nem vagy belépve:
microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


keresés:
search
A Föld (2007)
Earth

. . . . . . . . . . 7.87
(a cspv olvasók szavazata)  itt szavazz !

. . . . . . . . . . 8.5
(a cspv szerk-ek szavazata)

hossza: 96 perc
nemzetiség:  angol, német
műfaj:  természetfilm
eredeti nyelv: angol
formátum: feliratos
korhatár minden korosztály látogathatja
c tr tr
vissza a rövid tartalomhoz


RÖVID TÖRTÉNET

Mennyire ismerjük bolygónkat, a Földet? A legkorszerûbb filmes technika felhasználásával A FÖLD olyan utazásra hív, amilyenben még sosem volt részünk.
Öt milliárd évvel ezelõtt egy óriási aszteroida csapódott a Földnek. Az ütközésnek akkora ereje volt, hogy a bolygót 23,5 fokos szögben megdöntötte. Mégsem okozott katasztrófát, sõt ez a kozmikus baleset alapvetõ szerepet játszott a földi élet kialakulásában. Ennek hatására vált bolygónk olyanná, amilyennek ma is ismerjük. A Föld tengelyének hajlása nélkül nem jöttek volna létre a változatosan szép vidékek, nem lennének hideg és meleg éghajlati szélsõségek, nem váltakoznának az évszakok. És ami még ennél is fontosabb, nem alakultak volna ki a földi élethez szükséges feltételek.
Földkörüli utazásunkon a Nap lesz vezérlõ csillagunk. Három anyaállat sorsát követjük és szemtanúi leszünk a fajfenntartás mindennapos küzdelmeinek.
Az Északi sarkvidéken a tavaszi napsütés elsõ sugarai ébresztgetik a jegesmedve családot. Vajon találnak élelmet, mielõtt otthonukkal együtt elolvad a vastag hótakaró?
A jegesmedvék hófehér birodalmát félvilágnyi távolság választja el a Kalahári sivatag forró homokjától. A veszélyeket rejtõ kopár vidéken egy elefántanya és kicsinye halad elõttünk. A fárasztó úton végre vízet találnak. Ám nincsenek egyedül: egy oroszlán családdal kénytelenek megosztozni a tavacska felett. Meddig tartható a törékeny fegyverszünet?
A film utolsó harmadában egy púpos bálnát és borját kísérjük 6000 kilométeres hosszú útjukon az Egyenlítõtõl egészen az Antarktiszig. Az anya csodálatra méltó gondossággal vigyázza útjukat.
Ez az élet rendje a Földön. Az év minden egyes napján, a nap 24 órájában az élet él és élni akar. Az évszakok váltakozásával minden élõlény engedelmeskedik a Nap hatalmának. Egyetlen film sem tudta még megragadni a földi létezés drámaiságának valódi mélységeit állatszereplõk megható és szívet melengetõ sorsán keresztül. Mostanáig....

