információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
SZINOPSZIS
Az Amerikai című izgalmas thriller címszereplője George Clooney, rendezője Anton Corbijn (Control). A forgatókönyvet Rowan Joffe írta Martin Booth 1990-ban megjelent A Very Private Gentleman című regénye alapján.
Jack (George Clooney) bérgyilkos, sosem tölt túl sok időt egy helyen, és mindig egyedül van. Miután egy svédországi munkája balul sül el, Jack Olaszországba vonul vissza. Egy középkori kisvárosban ver tanyát, hosszú idő után először fordul elő vele, hogy nem kell folyamatosan a halállal szembenéznie. Elvállal egy kisebb feladatot, a Mathilde (Thekla Reuten) nevű titokzatos összekötőjének kell megépítsen egy fegyvert.
Miközben megízleli az Abruzzo hegység kínálta békességet, összebarátkozik Benedetto atyával (Paolo Bonacelli), egy helyi pappal, és forró szerelmi viszony alakul ki közte, és egy Clara (Violante Placido) nevű gyönyörű asszony között.
A Jack és Clara közt szövődő románc teljesen veszélytelennek tűnik, de miközben Jack kilép az árnyékból, megkísérti a sorsot.
A forgatásról
Az első, Control című díjnyertes filmjének elkészítése után Anton Corbijn teljesen új, az elsőtől eltérő alapanyagot keresett a következő filmjéhez. "Thrillerek forgatókönyvét kezdtem olvasni. Az Amerikai témája rögtön felkeltette az érdeklődésem. Egy magányos férfi megpróbál feloldozást nyerni a bűnei alól - a történetben nem csupán feszültség, de a románc is tetten érhető. Úgy gondoltam, nem csupán izgalmas, de valóban érdekfeszítő alapanyagra leltem." - árulja el a rendező.
"A karrierem több mint 35 éve során portrékat készítettem, a filmkészítés teljesen új terület a számomra. Még mindig keresem a hangomat. Úgy gondolom, Az Amerikai a Controlhoz hasonlóan arról szól, mi történik, ha valaki megpróbál változtatni az életén. Arról a kérdésről, hogyan lehet jóvátenni a bűneinket? Lehetséges, hogy valaki felülkerekedjen az út meghatározó jellemvonásokon?" - teszi hozzá.
A zene - mint mozgatórugú, és a Control témája - Corbijn fő inspirációforrása volt az elmúlt években. Ahogy Az egyik filmes műfaj is. "Nem láttam olyan nagyon sok mozifilmet életemben, de a western műfaj nagy hatással volt rám, kezdve - a gyerekkori kedvenc - Rawhide című sorozattal (1960-as televíziós sorozat, főszerepben Clint Eastwood). A stílus, a történetek, és western mozik moralitása mindig lenyűgöztek. Ugyan AZ AMERIKAI nem kifejezetten westernfilm, de a történet felépítése hasonló. Egy idegen érkezik a kisvárosba, és kapcsolatba lép néhány ott lakó emberrel, de a múltja elől nem tud menekülni, és persze van benne egy végső nagy leszámolás is." - meséli Anton Corbijn.
Anne Carey producer megjegyzi, hogy ennél is több western vonás van a filmben. "Adott egy férfi, aki a fegyverek törvényét, és az erőszak útját követve él, és úgy érzi, a múltja megfertőzheti azt a békét, amit azon a helyen talált meg, ahol akár az egész további életét le tudná élni. Több mint egy évtizeddel ezelőtt olvastam Martin Booth A Very Private Gentleman című regényét, és rögtön azt gondoltam, hogy ebből egy nagyon szexi, és szórakoztató filmet lehetne készíteni, melynek főhőse nagyon komplex, és izgalmas karakter lenne. Ann Wingate és Jill Green (producerek) egyszerre próbáltak lecsapni a megfilmesítési jogokra. Úgy döntöttünk, hogy nem kezdünk el harcolni, inkább az erőinket egyesítve készítjük el a filmet."
"Még az 1990-es években elkezdtem azon dolgozni, hogy elkészüljön a filmes adaptáció, a BBC Films segítségével. Ők ejtették a projektet, ezután Jill-el együtt tovább dolgoztunk az anyaggal, és azt javasoltam, élesszük újra a projektet. Engem a szerelmi szál fogott meg leginkább, illetve az, ahogy a főhős nem csak a múltja elől, de az őt meghatározó jellemvonásoktól is meg szeretne szabadulni." - meséli Wingate.
