információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
John és Jenny Grogan (Owen Wilson és Jennifer Aniston) esküvõjük napján a hóesésben elhatározzák, hogy a kemény michigani telet maguk mögött hagyva új életüket a floridai West Palm Beach-en kezdik meg. Újságírókként kezdenek dolgozni konkurens lapoknál, beköltöznek elsõ közös otthonukba, ahol a házasság, a karrier és a családalapítás kihívásai várnak rájuk.
John azonban nem biztos benne, hogy felkészült az apaságra, és aggodalmát megosztja újságíró barátjával. Sebastian szerint pedig a tökéletes megoldás egy kiskutya. "Nincs vele semmi gond - mondja. - Csak sétáltatod, eteted és néha kiengeded, ennyi."
Így hát Groganék örökbefogadják Marleyt, a tündéri labrador kölyköt, aki azonban hamarosan több, mint 40 kilós féktelen kutyává cseperedik, és katasztrófa sújtotta övezetté változtatja otthonukat. Megbukik a kiképzõiskolában, lerágja a tapétát, darabokat harap ki a kanapéból, kiborítja a szemetet, ellopja a hálaadás napi pulykát, a WC-csészébõl iszik, kergeti a futárt... még egy vadonatúj, drága nyakláncot is felfal.
Az évek során Marley Groganék mellett van jóban-rosszban, a munkahelyváltások, költözések közepette, az egyre növekvõ családi nehézségek során és minden kalandjukban. John és Jenny kezdenek rájönni, hogy Marley ugyan "a világ legrosszabb kutyája", de valahogy mégis a legjobbat hozza ki belõlük.
Az élet hullámvasútja
John Grogan Marley meg én (Marley and Me) címû regénye - amely a házasság általános témáit feszegeti - olvasók millióinak tetszését nyerte el, és az eladási listák élére került. "A világ minden tájáról kaptam leveleket, amelyekben az emberek arról írnak, hogy milyen pontosan tükrözi a regény az életüket - mondja a szerzõ. - Ezek az egybeesések tulajdonképpen véletlenek, véletlenül bukkantam rájuk. Persze sokan esnek szerelembe, házasodnak össze és alapítanak családot. A Marley meg én errõl szól."
Bár a könyv és a film címében a kutya neve szerepel, a történet mégis sokkal többrõl szól. "A Marley meg én nem egy kutya története - mondja Grogan. - Amikor írtam, nem úgy gondoltam rá, mint egy kutyáról szóló regényre, és most sem gondolom, hogy az lenne. Szerintem ez egy család életérõl, növekedésérõl szóló történet, aminek a kutya a katalizátora. Egy vígjáték, amely egyben megható is."
A rendezõ, David Frankel osztja Grogan véleményét. "Ez a történet a szerelem és a fiatalság jó és rossz oldalairól, a házasélet kihívásairól szól. Benne vannak az áldozatok is, amelyeket a gyermekvállalás miatt meg kel hozni, és a munka-család egyensúlyának megteremtése is."
"Leginkább az életrõl szól - teszi hozzá még Frankel, aki egyébként Az ördög Pradát viselt is jegyzi. - Az élet hullámvasútjáról, amelyen mindannyian utazunk."
"A Marley meg én a házasságról szól, és arról, hogyan lehet összeegyeztetni a családot a karrierrel - mondja Jennifer Aniston, aki Jenny Grogant alakítja. - Olyan dolgokról, amelyek rengeteg embert érintenek a kapcsolataikban. Azt hihetnénk, hogy ez egy rosszcsont kutya története - és részben valóbann az -, de sokkal több is annál. Van valami Groganékben és Marleyban, ami valahogy minden tekintetben összekapcsolja õket."
"A film az útról szól, amelyen Marley Groganék mellett végigmegy - teszi hozzá Owen Wilson, aki John Grogant játssza. - Marley mindig emlékezteti õket arra, hogy az élet igazából milyen jó dolog."
Bár a Marley meg én nem csak egy kutya története, a címszereplõ eb kétségkívül az egyik legfontosabb szereplõ. Az író, Grogan kijelentéséhez, miszerint Marley a Grogan családban a "katalizátor" szerepét tölti be, Frankel hozzáteszi: "A kutyák azért nagyszerûek, mert nem gondolkodnak a múlton vagy a jövõn, csakis a jelennek és a pillanat örömének élnek. Az emberek errõl sajnos néha elfeledkeznek."