ÚTINAPLÓ

Amikor A FÖLD címû film stábja nekivág, hogy történeteket meséljen bolygónk hétköznapjairól, a Napot választja vezetõül. Az út az Északi-sark közelében kezdõdik, ahol télen teljes a sötétség. Márciusban bukkan fel elõször a horizonton a Nap. Itt találkozunk filmünk elsõ fõszereplõjével, egy nõstény jegesmedvével. A hosszú telet a hó alatt töltötte kicsinyeivel. A rendelkezésre álló legfejlettebb technika segítségével sikerül elkapni azt a pillanatot, amikor a jegesmedve kölykök elõször merészkednek ki a napvilágra. A kicsik számára a játék a legfontosabb, anyjuknak viszont más jár a fejében. Az idõ rövid, a táplálékszerzés pedig élet-halál kérdés.
Az út során hamar rájövünk, hogy a napsütés egyszerre áldás és átok. Melegsége jólesõen simogató, de ereje felolvasztja a havas tájat, a jegesmedvék élõhelyét. Szemtanúi vagyunk egy hím jegesmedve küzdelmes csúszkálásának, útkeresésének a gyorsan olvadó jégtáblákon.
Elhagyjuk a kopár sarkvidéket, dél felé utazunk. Kanadában megállunk, hogy lencsevégre kapjunk 3 millió rénszarvast. Az állatok kétezer mérföldet vándorolnak a friss legelõk után kutatva. Ez a teljesítmény a világon egyedülálló, a leghosszabb szárazföldi vándorlásnak számít. A hatalmas csordák azonban nincsenek egyedül útjukon. Éhes farkasok árnyékként járnak a nyomukban. A levegõbõl figyeljük a farkasok összehangolt támadását, hogy elszakítsák a tapasztalatlan borjút anyjától. Vajon sikerrel jár az akció?
Ismét dél felé vesszük az irányt. Az Északi-sarktól 1200 mérföldre törpecserjék jelzik a fás övezet határát. Itt kezdõdik a tajga, a világ legnagyobb összefüggõ tûlevelû erdeje. A Föld faállományának egyharmada érintetlenül terül el az északi féltekén. Tavasszal a fagy enyhülésével e farengetegnek köszönhetõen az egész világon megnõ az oxigén mennyisége. A tajga az év nagy részében hóborította csodaország, csak helyenként tarkítják lábnyomok. Az itt honos állatok, mint például a magányos hiúz, a vadon hûséges szellemei.
Az Északi-sarkttól 1500 mérföldre elegendõ mennyiségû a napsütéses órák száma ahhoz, hogy lomboserdõk nõjenek. Otthonra talál a harangvirág, a fülemüle, a róka és a szarvas. Megpillantjuk a fa odvában fészkelõ mandarinrécéket. Figyeljük a csibék bátor szárnypróbálgatásait a csillogó tavaszi napsütésben. Télen pedig, amikor a lombhullató erdõ elhullajtja levélkoronáját, rábukkanunk a Föld egyik legritkább macskafajára, az amuri leopárdra. A zord idõjárással dacolva anya és kölyke kitartóan kutat élelem után.
Újra folytatjuk utunk dél felé. Az Egyenlítõ környéken már napi 12 órát süt a Nap. Ahol sok csapadék hull, burjánzó növényvilágot találunk. A trópusi esõerdõk a Föld területének mindössze három százalékát foglalják el. A növény és állatvilág viszont ezeken a helyeken a legváltozatosabb: a létezõ fajok több mint fele él itt. Pápua Új-Guineában a paradicsommadár 42 különbözõ fajtája õshonos. Megcsodáljuk különleges násztáncukat, mindannyiunkat elbûvöl a "koreográfia" változatossága.
Az Egyenlítõ környéke azonban nem mindenhol ilyen életigenlõ és vendégszeretõ. A Nap szinte égeti a Kalahári-sivatag kopár földjét. Itt találkozunk egy anyaelefánttal és újszülött borjával. Az elefántok az Okavango folyó deltájának paradicsomi vidékére igyekeznek. Napokig tartó fárasztó vándorlás után rátalálnak egy tavacskára. De a kevés vizen egy oroszlán családdal kénytelenek megosztozni. Meddig tarthat a békés együttélés?
A Nap élettel tölti meg az óceánok vizeit. Ez utazásunk utolsó szakasza. Az Egyenlítõ környéki trópusi óceánban egy púpos bálnával és újszülött borjával találkozunk. Amikor a "kicsi" öthónapos, a kétfõs család nekivág az emlõsök körében leghosszabbnak számító vándorlásnak: 6000 kilométeres utat tesznek meg a Csendes-óceán déli részének melegebb vizeibõl az Antarktisz irányába, a Föld legdélebben fekvõ jeges birodalmába. Követjük õket útjukon és megcsodáljuk az óceán páratlan szépségeit. Megtapasztaljuk, hogyan alakulnak a trópusi tengerek fölött a nagyerejû viharok.

A FÖLD címû film bolygónk legkáprázatosabb természeti jelenségeit mutatja be: a legmagasabb hegyektõl, a legnagyobb vízeséseken át az élet szempontjából legzordabbnak számító sivatagokig repíti a nézõt. Számtalan csodálatos élõlényt ismerhetünk meg. Életük a természetben uralkodó finom egyensúly függvénye. Az évszakok váltakozásával születés, küzdelem a fennmaradásért és az elmúlás követik egymást.
Így ismétlõdnek az életciklusok bolygónkon. Az év 365 napján, a nap 24 órájában a Föld minden lakója engedelmeskedik a Nap hatalmának. A FÖLD az elsõ olyan filmalkotás, amely állatok megható és szívet melengetõ sorsán keresztül ábrázolja a földi létezés drámaiságának heroizmusát.

FORGATÁSI NAPLÓ

Több nagyszabású filmprojektben dolgoztam már, de A FÖLD mellett mindegyik eltörpül. Az elmúlt öt évben több mint 200 helyszínen forgattunk világszerte. Rekordidõt, 4500 napot töltöttünk terepen. Több mint 40 operatõrrel dolgoztunk, mindannyian a szakma elismert képviselõi. A felvételek megszervezése óriási kihívást jelentett. A forgatási engedélyek beszerzése éveket vett igénybe. Szakértelmünk, szervezésben szerzett tapasztalataink és munkánk nemzetközi elismertsége azonban lehetõvé tette, hogy a védett helyekre is eljussunk és elhozzuk a nézõnek ezeket a leírhatatlanul szép képsorokat. Olyan értéket, melyet pénzben nem lehet kifejezni.
Alastair Fothergill
rendezõ

