Feltett szándékom volt, mindent elkövetek, hogy meggyõzzem õket, hogy én vagyok Raul."
Megérte az erõfeszítés. Valderrama boldog, hogy játszhat ebben a “gyönyörû, hagyományos bevándorló történetben. Azt szeretem benne, hogy Richardnak sikerült megragadni, hogy milyen érzés a mexikói sivatagban gyalogolni és beszállni a kamion hátuljába."
A filmben a kamiont Benny, az embercsempész vezeti, õt Luis Guzman alakítja. Benny átcsempészi a határon Sylviát, Cocót, Rault és még sok más mexikóit, akik a jobb élet reményében kelnek át északra, Coloradóba. “Ez Benny személyes tiltakozása a kormány ellen - magyarázza a Puerto Rico-ban születésû Guzman. - Úgy gondolja, elég adót fizet ahhoz, hogy nyugodtan keressen egy kicsit saját zsebre is. Nem tûnik fel, igyekszik az embereket hozzásegíteni a jobb élethez."
A filmben játszó sok másik színészhez hasonlóan Guzmannak is azért tetszett a vállalkozás, mert lehetõséget látott benne, hogy általa változtasson a dolgokon.
“Néha a színészeknek is módjuk nyílik, hogy fontos mondanivalót hordozzanak, ezért vagyok itt én is - magyarázza. - Nagyon jó történet. Mindenképp el kell mesélni."
Bobby Cannavale akkor kapta meg a UMP felügyelõ, Mike szerepét, amikor Richart Linklater megnézte egy színházi elõadásban, amelyben Ethan Hawke is játszott.
“New Yorkban játszottunk a ‘Hurlyburly’ (“Felfordulás") címû darabban. Én egy szörnyû figurát alakítottam, azelõtt sosem volt ilyen szerepem - mondja Cannavale. - Rick éppen ott volt az elõadáson, amikor szereplõket keresett, és megkérdezte, hogy elolvasnám-e a forgatókönyvet. Minden színész arról álmodik, hogy egyszer így kerüljön be egy filmbe."
Cannavale figuráját sokan talán gonosznak látják, de a színész más szemüvegen keresztül nézi õt. “Szerintem kicsit machiavellista a pasas, de nem feltétlenül rossz ember. Egyszerûen kétségbe van esve - magyarázza. - Valószínûleg Codyban született, és a húsfeldolgozó üzem, meg a húsipar mindig is ott volt neki a városban. Feltehetõen nem sok biztos állás akadna számára ezen kívül. Olyan magasra akar jutni, amennyire csak lehet, és ez csak úgy megy, ha maga is a gépezet részévé válik."
Linklater a szintén texasi Kris Kristoffersont nézte ki Rudy, az õsz hajú, kemény vágású Cody-beli, coloradói farmer szerepére.
“Nem állítom, hogy Rudy aktivista, de az biztos, hogy környezetvédelmileg elkötelezett - mondja a veterán színész. - Sok közös vonásunk van. Hozzá hasonlóan én is jól érzem magam csizmában, farmerben, állatok között."
Kristoffersonnak is tetszett a történet politikai mondanivalója. “Ez a film a nagy pénz hatalmáról szól. Sok kérdést felvet, hogy manapság mi minden nem stimmel ebben az országban."
Ambernek lesz aztán két fõiskolás barátja, akik bevonják az egyetemi környezetvédelmi aktivisták csoportjába. Õket az elsõ játékfilmjében játszó popénekes, Avril Lavigne, illetve a Thumbsuckerért ("A cumizó") kiemelkedõ kritikákat kapott ifjú üstökös, Lou Taylor Pucci játsszák.
“Ez volt az elsõ filmes meghallgatás, amire elmentem - meséli Lavigne. - Szerettem volna valami olyasmit kipróbálni, amiben nem lehetek biztos, ami teljesen új világba visz és nehéz feladatot jelent."
Pucci nemigen tudott a Megetetett társadalom könyvrõl, de amikor megtudta, hogy Richard Linklater neki szánja a borzas hajú egyetemista, Paco szerepét, rögtön izgatni kezdte a feladat.