"Emellett az is magával ragadott, ahogy a bepillantást nyerünk a magányos főhős világába, aki romantikára, és feloldozásra vágyik, a benne egyre inkább elhatalmasodó zűrzavar ellenére. Olyan főhősről van szó, aki a fegyverkészítés szakértője, és bérgyilkos egyben, mindez A Sakál napja című filmre emlékeztetett, ami szintén egy regény adaptációja. Martin Booth még élt a projekt kezdetén, és támogatta, hogy brit és európai producerek dolgozzanak a könyvének adaptációján. Ann és én így kerültünk a képbe. Anne Carey nagyon izgatott volt a projekt miatt, mi azt mondtuk, ’Miért ne?’, és boldog házasságban töltöttük el közösen a következő 6-7 évet, amíg a forgatókönyvön dolgoztunk." - meséli Green.
"Plusz eltartott egy ideig az is, amíg megtaláltuk a megfelelő rendezőt, és a főszereplőt is." - teszi hozzá Carey.
"Amikor először találkoztunk, Anton elképzelése nagyon közel állt a regény szellemiségéhez, és nagyon tetszett nekünk az anyag kapcsán megfogalmazott vizuális érzékenysége" - meséli Green.
"Az anyag ennyi év után már számtalan változtatáson esett át. A változtatásoknak hála a film egyre közelebb került a regényhez, és egyre erősebbnek éreztük az eredményt." - árulja el Wingate.
"Az évtizednyi munka végén már Anton tartotta össze a projektet, a párbeszédeink során nyilvánvalóvá tette, hogy szerinte a film klasszikus keretet, és elmesélő módot kell kapjon, de emellett a stílusa, és a forgatás menete a kortárs alkotásoknak megfelelő kell legyen." - meséli Carey.
Grant Heslov (producer) 2008-ban csatlakozott a projekthez. "Mivel Anton a fényképezés világából érkezett, meglepően, elképesztőn hatásosan tudja megkomponálni a képeit, ez olyan adottság, aminek elsajátítására rengeteg rendező egy egész életnyi karrier során sem képes. Emellett olyan perspektívát használ, ahol semmi sem jelenik meg egyszerűen szemből, mindent egy furcsa szögből tár a nézők elé, és ez csak még inkább hozzáad a filmélményhez." - meséli Heslov.
Rowan Joffe forgatókönyvíró új szemszögből közelítette meg az anyagot. "Amikor Anton, Anne és Grant felkértek Az Amerikai megírására, felvillanyozott, hogy egy morálisan ennyire gazdag, vízuálisan ennyire lebilincselő, szokatlan regényt adaptálhatok a vászonra. Korábban készült már néhány forgatókönyv, de úgy döntöttem, teljesen új irányból közelítem meg a témát. Anton briliáns ötlete inspirált, hogy a történetet klasszikus western stílusában vigyük vászonra. Ezt szem előtt tartva összgyűjtöttem a kedvenc részeimet a könyvből, és némileg egyszerűsített struktúrájú, a karatert a középpontba helyező thrillert próbáltam írni, ami megfelel a modern kor ízlésvilágának. Erőteljes, felszabadítóan ható történet, szűkszavű dialógusok, és a vad, olasz táj, ami a film egyik főszereplőjévé növi ki magát, és ami melankolikus szépségével nagy hatással van a főhősre, segítve a megüdvözüléshez vezető útján."
Corbijn számára Olaszország, mint helyszín kritikus fontosságú volt, már az előkészületek során is. "A környezet, a helyszín maga is a film egyik főszereplője, fontos karaktere. Pontosan tudtam, hogyan kell kinézzen a táj a filmben, mindenképpen falvakat, kisvárosokat szerettem volna háttérként használni."
A film címe viszont változott, Corbijn előbb Il Americano címre keresztelte a művet, majd később kiválasztásra került a végső cím, Az Amerikai.
A helyszínválasztással kapcsolatos összes kétely semmivé foszlott, amikor a készítők rátaláltak Abruzzo hegyekkel tarkított vidékére, mely Rómától keletre, az Apennine hegység és az Adriai-tenger között terül el. A távoli, fennséges terület kapcsán Corbijn áradozik: "Őszinte, nyers táj, olyan, ami ritkán szerepel filmekben."