Egy jégtáblán a prémes "rémekkel" - a melegen tartás fortélyai az Északi-sarkon
A jegesmedvék filmezéséhez a terepen HD Varicam kamerát használtunk 800 mm-es optikával. A HD viszonylag új technológiának számít. Ez volt az elsõ alkalom, hogy zord idõjárási körülmények között használták. A sarkvidéken a hõmérséklet - 30 fok alá is süllyedhet. Stábunknak jutott tehát a megtisztelõ feladat, hogy tesztelje a kamerák új nemzedékét.
A természetfilmezés a gyors reagálás mûfaja, ezért a kamerát melegen és állandó készenlétben kellett tartanunk. De a dermesztõ hidegben a kamera bekapcsolása sokkal több idõt vett igénybe. Az alacsony hõmérséklet kedvezõtlen hatással volt a színcsatornák mûködésére is, különösen a kékkel voltak gondok. Mire technikailag minden mûködött, elõfordult, hogy a várva várt pillanat elszállt.
A bekapcsolt kamera rengeteg energiát emészt fel, és hogy a dolgunk tovább bonyolódjon, az akkumulátor hideg hõmérsékleti körülmények között hamarabb lemerül. Ezért az Exploration litium-ionos akkumulátort használtuk, amit a kamerával együtt még a legkisebb széltõl is óvtunk.
A felszerelés melegen tartásához az általunk "maci dzsekinek" becézett eszközt használtuk. Ez egy bélelt, elektromos melegítõvel ellátott találmány. Az egész felszerelést hóval borítottuk, mert a sarkvidéken a kihûlés elsõszámú felelõse a fagyos szél.
A következõ lépés a kameraállvány "téliesítése" volt. A kenõolajat cseréltük le, mivel ezen a hõmérsekleten egy átlagos kenõanyag megfagy és az állvány mozdíthatatlanná válik.
Természetesen fontos volt a stáb melegen tartása is. A legveszedelmesebb problémát a fagyás jelentette. Állandóan mozognunk kellett, hogy ne fagyjunk meg. De az operatõr esetében ez nem mûkõdik. Mozdulatlanul, koncentráltan dolgozik, szemét a kamera keresõjén tartja. A szem körüli terület ráfagyhat a nyílásra. Az ilyen jellegû fagyási sérülés súlyos következményekkel járhat.
És hogyan készültek a szervezõk? Doug Allan és én az év nagy részét valamelyik sarkvidéken töltjük. Már annyira alkalmazkodtunk a körülményekhez, mint az ott õshonos flóra és fauna!
Jason C. Roberts
sarkvidéki expedíció szervezõ

Zuhanás hatalmas csúcsok között - filmezés a Himalájában
Hajnali négy óra, a nepáli légierõ bázis, Kathmandu. Michael Kelem operatõr és jómagam a katonákat bámuljuk, amint bombákat pakolnak ki egy régi brit kémrepülõgépbõl. Egy órán belül ezzel a géppel szállunk fel, hogy a levegõbõl készítsünk felvételeket a Mount Everestrõl és a pártás darvak vonulási területérõl. Nem egy átlagos indulás...
Az idõjárás tökéletes volt a filmezéshez. A Himalája óriási hegyvonulata a végtelen messzeségbe nyúlt. Kína felé vettünk utunk. Az Everest keleti oldalán kerestük a megfelelõ helyet, hogy a napkeltérõl készítsünk felvételeket. 28.000 láb magasan repültünk, néhány mérföldnyire a világ legmagasabb hegycsúcsától. Amint a Nap elsõ sugarai megvilágították a csúcsot, szóltam, hogy indulhat a felvétel. Ebben a pillanatban Michael a monitorra mutatott: a kép homályos volt, mert a külsõ lencse befagyott. Elõttünk a felkelõ nappal, alig maradt idõnk a probléma megoldására. Michael gondolkodás nélkül elõremászott, gyorsan letekerte és megtörölte a lencsét, majd visszahelyezte. Valóságos hõstett volt az akció, mínusz húsz fokban a nyitott ajtó mellett, az oxigén-maszkról nem is beszélve. Intett a kezével, hogy kezdhetjük. Több esély nem lévén, úgy határoztunk, hogy most vagy soha. Még közelebb akartam menni a csúcshoz. Amikor kimondtam, hogy "felvétel", megpillantottam a mérnökünk össze-vissza rángatózó ujjait. A hypoxia (oxigénhiány) vagy a hegyi betegség klasszikus tünete. Kiáltottam a segédpilótának, aki azonnal odaugrott és a saját maszkját tartotta szenvedõ társunk szájához. De nem történt javulás. Úgy tûnt, az övé sem mûködik. Sok választás nem lévén, a pilóta a másodperc töredéke alatt döntött. Biztonságos magasságba ereszkedtünk, 3.000 métert 15 másodperc alatt. Mérnökünk szinte azonnal jobban lett és nem sokkal késõbb már a pilótával viccelõdött, mintha mi sem történt volna. Michael közben semmi másra nem figyelt, csakis a felvételre. A zuhanás után odajött a pilótafülkéhez, hogy kérdõre vonjon minket, miért rontottuk el a felvételét.
A földetérés után azonnal visszapakolták a gépbe a bombákat és pilótáink újabb bevetésre indultak. Én még az események hatása alatt voltam, a legénység viszont már ismét a levegõbe emelkedett és háborítatlan nyugalommal folytatta útját. Kijózanító volt a gondolat, hogy ezek a vészhelyzetek a mindennapi életük sötét valósága. A természetfilmezésnek megvannak a veszélyes oldalai, gyakran kockáztatunk, de hálás vagyok azért, hogy az ilyen halálközeli élmények ritkán fordulnak elõ.
Vanessa Berlowitz
helyszíni rendezõ

