információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Tizenhat évesen Mirandának (Evan Rachel Wood) már kijutott a csalódásokból. Az anyja elhagyta, majd kimaradt az iskolából és azóta magának kell gondoskodnia a betevõrõl: egy McDonald’s étteremben dolgozik. Charlie, az apja (Michael Douglas) egy elmegyógyintézet lakója.
Amikor Charlie-t elbocsátják és hazatér a közös otthonba, Miranda búcsút mondhat az maga számára felépített, viszonylag nyogodt életnek. Charlie továbbra is ragaszkodik ahhoz a fixa ideájához, hogy a spanyol felfedezõ, Juan Florismarte Garces atya rég elásott kincse itt rejtõzik valahol, az õ kaliforniai kertvárosi negyedük közelében. Fémdetektorral és egy halom kincsvadász könyvvel felszerelkezve Charlie hamarosan abba a hitbe ringatja magát, hogy az arany a helyi Costco alatt van, és arra ösztökéli Mirandát, hogy vállaljon állást az áruházban, mert így majd munkaidõ után nekiállhatnak a kutatásnak.
Miranda eleinte egy szavát sem hiszi, de idõvel belebonyolódik Charlie kétes üzelmeibe: egyszerûen segíteni szeretne az apjának, hogy valóra válthassa az álmait.
A PRODUKCIÓRÓL
"Sok mindent csináltam már életemben, de még nem tettem meg azt, amit kell. Talán majd most."
Charlie (Michael Douglas) a Kalifornia Királyában
Mike Cahill író-rendezõ filmje egy tizenéves lányról szól, aki gondját viseli elmebeteg apjának és megpróbál segíteni neki egy õrült terv megvalósításában: felkutatni azt a 18. századi kincset, amelyet az öreg szerint ott ástak el valahol az õ dél- kaliforniai kertvárosukban. Mirandának (Evan Rachel Wood) minden oka megvan a keserûségre: az anyja elhagyta, és kénytelen volt abbahagyni a tanulást, mert munkába kellett állnia, hogy pénzt keressen; két év elteltével aztán Charlie, az apa (Michael Douglas) hazatér az elmegyógyintézetbõl. Idõvel Miranda felismeri a lehetõséget Charlie látszólag önáltató kincsvadászatában, mert ráébred arra, hogy ez nem más, mint az apja utolsó utolsó kísérlete arra, hogy nem csupán a maga, hanem a lánya érdekében is elérjen valamit az életben, ami eddig csak csalódásokat hozott nekik.
Cahill és a film egyik producere, az Oscar-díjas Alexander Payne (a Kerülõutak rendezõje) együtt végzett az UCLA filmiskolájában és a barátságuk is onnan datálódik. "Van egy egész csapat az akkori eresztésbõl, amelyik azóta is tartja a kapcsolatot - mondja Cahill. - Én aztán kiszálltam és könyveket írtam egy ideig, mígnem Alexander megkérdezte, nincs-e egy forgatókönyvem, amit szeretnék megvalósítani. Mire én visszakérdeztem: mit szólnál ehhez? Mire õ: oké, csináljuk meg! Így lett meg ez a film."
Payne így emlékszik vissza ugyanerre: "Annyira tetszett a forgatókönyv, hogy irigykedtem, amiért nem én rendezem. Odaadtam Michael Londonnak, amikor dolgozni kezdtünk a Kerülõutakon [aminek London volt a producere, Payne a társíró-rendezõje], azzal, hogy legyen a producere. Miután elolvasta, megkérdezte: 'Mi lenne, ha ketten csinálnánk meg?’ De hiszen én egyáltalán nem értek ehhez - tiltakoztam, amit õ azzal szerelt le, hogy majd betanít. Igy lett belõlem producer."
London elsõ reakciója ez volt a forgatókönyvre: "Együltõ helyemben olvastam végig, és emlékszem, mennyire izgatott és lelkes voltam."
"Mike lehetne akár az egyik figura is a filmbõl -- mondja London. - Õ is erõs akaratú, makacs személyiség és idõnként hóbortos is. Már elköteleztem magam a forgatókönyvének, mielõtt elõször találkoztam volna vele. És a Kerülõutak sorsa jól alakult, ami önbizalmat adott nekünk Alexanderrel: kiderült, hogy ha van egy jó anyagunk, akkor producerként együttmûködve kihozhatunk belõle valamit."