2008 telén a filmesek eldöntötték, Abruzzo környékén forgatnak majd, Corbijn és Joffe, illetve előttük Carey is bejárta többször a környéket. 2009. Április 6-án földrengés rázta meg a környéket, mely több mint 300 halálos áldozatot követelt, és több mint 60000 ember vált hajléktalanná. L’aquila ősi városa - mely Rómától kevesebb, mint 110 mérföldre található - romokban hevert.
Ezen a napon találkozott Corbijn és George Clooney, hogy megbeszéljék, Clooney a főszerepet, és a produceri teendőket is elvállalja. "Arról beszéltünk, hogy reményeink szerint Az Amerikai forgatása segít majd a régió talpraállításában, gazdasági tekintetben; részben a forgatásra elköltött pénz, részben a kész film által ösztönzött turizmus által." - emlékszik vissza a rendező.
"Áprilisban csatlakoztam a csapathoz. Mindenki - Anton, George és a Focus Features is - egyértelműen kiálltak az ötlet mellett, és azt mondták, Abruzzo-ba kell mennünk. Szükségük van egy ilyen filmre, a mi filmünknek pedig szüksége van egy olyan gyönyörű helyre, mint amilyen ez." - meséli Enzo Sisti.
"Az itteni atmoszféra új élményt jelent, nem hasonlítható össze a bájos Toszkána és Umbria, vagy a gyöngyörű Firenze és Róma helyszíneivel, melyek mind már számtalan filmben feltűntek korábban." - jegyzi meg Wingate.
Amint eldőlt a helyszín kérdése, és megállapodtak abban, hogy a forgatást őszre időzítik, tovább folyt a keresés a lehetséges színészek után. Corbijn abban már ekkor biztos volt, hogy Jack megszemélyesítőjét megtalálta George Clooney személyében. "Ez egy olyan karakter, amilyet George sosem alakított korábban. Mindig nagyon izgalmas, ha egy színész valami újszerű feladatot vállalhat el. Általában a dialógusok az erősségei, de ebben a filmben egy szűkszavú férfit alakít, akinek figyelme egy pillanatra sem lankadhat." - meséli a rendező.
"Jack most kezdi felismerni, hogy a gyönyörű pillanatok is jelen lehetnek az életében. A kérdés, hogy mikor helyes döntéseket hoz meg, vajon milyen sors adatik neki?" - teszi hozzá Heslov.
A Jack-re nagy hatással lévő olasz karakterek megszemélyesítésére olyan, hazájukban ismert színészeket kerestek, akiknek még nem sikerült a hazájukon kívül is elismerést szerezni korábban.
Benedetto atya megszemélyesítője végül Paolo Bonacelli veterán színész lett. A színész szerint mindegy, hogy kisebb, vagy nagyobb szerepről van-e szó, minden eges jelenetet ismerni kell ahhoz, hogy a szerepet, a karaktert hitelesen el lehessen játszani. A "kisebb jelenetek" éppen ezért nagyon fontosak, és a színésznek meg kell ezeket is tanulni.
"Benedetto atya barátkozni szeretne, de Jack nagyon óvatos. George Clooney ellenben rendkívül profi, és kedves volt velem a forgatás során." - meséli a színész.
Olaszország egyik legismertebb színésze, Violante Placido tűnik fel Clara, a prostituált szerepében, ő az, aki ráébreszti a főhőst arra, hogy esetleg elérhető lehet számára egy addig ismeretlen életút. "Violante klasszikus olasz szépség, és ráadásul a kamera előtt is nagyon intelligensen viselkedő nő. Nem játssza túl elnagyolt gesztusokkal a szerepét, ez nagyon fontos volt a számunkra, hiszen ő képviseli a szívet, az érzelmeket a történetben. Erőteljesen szexuális jelenség, de egyben megvan benne a régimódi filmsztárokra jellemző minőség is..." - mondja el a rendező.
"Pont ilyen személyiség George is, így azonnal parázslott köztük a levegő, amint találkoztak. Ez nagy segítség volt a számomra, még sosem rendeztem intim hangulatú jeleneteket korábban. Ezekben a jelenetekben Clara hangsúlyosabb, a nézők azt látják, amit ő lát, és rajta keresztül tapasztalhatják meg, milyen változásokon megy keresztül a két karakter.“ - meséli Anton Corbijn.
"time is not money"