“Paco vicces - mondja Pucci. - Afféle átlagos fehér gyerek, akit Geraldnak hívnak, de azt hiszi, õ Che Guevara. Meglepõ módon mindenkit megnyer a tervnek, hogy kiszabadítsák a teheneket és képes is vezetni a csapatot."
A nagy öreg, Esai Morales kerekíti ki a társulatot, mint Tony, a Mickey’s cody-beli üzletének menedzsere.
“Tony vállalati ember. Keményen melózik és hisz az amerikai álomban - így Morales. - Úgy tekint magára, mint a Mickey’s testére-lelkére. Az amerikai rendszer terméke: abban hisz, hogy ha keményen melózol és szépen játszod a szereped, akkor elõbb-utóbb elõléptetnek."
Bár a figurája szereti a gyorsbüféket, Morales inkább a szomorú oldalát látja a Happy Mealnek.
“Ha az vagy, amit megeszel - magyarázza -, akkor tényleg sokkal jobban meg vizsgálni az elveinket és a gyakorlatot, mint manapság."
Kezdõdik a forgatás
A fõbb jeleneteket 2005 október 24-én kezdtük forgatni a Sziklás Hegységben.
A forgatócsoport több jelenetet is azon a farmon vett fel, amely a Megetetett társadalom könyvben szerepel. A farm egy olyan családé, akiknek a története, a folyamos küzdelem, hogy megtartsák a földjüket, a kemény harc, amely végül tragédiába torkollik, fontos mementó volt a szereplõknek és a stábnak is.
“Ennek a családnak a tortúrája, hogy az állam ki ne sajátítsa a földjüket, és hogy fizetõ autópálya vezessen a birtokukon át, hihetetlen - mondja Kris Kristofferson, aki szinte minden jelenetét a farmon forgatta. - Manapság a nagyvállalatok már ezt is megtehetik. Már nem is kell, hogy közérdeket szolgáljon. Elég, ha pénzt akarnak vele keresni."
A forgatócsoport aztán két hétre kiköltözött a sivatagba. Itt forgatták azokat a jeleneteket, amikor Benny felszedi a bevándorlókat, köztük Sylviát, Cocót és Rault, valamint a trió más jeleneteit is az Amerikába vezetõ úton - mindezt a forró sivatagi napon vették fel.
Mexikóban forgatták a UMP mészárszintjén zajló jeleneteket. Késõbb felvettek egy mûködõ mészárszéket is. A szereplõket és a stáb egyaránt feszes tempóban dolgoztak, és nagyon kevés idejük volt próbálni. Annak a néhány embernek, aki engedélyt kapott, hogy belépjen a mészárszékbe, tetõtõl-talpig védõruhába kellett öltöznie a legszigorúbb elõírások szerint.
Richard Linklater vegetáriánus, úgyhogy különösen élesen emlékszik arra, amikor meglátogatta az üzemet: "Emlékszem a tehenekre, akik épp levágás elõtt álltak. Azon kaptam magam, hogy elnyomtam magamban az együttérzést, mintha a mûvész meghalt volna bennem, és helyét átvette volna a szakember. Nagyon erõsen tudatában voltam ennek az érzésnek.
“De ebben a környezetben bizonyos jellegzetességeket el kellett hagyni, míg másokat meg kellett erõsíteni - teszi hozzá. - Egyszerûen így mûködik az emberi psziché."
“Ott voltunk a mészárszékben, amikor épp leöltek egy tehenet, az a sok vér, az a rettenetes bûz - erre nem voltam felkészülve - vallja be Catalina Sandino Moreno. - De örülök, hogy igazi helyszínen vettük fel, nem stúdióban. Igazi belsõségeket kellett megfognunk, ettõl aztán még igazibbnak tûnt az egész."
Más színészekre, akik általában maguk se bírják a látványt, mégsem volt olyan nagy hatással az élmény. "Furcsa, de ha már ott vagy és dolgozol, olyan mint egy irodai munka - mondja Ana Claudia Talancon. - Nem a szagról szól már vagy a vérrõl vagy a húsról, csak "nyisz-nyasz, nyisz-nyasz". Mindennapi dologgá válik. Az üzemi munkások, akik statisztáltak nekünk, nagyon kedvesek voltak. Õk is csak megélni próbálnak, mint a történet szereplõi."