Elefántok nyomában - a tavaszi esõzés öröme
A Namíb-sivatag északi részén található Csontvázpartra (Skeleton Coast) igyekeztünk oroszlánokat filmezni, amikor váratlanul elefántcsordába botlottunk. Egyáltalán nem számítottunk rá, hogy ezen a területen találkozhatunk velük. Meglepett minket, hogy ennyire nyugatra merészkednek. Furcsa látvány volt a világ legnagyobb szárazföldi emlõse ilyen mostoha környezetben. Még senkinek nem sikerült ezen a vidéken lencsevégre kapni elefántot, így aztán utánuk eredtünk. Nem volt könnyû lépést tartani velük. A sivatagi állatok nagy távolságokat képesek megtenni, hogy élelmet találjanak. Egy elefánt napi átlaga ötven kilométer. Az autó kormányzása ezen a terepen komoly erõpróba. Haladni kizárólag a kiszáradt folyómedrekben tudtunk. Máshol szinte lehetetlen a közlekedés: mindenhol sziklák, a sivatagi talaj pedig túlontúl érzékeny. Az autónyomok ötven évig is megmaradhatnak, nekünk pedig nem állt szándékunkban tönkretenni a sivatag képét.
A forgatás ideje alatt igyekeztünk mellõzni a Cineflex és a légi felvételek alkalmazását, csak az utolsó néhány napon használtuk, hogy néhány látványos képet készítsünk a magasból. Az elefántok nem bírják a helikopter zúgását. Viszonylag messzirõl képesek meghallani az alacsony frekvenciájú hangokat. A helyzetet bonyolította, hogy a nyolvanas években sokszor a levegõbõl vadásztak rájuk. Az elefánt pedig nem felejt....
A szárazföldön filmezés jól ment, az elefántok elég közel engedtek magukhoz. Sosem fogom elfelejteni ezt a csodálatos vidéket. Csak a viharokkal nem tudtam megbarátkozni. A sivatagban mindig fúj a szél. Idõnként olyan erõsen száguldozott, hogy felborította az autókat. Az út végén mindenünk tele volt a sivatag finom homokjával.
A forgatás legfontosabb mozzanata a Hoanib folyó áradása volt. A helyiek elmondása szerint élõ emlékezet óta nem áradt októberben. A ritkaságszámba menõ természeti jelenség egyetlen hátulütõje az volt, hogy egy hétig ott ragadtunk. Az áradás ugyan egy napig tartott, de a talaj, mint az itatatóspapír, az összes vizet elnyelte és a négykerék meghajtású autóknak túl mocsarasnak bizonyult a terep.
Felejthetetlen élmény volt a forgatás. Közel két hónapig az elefántokkal együtt éltünk, figyeltük minden mozdulatukat, csodáltuk kitartásukat, ahogy a sivár vidéken szinte élelem nélkül haladnak céljuk felé. Nagyon szívós állatok, és megdöbbentõ látványt nyújtottak a holdbéli tájon.
Chadden Hunter
helyszíni rendezõasszisztens