Ezzel együtt bonyolult folyamat volt, amíg zöld utat kapott a produkció. London szerint “két-három éven át tárgyaltunk a különbözõ befektetõkkel és mérlegeltük a szereposztási lehetõségeket. Számos visszautasítás után végül megnyertük Michaelt és Evant, és olyan befektetõket is, akik értékelték a tervet és elegendõ pénzt is adtak rá."
A befektetõk meggyõzésének egyik akadálya az elsõfilmes rendezõ volt. "Alexander és én sokkal könnyebb menetre stámítottunk, hiszen mi ismertük és szerettük Mike-ot, és tudtuk róla, hogy született filmrendezõ -- mondja London. - Együtt járt filmiskolába Alexanderrel. Rendezett már egy igazán nagyszerû rövidfilmet is (Broken Horse) az egyetemen. Aztán eltûnt a szakmából, mert az írói pályát választotta."
Avi Lerner producer: "Michael és Alexander bízott abban, hogy Mike Cahill képes lesz megrendezni a filmet. Megvették a forgatókönyvet. Mi az irodában elolvastuk, mulatságosnak találtuk és úgy döntöttünk, hogy támogatni fogjuk."
Randall Emmett producert az gyõzte meg, amikor találkozott Cahill-lel. "Olyan pályakezdõ volt, aki íróként már szép sikereket aratott Hollywoodban, tehát nem egy kétéves nyeretlen. Komolyan vette az írást és tényleg együtt élt a forgatókönyvvel. Ráadásul két igen sikeres és elismert producer állt mögötte."
Emmett úgy emlékszik, hogy azonnal megragadta az apa-lánya kapcsolat körül forgó sztori: "Azt találtam a legszebbnek, ahogy Miranda gondot visel az apjára. Itt van egy fiatal lány, és mégis õ az erõsebb fél a kapcsolatban, õ a családfenntartó, hiszen az apa nem dolgozik. Így a lány keresi meg mindkettõjük kenyerét. Ez olyan izgalmas viszony, amiIyennel már rég találkoztam."
Michael Douglas és Evan Rachel Wood kiválasztása döntõ lökést adott a forgatásnak, amely 2006 tavaszán indult.
"Mike Cahillt 15 éves koromban ismertem meg - mondja Wood - a Tizenhárom premierjén. Michael Londonnal már találkoztam, tõle kaptam meg a forgatókönyvet. Elolvastam, és azonnal beleszerettem. Nagyon jól megírt és csupaszív munka. Egyszerre mulatságos, reális és keserédes."
Payne úgy érezte, hogy Wood tökéletes választás a szerepre: "Fantasztikus színésznõ ez a lány, és bármire képes, legyen az dráma vagy vígjáték, de még énekelni és táncolni is tud."
Wood azonnal megértette a figurát. "Miranda nagyon magányos, egy koraérett tinédzser, akinek tényleg nincs senkije. Két évig élt szülõk nélkül, ez alatt függetlenné vált és megtanult gondoskodni magáról. Mindig is kétségbeesetten törekedett arra, hogy kézben tartsa a dolgokat, de bármennyire is szeretné hinni, hogy ura a helyzetnek, ez nem így van. Azt hiszem, hogy ez nagyon megrémíti. De mindenképpen szeretne normális lenni, normális életet élni."
Míg Miranda szerepét szinte rászabták Woodra, Douglas korábbi figuráitól igencsak messze esik a ködevõ Charlie alakja. De Payne állítja: "Amikor az Összeomlásban és a Wonder Boysban (Pokoli hétvége) láttam Michael Douglast, az sem emlékeztetett az addigi szerepeire. De mint minden jó színész, õ is rendkívül sokoldalú."
London így emlékszik erre: "Nem hinném, hogy tudtuk, mire számíthatunk Michaeltõl. Evan esetében tudtuk, mit várunk tõle, és õ teljesítette is minden elvárásunkat. Michael viszont óriási meglepetést szerzett. A Wonder Boys valóban tájékozódási pont lehetett Charlie szerepének eljátszásához. De ez egy jó pár évvel idõsebb és lepattantabb figura. Úgy gondolom, Michael eljutott oda, hogy olyan oldalait szeretné megmutatni, amiket eddig még soha. Tényleg fantasztikusan belehelyezkedett a figurába, azonosult Charlie balfék karakterével. Muris, eredeti és valóban meglepõ az alakítása."