“Elõször elég sokkoló volt bemenni oda, de nem úgy hatott rám, mint gondoltam volna - vallja be Bobby Cannavale. - Három óra munka után, majd éhen haltam. Hamburgerre fájt a fogam. Imádom a húst."
Mexikóban forgatni nagy élményt jelentett a színészeknek, mondja Catalina Sandino Moreno, aki a Maria Full of Grace-t Ecuadorban és szülõhazájában, Kolumbiában forgatta: “Ettõl igazabbak leettek az alakítások, mert tényleg a mexikói sivatagon próbáltunk átkelni. Emlékszem volt egy nõ, aki azt mondta, hallotta, hogy sokan meghalnak a kamionokban, mert túlságosan össze vannak zsúfolódva. Azt mondta, néha öt-öt ember van egymáson három sorban egymás tetején. Úgyhogy a felsõ sorban általában átjut, az alsó meg többnyire meghal."
“Kemény volt - vallja be Luis Guzman. - A sivatag közepén forgatni ezeket a jeleneteket, ahogy gyalogolnak át ezen a vidéken... Az ember tényleg megérti, hogy ez az út a szabadságba vezet."
“Remélem, ez a film tudatosítja az embereknek, hogy a bevándorlók min mennek keresztül - mondja Wilmer Valderrama -, és hogy milyen munkákat kell elvállalniuk ahhoz, hogy megalapozzák a jövõjüket."
A csapat aztán átköltözött Richard Linklater szülõvárosába, Austinba, Texas államban a forgatás idejére. Cody helyszíneit a texasi Süketek Iskolája és az olyan helyi épületek szolgáltatták, mint az Alligátor Grillvendéglõ vagy a Cooler, illetve több magánlakás. Szûk idõbeosztással és még szûkebb költségvetéssel az alkotóknak találékonynak kellett lenniük.
“Minden filmben van valami, amitõl nehéz leforgatni, az idõjárás vagy a gyerekmunka-törvények - mondja Richard Linklater. - Mindig van valami, amitõl úgy érzi az ember, hogy összeomlik a kártyavár. De ez jó, ettõl az ember mindvégig majd kirobban az energiától. Lövészárokban voltunk. Mindennap feltettük magunknak a kérdést: Na, ma melyik másfél napot vesszük fel?’"
A debütáló Avril Lavigne-nak a független játékfilm forgatása revelatív élmény volt. “Amikor elkezdtem a munkát, nem tudtam, mire számítsak. - mondja - Néha kicsit olyan volt, mint a zenei video forgatás, csak kábé húszmilliószor nehezebb és hosszabb."
Ahogy Richard Linklater mondja, “A könyvnek megvoltak rajongói, de megvoltak az ellenségei is." Valóban olyan politikai felhangjai voltak, hogy egyesek provokatívnak, sõt Amerika-ellenesnek tekintették. De mi igazából nem a könyvet filmesítettük meg. Akinek gondja volt a könyvvel, annak szerintem nem biztos, hogy problémája lesz a filmmel. Végül is a film olyan emberekrõl szól, akik azt teszik, ami a legjobb nekik az adott pillanatban - mindnek megvan az élete, a munkája és a maga felelõssége. Ha együtt érzel velük, mindegy, hogy melyik oldalon állsz, meg fogod találni az utat a filmhez."
Mások, akik benne vannak a filmben, fel akarják vele rázni a status quót - vicces, hogy erre a célkitûzésre Jeremy Thomas és Malcolm McLaren Sex Pistolsja is büszke lett volna.
“Remélem, hogy van a filmnek valami jó kis punkos-rockos feelingje. Szerintem nincs elég ellenkulturális jelképünk, amitõl más fényben látnánk a dolgokat - mondja Ethan Hawke, hozzátéve, hogy igazán nagy hatással nem a szavazóra, hanem a fogyasztóra lehet a dolog. A filmek, a képzõmûvészet, a könyvek és a párbeszéd mind segíthetnek tudatosabbá tenni minket. De az emberek - teszi hozzá -, csakis az emberek tudják meghozni a változást."
"time is not money"