Az óceánok óriásai - a púpos bálna filmezésének mûvészete
A púpos bálnákról a Tonga környéki vizekben készítettünk felvételeket. A bálnák jellemzõen nem csapatokban, hanem egymástól külön, az óceánban elszórtan élnek. A Tonga környéki szigetvilágot 7000 négyzetméternyi vízfelület öleli körbe, ezért meglehetõsen nehéz feladat volt bálnákra találni. Ezeket az állatokat csak tiszta, szélcsendes idõjárási körülmények között lehet észrevenni. Levegõvételkor feljönnek a vízfelszínre és a szökõkútszerû spriccelés árulja el hollétüket. Szeles idõben ez nem látható, mert egybeolvad a hullámokkal. A szélcsendes idõjárási viszonyok mellett a forgatás szempontjából fontos volt a tiszta, átlátszó tengervíz és a szikrázó napsütés. Az ideális külsõ körülményeknél még fontosabb volt a türelem és alapos felkészültség. A filmezéshez megfelelõ feltételek nagyon ritkán adódnak, ezért állandó készenlétben álltunk a felvételre.
Amikor végre összejött a nagy találkozás a bálnákkal, elõfordult, hogy nem voltak hajlandóak együttmûködni velünk. Sokáig kerestük a megfelelõ nõstényt. Közben találkoztunk egy csapat hímmel. Négy-öt 36 tonnás monstrum úszott mellettünk, 10-15 tengeri mélföldet haladtak óránként. Úgy döntöttünk, inkább nem keresztezzük útjukat. Elképesztõen erõs állatok voltak. Az a tapasztalatom, hogy minden egyes forgatás közelebb hoz az állatok viselkedésének megértéséhez. Kikristályosodik, hogyan lehet az állatokkal kapcsolatba kerülni. Nagy hasznát vettük korábbi tapasztalatainknak, mikor rátaláltunk filmünk két bálna fõszereplõjére.
Természetesen az anya elõször nagyon féltette az újszülött bálnabébit, de lassan megbarátkozott velünk. A "kicsike" féktelen volt és imádta farkával csapkodni a vizet. Ez pusztán játékosságának jele volt, viszont nagyon kellett vigyáznunk, nehogy még jobban felizgassuk. Egy félrecsúszott farkmozdulat komoly sérüléseket okozott volna.
Mielõtt a vízbe merészkedtünk, igyekeztünk kiismerni õket. Meg kellett tanulnunk, hogyan viselkedjünk a társaságukban. A helyes hozzáállás a motorcsónak megfelelõ kezelésével kezdõdött: nagyon lassan közelítettük meg õket. A motort alacsony és állandó fordulatszámon tartottuk. Amikor a vízben voltunk, elegendõ idõt hagytunk nekik, hogy megszokják jelenlétünket. A vízben tartózkodásnak is megvannak a maga szabályai. Igyekeztünk nem csapkodni, kerültünk minden hirtelen mozdulatot, próbáltunk minél finomabban velük együtt lebegni. Mindig nagyon körültekintõen kell bánni és viselkedni a megfigyelt állatokkal.
A vízalatti filmezés azért különleges, mert muszáj közel kerülni az állatokhoz. Csak így lehet használható felvételeket készíteni. A terepen filmezés ezzel szemben mindig nagyobb távolságokból történik, valamilyen álca mögül, daruból vagy kocsiból. A vízben a lehetõ legközelebb kell kerülni a felvétel tárgyához. Mindenképpen érzekelni fogja, hogy ott vagy. Meg kell szerezned a bizalmát. Nagy erõpróba és óriási eredmény, ha ez sikerül. Mindig az a célom, hogy ne zavarjam meg jelenlétemmel az állatokat.
A púpos bálna nõstényt néhány méteres távolságból filmeztem. Nagyon izgalmas és nagyon felemelõ érzés volt, hogy elfogadott és kapcsolatba kerültünk. Láttam a szemét és láttam, ahogyan engem néz. Szemkontaktusban voltunk. Kiváltságosnak éreztem magam. Semmihez nem tudom hasonlítani, milyen púpos bálnákkal dolgozni. Az a benyomásod, hogy gondolkoznak, intelligensek, tisztában vannak az érzelmeikkel. A mi nõstényünk nyugodt maradt, amikor megközelítettem. A kapcsolat varázslatos pillanatai gyorsan elmúltak, mert két külön világban létezünk. Ezért lett olyan értékes az ajándékba kapott idõ. A bálna 45 láb hosszú volt, de súlytalannak hatott és én is. Három dimenzióban, az életet adó közegben együtt mozogtam vele és filmeztem õt. Szárazföldön az állatok követése, ehhez hasonló képsorok készítése technikailag bonyolultabb feladat.
Nem lep meg, ha emberek arról nyilatkoznak, hogy egy bálnával való találkozás megváltoztatta az életüket. Hozzájuk képest nekem egy sokkal bensõségesebb élményben volt részem. Semmihez nem fogható ez az érzés. Lehet barátságot kötni elefánttal, de a bálna esetében a méretbeli különbség leküzdhetetlen. A világ legnagyobb emlõsállatát a víz súlytalan közegében az érinthetetlenség különös misztériuma öleli körbe. Ennek az élménynek lehettem részese.
Doug Allan
operatõr

Vadászat lassított felvételben - a digitális kamera használatának elõnyei
A lassított jeleneteket digitális kamerával készítettük A felvételek tárolása lemezen történt. Nem használtunk se filmet, se mágnesszalagot. Digitális fájlokat mentettünk egyenesen egy laptopra. Másodpercenként 2000 filmkocka elmentésére alkalmas, 1024x1024 pixeles képfelbontásban. Közel negyvenszeres lassítást tudtunk készíteni úgy, hogy a képminõség megmaradt. Egy átlagos kamera mechanikus zárral rendelkezik, a digitálison viszont minden elektronikus. Az elektronikus zár pedig elképesztõ gyorsasággal mûködik. Négy másodpercenkénti looppal dolgozik. Ez azt jelenti, hogy négy másodpercenként folyamatosan rögzíti a képet, felülírva az addig meglévõket. Ennek köszönhetõen a gép bármikor kioldható. Biztosak lehetünk abban, hogy a teljes eseményt felvette. Egy normál kamera esetében mindig az esemény elõtt kell megnyomni a kioldó gombot. Az általunk használt speciális kamerával a másodperc töredéke alatt történõ dolgokat is tudtuk rögzíteni.
A kamerát eredetileg autós töréstesztekhez fejlesztették ki. Ez egy jól körülhatárolt környezetben történik. A természetfilmezés eltérõ jellege és körülményei miatt bizonyos átalakításokra volt szükség. A kamerát egy számítógéphez kötöttük, ami árammal mûködtethetõ. Szükségünk volt egy állandó energiaforrásra. A terepen ilyen nincs, ezért egymáshoz kötöttünk néhány autó akkumulátort és ezeket hordoztuk magunkkal a Land Rover csomagtartójában. Tíz percet vett igénybe a beüzemelés, majd a rendszert végig bekapcsolva tartottuk. Eredetileg keresõ sem volt a kamerán. Meg kellett oldanunk, hogy az operatõr láthassa, mit vesz fel éppen.
Az új kamera segítségével nagyon rövid ideig tartó, látványos eseményeket tudunk megmutatni teljes részletességgel. Ilyen például a nagy fehércápa villámgyors felbukkanása, ami általában a másodperc töredéke alatt játszódik le a valóságban. Az emberi szem és agy nem tudja feldolgozni a villámgyors képet, ezért maradunk le a részletekrõl. Csak ezzel a technikával tudtuk megmutatni a szépségét és ügyességét olyan fönséges teremtményeknek, mint például a gepárd, a világ leggyorsabb állata. Így vált követhetõvé a ragadozó és áldozata közötti kétségbeesett élethalálharc. A kamera által rögzített néhány másodpercnyi akciót akár öt percnyi idõben lehet lejátszani.
Természetesen a technika önmagában még kevés a jó felvételhez. Az operatõr tehetségén múlik, hogy jó idõben jó helyen legyen és tudja, mire készül a célkeresztbe vett állat. Tapasztalat és tudás nélkül lehetetlen lencsevégre kapni a vadászó gepárdot.
Simon King
operatõr