Cahill kontrázik: "Michael tényleg valami nagyon váratlant produkált. Voltak elõzetes elképzeléseim Charlie-ról, de Michael más lehetõségeket is felfedezett, amelyekre én nem is gondoltam korábban. Új színeket, nagyobb mélységet, mint valaha is képzeltem volna."
Douglas professzionális munkastílusának köszönhetõen "álom" volt vele együtt dolgozni - mondja Wood. "Jól is jött, mivel tényleg nem volt vesztenivaló idõnk. Valóban feszített tempóban forgattunk, és néha tényleg csak besétáltunk a díszletbe és már vették is, minden próba nélkül." Wood csak dicsérni tudja a rendezõjét. Cahill módszerének része volt, hogy bizonyos szabadságot adjon a színészeinek, néha önkéntelenül is. "VoIt eset, hogy elfeledkeztem a forgatókönyvrõl és úgy kezdtük el a jelenet forgatását - meséli Cahill. - Aztán beugrott, hogy innen hiányzik valami, mire azt a tanácsot kaptam, hogy nézzem meg a forgatókönyvben. És benne volt. A forgatókönyvírás és a rendezés két külön szakma, és forgatás közben sokszor más ötletek merülnek fel. A színészek is hoznak be új ötleteket. Így aztán sok mindent újraírtam; volt, amit kidobtam, volt, amit beletettem."
A film java Santa Claritában és Simi Valleyben játszódik, mindkettõ tökéletes helyszín abban a történetben, amely az ingatlanfejlesztés környezetromboló veszélyeire is felhívja a figyelmet. Ez a téma már jóval azelõtt is foglalkoztatta Cahillt, hogy írni kezdte volna a forgatókönyvet. "Egy kisvárosból, 90 mérföldes távolságból jártam be Los Angelesbe vagy 15 éven át. Kaliforniában nõttem fel és közelrõl láttam a vidék megváltozását. Sokat gondolkoztam, mi minden áll ennek a hátterében."
A fõ helyszín az indusztriális Kalifornia. A Costco áruház, amely alatt Charlie az aranyat keresi. Az áruházhoz, ahol forgattak, anekdoták egész sora kapcsolódott "Már az pokoli volt, hogy este 9-tõl reggel 9-ig dolgoztunk - meséli Cahill. - Két dolog szorított bennünket. Az egyik, hogy feljön a nap és megszûnik a sötétség, mivel az áruházban tetõablakok vannak. A másik az, hogy kirúgnak minket, mert nyitni kell a boltot. Így nem egyszer kellett feszített tempóban dolgoznunk."
A Costcónak viszont megvolt az az elõnye, hogy két forgatás között be tudtak vásárolni. "Láttam, ahogy egy viIlanyszerelõ farmerokat próbált hajnali 3-kor - idézi föl Cahill. - Olyan sok idõt töltesz ott, hogy szénné unod magad és muszáj venned valamit. Egész éjjek mûködtettek egy pénztárat, hogy ezt megtehessük!"
A nagybani bevásárlás alkalmi pillanatai, amiket Cahill és a stábja valóban átültetett a gyakorlatba a forgatás során, mindenkinek megragadták a figyelmét a forgatókönyvben. "Ez tényleg varázslatos volt" - mondja róla Emmett.
A film egy pontján Miranda megmagyarázza, miért támogatja az apja tervét: azért, hogy Charlie nehogy álom nélkül haljon meg. Cahill szerint ez a téma adja a Kalifornia királya egyetemes érvényét.
Ha az emberek nem álmodnak, akkor kielégítetlen marad egy belsõ igényük; lehet, hogy fizikai értelemben nem halnak meg, de bennük egy rész igen. Ez esetben Charlie szó szerint álom nélkül halna meg. Én erõsen hiszek ebben - ha feladsz valamit, ami sokat jelent számodra, akkor meghalsz belül.
"time is not money"
