információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A Nyomozó krimi, ahol a gyilkos az, aki áldozata kilétét kutatja.
Malkáv Tibor 35-40 körüli kórboncnok. Annak a kórháznak a prosecturáján dolgozik, melynek egyik emeletén halálos beteg anyja fekszik. Az asszony az egyetlen kapcsolata az élõk világával, ha tehetné, minden idejét ’pácienseivel’ a halottakkal töltené - az élõk kiszámíthatatlanok, a halottak befejezett történetek. Fejében minden problémáját a halottakkal folytatott képzeletbeli dialógusokkal akarja megoldani.
Anyja állapota vészesen romlik és neki nincs pénze a stockholmi útra, ahol vállalnák a mûtétet. Ekkor keresi fel egy rejtélyes alak, aki a következõ ajánlatot teszi: ha Malkáv megöl egy Szirmai Ferenc nevû - számára vadidegen - embert, többet is kap, mint amennyibe az operáció kerülne. Hõsünk elvállalja és elköveti a gyilkosságot. Néhány napig úgy tûnik, nem hiába, és élete végre kedvezõ fordulatot vesz. Aztán egy este levelet talál a postaládájában - a feladó Szirmai Ferenc.
Másnap a rendõrség is megjelenik nála. Nagyon is köze volt áldozatához. A hurok szorul, és Malkáv érzi: ha meg akar szabadulni a csapdából, nyitnia kell az élõk felé, újra kommunikálnia kell velük - ki kell nyomoznia, miféle történetbe keveredett és legfõképpen: ki volt a férfi, akit megölt.
Díjak:
39. Magyar Filmszemle:
Legjobb forgatókönyvíró (Gigor Attila), Legjobb vágó "Arany Olló Díj" (Kovács Zoltán),Legjobb férfi alakítás (Anger Zsolt),A TV2 Moziverzum díja: legjobb közönségfilm, Legjobb rendezõ - Arany Holló díj (Gigor Attila),Legjobb film - Arany Holló díj
43. Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztivál:
FFIC (Nemzetközi Filmklubok Szövetsége): Don Quijote díj, A zsûri különdíja
Szinopszis
Képzeljünk el egy világot, ahol minden bizonytalan. Ahol nincsenek szabályok és a törvények egymás után dõlnek meg, hogy újabbak és újabbak lépjenek a helyükbe. Ahol az emberek érzelmei nem egyik napról, de egyik pillanatról a másikra átfordulhatnak egy tökéletesen ellentétes érzelembe. Ahol senki nem az, akinek mondja magát és távolról sem az, akinek gondolja magát. Milyen groteszk világ az, ahol ez az egyetlen kérdés: Ki volt Szirmai Ferenc?", kitölt másfél órányi film-idõt? Nem számítva azt a belsõ világot, melyben élünk, ez leginkább a krimi zsánerére jellemzõ. Ennek megfelelõen a Nyomozó címû film groteszk-realista krimi.
A címben szereplõ nyomozó valójában azonos a gyilkossal. Az õ személyében kell egyesülnie mindannak, amit szeretünk kedvenc krimink felügyelõjében, és annak is, ami a gyilkost méltó ellenféllé teszi. Ezért fõszereplõnk nem lehet csak rendõr vagy csak gyilkos.
Malkáv Tibor elsõ ránézésre átlagos, kissé autisztikusan kommunikációképtelen 35-40 körüli férfi. Arca érzéketlen és többnyire kifejezéstelen. Precíz és szótlan. Nem gazdag, de meg tudja venni, amire szüksége van. Munkájától nem elsõsorban anyagilag függ. Kórbonconokként kifejezetten kedveli a halottak társaságát, mivel az élõkével nagyrészt nem tud mit kezdeni. Ezt így fogalmazná meg, ha valaha beszélne ennyit egyfolytában: "A halottakban a végtelen lehetõséget szeretem. Pont azáltal lesznek tökéletesek, hogy az õ történetük kerek, lezárt egész. Õk már egy konkrét történet, nem pedig az a sikamlós, mindig változó kiszámíthatatlanság, ami az élõk sajátja."
Malkáv Tibor kórboncnokként dolgozik egy budapesti kórházban. Néhány emelettel feljebb ott fekszik édesanyja, elõrehaladott csontvelõrákkal, Malkáv rendszeresen látogatja, hiszen legyen bármilyen szótlan, már-már felszínes is ez a kapcsolat, anyján kívül senkije nincs. Egy alkalommal megígéri anyjának, nem hagyja meghalni.