A Grogan család nagyon sokat tanul Marleytól, és ez már az örökbefogadása elõtt elkezdõdik. Eredetileg azért veszik magukhoz, hogy kipróbálják magukat, mielõtt szülõk lesznek. John nem biztos benne, hogy felkészült az apaságra, és irigyli agglegény barátja, Sebastian (Eric Dane) szabad életét. "John látja, hogy Sebastian elõtt több szakmai lehetõség áll - mondja Owen Wilson. - Az egyedülálló emberek élete rugalmasabb. Több mindent kipróbálhatnak, mivel kevesebb kötelességük és felelõsségük van, mint a házas embereknek."
"Sebastian az agglegények idilli életét éli - mondja Eric Dane, aki a Grace Klinika Dr. Mark Sloanját, vagyis "McKábítót" is alakítja. - Mindig szívesen meghallgatja és ellátja tanácsokkal Johnt, amíg egy gyönyörû nõ, egy lehetséges préda meg nem jelenik, hogy elterelje a figyelmét."
"De végül Sebastian magányos figurává válik - veti közbe Wilson -, és John rájön, hogy jó döntést hozott, amikor a családot választotta, és hogy nincs nagyobb erõ, mint a szeretõ család."
John és Sebastian a dél-floridai Sun-Sentinel újságnál dolgozik, amelyben Marley is szerephez jut. A kutya ihlettel szolgál Johnnak a cikkeihez, és ez nem kerüli el a lap szerkesztõje, Arnie Klein, figyelmét sem. Õt az Oscar-díjas Alan Arkin alakítja. Arnie régi vágású újságíró, és kapcsolata Johnnal a tiszteletre épül. John azonban szenvedélyes riporter, és csak vonakodva, Arnie utasítására vállalja el a rovatvezetõi állást. "Arnie szerint John tisztességes srác. Egy kicsit bizonytalan, de tisztességes - mondja Arkin. - Lenyûgözik kollégája írásai, köztük a történetek, amelyeket Marleyról ír, be akarja bizonyítani neki, hogy John újságírásra született."
Marley egyik kalandja, amelyrõl John ír, a kutyaiskolában tett látogatása. Ms. Kornblutt, a kiképzõtiszt-szerû oktató (Kathleen Turner) közli Johnnal és Jennyvel, hogy az õ programjában még soha egyetlen kutya sem bukott meg. De egyszer mindent el kell kezdeni - és ezt Ms. Kornblutt is kénytelen megtanulni, "hála" Marleynak. Addig ugyanis senki - legyen az négy- vagy kétlábú - nem szállt szembe a hölgy szigorával. "Nem tudja elviselni a fegyelmezetlenséget - mondja Turner a karakterrõl. - Azt vallja, hogy nincsenek rossz kutyák, csak rossz gazdák, és az egész tréning alatt piszkálja Groganéket." De ez csak addig tart, amíg Marleyból ki nem szabadul szertelen énje, ekkor ugyanis Ms. Kornblutt kirúgja õt az iskolájából.
A történettel az egész stáb könnyen azonosult, de David Frankel rendezõnek különösen kedves volt sztori. "Az én családom is imádja a kutyákat; négy nagyszerû kutyánk van, akik mindig meg tudnak nevettetni minket. Ezen kívül ott van a földrajzi kapcsolat: John Dél-Kaliforniában él, én Miamiban." De nem csak az életrajzi hasonlóságok miatt áll közel a film Frankelhez, hanem, mint mondja, a kamera elõtti elképesztõ összhang miatt is, amely Jennifer Aniston és Owen Wilson között kialakult. "Ez a fajta varázslat a szerencse mûve - mondja. - Egymás mellé teszel két ragyogó filmsztárt, és szenzációsan mûködnek együtt."
Ez az összhang természetesen a két fõszereplõnek is feltûnt. "Owen Wilson nagyszerû - mondja Jennifer Aniston. - Profi abban, amit csinál, és nagyon odaadó színész. Sokat nevettünk a forgatás alatt, és Owennek volt néhány igazán különleges pillanata a filmben." Wilson úgy nyilatkozott, hogy Aniston csodálatraméltó színésznõ. "Hihetetlen ösztönei vannak - mondja. - Sokkal profibb, mint azt valaha gondoltam."