MINILEXIKON

A film számokban
- 5 évig tartó munkálatok
- 4500 terepen eltöltött nap
- 200 forgatási helyszín
- 26 ország helyszínei az elkészült filmváltozatban
- 40 szakértõ csapat
- több mint 1000 órányi muszter
- 250 nap légi felvétel

A filmben szereplõ fontosabb helyszínek
Antarktiszi-félsziget; Argentína; Banks-sziget, Kanada; Danum-völgy, Borneó; a Mount Everest vidéke, Nepál; Gabon, Mexikói-öböl; Himalája, Nepál; Japán; Kalahári sivatag, Botswana; Kali Gandaki folyó völgye, Nepál; Karakoram hegység, Pakisztán; Kibale-erdõ, Uganda; Laponia, Svédország; Északnyugati területek, Kanada; Okavango folyó deltája, Botswana; Csendes-óceáni partvidék, Kalifornia, USA; Rurutu, Francia Polinézia; Szahara, Nigéria; Seal Foka sziget, Dél-Afrikai Köztársaság; Spitzbergák, Norvégia; Egyesült Királyság; Venezuela; Vermont Állam, USA; Vlagyivosztok, Szibéria; Western Highlands, Pápua Új-Guinea

Filmidõk
A filmezés kezdete: 2004. november
A filmezés befejezése: 2006. június
Filmhossz: 98 perc

Világelsõ felvételek
- Jegesmedve-ébredés, Kong Karls Land, Norvégia - A norvég kormány 25 év óta elõször a BBC stábjának engedélyezte, hogy ezen védett, jegesmedvék lakta vidéken forgathasson.
- Jégtáblákon vadászó jegesmedve a Spitzbergákon, Norvégia - A stáb speciális cineflex kamerával készítette a páratlan légi felvételeket. (A jegesmedve mozgását a szárazföldön lehetelen követni.)
- Rénszarvasokra vadászó farkasok, Északnyugati terület, Kanada - Az elsõ levegõbõl készített felvétel (cineflex technológia), amely a vadászatot elejétõl a végéig megmutatja.
- Paradicsommadarak, Western Highlands, Pápua Új-Guinea - Az ország õserdeiben élõ madarak násztáncát a rossz fényviszonyok miatt még nem sikerült ilyen részletességgel és élességgel rögzíteni. A nagy fényérzékenységû HD technológia tette most lehetõvé.
- Cseresznyevirágzás és lombhullás - A stáb nem alkalmazott számítógépes grafikát (CGI), a rögzített képeket gyorsította fel (time lapse photography).
- Az elsõ kiváló minõségi légi felvételek a Himalája csúcsai között a nepáli hadsereg Reconnaisance repülõgépének fedélzetérõl.
- Soha nem látott helyek a Karakoram hegységben, Pakisztánban - Itt található a legtöbb magas hegycsúcs bolygónkon.
- Tepuis táblahegyek, Venezuela - Az elszigetelten fekvõ fennsík, mely Conan Doyle Az elveszett világ címû tudományos fantasztikus regényét ihlette.
- A super high speed kamera elsõ használata nem stúdió körülmények között - A FÖLD stábja saját céljainak megfelelõen adaptálta és alkalmazta az autótesztekben és ballisztikai kísérletekben használt kamerát. A cápatámadás és a gepárd vadászatának részletei ennek a kamerának a segítségével váltak láthatóvá.

A FILM ALKOTÓI

Alastair Fothergill (rendezõ) a skóciai St Andrews, majd a Durham Egyetemen tanult. 1983-ban a BBC természettudományi mûsorokat készítõ fõszerkesztõségének lett munkatársa (BBC Natural History Unit). Számos természetfilm fûzõdik a nevéhez: a BAFTA-díjas Az igazán vad show, a Wildlife on One dokumentumfilm sorozat és az innovatív Reefwatch, az elsõ élõ vízalatti közvetítés, melynek kifejlesztésében fontos szerepet töltött be.
Ezután a BBC ONE Az élet megpróbáltatásai címû sorozatban dolgozott együtt Sir David Attenborough-val. 1993-ban õ rendezte az Élet a fagyban címû hatrészes ismeretterjesztõ sorozatot, amely az Antarktisz zord, ámde gyönyörû világát örökítette meg. 1992 novemberében, a sorozat munkálatai közben nevezték ki a természettudományos fõszerkesztõség (NHU) vezetõjévé. 1998-ban lemondott, hogy elkészíthesse a Kék mélység címû egészestés filmjét. A világ tengereirõl szóló film óriási sikert aratott mind a nézõk, mind a kritikusok körében, növelve a dokumentumfilmek iránti érdeklõdést a világon.