A mûtétet azonban csak Stockholmban vállalják, az utazás és az operáció költségei pedig horribilisek. Felmerül, hogy pályázhatnak a pénzre egy alapítványnál. Malkáv újdonsült ismerõse, Edit segítségével ezt meg is teszi, de sikertelenül.
Életében elõször jelent akadályt, hogy nem igazodik el az élõk közt: kölcsönt próbál felvenni, de nem hitelképes. Aznap este a vacsoraasztalához egy félszemû alak, Küklopsz ül, és ajánlatot tesz: ha megöl egy Szirmai Ferenc nevû embert, fizet annyit, amennyibõl meg tudja mûttetni édesanyját. Malkáv elvállalja a feladatot, a gyilkosságot végrehajtja és észrevétlenül eltûnik a helyszínrõl. A pénzt megkapja, és a bûntényrõl mit sem sejtõ Edit segítségével nekiáll a mûtét szervezésének.
Csakhogy gyilkosunk két nap múlva levelet kap áldozatától, aki azt a gyilkosság napján adhatta fel: kiderül hogy féltestvérek voltak egy apától, akit egyikük sem ismert.
A terv, ami arra épült, hogy kapcsolat híján hozzá úgysem jut el a rendõrség, összeomlik. Malkáv kétségbeesett nyomozásba fog, hogy kiderítse, ki volt Szirmai és ki volt a megbízó. Elmegy Szirmai özvegyéhez, ahol kiderül, hogy közös apjuknak volt egy törvényes gyermeke is, bizonyos Noszfer Ágnes. Malkáv számon akarja kérni anyján, miért nem mesélt el neki soha semmit az apjáról, de mire beér a kórházba, anyja meghal.
Eljut a zugügyvédhez, akirõl kiderül, hogy Szirmainak dolgozott: a férfi el akart válni feleségétõl, mert az a fõnökével, Monorival megcsalta. A szövevényes szerelmi történetbõl Malkáv arra következtet, hogy az özvegy ölette meg Szirmait, nehogy az kisemmizze õt.
Az utolsó pillanatban azonban bekövetkezik a kötelezõ krimi-fordulat: semmi nem az, aminek látszik. Az utolsó jelenet arra enged következtetni, hogy Malkáv talán megtanul harmóniában élni az élõkkel, adott esetben még önmagával is.
Szándékaim szerint a befejezés nem csak a cselekményt hivatott nyugvópontra helyezni. A vázolt krimit oly módon akarom elmesélni, ahogy nekem is legnagyobb élményt nyújtotta a moziban, amikor ilyennel találkoztam: ha azonos az alkotóval a gondolkodásmódom, a katarzisig visz magával a történet, ha nem, akkor meg azért tudom végignézni, mert fordulatos és izgalmas. Így keresem a metszéspontot a közönség- és mûvészfilm között. (Ilyen volt számomra mondjuk a Memento, vagy A holtak útja). Amit pedig igazán fontosnak tartok benne, az "üzenet" ennyi: az ember legnagyobb tragédiája, hogy a másik ember mindig csak egy másik ember marad. Soha nem érthetem meg maradéktalanul a többieket, ahogy másoknak én is csak egy vagyok a többiek közül. Hiába keresi hõsünk mániákusan a választ arra, hogy ki volt Szirmai Ferenc, mindenki mást- és máshogy mesél róla. Létezett akkor egyáltalán, vagy csak a sok véleménybõl áll össze egy ember? Amilyen szentimentális lények vagyunk, annyira fájdalmasan idegenek maradunk egymásnak - Malkáv lázadása is errõl szól az utolsó jelenetben.
Ami a szinopszis elején említett groteszk-realista világot illeti, mindjárt cáfolom is: nem hiszek a szürrealizmusban, mert ahhoz elõször a realizmusban kellene hinnem, és számomra a kettõ egyformán átjárhatatlan vagy átjárható, érthetetlen és érthetõ, attól függ ki, honnan és hogyan tekint a mire. Ezért van, hogy a filmben mindenféle "figyelmeztetés", vagy formai jelzés nélkül követhet egy klasszikus, voyeur-szemszögbõl fölvett jelenetet egy, a fõszereplõ gondolatait, mint díszletet használó dialógus.
A szemszög voltaképpen mindegy is. Fõszereplõnk akárhogy áltatja magát, nem nyerhet betekintést objektív eseményekbe, mert minden rajta keresztül történik és értelmezõdik.
Pont olyan, mint mi.
"time is not money"