A 22 Marley - meg én
W. C. Fields színésztõl származik a halhatatlan mondás, miszerint "Sose dolgozz kutyákkal vagy gyerekekkel!". Fields valószínûleg nagyon szerencsétlennek érezte volna magát a Marley meg én forgatásán, mivel az tele volt kutyákkal és gyerekekkel. A film szereplõi és a stáb azonban ezt nagyon is élvezték mindezt. "Voltak babák, kisgyerekek, kiskutyák, öreg kutyák, nagy kutyák , úgyhogy állt a bál" - mondja Aniston.
A filmben összesen 22 kutyát alkalmaztak Marley szerepére, aki a történet során 13 évet él meg. A 22-bõl 11 kölyökkutya volt. Azért kellett ennyi, mert a film jeleneteit nem sorrendben vették fel. Így egy adott jelenetnél használt kutya a hetekkel késõbbi felvételekig túl sokat nõtt volna. A "többi Marley" kora hat hónaptól egészen tizennégy évig terjedt.
Mivel ilyen sokféle korú kutyával dolgoztak, David Frankel rendezõnek és az állatidomár Mark Forbesnak gondosan kellett kiválasztaniuk, hogy melyik, és milyen korú kutya felel meg az adott jelenethez. (A film körülbelül 65%-ában 1-6 éves kutyákkal forgattak). De a kutyákkal való munka nem grafikonokkal, táblázatokkal és bonyolult ütemtervekkel történt. Ebben a produkcióban a kutyáknak egyszerûen hagyták, hogy kutyák legyenek. Mark Forbes így foglalja ezt össze: "Nem csináltattunk a kutyákkal semmi olyat, amit egy kutya egyébként nem csinálna. Ez a film egy valódi családról szól, egy valódi kutyával. Itt nincsenek trükkök és beszélõ állatok."
Ezt az elképzelést továbbgondolva az idomárok hagyták, hogy Marley egyszerûen Marley legyen. Mivel a történetbeli karakter izgága és szertelen, így kézenfekvõ volt hagyni, hogy a "színész"-kutyák kiteljesedjenek. "Felkészíteni a kutyákat erre a filmre szinte felért egy vissza-idomítással - jegyzi meg Forbes. - Általában megpróbálunk egy bizonyos viselkedésformát kialakítani az állatoknál, errõl szól az idomítás. A Marley meg én esetében viszont nem csak, hogy kutyaként kellett viselkedniük az állatoknak, hanem a világ a legrakoncátlanabb, legengedetlenebb, legzabolátlanabb csínytevõjének kellett lenniük. Egyenesen értékeltük a rosszalkodást!"
David Frankel maximálisan egyetértett ezzel a hozzáállással. Ezért a kutyákról még a próbákon is készített felvételeket, mert úgy gondolta, hogy a spontán viselkedésükrõl készült anyagról akármelyik pillanatban kiderülhet, hogy a legjobb felvételek vannak köztük. A "fõ-Marley", egy Clyde nevû kutya viselkedése ugyanolyan kiszámíthatatlan volt, mint a filmbeli karakteréé, ezért Frankel úgy döntött, hogy egyáltalán nem idomítják. "Arra tanították, hogy neveletlen legyen - mondja a rendezõ -, és nagyon izgalmas volt nézni, hogy mit csinál. Minden alkalommal, amikor õt vettük, hozzátett a jelenethez valami vicceset és energikusat."
A "visszaidomítás" elsõ heteiben a kutyák egyszerû, alapvetõ parancsoknak tanultak meg engedelmeskedni, például leülni, felállni, vagy lefeküdni. A következõ fázisban a kölyökkutyákat szoktatták hozzá a forgatási helyszínekhez, végül pedig a "megtanult" viselkedéseket csiszolgatták. A Marley-kölykök nyolchetes korukban kezdték meg a felkészülést, és körülbelül tizenkét hetes korukig forgattak velük. Ezután egy másik csapat kiskutya következett.
A produkció a kétlábúaké
Sok hasonlóság van a Grogan család igazi és filmbéli élete között. Groganék epizódszerepben fel is tûnnek a kutyaiskolai jelenetben. A mûvészet utánozta az életet és fordítva, mikor Groganék olyan jelenetekben szerepeltek, amelyek velük történtek meg, Jennifer Aniston és Owen Wilson pedig a szemük láttára játszotta el ezeket az emlékeket. "Nagyon mulatságos pillanat volt, olyan »ráébredéses« pillanat. Rájöttünk, hogy ez a film a valóság - mondja John Grogan. - Hogy tulajdonképpen rólam és Jennyrõl csinálnak filmet."
"time is not money"