Mark Linfield (rendezõ) 1990-ben kezdte pályafutását egy Nyugat-Afrikában forgatott BBC dokumentumfilmmel. Évekkel késõbb a Green Umbrella Ltd. munkatársa lett, ahol számos díjnyertes filmnek volt producere és rendezõje (The Triumph of Life, The Battles of Braveheart, Orangutans: The High Socity, The Temple Troop).
2000-ben visszatért a BBC-hez, hogy Sir David Attenborough-val közösen elkészítsék Az emlõsök élete címû tízrészes minisorozatot, melyet BAFTA jelöléssel jutalmazott a szakma.
Az elmúlt négy esztendõben producere volt a díjnyertes Capuchins: The Monkey Puzzle címû filmnek, a Bolygónk, a Föld két epizódjának, valamint a Sarkig tárt világ címû produkciónak, mely Michael Palin második nagy utazásának története az Északi Sarktól a Déli Sarkig.

George Fenton (zeneszerzõ) rövid popzenei (énekes és dalszerzõ) kitérõ után 1974-ben kezdte zeneszerzõi munkásságát. Ma kizárólag színházi, televíziós és film produkciók számára ír partitúrát. Színházi munkái a legelismertebb társulatoknak születnek (The Royal Shakespeare Company, The National Theatre, the Royal Exchange Theatre, the Royal Court, Peter Gill Riverside Studios-ja).
Filmes karrierje a televízióban indult. Õ szerezte a következõ filmek zenéjét: a Jim Goddard rendezte Out és Fox, a Stephen Frears rendezte Rohadt kölykök, Going Gently, Saigon Year of the Cat, The Jewel in the Crown, The Monocled Mutineer és TheHistory Man címû sorozatok. Számtalan Alan Bennett színdarab és film zenéjét is õ szerezte. Továbbá a nevéhez fûzõdik olyan népszerû természetfilmek zenei világa, mint Az élet megpróbáltatásai, Élet a fagyban, Beyond the Clouds, Shanghai Vice és A kék bolygó.
Oscar-díjra jelölték a következõ mozifilmekért: A halászkirály legendája, Veszedelmes viszonyok, Kiálts szabadságért és Gandhi. További filmjei: György király, Idétlen idõkig,
Árnyékország, Örökkön örökké, Mindenütt nõ, valamint Haza és szabadság, Nevem, Joe (Ken Loach filmjei).
2001-ben A kék bolygó vetítését követõen elnyerte a legjobb televíziós filmzenéért járó Ivor Novello, BAFTA és Emmy-díjat. A Blue Planet Live! koncertturnéval fellépett a világ számos nagyvárosában (London, Hong Kong, Koppenhága, Montreál, Los Angeles).
2003. májusában rögzítették A kék bolygó filmváltozatának, A kék mélység címû filmnek zenéjét a Berlini Filharmonikusokkal. Legújabb munkái között szerepel a Nick Hytner rendezte The History Boys és Ken Loach filmje a The Wind That Shakes The Barley, valamint A bolgónk, a Föld címû BBC sorozat.
2006. novemberében a Royal Television Society életmûdíjjal ismerte el televíziós zeneszerzõi munkásságát. 2007-ben A bolgónk, a Föld címû filmmel elnyerte az év legjobb filmes zeneszerzõ díját a Classical Brit versenyében.

Patrick Stuart (narrátor) Mirfield-ben született (Yorkshire). Hírnevét számtalan színházi, filmszínházi és televíziós produkciónak köszönheti. Személyében összekapcsolódik a hagyományos shakespeare-i színház és a kortárs filmalkotások világa. Sokoldalúságát újabb és újabb produkciókban bizonyítja.
2007. áprilisában a Jules Verne Filmfesztiválon a Jules Verne d’Honneur díjával tüntették ki mûvészi munkásságáért. 2001-ben II. Erzsébet brit uralkodó a Brit Birodalom Rendjének Tisztje kitüntetést adományozta neki (O.B.E.).
Patrick Stuart hosszú ideje szerepel a Royal Shakespeare Company elõadásaiban. Alakításai nagy visszhangot váltottak/váltanak ki a közönség és a kritikusok körében egyaránt. Számos katergóriában többször megkapta a Laurence Olivier-díjat, a londoni West End legrangosabb színházi elismerését (Enobarbus szerepéért az Antonius és Kleopátrában Peter Brook rendezésében 1978-ban; egyszemélyes alakításáért Charles Dickens Karácsonyi ének címû színpadi változatában nyújtott felejthetetlen alakításáért 1993-ban).
Jelentõs színpadi munkássága mellett komoly eredményeket és sikereket ért el mozifilmekben és televíziós produkciókban. Fontosabb filmjei: Jean Luc-Picard szerepét játszotta a Star Trek - Az új nemzedék címû televíziós sorozatban, Ahab kapitányt alakította az amerikai Moby Dick sorozatban (Emmy és Golden Globe jelölést kapott érte). További mozisikerei: X-Men akciósorozat, Steamboy, Csodacsibe, The Game of Their Lives, Bambi 2 és a Star Trek amerikai sci-fi sorozat négy legújabb része.
A FÖLD címû filmben Patrick Stuart hangja kísér minket hûségesen a földkörüli felfedezõuton és segít megérteni a képek mögötti üzenetet.

AZ ALKOTÓK GONDOLATAI A FILMRÕL

Alastair Fothergill, rendezõ
"A FÖLD címû film sok szempontból maradandót alkotott. A mozi történetében még egyetlen dokumentumfilmes produkció sem döntött ekkora csúcsokat idõ, munka, tehetség és rögzített anyag tekintetében.
A sötét vágószobában minden felvett képsor kezdeti varázsa egy idõ után elveszett. Aztán amikor a vásznon újra megpillantottam a némán pergõ képeket, majd meghallottam a BPO és George Fenton csodálatos zenéjét, az egész ismét nagy erõvel hatott. Õszintén remélem, hogy a nézõkre is ugyanolyan mély benyomást tesz majd a film, mint amilyenben nekem volt részem a forgatás alatt."

Mark Linfield, rendezõ
"Öt év nagyon hosszú idõ. A stáb tagjaiban többször felmerült, vajon végig tudjuk-e csinálni. Ennyi idõ alatt egyszer sikerül, másszor pedig nem az eltervezett felvétel, a kiszabott feladat. Csúcspontok és hullámvölgyek követték egymást. Állandóan újra kellett gondolni a történetet. De így öt év távlatából úgy érzem, hogy minden nagyon jól alakult.
Remélem, hogy A FÖLD minden korosztályt lenyûgöz majd. Bízom abban, hogy a film megtekintése után kortól függetlenül mindenki szerelmes lesz e csodálatos bolygóba."

George Fenton, zeneszerzõ
"Természetfilmhez zenét szerezni nagyon felszabadító és hálás dolog. Az ember elrugaszkodhat a valóságtól. Hagyja, hogy a varázslatos képek magukkal ragadják. Azt ír, amit akar. Természetesen hû maradva a képek világához.
Az emberiség az egyetlen faj a Föld történetében, amely fejlettségének köszönhetõen felismerheti élõhelye nagyszerûségét és megértheti e természetes környezet védelmének fontosságát. A film erõsen sugallja ezt az üzenetet, remélem, sokan megnézik majd és megértik ennek jelentõségét. "

Sophokles Tasioulis, producer
"Számomra A FÖLD inkább történelmi, mint természetfilm. Az elkövetkezõ évtizedekben a filmben szereplõ jelenségek és helyszínek egy része el fog tûnni. Ez pedig óhatatlanul emelni fogja az elkészült képanyag értékét."

Alix Tidmarsh, producer
"Otthonunk, a Föld csodálatos világ: az év minden napján életek és történetek milliói születnek, finoman egymásba szövõdnek. Mindannyiunkra hatással van a Nap éltetõ ereje, az évszakok állandó változása. A film mindegyik története egyedi és a nézõ önkéntelenül azonosul vele. A film végén lelkesedéssel és örömmel lélegzünk fel."

A KÉPEK ÜZENETE

Jegesmedve
"A jegesmedve alakja bolygónk jövõjének szimbóluma. A tengervízben úszó jegesmedvérõl készült képsorok megrendítõek. Magával ragad a látvány fensége, különleges szépsége és ereje. A jegesmedve bolygónk legnagyobb szárazfödi húsevõ állata, a klímaváltozás nagy vesztese: egyedül a végtelen tengerben, a Nap és az olvadó jégtakaró szeszélyeinek kiszolgáltatva. Egyértelmû volt, hogy ez lesz a történet alapja, a film végsõ üzenete."

Elefánt
"A globális felmelegedés hatására a Föld éghajlati rendszere megváltozik. Az ívóvízhez jutás esetlegessé és kiszámíthatatlanná válik. Az elefántok éltetõ vízhez jutása ezt a jövõbeli helyzetet szimbolizálja."

Púpos bálna
"A púpos bálnák fennmaradásáért meg kell mentenünk az antarktiszi jégtakarót, a trópusi korallszirteket és mindent, amivel 6000 kilométeres útján találkozik. Túlélésének feltétele az egész bolygó védelme."
Alastair Fothergill
rendezõ

ZÁRSZÓ
Lassan mindannyian belátjuk, milyen következményekkel járhat a globális felmelegedés. Ha továbbra is szeretnénk megosztani élõhelyünket a filmben szereplõ csodálatos lényekkel és fenn akarjuk tartani a természet törékeny egyensúlyát, ideje megérteni, hogy ez rajtunk, embereken múlik. Még nem késõ cselekedni. Látogasson el a loveearth.com honlapra további információkért.